Jó reggelt hétvége!

Azt álmodtam 9 és fél 12 között, hogy kimentem Johannáékhoz Angliába. Volt neki egy egész sorozat színes filctolla, a legtöbb tűhegyű, de szépen sorba rendezve, és színes csoki-cukorgyurma formákról mutogatott képekeket. Aztán megjelent a Kornél is, aki kicsit megőszült, és tűzoltóként dolgozott Angliában, de aztán kiderült, hogy mégsem.
Hiányoznak.
Aztán kimásztam a konyhába és ránéztem a kézileg csavart kiskanalamra, amire az volt ráírva, hogy Giorinox, és az jutott az eszembe, hogy Giordini-Naxos, ami Szicíliában van és ha ott nem is, mert bazinagy hátizsákkal nem bírtam felmászni, de alatta a tengerparton aludtam, és mostam hajat a tengerben, és akkor jött egy nagy hullám és a tenger megbüntetett, mert felborultam és hirtelen nem tudtam, hogy merre van a fent és a lent, pedig csak térdig ért a víz, node nem ezt akartam, hanem azt, hogy miért nem lehet az csinálnom, hogy foglalok mára egy Palermo-Budapest repjegyet és aztán egy vonatjegyet és lemegyek a meleg Szicíliába, és aztán hazatelefonálok hétfőn, hogy "Bocs, ma nem tudok bemenni, de majd szerdán." És akkor az jó lenne nekem, mert most hirtelen tényleg ezt csinálnám legszívesebben.
Jó reggelt hétvége!

Természetesen kristálytisztán emlékszem rá, hogy tegnap volt hajrázás is, de ha pár pillanatra mégis elfelejteném, akkor a nyakfájásom biztosan emlékeztet rá. (Érdekes, hogy ez rögtön ébredés után fel sem tűnt.)
Találkoztam a Pötyivel az utcán - hetek óta készülök rá, hogy felhívjam, dehát ... - és nagyon értelmesen néztem rá, mert ma csak úgy tudok, és készségesen, legjobb tudásom szerint válaszoltam minden feltett kérdésre, sőt, a biciglikérdést sem felejtettem el, és most vettem be a második fejfájáscsillapítót.
Jól vagyok.

A38

Szétszakad a fejem, rögtön még1 cigarettára is sikerült rágyújtanom miközben a másik még égett, tehát a tegnap este elég jól sikerült. Leszámítva persze a damage-t, ami a konyhát érte. A kár: egy darab "porcelán" malac és egy mexikói védelmező istenség.
Ebből a második nagyon fáj, mert egy szívemnek nagyon kedves embertől kaptam, aki tényleg Mexikót választotta második hazájának. Brühühü. Most sírok.
Az estéről annyit, hogy utoljára a Stereo MCs koncerten ugráltam utoljára, de tegnap ismét sikerült. Verával teljesítettük a tervet, és egyébként csoda-esténk volt, és nagyon összhangban voltunk az Univerzummal. Hehe.
Úgy kezdődött, hogy sikerült lelökni a malacot a konyhapultról, amit a Vera a múltkor nagyon pontosan kicentizett, és szabadidejében arról álmodozott, hogy bárcsak ottlenne, amikor összetörik (hú, magyar nyelv!), és megtörtént. Aztán idnuláskor ráparáztam, hogy nincs nálam sem jegy, sem bármilyen igazolvány, ami miatt teli torokból kinevetett, és a villamosig eljátszottuk, hogy mi lesz, ha találkozunk az ellenőrrel, persze nagy szánk volt! Aztán a Boráros térnél felnéztem két könnyesre röhögés között és megláttam az ellenőrt. És akkor már annyira nem nevettünk és nem volt nagy szánk, hanem csak a menekülési utakat kerestük. Hihi. Aztán rájöttünk, hogy az A38-ra nem kell korábban menni csütörtök este, bármilyen jó koncer is lesz, mert biztosan lesz jegy. (Dehát ki gondolná, amikor a Cirkogejzírbe meg foglaltatni kell jegyet, ha az ember nem akar hoppon maradni, pedig minden szerdán ugyanaz a film megy egy fél éven keresztül.) Aztán végül bejutottunk és mi éreztük magunkat csak jól, mert mi bulizni is mentünk, nem csak koncertet bámulni. ... és ürültek a műanyag poharak. És pont mondtam a Verának, amikor megláttam az A-t, hogy "Őt lenne jó elhívni az E-be pultosnak, mert rettentően jófejnek tűnik!" És ez is megtörtént a vége előtt egy kicsit, de akkor már eléggé elhajoltunk.
És a legvégére még a Lajos is megérkezett, aki (nem győzöm hangsúlyozni) eltörte a házi védőistenségemet, aki védte az otthonomat.
Ennyi volt az A38-on.

