Halk csattogás az ajtó előtt. Esik. Csendben.

Van egy bácsi, Gregory Colbert (aki nemis igazán bácsi még, csak én érzem magam törpének, amikor nézem a képeit), fotográfus (mert igazán kiérdemelte ezt a megtisztelő címet) és természetfilmes, aki olyan képeket (Vision címszó alatt az Enhanced Experience-en belül) készített, amitől bármikor, bárhol látom, kicsordul a szívem.
Van bennük valami egészen mélyen rejlő szentség, szeretetteli alázat az ember és állat részéről, az együttélés paradicsomi állapota, béke és gyönyörű idézetek, amit még soha, sehol nem láttam képben. Nagyon furcsa. Milliónyi fényképet láttam már életemben, elemeztem, néztem képszerkesztésileg, technikailag, mindenhogy, de az ő képeit nem tudom így nézni. Inkább csak belefolyok. Vagy vele-folyok. Rábízom magam, mert tudom, hogy gyönyörű helyekre visz el. Olyan helyekre, ahová mindigis csak vágytam, de tudom, hogy sohasem juthatok el, mert nem létezik. ... Itt a Földön. ... Csak az álmokban.

tükörkép. rettentő furcsa.
pofára vagy seggre essek?
nem szereti a harcot, szereti a békét. olyan, mint én kb 3 évvel ezelőtt, és a fejében ott lakik egy könyvtár.
kérdőjel és kérdés. döntés? még nem. béke kell előbb. aztán válasz.

kicsit megnyugodtam.

... egyébként pedig az van, hogy beleszakadok. és értem én, abszolut. ráadásul én most simán utálnám magam ha helyében lennék. pedig csak az kellene, hogy végre ne ordístanak bele az arcomba a hétköznapok, amikor ...
persze ezt nyilván nem tudom érthetően elmondani. vagy legalábbis úgy tűnik.

Végülis tökmindegy, hogy hivatalosan vagy nem, ha nagy szar van, akkor úgyis euróval fogunk fizetni, és mégcsak nem kell várni 2014-'16-'25-ig. Végülis Jugoszláviában is dojcse márkával fizettünk anno, nem? Hát akkor minek ez a hiszti?
ezt már érezni pár hete.

Ezt nyilván le kellett lopnom, annnyira gyönyörű

Subotica

Két kedves ismerősöm is eljutott ezalatt a négy szép nap alatt Szabadkára. Egymást nem ismerik. Csupán számomra van jelentősége, hogy Ők, egyidőben, mindketten ott voltak.

Kutyaőrület

Nemhiába vagyok szerelmes ebbe a kutyába. Tényleg, imádom: (ja, az airedale terrierről van szó már megint.) És persze jó az szöveg írója is.
"Azon túl tehát, hogy egy erdel minden helyzetben vigasz gazdija számára, nagy elõnye, hogy nem csúfolódik!

Cserébe szelektíven hall. Persze irtó gyorsan tanul, legelõször inkább a marháskodásban tûnik ki, de érdemes az okításába energiát fektetni, mert sikerélménye lesz a gazdinak. Amikor elvisszük a kutyaiskolába, néhány hét alatt kinövi a kezdõcsoportot, mindenkit elkápráztat vadító gyorsaságú felfogásával, pontos feladat-végrehajtásaival, azzal, ahogy csüng a gazdin, és teljesíteni akar, ahogy várja az új feladatokat, a kihívásokat. Aztán eltelik két hónap, a büszke gazdi sutba vágja kemény következetességét, mondván: az õ erdele a tökéletes kutya, aki tud mindent. Ekkor kezdõdnek a bajok. Ekkor jönnek elõ a szelektív hallás tünetei is. Hívod a kutyát, az hátrabiccent, és lelassítja lépteit, majd visszasandítva meglép a sokkal izgalmasabb történések felé. Gazdi legyen a talpán, aki ordítás nélkül rendezi le az ilyen szituációkat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdi hangjának erõssége egyesen arányos a tõle távolodó bunkó erdel sebességével. Minél jobban kiabálod, hogy „azanyádszemitgyereide-hozzámhamondom-nemigazhogyilyenvagy”, erdeled annál inkább röhög rajtad, és annál nagyobb buzgalommal keres valami feltétlenül megszaglászandó vakondtúrást, villanyoszlopot vagy fûcsomót.

Ezen a ponton kell szót ejtenünk a névválasztásról. Ne válasszunk olyan nevet erdelünknek, amit ciki utána kiabálni az utcán, szolidan behívásnak nevezve ezt a nemes tevékenységet. Olyat se válasszunk, amit egyáltalán nem lehet 70 decibellel kiejteni, mert sikítássá, bömböléssé alakul.

Ne ijedjünk meg, ha erdelünk produkálni kezdi a szelektív hallás tüneteit. Ilyenkor a kutya alkotói válságban van, ami azt jelenti, hogy nyilván nem kötjük le minden energiáját, vagy nem biztosítjuk neki az igényelt mértékû szabadságot. Egyszerûen muszáj kihívások elé állítani, hogy gondolkodnia kelljen, és ne tudjon mindent fellengzõsen, a kitûnõ tanulók magabiztos rutinjával megoldani. Elõször csak számolni tanítsuk meg, majd olvasni, bevásárolni, dogdacing-elni, esetleg társas táncolni.

