2007. július 24.

Szóval a Special Treatment for Reka program folytatódik. Tegnap elmentünk Knuttal mulatni a Honey Club-ba, mármint Knut fogalmai szerint mulatni, mert persze az elején csak ittunk és járt a szánk. Na jó, inkább az övé. Egészen addig, amíg egy kedves huszonéves úgy érezte, hogy köze kell, hogy legyen hozzám, amit jelzett is, huszonéves módon, de nagyon aranyosan. Ezek után úgy döntöttem, hogy inkább fiatal fiú, mint a rengeteg unalmas dolgot mesélő Knut, és rettentő jót táncoltunk Mattel. Sőt.
A másik, hogy Lara levágta a hajam, és nagyon tetszik. Kicsit modernebb, kevésbbé romatikus, egyszerű, és végre egészséges.
A mai nap további történése, hogy az utcán összefutottam Mike-kal (Mike angol színész, játszott a Merlinben pár éve (repül az idő), és az Ekusba jártak kajálni minden nap). Ami azért érdekes, mert gondoltam, hogy egy napon talán befut a Pablo's-ba valamelyikük a színészcsapatból, sőt, szinte megesküszöm rá, hogy az első napjaim egyikén bent volt a szőke színészlány a pasijával, de csak rémlett az arca és csak pár nappal később jöttem rá, hogy honnan ismerem. Szóval Mike, aki a kedvenc vendégeim egyike volt, nem ismert meg. Kicsit zavart arcot vágott, de azért beszélgettünk pár mondatot. Talán a hajam tette, talán a más környezet, talán a másnaposan sápadt arcom, nem tudom.
Az internetem helyén még mindig egy hatalmas, üresen tátongó információs űr tátong, az életem értelmének helyén pedig egy még annál is hatalmasabb questionmark.
Elindulok a laundry-ba. Kíváncsi vagyok, hogy a fiatal Matt válaszol-e az SMS-emre, amit küldtem neki. Kicsit félek, hogy nem, és kicsit félek, hogy igen. I am full of questions.
...
Válaszolt.
Azt írta, hogy: Send me your post code. I will visit you. :-) I have a motorcycle. Small one. But now I have to go out of Brighton. Send me that post code. Pls. (17.25 h.)
Majd azt, hogy: Got it. Its close. I have to go. Cheers. (17.31 h)
Azóta nem hallottam felőle.
Ma a tunnelben gitározás. Ezt jobban kedvelem, mint a dobot.