Info

A telefonszámom megváltozott. Akit érdekel, keressen meg. (Ha tud. :D)

Felhívás

Ralph Myerz lesz ma este az A38-on. Nyilván fergeteg buli. Asszem most foglalok 3 jegyet. Akinek van még kedve jönni, jelentkezzen, vagy foglaljon jegyet az A38-on, mert szerintem ehhez kicsi lesz az A38, amikor a kiccsávók ilyen színpadhoz szoktak. Én kb. 2 éve őrülök meg, hogy láthassam őket.
Utána meg lesz Infra is meg Cyborg T.
Na ez volt itt a party-blog.
Szép napot mindenkinek!

Cukormókus

Itt és itt.
Csak azért, mert a commentben nem sikerült.

Álom-állat

Volt először nyúl. Aztán átváltozott csincsillává. Majd cukormókus is volt pár percig, de valahogy mégis folyamatosan ugat.
Vazzameg! Miértis kellene megbarátkoznom állandóan félmegoldásokkal?

Filmek

Akkor most jönnek az elmúlt 3 hét filmjei pontozva:
Wristcutters A Love Story (Csuklónyiszálók) 10.0 pont
Persepolis 9.5 pont
The Counterfeiter (Pénzhamisítók) 8.5 pont
Juno 7.5 pont
The Mist (A köd) 7.5 pont
Michael Clayton 7.5 pont
The Invisible (Láthatatlan) 6.5 pont
Love In The Time Of Cholera (Szerelem kolera idején) 5.0 pont, zene: 8.0 pont!
Jumper (Hipervándor) 4.5 pont
The Nines (Kilencek) 2.0 pont

Olyan jó nekem!

Már tegnap este elkezdett jó lenni, amikor felhívtam a Verát, hogy nézünk e este filmet együtt, és azt mondta, hogy igen. Aztán átmentem hozzá miután teletömtem magam isteni frissen sült baguette-vel (végre megint! Angliában sokat ettem és úgy hiányzott.) meg sajtos sült virslivel, megnéztünk egy nagyon vicces filmet (Wristcutters - Csuklónyiszálók. Nézzétek meg ti is!) és jókat kacagtunk. Persze ezt azután, hogy már jól kicsacsogtuk magunkat. (A múlt heti depresszióm miatt - aminek tegnap este 8-kor lett vége - nem voltam igazán kommunikatív alkat.) Aztán pedig aludtunk egy jót, reggel 7-kor pedig keltünk (ez volt a nap legkellemetlenebb része, de a reggeli kávé és egy pár kedves szó mindent kárpótol, ugye.).
Ezek után kemény 2 óra alatt kimértem, kiszabtam, lecsiszoltam (nagyjából) a polcot az előszobába, ami elég nagy művészet volt, merthogy polcot szabni és vízszintezni egy olyan helyre, ahol még a csempe sem vízszintesen van felrakva, ráadásul tuti, hogy egyetlen derékszög sincs sehol ... naszóval, biztosan asztalos voltam előző életemben!
Lyukfúró viszont biztosan nem. Még mindig utálok fúrni! Viszont lelkesen gyakorlom. Nem sok olyan fal van a lakásban, ahová még nem fúrtam lyukat. Na de ez most nem tartozik ide.
Ezen felül megjavítottam a reluxát, helyesebben ööööö beállítottam, mert megjavítani nem lehet. Visszavittem a létrát, amit már szombaton kellett volna, kitakarítottam és összeraktam magam. Mindezt 12.30-ig. Szerintem nagyon hatékony vagyok.
És ez még csak a nap fele. Hehe. Bementem az E-be, jókedvű voltam, jófejkedtem, terveztem, kitöltöttem, fénymásoltam, megbeszéltem, ittam egy pohár bort és néztem, ahogy R. fejét vesztve rohangál a placcon.
És most jól vagyok. Ja, kiürítettem a postaládám is, amit kb havonta egyszer teszek, megérkeztek az angliai adóvisszatérítésem papírjai és jó hír volt bennük, bár nem értettem, hogy miért küldtek rögtön 4 levelet, no de mindegy is.
Végre megint vidám az élet! Mostmár csak a tavaszt várom! No meg mégvalamit, de az titok.

