Ma gazszivargas-elharitas. Hogy mikre nem vagyok kepes angolul! Vazzeeeee, lassan buszke leszek magamra. Persze nem megy gond nelkul, de hal'Istennek az indiai megerto es turelmes. Raadasul jokat is poenkodtunk azon, hogy fogalmam sincs a Post Code-rol, ami itt aztan letfontossagu. Eljen a British Gas! Es persze jovo heten hetvegen jon Brightonba, ugyhogy jol meghivtam egy pizzara. Cheeeeeese!

X és Y (v2)

X és Y összejöttek. Ez fáj. Nem azért fáj, mert szeretném Y-t, vagy legalábbis jelenlegi korszakában biztosan nem, amikor leginkább a farok csóválja, viszont szeretem, amikor kedvesen megcirógatja az arcomat és akkor azt hiszem, hogy szeret. Persze rá fél órával vagy egy nappal már mással van, aztán egy nap múlva megint mással, aztán megint, és én tudom, hogy nem szeret, csupán szeretne szeretni és örül, hogy ezt pár perc erejéig eljátszhatja velem. Nekem pedig jól esik. Jól esik a meleg szeretet és pillanatnyi gondoskodás, amit kapok. Szeretnék belőle kapni még, és még, és még. És nem fogok. Tudom. Ez az, ami fáj. Elmegy, más utakat talál folyamatosan, és nem jön. Nem kapok cirógatást, sem gondoskodást, csak sztorikat, hogy már megint kivel, mit, hol, mikor. Nem akarom tudni, és mégis kíváncsi vagyok. Szeretném azt mondani, hogy nem érdekel, de amikor kimondom már ott is a kérdés, hogy "mi is történt?". Ezért inkább nem mondom. Persze az egy kicsit sok, amikor Y X-ről kérdez. Az a tűréshatárom. Kb. olyan, amikor a turkish elkérte a lakásomat, hogy a budapesti barátnőjével ott hetyegjen. Vazze! Kedves vagyok, meg jó fej és haver is ha kell, de azért nekem is van lelkem!
Mély levegőt vesz, kitombol:
És még volt képe azt mondani, hogy "Mi olyan jók voltunk együtt." Hát ha tényleg olyan kva jók voltunk együtt, akkor mi a fenéért kell állandóan új csajok után rohangálni? Na mindegy. Ez is elmúlik egyszer.

