Nyilván életem egyik legjobb kárpótlását szánta nekem a sors cserébe, hogy R. kiközösített a kirándulásunkról és elment egyedül, mert azt hiszem, hogy ingyen kapni egy Cirque du Soleil-re egy jegyet az 5-ös szektor A sorába, végignézni mindezt egy kellemes humorú olasz-amerikai jazz zenésszel, utána inni egy jó pohár bort és kapni pár falat isteni harapnivalót messze túlszárnyalta a péntek estére tervezett ágyba dőlünk olyan nagyon fáradtak vagyunk programomat vagy akár a szabad ég alatt ücsörgünk és bámuljuk a csillagokat című programot.
Ehelyett volt tátott szájjal bámulás és viccből felhívtuk Á-t, aki a jegyet szerezte, hogy elpanaszoljuk neki, hogy valójában baromira unalmas volt, nem lehetett cigizni és messze volt a bárpult, és bevette, úgyhogy viccesek is voltunk.Emellett történt még olyan is velünk, hogy eltévedtünk az Egressy úton, mert elindultunk a Stadionoktól a Városligetbe,ahol az Ago parkolt, és aztán jól elvesztettem az irányt, úgyhogy le kellett szólítanunk két vadidegent, akik kicsit gyanakodva néztek, hogy mi a fenét akarunk, de segítettek, majd végighallgattam Ago kálváriáját bizonyos kérdésekkel kapcsolatban, mint pl a "Where are you from?", amire neki elég nehéz válaszolnia, merthogy az USÁ-ban nőtt fel olasz családban, majd Olaszországba költözött, de pár éve Klagenfurtban tanít, de valójában annyira szereti kis hazánkat, hogy magyarnak is vallja magát. Ezen persze annyira nevettem, mert elképzeltem, hogy szegénynek hányszor kellett eddig és hányszor kell majd még életében végigjátszania ezt a történetet, amire egyébként legtöbb esetben csak egy egyszavas választ szoktak adni az emberek. Ez kb az én UPC-s sztorimat is lövi, mert míg én csak minden szerelésnél adom elő a félórás sztorimat, ő minden új ismeretségnél. (Szegény!)
Az E-ből hazamenet pedig Feng Shui tanácsadást tartottam, mert Ago felhívott, hogy átrendezné a lakást, ahol lakik és kellene pár tanács, hogy megfelelő legyen a vájb, mire mondtam neki, hogy feltétlenül vegyen kék színű üveg delfint, meg menjen ki a kínaira kínai pénzérméket venni és bármi van az ágyát állítsa be dél-keleti irányba, a polcokat és szekrényeket pedig lehetőleg az ablak elé húzza, mert akkor tökéletes lesz.
Erre annyit mondott, hogy "Wáu! I didn't know it!" És ismét hatalmas nevetésben törtünk ki. Majd elárultam neki, hogy én is holnap megyek az IKEÁ-ba venni polcokat, mert kell az ablak elé, és mint férfi rettentő prkatikusan azt ajánlotta, hogy feltétlenül mérjem le az ablak méretét, hogy pont akkora polcot vegyek.
Erre aztán én eresztettem el az előbbi mondatot. Szóval így vagyunk ma. Helyesebben voltunk, mert a mai napot hivatalosan is lezárttá nyilvánítom.
Jó Pihenést!