Kistehén Tánczenekar

Ma felmentem kedvenc blogomra (nem hivatkozok), majd onnan egy másik kedvenc blogomra (szintén nem hivatkozok), majd onnan a YouTube-ra, a Kistehén Tánczenekar klipppppjére (még mindig nem hivatkozok, mert a blogspot nem engedi meg, vagy a Mac-nek van vmi baja, nemtom. Lehet, hogy át kellene raknom az mindent a freeblogra).
Tehát Kistehén. Az első dolog, ami megfogott, hogy van benne egy kis nyári, tipikusan magyar, talán kicsit pálutcais életérzés. Nekem. Merthogy számomra a PUF és a nyár szervesen kapcsolódik egymáshoz, és a nyári estékhez, vagy a koszos-poros-sátorozós fesztiválokhoz, ahol ketten szorongtunk egy hálózsákban éjszakánként, vagy éppen egy rozoga Skodában, mert még sátrunk sem volt, esetleg a padokon - földszínűre válva - néhány műanyagpohár kíséretében.
A legszorosabban persze Csókakőhöz tartozik, ahová egy egész nyáron keresztül jártunk pihenni és elmenkülni a sűrű budapesti éjszakák elől. Fűben feküdtünk egész nap, néha lementünk az Olaszhoz egy jó grappára vagy kettőre, mert az 40 fokos melegben a legjobb, vagy felmentünk a várba csillagokat bámulni és élvezni az édes semmittevést. Esténként tüzet gyújtottunk, ... táncoltunk a fényénél PUF-ra vagy valami hasonlóra, ... lassan vagy gyorsan, körbeforogva, ... a boldogságtól túlcsordulva, vagy éppen lementünk a tópartra, hogy a tóparti "kocsma" teraszán táncoljunk és élvezzük, hogy szabadok vagyunk, vagy hogy a telihold fényében is megfürödve élvezzük a létet. Wuhhh. Nagyon hiányzik ez!
Hiányzik az örömünnep, amit az emberek csak együtt képesek megélni, ha végre legyőzik minden sértettségüket, félelmüket és fájdalmukat az élettel kapcsolatban. Az együtt-tánc, a korlátlan élet-öröm, a tökéletes elfogadás és a megbecsülés, és az anti-business partik.
Ez jutott az eszembe, miközben néztem a réten táncoló embereket, gyerekeket, cigányokat és magyarokat. Örömünnep. Gyönyörű érzés, amikor nem a rosszat és a hibát keresed a másikban, hanem örülni tudsz pusztán annak is, hogy létezik!
A másik, amit hirtelen észrevettem egy ismerős arc még az Eklektikából. Egy vendég, aki már akkor nagyon szimpatikus volt, mert szine sugárzott minden alkalommal. Békét és boldogságot sugárzott (nem tudom, hogy ő tud-e róla). Mostmár értem, hogy miért!