Hétköznapi felismerések

Mostanában két dolog köszön rám néha, és lep meg hirtelen, váratlan helyzetekben. Az egyik a hétköznapi jelenetek otthont nyújtó érzése, a másik pedig a karakter-ikrek létezése.
Nem tudom, hogy képes leszek e érthetően megmagyarázni, vagy visszaadni ezeket a dolgokat, hogy számotokra is ráébredés-szerű élmény legyen, de megpróbálom.
Az első kategóriába tartozó események egyike ma történt.
A háttérsztori a következő: hajléktalan lány az utcán, koszosan, csapzott hajjal, hátizsákkal majszol valamit, vele szemben egy rendőr, kezében jegyzetfüzet beszél mobiltelefonon, és láthatólag olvas valamit a jegyzetfüzetből. Hajléktalan lány eleinte közönyös, majd esdeklően vonyít pár szót, amit nem értettem, majd dühösen ugyanezt, aztán pedig a síró hang következik. Én hátrébb, az étteremben állok. (Később a lányt elviszik, de ez már lényegtelen a felismerés szempontjából.) Kollegáim, először Lara, majd Alina kiállnak bámészkodni az ajtóba, mert semmi más dolguk nincs. Eleinte fel sem figyelnek az eseményekre, majd elkezdik szinte közönyösen figyelni, hogy mi történik. Pár másodperccel később érkezik egy fiú, rendel egy take away pizzát és az ajtóban vár. Lara elveszi a pénzt, leadja a rendelést és visszamegy. Ismét figyeli az eseményeket, még mindig szinte közönyösen. A fiú hozzászól, egyirányba néznek, elkezdenek beszélgetni, gondolom arról, hogy valójában mi is történik. Beszélgetnek és nézik. Pár perc az egész, mégis az az érzésem támad, hogy ez az a dolog, ami a világ bármely táján ugyanígy történik, amikor történik. Vadidegen emberek pár perc erejéig összetalálkoznak vita és különösebb nyom nélkül.
Karakter-ikrek: Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de valahogy bizonyos emberek bennemaradnak a fejemben. Nem életem meghatározó embereiről van szó, mert azok természetes, hogy benne maradnak a fejemben, hanem karakterekről, akikkel lehet, hogy életemben soha nem volt komolyabb, vagy közelibb kapcsolatom, mégis valahogy ott vannak. A vonásaik, az alapvető jellemzőik (számomra alapvetők, mert persze egy ember ezer és ezer jellemzővel rendelkezik, és mindenkinek más és más marad meg az adott emberről), és emlékeztetnek valakire, bár nem tudom megmondani, hogy miért, mert látszólag tök különbözők. Ők a karakter-ikrek. Biztosan mindenkinek van ilyen, de az ember csak ritkán figyel fel egyre-egyre. Ma találkoztam egy nagyon kedves emlékem karakter-ikrével. A nevére már nem emlékszem sajnos, de Olaszországban dolgoztunk együtt a Casino-ban (aminek a jelentése egyébként közösségi hely, tehát egyáltalán nincs szerencsejáték. Ez ott egy 3 szintes étterem-disco-étterem volt.). Nagyon édes fiú volt, amolyan tipikus szűz-fiú, akinek a tojáshéj még a fenekén, nyári munkán van a "romlottakkal", akik persze tanítják inni meg csajozni, nagyon jó poénjai vannak, de nagyon szégyenlősen adja elő, és amikor látja, hogy bejött a poén, akkor magában kuncog. Hosszú, barna göndör haj, apró szürkésbarna szemek, szemüveg, kicsit elszállt, vékony alkat, a konzervatóriumba készül. Tényleg nagyon mókás látvány volt. Egyszerűen imádnivaló. Szóval ma felmentem az emeletre, és ott ült. Nem ő, de a karakter-ikre. Középbarna, hosszú, göndör haj, apró, zöld szemek, szemüveg, és csajozott. Látszott, hogy értelmes és jó poénjai vannak. Gondoltam megkérdezem, hogy zenél-e, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem. Inkább csak megőrzöm őt jó emlékezetemben és azt is, akire annyira nagyon hasonlít. Nekem. És persze kicsit hálás vagyok, hogy megtöltötte napsugárral a napomat. Édes emlékeket csalogatott elő.

Marketing-baromságok

Kíváncsi lennék, hogy miről szólt az a brainstorming, aminek eredményeképpen sikerült rányomtatni az orvosi gumikesztyűs doboz tetejére azt, hogy "Gentle touch".
Én asszociálok valamire, de az egy kicsit morbid.

Az új manager

Ma a következő sztori történt:
Kimozdulok otthonról kb. 1 órára, vettem Reservoir dog-ot, meg beestem a Taj nevű organic távol-keleti meseboltba, ahol ezerféle fűszerből és finomságból lehe válogatni, úgyhogy vettem is isteni Chai teát meg kókusztejet, meg kókuszkrémet, mert gondoltam az milyen jó lesz a tejbegrízzel (tejet elfelejtettem venni), meg sááááárgadinnyét! Valójában ezért mentem. Mézédes sárgadinnyéért. Na mindegy, ez csak egy fölös kiétrő volt.
Szóval kijövök a Taj-ból és szembetalálom magam Chris-szel, a román chef-fel.
- Hello Darling (pörrrgetett "r"-rel)! What are you doing here?
- I bought few things.
- Ah. Did you hear that the new manager ran away today?
- What? Ran away?
- Yes, on the back door. In the afternoon.
- What? Why?
- I don't know. He just ran away.
Nem bírta a kiképzést. Ennyi. Pedig már azt hittem, hogy lesz egy meleg főnököm. Hehehehe. Nem lett. Az viszont egy kicsit mulatságos, hogy valaki a harmadik munkanapján úgy lép le, hogy elvileg ő a felelős az egész helyért és nem szól senkinek, csak eltűnik, nem?

Harmónia

Kínai lány Che Guevarás pólóban.