Ha nagyon kapaszkodsz valamibe előbb-utóbb elgémberedik a karod, beáll a vállad és semmi mást nem látsz, csak vágyott birtoklásod tárgyát.
Pedig a világ színes és a nap igenis süt délen. Csak el kell engedni és nem attól félni, hogy az az egyetlen biztos pont a világon.

The travel-bug is on today. Again.

Emlék-projekt

Elkezdődött a fényképalbum-projekt. Ez annyit jelent, hogy kb úgy érzem magam, mint akire ráborult a polc. Kiderült, hogy sokkal több képem, levelem, emlékem van, mint gondoltam és ráadásul össze-vissza, merthát az ember kiveszi a jobbakat, aztán ide teszi, majd átrakja oda, aztán amoda, aztán visszarakja egy másik kupac kép tetejére, stb. Vettem ugyan egy fényképalbumot, amibe belefér max. 400 kép, és tisztában voltam azzal, hogy ebből kell majd még vennem kb. 3-at, de most azt gondolom, hogy 5-öt, arról nem is beszélve, hogy időrendbe rakni a dolgokat nem kis meló lesz.
Viszont jól mulatok. Találtam naplókezdeményt 92-ből pl a következő szövegekkel: "Tegnap a buszon végre beszéltem Csabival. 43-as a lába." (Mert ez a szerelem, ugye!) Hehe.
Nagyon jó sztorik vannak. Kiderült, hogy eltettem belépő jegyeket a Laguna nevű helyről, ami már nem is tudom, hogy hol volt. Majd telefonos segítséget kell kérnem asszem. Az egyébként egészen vicces, hogy a csokoládék lejárati dátumából mennyimindent lehet rekonstruálni. Találtam egy csomó rágópapírt is. Pl 1 db Donald rágósat (sajnos csak a külső borítást, a képregényt már nem), és egy csomó laprágó papírját. Először azon gondolkoztam, hogy kidobom, de aztán elgondolkoztam, hogy szerintem már nincs is laprágó. Pláne nem Juicy Fruit, meg fahéjas West. A Fresh nevű töltött rágóról nem is beszélve, úgyhogy ... Ja, és találtam 92-es Chocitos papírt is! 16 éves! Értitek ezt?
Jaj de szép dolog az élet!

The travel-bug is on today

Ezt nézegetem:
itt
Legkésőbb novemberre. Mondjuk a névnapomra. Mondjuk Dél-Amerikába. Mondjuk nem Brazíliába, de Argentínába. Olyan régóta szeretném!
És különbenis. Ennyit megérdemlek, nem? Simán!
Lefoglaljam most?
Na jó, nem. Majd holnap. Hátha mégdrágább lesz. :D

WC-papír

Azért jó elmenni wc-papírt venni, mert az ember hirtelen gazdagabb lesz egy Mikrobi DVD-vel, egy elektromos illatosítóval, egy csomag csokival töltött ostyarúddal, egy doboz igazán finom TRUFFEL golyóval, egy újabb folyékony szappannal, aminek "dobozát" legutóbb a fürdő melegítője megolvasztott, úgyhogy ez indokolt volt már, zsepivel, papírt törlővel, SZEMFESTÉKKEL, WIFI ROUTERREL (aminek a telepítését nagyon ügyesen meg is oldottam, úgyhogy most van saját vezetéknélküli hálózatom itthon, de nem tudok csatlakozni hozzá. Hihi. Persze ezen tegnap még sírtam.), egy kellemes csevejjel az Aqua-ban, egy digi rajztáblával, no meg egy doboz Ginseng ampullával, ami annyira jó nyugató hatású, hogy sikerült nem-elolvasni a leírást, úgyhogy 6-kor be is nyomtam egyet, aminek következtében ugye WIFI router, meg szemhély kitámasztás, este 10-től pedig mély durmolás. Végre.
Mennyire imádok vásárolni! Olyan értelmes-hasznos dolgokat tud venni az ember! A Truffel golyónak különösen örülök!
Ja, aki ért a WIFI-khez, kérem jelentkezzen! Persze nem olyan fontos. Még ma úgyis megoldom. Mert nagyon ügyes lány-lény vagyok.

