Alakulunk

Ma volt az első munkanapom, helyesebben részmunkanapom a szaunában. Mit mondhatnék? Csupa(sz) férfi(ak) fsztakarókban, kivörösödve a szauna után, no meg kelet-európai lányok. Hehe. "No touch" intézmény, ami méginkább tetszik, bár vannak restroom-ok az emeleten.
Egyébként Health Spa és nem is olyan rossz. Lehet, hogy nem bánnám, ha lenne egy ilyen otthon a sarkon. Sőt, végülis van a New York aljában egy hasonló, bár egy kicsit mégis más.
A főnök csajszi is szimpi és ráadásul a manager lány magyar, úgyhogy jót pletyuztunk ma.
Ezenkívül viszonylag nagy telefon forgalmat bonyolítottam le. Felhívott a turkish, akinek itt van a csaja éppen, úgyhogy mellőzve vagyok; visszahívott Richard, hogy még mindig aktuális a kiadó szoba, úgyhogy holnap megyek megnézni. Richardot egyébként nem ismerem személyesen, csak a hirdetéséből, de az már kiderült, hogy a lánya Budapest-London között ingázik, úgyhogy jó lehet. Ezentúl azt mondta, hogy "vi á' veri felxib'l aba't di kondisonz", úgyhogy tudéj Áj em veri pozitiv!
Ezenkívül felhívtam Budapestet és meghallgattam mi történt a volt munkahelyemen, de ehhez inkább nem fűznék több kommentet, mert nincs sok értelme. Mindenesetre kicsit szomorú lettem a hír hallatán, hogy milyen sokan döntöttek úgy, hogy elmennek. Lehet, hogy mire hazaérek vadidegen arcok fognak köszönteni a pult mögött és előtt. Hát ez van. Változik a világ.