Életem háza

Szóval mostanában arról álmodozom, hogy lesz egy kis házam kis kerttel, egy kis faluban, vagy mellette. Lesz a kertben egy nagy diófa, vagy valamilyen más nagy fa, ami nagy árnyékot vet nyáron, hogy lehessen alatta hűsölni, és alatta lesz egy fonott karosszék, amiben délutánonként olvagatok, télen meg majd jól kint hagyok, hogy lehessen róla szép képeket készíteni fekete-fehérben. És a kis háznak lesz két szintje, meg egy pincéje. Az alsó szinten lesz egy kicsi étkező, meg egy kicsi amerikai konyha-mert az amerikai konyhából lehet beszélgetni főzés közben-, meg egy pici fürdőszoba külön WC-vel. Az emeleten meg lesz két szoba, az egyik a lépcsőtől balra, a másik a lépcsőtől jobbra, és padlásszobák lesznek. És lesznek nagy kerti-partik, meg nagy bográcsozás a szabadban, meg kintalvás a fűben nyáron, meg esti könyv-felolvasás barátoknak a pattogó tűznél, meg lesz egy kis nyárikonyha a kertben egy nagyon kerek, világoskék kerámia teáskannával M. emlékére, meg lesznek málnabokrok, mert azok maguktól termik az édes csemegét, meg lesznek málnaérés idején nagy málnaevő-mackó-partik, meg lesz még barkács-zuhanyzó is a kertben, amolyan fekete műanyaghordós. És a barátaimnak majd jól elárulom,hogy hol van a titkos hely, ahol a kulcsot tartom, hogy aztán ha nem lennék otthon, akkor is be tudjanak menni, és majd jól meglepődöm, amikor megyek haza, és a kis teraszon jeges teát iszogatnak a barátaim és rám várnak! És lehet majd jönni szingliként, kicsit szomorúan, kicsit magányosan, mert elhagyott az Ő, és lehet majd kikapcsolni és teljesen elfelejteni a világot, meg lehet jönni majd szerelmesen az új kedvessel, mert milyen jó, hogy van boldogság a Földön, meg lehet jönni gyerekkel házason vagy nem, és ígérem majd megpróbálok úgy tűnni, hogy nem aggódok, amikor a kedvenc japán teáscsészémmel akarnak majd mindenáron lepkét-bogarat fogni.
Hát ilyen dolgokról álmodozom.

Segítség!

Szükségem van egy bio-emberre, aki ért a megújuló energiaforrásokhoz!
Ez befolyásolhatja ittlétem hosszúságát is, úgyhogy aki tud ilyen embert, vagy tud olyan embert, aki hallott már olyan valakiről, aki hallotta a rádióban, hogy létezik egy olyan ember, aki látta a TV-ben, hogy van valaki, akinek a szomszédjának az unokaöccse vagy valami hasonló, kérem jelentkezzen!
Köszi!

Summertime when the living is easy ...

Ma végre szabadnap, délben kelés, és ezerrel jön a vihar. Hát persze. Hétfőn is ugyanez volt. Mint megtudtam Dezsó azért van itt, mert van alattunk egy konyha, meg még ki tudja mi a házban, és sajna kiirthatatlanok. Kb. 3-4 havonta hívnak egy irtót, aki irtójó, de még ő sem bír valük. Ennyi. Dezsó viszont egynőlre egyedi látványosság. Aztán ha jönnek a haverok is bulizni, akkor jön az irtójó irtó, és pár hónapig megint nincs egy Dezsó sem. Nekem erről annyi a véleményem, hogy végülis szimbiózisban élünk vagy mi a fene..

Ma visszaolvastam és most esett le egy csomó dolog. Basszus, Á. írtam neked egy csomó kommentet, mint nem Á. És most esett le.
L., te viszont egy valag pénzzel lógsz nekem, ha csak úgy letöltögeted a képeimet és felhasználod egy MARKETING anyagba! Vagy legalábbis egy mintapéldánnyal mindenképpen! Ha pedig azt mered mondani, hogy már elfogyott, akkor mégtöbb pénzzel.

Más: A WC-re menet találkoztam a legújabb lakótársunkkal. Úgy döntöttem az lesz a neve, hogy Dezsó. Ó-val. Dezsó egy min. 1,5 cm nagyságú csótány. A visszafelé utat óvatosan tettem meg, nehogy rátapossak. (Azért remélem, hogy Dezsó magányos alkat és nem hozza magával a barátait, mert egy kicsit sokan lennénk ebben a lakásban.)
A másik lakótársam, (aki nagyon rövid ideig volt a lakótársam, mert csak most vettem észre) a seszínű lepke koffeinmérgezésben halt meg. Beleesett a kávémba, amit reggel otthagytam az asztalon. Tanulság? Nincs. A lepkék rövid életűek.

