London trip

Szóval a mai London-trip fantastic volt. Minden jól sikerülhetett volna, ha nem viszem magammal Knut-ot, a germánt.
Minden érdekli, ami engem nem és mindent utál, amit én szeretek.
Egyébkéntis utál mindent, de amit én szeretek, azt biztosan utálja. És mindezt száz százalékos beleéléssel. Utálja a galambokat; utálja, ha a honfitársai németül beszélnek az utcán és nem angolul (hiába magyaráztam neki, hogy én sem beszélgetek a magyar barátaimmal angolul); utálja a hippiket és a szabadlelkűeket, utálja a fából készült bútorokat leginkább a távol-keletieket (amikért leginkább odavagyok)-ezen persze nem csodálkozom, mert szögletes német. Érdeklődése középpontjába leginkább a drága autók, a foci, a drága ruhák-amire otthon biztosan krvára irigykedni fognak-, illetve az ötven leggazdagabb ember vagyona fér-előszeretettel emlegeti a Virgin tulajdonosát, cégeit, blah-blah, viszont elítéli Lara-t, aki Anglia híreségeit figyeli hasonlóképpen. Szerinte azért jó Londonban lakni, mert bárhová mész a világon, ha azt mondod, hogy a Big Ben mellett laksz, akkor mindenki tudni fogja, hogy az hol van. Kedvenc mondatai így kezdődnek: "Fucking a'..."(meglepődés), "Fuck off, ..."(elégedetlenség kifejezése), "I hate ..." (szimpla közlés némi indulattal) vagy "Nooooo, I don't like ..."(minden más). Kicsit most kivagyok rá, mert egy percig nem voltam képes élvezni a londoni kirándulásunkat, de ez természetesen nem pusztán az ő hibája, merthát mi a fsznak hívok el egy "zéró-tolerancia germán"-t kirándulni! Hát ezt megtanultam.
Amit nem sikerült megtanulnom az az, hogy elengedjem a fülem mellett az "I hate ..." kezdetű mondatokat és élvezzem az életet. Nagy hiba!