Dühös poszt az elmúlt hetekről

Szóval jó régen nem írtam már. Most végre megírom, hogy miért, kicsit dühösen, kicsit szétrobbanva, és asszem közben kinyitom Pandóra szelencéjét is, mert tényleg mindjárt szétrobbanok. Olyan szívesen szitkozódnék is, de ezt így nyilvánosan persze nem illik. Pedig ... esküszöm tudok három soros káromkodást! Szép cifrát!
Most Pandóra, aztán írás megint.
Tehát:
Brightonba megérkezett a nyár. Ez azt jelenti, hogy két hete, mint az őrültek futunk a placcon, hogy ne őrjöngjön mindenki a türelmetlenségtől. Két hete megérkezett Alex, az új üzletvezető, aki már az első napokban kijelentette, hogy nem hajlandó segíteni nekünk, viszont vesz fel még embereket. All right. Az elmúlt héten sikerült annyira széthajtanom magam, hogy jól meg is fáztam, a 3 szaros szabadnapomat otthon, az ágyban töltöttem, nagyrészt alva. Ezután visszamegyek hétfőn délben, és kiderül, hogy nem kellene bent lennem csak 5-re. Rendben. Hazamegyek, beveszem a gyógyszereimet, rákészülve, hogy min. 4-ig még regenerálódhatok. Erre, felhív, hogy "ugyan a beosztásban benne van Mónika, de sajnos 12-kor még nincs bent, pedig 11-re van beírva."
Kérdés: be tudnék-e menni.
Válasz (mert hülye állat vagyok, aki felelősnek érzi magát a munkahelye iránt): Persze, fél óra és ott vagyok.
Ezek után rohanok a placcon, amennyire bírok kb. 3 órán keresztül, ő meg kivisz kb. 5 ételt. Rendben, nem baj. Nyelek. Másnap dettó. Harmadnap nap megkérdezem tőle, hogy
"Figyelj, rendeltetek sört? Mert az egyikből egyáltalán nincs, a másikból meg kb. fél hűtőnyi, de annak ma vége."
Válaszol: Aha, szerintem Natália rendelt kedden.
Én: Kedden? Nem másnap szállítanak? Hm. ... ... Biztos, hogy rendelt?
Alex: Persze-persze.
Telik az idő, rohanok a szrs placcon, lóg a nyelvem, alig kapok levegőt, folyik az orrom, stb, stb, stb.
Péntek. Sör még mindig sehol, megérkezik Natália és kérdem: "Rendeltél sört?"
Válaszol, hogy ő biz nem, mert ő már nem manager, és a rendelés az Alex dolga. Szóval Alex nem rendelt, Natália nem rendelt, én meg anyázok. Mert péntek van és szombat-vasárnap ezek nem dolgoznak, és mert nem értem, hogy mi a fsz van. Hogy miért kell harcolni, és nem lehet együtt dolgozni? Szóval forr a víz körülöttem, aminek tetejébe meg ott van a head chef, aki meg a másik birodalomvédő atyaúristen, aki állítólag simán megzsarolta a tulajt, hogy vagy az üzletvezető vagy ő meg néhány fej a konyhából. Pont. Nekem pedig borsózik a hátam a szarkavarástól. És még beteg is vagyok.
Ráadásul Knut azzal hívott fel valamelyik nap, hogy látta, ahogy Alex törölt egy teljes számlát és zsebre tette a pénzt. No meg a tip-ből is hiányzik. Na vazze. Még egy morális kérdés is a tetejébe. Köszi. És "de ne is mondd senkinek! És felejtsd is el!". Aha, mostmár biztosan elfogom. Szóval elegem van. Ki akarok szállni.
Ma úgy döntöttem, hogy innentől kezdve egy kicsit elhagyom a testem és kívülről fogom az eseményeket figyelni. És lehet, hogy még ma lefoglalom a repjegyemet.
Szóval ez történt. És persze ez csak nagyvonalakban, mert egyébként nap, mint nap olyan feladatokkal kell megküzdenem, hogy az életem egy rémálommá vált lassan.
Ebbe persze az is beletartozik, hogy eltűnt a jó kis FREEwifi csatornám, és folyamatosan küzdenem kell az internetért.
A liliomom pedig szépen kinyílt, és gyönyörűen illatozik, de jelen pillanatban benne is csak az idő múlását látom.
És itt vazze még mindig nincs nyár! Ez is meglehetős feszültséggel tölt el, mert a biológiai órám hozzászokott, hogy ilyenkor rohadék meleg van, és lehet nagyon lenge nadrágban és ujjatlanban nyomni. ... És nem. Nem lehet. Vastag farmer van és mellé egy kardigán. És nincs meleg.
A dobosok pedig beköltöztek a szembenlévő alagútba és hetente min. egyszer tolják. ... Hajnali négyig. ... legtöbbször akkor, amikor reggel kelnem kellene min. 9-kor. (ami nem ritka, mert egy héten min. 4-szer így van.) Szóval örülök. Na jó, nem.
Úgy érzem nagyon rám jár a rúd mostanában. 3 hete.