Két film

Most ezzel untatlak benneteket.
Két filmet láttam a közelmúltban.
1. Letters from Iwo Jima: Nem szeretem a háborús filmeket. Ezért sem akartam megnézni, de mégis. Kb. 3-szor futottam neki, és lelkileg is rákészültem, hogy most ez jön, és mégsem. Továbbra sem szeretem a háborús filmeket. Az egyetlen dolog, ami miatt megnéztem, mert szeretem a régi leveleket. Szeretek pl. képeslap kiállításokra járni és olvasgatni, hogy miket írtak egymásnak az emberek a század elején. Imádom pl. az ilyen régi szövegeket, hogy pl. a "Drága Mancikám! ...". Imádom! Persze ez a film nem volt ilyen, ezért nem is annyira imádom.
2. Stranger than Fiction: Imádom, ahogy Emma Thomson narrál, imádom a sztorit, bár van egy kis Kaufman flash-em, de Kaufman-t is imádom, úgyhogy ez egyáltalán nem baj. Azt hiszem az egyik gyöngyszemeim közé fog tartozni, amit örömmel nézek meg többször.

Pad Ma Muang Himmapran

Ma este thai kaja. Már régóta mondja a Sam, hogy az egyik közeli utcában a thai étterem nagyon jó, de mindig szkeptikusan álltam a témához. Azt hittem, hogy a thai meg a kínai egykutya és mindegy. Mekkorát tévedtem!
Úgyhogy most Pad Ma Muang Himmapran-t eszem kókuszos rizzsel. Basszus, hogy ez a kókuszos rizs mekkora találmány! Thai-földjén biztosan nagyon jó vegának is lenni. Miért, miért, miért nem kóstoltam meg ezt korábban?
Átok előítéletek!

Dilemma

Eljutottam az első morális kérdésemhez a bloggal kapcsolatban. Ezért írok fölösleges hülyeségeket. A kérdés a blog őszintesége.
Leírhatom-e teljes őszinteséggel a gondolataimat, ha azok mások életét szervesen érintik és befolyásolhatják, és ha azok olyanokról szólnak, akikről biztosan tudom, hogy olvassák a sorokat? Amíg nem tudtam, hogy kik olvasnak, ez nem volt gond. Most egy kicsit az.

(u.i. Szétestem. Kinyitottam Pandora-szelencémet és kicsit szétesett a világ. Megyek a partra.)

Utálom az egész világot. Nem tudok feltölteni, a nettel szórakoznom kell, hogy legyen, hívom a Jo-ékat és nem veszik fel, vagy felveszik és egy Kovács Zsolt nevű akárki szól bele, hogy hát biz ez biztosan téves szám. Én meg majd jól elhiszem, hogy az a szám, ami a mobilomban van hirtelen átalakult egy vadidegen magyar csávó számává Angliában. Persze biztosan jó poén, de én kurvára nem vagyok most abban a hangulatban, hogy ezen harsányan kacagjak. Egyszerűen tele van a búrám.
És vettem egy Magnolia-Cherry Blossom szobaillatosítót (bár a szobám méretét tekintve talán egy szekrényillatosító is elég lett volna), aminek következtében csodálatos rágóillat tölti be a szobámat. Grrrrr. Most még ezt is utálom.
u.i.: Kiderült, hogy a régi magyar számát hívtam. ekkora balekot!

Rágógumi-tejút az aszfalton.

Aki bearanyozta pár órámat

Szinte eszevesztetten rohantam fel a felső szintre, és törtem át a WC-ről jövő emberek között, amikor hirtelen szembetaláltam magam vele. Nem tűnt volna fel, ha ugyanúgy, mint a többiek az árral együtt haladt volna, velem szemben, de megállt. Megállt az utolsó asztal mögött és várt, hogy elhaladjak a székek és asztalok között lévő vékony folyosón a bár felé. Közben úgy nézett rám eszelős mosollyal és mohón lángoló tekintettel, mintha valami gyémántot talált volna a földön. Alacsony, áttetsző fehér arcbőrrel, amelyet világosbarna szeplők borítottak néhol és hatalmas szürkészöld szemekkel. Annyira nagy volt a szivárványhártyája, hogy szinte alig lehetett látni a szeme fehérjét. Pár perccel később én vittem ki neki és a barátjának az előételt. Akkor már őrülten türelmetlen fény lobogott szemeiben, melyre visszahúzódó mosollyal válaszoltam, és kívántam jó étvágyat nekik. Megijedtem. Ismét pár perccel később már kerestem az alkalmat, hogy az asztalukhoz kerüljek, de mégis próbáltam elkerülni a konkrét kérdéseket. Minden egyes alkalommal, amikor lehetett egymásra néztünk. Én lopva, ő kihívóan. Aztán lassan megváltozott a tekintete. Azt hiszem megértett. Nyugalom költözött szemeibe, de az élet szeretete ottmaradt. Amikor elment, dobot még egy utolsó csókot és természetesen elfelejtette, hogy el akarta vinni, amit nem bírtak már megenni, én pedig reménykedtem, hogy visszajönnek érte. Izgága 50-es. Ez tetszett.
Fél órával később még mindig azon kaptam magam néha, hogy az asztalt törölgetem, mosolygok, és rá gondolok. Bearanyozta pár órámat és ezt nem felejtem el neki.

