Kikapcsolódás

Már több, mint egy hete elmúlt a születésnapom, mégis alig sikerült azóta két napot átvészelnem alkohol nélkül. Kész vagyok. A májam úgyszint. Itt a szocializáció első számú színtere a Pub és ott kötelező sört inni. Legalább egyet, de inkább többet. A legmenőbb az, aki mocsokrészegre issza magát és utána beleköt mindenkibe, hogy megmutassa, hogy igenis ő az állatok királya! Yeah! Az sem baj, ha nőből van az illető és platinaszőkesége a járdán landol. Arra kell csak vigyáznia, hogy pontos jeleket hagyjon a hollétéről, mint pl. elhagyott hajgumi, fél pár cipő, karkötő, fél pár fülbevaló, kistáska (ennek külön örülnek a józanabbak, főleg ha benne maradt a pénztárca is), stb. Ezek után senki sem csodálkozik azon, hogy a sor elhagyott tárgy végén egy kortárs táncost is sárga irígységbe taszító pózban fekvő "hölgy" található. Ez persze leginkább a hétvégére jellemző, amikor a britek (rövid "t"-vel ejtendő!!!! Ezt a Távol Afrikától című filmből tanultam) kikapcsolódnak. És tényleg kikapcsolódnak. Mármint agyilag. Elhagyják azt. Már az is felmerült bennem, hogy a bárpult alatt söröskriglikben tárolják az agyakat, amiket otthagynak megőrzésre. Talán névvel ellátva. Persze az is lehet, hogy mindegy, hogy kihez melyik agy kerül vissza. Hehehe. Bár kicsit vicces lehet, amikor egy szőke cicababa megkapja John, a tehenész agyát, de lehet, hogy még jól is jár vele.
Na jó, megpróbálom elővenni a kedvesebbik arcomat és nem szétgyalázni ezt a nagyszerű nemzetet. Hehehehe.
Jah, egyébként nagyon köszönöm a "szépirodalmi" és a "kifinomultan szarkasztikus" jelzőket. Kellemesen végigcsiklandozták a légcsövemet. Hehehe.