Álomposzt vagy poszt-álom?

Tegnap éjjel kommandós-maffiás történetbe csöppentem kb úgy, hogy földön fekvő, összegörnyedt alakokat láttam az Örs vezér-szerű lakótelep utcáin, meg a fűben is. Volt kezén-lábán megkötözött feketeruhás, meg szétlőtt fejű civil is. Sok! Sok-sok. Kb 2 ember/20 m2, és a Rolanddal nem értettük. Békésen sétáltunk, mert egyébként semmi sem utalt arra, hogy bármi is történne. Aztán jött pár fekete ruhás, akik pár civilt kísértek, és azt mondták, hogy menjünk velük. Nem voltam meggyőződve arról, hogy ez jó ötlet, de nem volt kiút. Aztán egy adott pillanatban, amikor nem figyeltek, megszöktem, átvágtam egy kínai óvodán, aztán amikor a kerítésen átugrottam, egy civil fickó rohant utánam és a drótkerítés másik oldaláról rámfogott két pisztolyt, amiből pont azt sikerült elvennem tőle, ami nem volt töltve, viszont legalább megtudtam, hogy bíznom kellett volna a fekete ruhásokban. Na jó, az álom vége persze nem az lett, hogy fejbelőttek, mert volt egy kedves megmentőm, de most kb annyira fáj a fejem, mintha fejbelőttek volna álmomban.
Ennek megfelelően lett szétesett ez a poszt. Jöjjön a kávé!