Asszem kicsit felszamolom a net-fuggosegemet. Azzal kezdem, hogy amikor hazaerek, nem kapcsolom be a gepet. Mar beteges, hogy hazaerek hajnali 1-kor es ketto, fel haromig ulok a gep elott es szetbombazott, faradt aggyal probalok ertelmes posztokat osszehozni, vagy barmit. Es kozben persze annyira leamortizalom magam, hogy a helyen sem tudok helyt allni.
Majd megirom, hogy hogy sikerult. Lehet, hogy meg ma este. Hehehe.

Ma Richard Bona, aki amellett, hogy csodálatos hangja van, fantasztikus basszeres (akik vmi folytán mindig közel állnak a szívemhez), nagyon karizmatikus egyéniség.
Ez itt ő:Djombwe
Meg ez is: Laka M'ba
Meg ez is: Dina Lam
Ez itt egy trió: Toto Bona Lokua (Lokua egyébként legalább olyan gyönyörű, mint Bona-zeneileg. Teljes neve Lokua Kanza és félelemetesen kellemes a hangja. Az a típus, amit ha egy nő meghall, akkor azt mondja, hogy "Úristen, nekem ilyen csodálatos férfi kell!" Persze ha meglátja fényképen, akkor elmegy a kedve, dehát a hangjáért szeretjük a zenészt.)
Ez itt Bobby McFerrinnel: Impro
És ilyen basszus szólóval lehettek gazdagabbak, ha sikerül eljutnotok egy koncerte: Szolnok (nem annyira jó a hang, de a valószínűleg illegálban készült felvételektől ne várjunk sokat. Viszont megértem, hogy meg akarta tartani ezt az emléket.)
Hát ennyit egy kameruni fickóról, aki 37 életéve alatt eljutott a saját maga barkácsolt gitártól a jazz-hatalmasokig, merthogy kb. mindenkivel játszott már, aki számít Zawinultól kezdve Pastoriuson keresztül az atyaúristenig, és kb. bármit eljátszik a basszusgitárján. Bááááármit! Meg is értem, hogy Bona királynak tartja magát.
(u.i: Ne merjétek azt kommentelni, hogy a jövőhéten lesz koncertje az A38-on, mert abba belehalok, úgyhogy aki tud ilyesmiről, az bölcsen hallgasson. Köszi

Hát ez gyorsabban elmúlt, mint gondoltam. Délután 5-6 körül még azt gondoltam, hogy édes-fájós szerelmes verseket fogok ma este faragni a laptopom monitorjára a tőkehalmáj konzervről, de sajnos elmúlt. Jó dolog olyan helyre visszajönni, ahol szeretnek. Merthogy szeretnek. Még a múlt heti undi Réka sem tudta feledtetni ezt a dolgot. Knut drága fülig érő mosollyal fogadott, Marius pedig puszikat dobált egész nap nekem. Még azt is elhatároztam, hogy hétfőn biztosan felhívom Kamel-t, aki mostmár minden pénteken ott ebédel nálunk, csak hogy láthasson (ebben tuti biztos vagyok). Francia-arab fickó, min. 5 évvel fiatalabb. Vagy legalábbis most még azt gondolom, bár nem hallgattam végig az élete történetét, de most, hogy bizalmat szavaztam neki, esküszöm rákérdezek. Persze nem mintha akarnék tőle különösebben bármit is, de most úgy érzem, hogy valahol ismét sikerült ottfelejtenem a csigaházamat és ez jó. Élet van. Megélt. Így döntöttem.
A csajok is nagyon örültek. Ennek én is örültem. Pedig a múlt héten tényleg nagyon-nagyon utálatos voltam velük. Persze ma is egy kicsit, de ki kell élnem ezt a dolgot, mert holnap jön vmi új manager és onnantól kezdve már hárman leszünk undik velük, tehát én szükségszerűen kevésbbé leszek undi. Inkább jófej leszek. Így döntöttem. Utáljanak mást, ne engem. Hehe.
Pár korábbi posztot kicsit átírtam.