2008. február 12.

Nyávogás

Az van, hogy amiért az ember dolgozik, azt néha veszélyesen gyorsan eléri.
Így történt, hogy beleestem két alapvető hibába is.
Az egyik, hogy a hímnemű egyedeket, akik körülvettek prímán elmartam magam mellől, vagy egyszerűen csak megfeledkeztem róluk és jól nem hívtam fel őket, nem találkoztunk.
A másik nagy hiba, amit nagyon kedvesen elkövetek évek óta az "életem és vérem a vállalaté" elnevezést kapta.
Az van, hogy vészesen sok időt töltök bent az E-ben már megint és nincs magánéletem.
Persze-persze, élvezem, de amikor szombaton felhív Á, akkor nagyon tudom utálni és okolni, hogy nem látok magam körül mást. Grrrrrrrh.
És közben pedig irtónagy szeretethiányom van, és szeretnék kitekinteni kicsit az én szűk kis világomból. Brühühühühü.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

ha balra forditom a fejem , jol belenézhetsz a fülemen keresztül a virág mintás agytekervényeimbe . pici fü is vagyon ám ott . mivel ez egy mezö . egy végtelen mezö . ahol nem élnek az emberek . tenyésztik öket . mivé ? hát simán duracellnek .

the hatter írta...

Itt vagyok, itt vagyok.

Anna írta...

ralee: ez olyan hapyness factory-s:)
Amúgy meg rohadt felnőtt világ. Ma hivatalból mesekönyvet kellett olvasnom. Ilyenkor szeretem a munkámat:)

FlyingWhale írta...

Ralee: Csak egy pici fű?
Imre drága: az van, hogy nagyon szívesen találozom veled ha nem vagy boldogság-gyilkos hangulatban, mert a nálamnál darkabb hangulatra lehet, hogy most öngyilkossági kísérlettel válaszolnék.
Anna: Annyira irigyellek!!!!!

Névtelen írta...

ezt én mátrixban hallottam ... azota is teszik .