Szar ügy

A magyar ember nagy probléma megoldó. Ezt gyakorlom én is nap, mint nap.
Az a tipusú ember vagyok, aki általában a leglényegesebb dolgokat felejti el megvásárolni, vagy pótolni. Bevásárló listát persze sohasem készítek, vagy ha igen, akkor legtöbbször itthon felejtem, csomót nem tudok a zsebkendőmre kötni, mert textilzsepi már rég nincs, a papírzsepi pedig az első számú dolog, amit heteken keresztül képes vagyok elfelejteni vásárolni.
Így történt az, hogy ma reggel, amikor elindultam itthonról még tudtam, hogy WC-papírt kell vennem, mert kb 10 centi maradt, zsepi pedig ugye nincs.
Persze áldott jó memóriám teljesen kiürült miközben sétáltam haza a 382 kisebb és nagyobb üzlet mellett. A gond nem is akkor kezdődött, hanem kb rá másfél órára, mikor eljött az a pont, amikor ugye az ember utolsó pillanatig halasztott dolgát végezné otthon, nyugalomban, és elindul "A helyre", és megrettenve néz farkasszemet a 10 centivel, majd még az is felvillan az agyában, hogy papírzsebkendő hetek óta nincs a lakásban és felméri kétségbeejtő helyzetét, merthát arra aztán végképp semmi esély, hogy akkor most le a boltba ...
Azonban az Isteni sugallat ekkor bebújt az ablak kicsiny résén (és ilyenkor hálás az ember, hogy mégsem szigetelte le tökéletesen, vagy nem cseréltette le mégsem az ablakot), hogy nem hiába vásárol össze-vissza olyan hülyeségeket az IKEÁ-ban, mint a napsárga szalvéta!
Úgyhogy ez lett. És boldog, elégedett mosoly. Most még legalább 3 napig elfelejthetem a WC-papírt hazafelé, elbandukolva a 382 kisebb és nagyobb bolt mellett.
Vége.

Röviden

Tegnap óta várom, hogy leírhassam, hogy mi történt, de nem azért, mert izgalmas, hanem mert tegnap laptop nélküli volt az estém, és annyira jót tett!
Egyébként meg volt Hipervándor, ami lassabb, mint gondoltam (viszont még mindig csajos film*), ráadásul a szinkron jól agyonnyomta, meg volt kullancsirtás is.
Ma este pedig egy jó kis Stephen King film lesz kikapcsolódás képpen és holnap lehet, hogy megint laptop mentes napot tartok, mert akkor van olvasás, meg sétálás, meg mozibamenés, meg élés, így meg nem annyira.
Hiába, függő típus vagyok.
*Nyilván a szépfiú miatt, aki lehet, hogy nincs olyan jóképű, mint a Wentworth Miller, viszont legalább tud bénán csajozós, szerelmes arcot vágni, viszont sokkal szarabbul játsza a karakterét, mint a Jamie Bell, aki igazi lázadós-tökös kiscsávó. Ennyi.

