Most két egymástól teljesen független gondolat következik:
Felraktam a Tutu-t háttérnek a gépemen, mert a bajuszos képe annyira vicces, hogy ez lesz az egyik dolog, ami majd napközben jókedvre derít.
Tegnap este elkezdtem meditálni megint, mivel hetek óta annyi feszültség gyűjtőpontjává váltam, hogy tegnapelőtt 5-kor bírtam csak elaludni kb 3 óra agyalás után, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezt a dolgot megszünetetem. Nem mintha nem csinálnám sokszor napközben, hogy figyelem saját érzéseimet és reakcióimat, és szerintem sokat fejlődtem "nem-kitörésből", de nehéz időkben sokkal tudatosabban érdemes élni, ha nem akarsz infarktusban meghalni nagyon gyorsan még mielőtt rájönnél, hogy a dolgoknak valójában nincs is akkora súlya és hogy az élet úgyis mindig meghozza a maga legoptimálisabb megoldását.
2008. március 6.
Szerteszét
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Ha ordibálsz, kitörsz, nem komform módon viselkedsz mások szerint, nem jelent haragot, elmebajt, hasonlókat sem, csak temperamentumos ember vagy:)
De nincs szükségem rá. Minek?
Itt nem elfojtásról beszélünk, hanem tudatosságról. Minek ördítsam le valakinek a fejét, ha nem ő a hibás?
Meg ha ő is. Nem értelmesebb elmagyarázni, hogy mi a hiba, mint ijedtséggé változtatni a megértését?
Még valami: Ijesztgetéssel szerintem ott lehet operálni, ahol a szóból nem értenek csak a hangsúlyból. Lehet, hogy működik pl az ici-pici gyermeknél, hogy ne nyúljon bele a tűzbe, de amikor már el lehet magyarázni neki, akkor minek szorítsam bele a szrt is?
r, bébi, kicsit túl sokat nézel ki az emberekből. többségük felnőttkorában is csak a hangsűlyokból ért. illetve már abból sem: mert az egyedek túlnyomó többsége hiszi, ő mindent és mindent jobban tud.
mint én, látod? :)
csók,
i.
Megjegyzés küldése