Szar ügy

A magyar ember nagy probléma megoldó. Ezt gyakorlom én is nap, mint nap.
Az a tipusú ember vagyok, aki általában a leglényegesebb dolgokat felejti el megvásárolni, vagy pótolni. Bevásárló listát persze sohasem készítek, vagy ha igen, akkor legtöbbször itthon felejtem, csomót nem tudok a zsebkendőmre kötni, mert textilzsepi már rég nincs, a papírzsepi pedig az első számú dolog, amit heteken keresztül képes vagyok elfelejteni vásárolni.
Így történt az, hogy ma reggel, amikor elindultam itthonról még tudtam, hogy WC-papírt kell vennem, mert kb 10 centi maradt, zsepi pedig ugye nincs.
Persze áldott jó memóriám teljesen kiürült miközben sétáltam haza a 382 kisebb és nagyobb üzlet mellett. A gond nem is akkor kezdődött, hanem kb rá másfél órára, mikor eljött az a pont, amikor ugye az ember utolsó pillanatig halasztott dolgát végezné otthon, nyugalomban, és elindul "A helyre", és megrettenve néz farkasszemet a 10 centivel, majd még az is felvillan az agyában, hogy papírzsebkendő hetek óta nincs a lakásban és felméri kétségbeejtő helyzetét, merthát arra aztán végképp semmi esély, hogy akkor most le a boltba ...
Azonban az Isteni sugallat ekkor bebújt az ablak kicsiny résén (és ilyenkor hálás az ember, hogy mégsem szigetelte le tökéletesen, vagy nem cseréltette le mégsem az ablakot), hogy nem hiába vásárol össze-vissza olyan hülyeségeket az IKEÁ-ban, mint a napsárga szalvéta!
Úgyhogy ez lett. És boldog, elégedett mosoly. Most még legalább 3 napig elfelejthetem a WC-papírt hazafelé, elbandukolva a 382 kisebb és nagyobb bolt mellett.
Vége.