Back

Tegnap este nosztalgiáztam.
Megnyitottam a gépen lévő összes kis feljegyzést, amit még ki tudja, hogy mikor írtam, amikor nem volt éppen netem, vagy éppen nagyon nem volt publikus, de le kellett írnom. És elolvastam őket. Azt, hogy mi volt Angliában; és aztán rájöttem, hogy azért annyira nem volt rossz augusztusig. Aztán augusztus után már nagyon rossz volt, úgyhogy azokat már nem is annyira olvastam, viszont össze-copy-ztam egy file-ba, aztán majd jól lementem a blogot is, és azt is hozzárakom, és az lesz majd az én digitális naplóm. Jó lesz! Majd még a képeket kell hozzárakni és akkor teljesen igaz lesz az egész. Egyébként pedig jó móka visszaolvasni.
Közben átugrottam a szomszédba, mert ma ismét világraszóló UPC-s kavarás volt.
Ja, ez azt jelenti, hogy megint van itthon internetem. Meg van telefonvonalam is, de telefonom az persze nincs. Minek az. "Nem kell azt használni!" Ezt mondta a szerelőfickó és a UPC viszonteladó is. "Viszont így ezer forinttal olcsóbb az előfizetés." Vicces. Jogilag nem, de egyébként árukapcsolás. Persze ennél viccesebb a mittudoménmilyen kozmetikai cikk mellé a két üveg Bacardi Breezer. Először csak a szemem sarkából láttam, de annyira oda nem illő volt 2 üveg Breezer a kozmetikai cuccok polcán, hogy kénytelen voltam felfigyelni rá. Parasztvakítás.
Sokszor megfordult már a fejemben, hogy ezeket az irgalmatlan hülyeségeket lefotózom. Asszem akkor kezdődött, amikor megláttam Angliában a Feel Good! szendvicseket. Ezen aztán annyira kiakadtam, hogy gondolatban rögtön készítettem egy fotósorozatot az idióta termék-feliratokról. Vakújj paraszt, vásároljá'!
Na igen. Egyébként az is eszembe jutott tegnap olvasgatás közben, hogy update-elem a történteket, mert mióta elkezdtem dolgozni az E-ben nem igazán van időm írogatni.
Általában az van, hogy bemegyek, és hirtelen annyi minden jön szembe, hogy mégha időm lenne is, türelmem és összeszedettségem nincs írni.
Egyébként az E-ben igazán szeretek dolgozni. Még akkor is, ha sok a probléma, ha néha elegem van, ha azt érzem, hogy nincs mellette magánéletem, de azért jó. Azért is jó, mert amikor sok a megoldandó feladat az ember jó érzéssel ül le este, mert azt érzi, hogy mennyire ügyes, hogy ennyi mindent meg tudott oldani! És egyébként még azért is jó, mert most új szakácsokat próbálunk, ami az próbafőzést jelent, és tegnap olyan háromgombás-tejszínes tésztát ettem, hogy juhééééé! Meg magyaros burgonyalevest is. Mmmmmmm.
Na jó, update: Szombaton levágattam a hajam. Ismét. Ez a legújabb hír. Egészen rövid lett. Bevallom kicsit pánikban voltam, amikor éreztem a fejbőrömön a hideg ollót, és azon gondolkoztam, hogy vajh' mikor járt arra utoljára olló. Viszont jó lett. Én pedig még legalább 2 napig meglepődhetek minden alkalommal, amikor a tükörbe nézek. Hehe.
Másik update, hogy találkoztam az angliai török ... ki tudja mimmel (sokmindent írhatnék ide. Asszem a barát is jó jelző lehet. Maradjunk is ebben.). Érdekes volt. Bevallom tartottam tőle, de így legalább lehetett kellemesen csalódni. Jót csacsogtunk némi bor mellett, de nem annyira hittem el a felét sem annak, amit mondott, viszont jó mozit vetített. Mégegy hehe. Adtam neki feladatot is, amit nem nagyon hiszem, hogy meg fog oldani, de mindegyis. Magyarországra akar költözni, ami szintén egy nagy kérdőjel a számomra, hogy akkor eztán vele mi lesz. Nem úgy értem, hogy vele és velem, hanem úgy értem, hogy milyen személyiség-változáson fog keresztülmenni.
Ezeken túl pedig kijelenthetem, hogy a szabadidőmet filmek bámulásával töltöm, kedvenc élettársam a laptopom, és mostanában mázlista vagyok filmek tekintetében, mert több jót láttam, mint rosszat. Ebbe persze nyilván az is belejátszik, hogy rápattantam a Kim Ki-duk filmekre, illetve hogy elindult a Lost 4. évada, úgyhogy ... nagyon nagyot nem lehet hibázni. Emellett persze belefutottam még az Into the Wild című filmbe, meg a Beowulf-ba, úgyhogy mint tejszínhab az édes tejeskávé tetején, úgy olvadtam el nyomban. A Bucket List és a Juno már csak a szükséges középkategória volt, hogy el ne szálljak.
Végül pedig azt, hogy: Szeretnék Annával és még azzal, aki akar vasárnap délután kávézni-teázni-sütizni-vagy-forrócsokizni-vagy-bármi!
Itt a tavasz!