Utazni jó

Ehhez én is csatlakozom, bár nem zaklatnék senkit azzal, hogy tegye ő is, mert UTÁLOM a körméleket és a körfelhívásokat. Ha valakit érdekel, akkor check itt: The Italian Job 1. Az éjszakai benzinkutak és az új arcok. 2. Pécs, bár amióta itt vagyok, rá kellett jönnöm, hogy Mo. dél-nyugati részét szinte alig ismerem. 3. Dél-Amerika. Argentínánál kezdeném a tangó miatt. 4. Elég sok volt. Ebből kettő, nem egy: 4.1. Szicília, a semmi közepén, Avola-ban: Véletlenül leszálltam a vonatról, mert valaki azt mondta, hogy az milyen szép hely. Szépnek szép volt, vagy mondjuk inkább, hogy eredeti. Tipikus szicíliai falu poros utcákkal, talán vasárnap, mert ember egy szál sem volt az utcán. Aki látott is, nagyon furcsán nézett rám, mint egyetlen, eltévedt turistára az évben, viszont volt egy üres órám a következő vonatig, úgyhogy a kb. 15 perces séta után, amivel kimerítettem az összes önszórakoztatási lehetőséget, visszamentem a vasútállomásra. Vasútállomáson resti, előtte a padon tipikus szicíliai férfiarcok, kb. 50 évesek, köztük egy arc, aki úgy nézett ki, mint Al Pacino. Napszemüvegben (keresztapás, de az olcsóbbik változat), mély hanggal (Ördög ügyvédje!). Beszélgettek. Amikor megláttam a szicíliai Al-t, megértettem, hogy miért kellett leszállnom Avola-ban. Ilyet nem lát minden nap az ember. Felmerült bennem, hogy ha anno a huszas éveiben kimegy az USA-ba, akkor mi van? Hogy alakult volna a sorsa? Mindennek a tetejében egy szimpatikus 50-es, aki éppen akkor érkezett az állomásra, leült mellém és elkedett mesélni. Ez volt kb. a 6. napom a szigeten és persze úgy mentem, hogy egy mukkot sem értettem olaszul, viszont valahogy, nem értem a mai napig sem, talán a latin szavak miatt, vagy azért, mert annyira hétköznapi dolgokról mesélt, vagy mert gesztikulált ... nem tudom, értettem. Mesélt az időjárásról, hogy régóta nem esett, hogy a fia kamionsofőr Bologna környékén, stb., stb. Nagy élmény volt. Imádtam. Egyébként egész Szicíliát. Na jó, a déli részét. Tíz évvel ezelőtt. Interrail jeggyel. Egyedül. Hátizsákkal. 2. A másik szintén 50-es férfi, de törökországi zsidó, Barcelonában, kb. két éve. Sétáltam a tengerparton szétcsapva, (mert Barcelonában a dolgok megtalálják az embert) és egy 50-es kerek (nem kövér), jó kedélyű, őszes halántékú fickó odajött hozzám, hogy megkérdezze, hogy hol van a fenetudjamármi. Természetesen fogalmam sem volt, viszont valahogy elkezdtünk beszélgetni. Nem tudom, hogy hogy kezdődött, valószínűleg sablonos hülyeségek voltak. Nem emlékszem rá hogyan, de hirtelen elkezdett beszélni a Bibliáról és Ádámról és Éváról, én pedig nem értettem, hogy hogy is kerültünk ide? És mi van egyáltalán? A következőket adta elő (persze nem fogom tudni úgy visszaadni, ahogy ő tette, mert ez mindig lehetetlenség, egy jó poént pár év múlva vétek, de azért mégis): Azért van Barcelónában, mert keresi az ő párját, aki olyan gyönyörű, mint Éva volt a Bibliában. Mert a Bibliában meg van írva, hogy Ádám párjának Évát választotta, ő volt az oldalbordája, és Éva biztosan legalább olyan gyönyörű volt, mint Naomi Campbell vagy Claudia Schiffer, mert ugye ha nem lett volna olyan szép, akkor Ádám nem őt választotta volna. Végülis volt ott egy csomó más élőlény is, Ádám nem volt egyedül. 5. Jugoszlávia a háború idején. (Már késő)