A Véletlen, ha felkavar

Olyan történt velem ma, ami nagyon régóta nem. Péntek óta rendezgetem a lakásomat. Már szétszedtem a galériaágyat, és levittem a pincébe, pakolgattam a dolgokat jobbról balra, majd még egy kicsit jobbra, majd egymás hegyére-hátára, aztán pocokat erősítettem meg, stb. Mára maradt a szekrény tetejére tett doboz átnézése, többek között a leendő kiállításom negatívjai/diái megkeresése végett, mert láttam a tetején ilyen dolgokat. Kiderült, hogy ez a dogoz nem csupán néhány fotós múltamból származó negatívjaimnak birtokosa, de múltamnak mindentudója is.
Először előkerültek a tetejéről a keresett diáknak egy része, majd egyre mélyebbre hatolva találtam egy portfólió című borítékot, amiben anyukám által összegyűjtött és megőrzött ovis rajzaim is ott lapultak, és jót mosolyogtam magamban, hogy ez aztán tényleg a portfóliómnak az eleje, majd megtaláltam a csókakői fotókat, amiket Andika drága lenagyított nekem, majd egy újabb borítékot 2000-es szigetes karszalaggal, aztán egy post it-re írt röpke levelezést, amit a Norbival folytattunk, amikor életemben először voltam az Ekusban, mint vendég, aztán a névjegykártyáját, amire levélkét írt nekem, szerelmeset. ... Nekem pedig a szívem szakadt. Aztán a Pötyiék fellépő listáját, a szicíliai képeket, amikor egyedül képes voltam egy InterRail jeggyel lemenni 10 napra, aztán az InterRail jegyet is, meg ezer és ezer régi-régi képet és emléket, az egérkés kulcstartómat, a Miklóstól kapott plüsskutyát, képet az elmúlt szerelmekről, régnemlátott barátokról, hetekről, hónapokról, évekről, a múlt századról, és hirtelen megszakadni látszott a szívem, mert nagyon fájt. És most az van, hogy hétfőn elmegyek fényképalbumokat venni. Kb 10-et legalább, és sorbarakom őket, beragasztgatom, szeretgetem és vigyázni fogok rájuk. Ígérem! Mert fontosak.
És ez biztosan azért is van, mert Lajos, a várázskezű jól megmasszírozott ma, és ez biztosan megválltoztatta a dolgok folyását, merthát ugye a pillangó és a tornádó, a ... mindegy is. Biztosan értitek.
Ez van ma. Vasárnap.

Prison Break 159. évad, 245. rész

Asszem a Wentworth Miller egyetlen dologban tehetséges. Pókerarcot vágni 285ezer részen keresztül. Majd felkéretjük Korda mellé egy póker párbajra.

Az én reggeleim jobbak, mint a ti nappalaitok

Nem tudom hogy, nem értem miért, de kb másfél hete figyeltem fel rá, hogy minden nap egy olyan dalra ébredek, amit nagyon-nagyon szeretek, de valahogy mégsincs meg nekem, tehát mosolyt és mély, belső boldogságot okoz a hallgatása.
Ezzel ébreszt a gondviselés (bár ezesetben nem így nevezném, mert nem gondról, hanem mérhetetlen boldogságról van szó.), és ilyenkor szerelmes is leszek a világba!
Ma ez volt.
Kamakawiwo'ole - Hatudnámmit'jelent!

Szerteszét

Most két egymástól teljesen független gondolat következik:
Felraktam a Tutu-t háttérnek a gépemen, mert a bajuszos képe annyira vicces, hogy ez lesz az egyik dolog, ami majd napközben jókedvre derít.
Tegnap este elkezdtem meditálni megint, mivel hetek óta annyi feszültség gyűjtőpontjává váltam, hogy tegnapelőtt 5-kor bírtam csak elaludni kb 3 óra agyalás után, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezt a dolgot megszünetetem. Nem mintha nem csinálnám sokszor napközben, hogy figyelem saját érzéseimet és reakcióimat, és szerintem sokat fejlődtem "nem-kitörésből", de nehéz időkben sokkal tudatosabban érdemes élni, ha nem akarsz infarktusban meghalni nagyon gyorsan még mielőtt rájönnél, hogy a dolgoknak valójában nincs is akkora súlya és hogy az élet úgyis mindig meghozza a maga legoptimálisabb megoldását.

Brazília

Szerintem egy olyan ország, ahol a vonatra várakozás Szambázásba torkollik biztosan boldog ország lehet, bármennyire szegény az élet.
Nem is értem, hogy nálunk miért nem ropnak csárdást a Keletiben.
Itt. (a magyarázatot tilos elolvasni, mert kiderül, hogy mégsem teljesen erről van szó. :D)