A modern kutyakiképzés számos lehetõséget kínál, hogy meglepjük erdelünket. Itt van például a klikkerõrület. Elsõ lépésként rá kell vezetni az erdelt arra, amit már amúgy is levesz a nekikészülõdés elsõ pillanataiban, azaz, hogy ha van klikk, van kaja is. Ezt unásig ismételgetjük, klikk-kaja, klikk-kaja, klikk-kaja. Erdelünk türelmetlenül toporog, hogy ide nekem még egy kiló virslit, sajtot, májacskát, majd másnap klikkelõ hangokra ébredve ráeszmélhetünk, hogy többé nincs szükségünk ébresztõórára, kutyánk a kaja reményében fogai között tartva a klikkert bõszen kattogtat, ezzel sürgetve mielõbbi ébredésünket.

Az erdel igényes a saját cuccaira. Számon tartja a szétrágott labdáit, a sétáltatás végén a küszöbön hagyott botját, a csipogó, sima és rücskös játékait. Száz közül felismeri a saját póráza csilingelõ hangját, ilyenkor rendszerint extázisba esik, pattog, pörög és vakkantva összesározza a gazdiját, annyira örül, hogy mehet valahová. Ilyenkor, amivel a leginkább le tudjuk törni erdelünk már-már túlzott lelkesedését, ha az utazás/séta célja az állatorvosi rendelõ. Bátor erdelünk persze már a sarkon lecsekkolja, hogy hová készülünk, virgoncsága eltûnik, immár leginkább egy bizonyos miskolci kocsonyára hasonlít, aki reszketve, óriásira tágult szemekkel lépi át a rendelõ küszöbét, mintha a nyom, amibe lép, épp’ elsüllyedni készülne. Egyesek ugyanilyen „lelkesen” mennek kutyakozmetikushoz is.

Az erdel alapvetõen mégiscsak vadászkutya. A nagyvárosi erdeltartó persze nem ismeri kutyája ösztönös tulajdonságait, hogy teszem azt mit szól az eb egy vaddisznóhoz, egy vércsapához, egy vízre vetõdõ vadkacsához, a puska dörrenéséhez, a cserkelés izgalmához, ám annyit még a panelerdel gazdija is megtapasztal, hogy ritka dolog a macskakompatibilitás. A véresebb részleteket e helyen nem ecseteljük. Szerencsére a legtöbb tejfölpusztítónak megvan a magához való esze...

Az erdel eszköztára megegyezik egy szokásos kutya eszköztárával, úgymint: irdatlan mennyiségû játék, tálak, kefék, plédek és takarók, házikó, gazdi ágyában maradás lehetõsége, nyakörv, póráz, trimmelõkés – jaj miket írunk! Hát, igen, az erdel egy trimmelõs fajta, ami azt jelenti, hogy a trimmelt kutya elegáns, szemet gyönyörködtetõ és csodálatos, a nem trimmelt kutya pedig bozontos, bohókás, kacskaringós szemöldökû, idõnként még loncsos is, mint egy piszén pisze kölyökmackó. Persze, mivel mindkét változat erdelbõl van, éppen aktuális kinézetének megfelelõen viselkedik. Hol lordként, hol teddymackóként. Mindkét forma esetén produkál viszont egy irtó bosszantó dolgot, nevezetesen az ivás utáni szakállcsurgatást. Mindezt bõvebben kifejtve a következõkrõl kell szót ejteni. Elõször is az erdelek többsége mohóságból, vagy valami más okból addig iszik, amíg el nem fogy a tálból a víz. A másik lehetõség, hogy ahányszor elmegy a tál mellett, minden alkalommal belelaffant. Minthogy mind a kan, mind a szuka erdel szakállal rendelkezik, minden egyed belelógatja irdatlan mennyiségû szõrét az ivóvízbe. E mûveletet addig végzik, amíg, mint egy szivacs, szakálluk tökéletesen telítõdik hidegvízzel. Na, ekkor futnak nagy lelkesen a gazdihoz, ölébe hajtva buksijukat, vagy csak megállva elõtte csurgó szakállal, kb. két-három deci vizet folyatva a lábára. Ezt leginkább akkor szeretik mûvelni, amikor a gazdi munkába készül, vagy színházba megy és már szépen felöltözött, avagy napozva fekszik a kertben. (Ilyenkor felhevült hátára csurog a jéghideg erdelnyálas hákettõó).

Tekintettel az erdel angol származására, elmondható, hogy igen jól viseli az idõjárás viszontagságait, például az esõt, a havat. Ha esik, elviseli a gazdi ágyánál (ágyában) való heverészés lehetõségét, ha havazik, jól viseli a kandalló melegét!"

Na ennyit a kedvenc kutyámról. Kell kép is?
Tessék:

Muhahahahahahaha

Barátkozom a következő mértékegységgel: TB
Először csak ízlelgetem a hangzást, aztán reménykedem benne, hogy előbb-utóbb fel is fogom.

Rozi miatt rákaptam Jarmush-ra, aminek az lett a következménye, hogy vennem kell egy portable vinyót, mert már nagyon unom, hogy állandóan 1 giga szabad hely van a gépen és mindig sakkozni vagy dvd-t írni kell.
-o-
Olvasom és két dolgon gondokozom. Tudnám e csinálni szépen, vagy kell e egyáltalán szépen csinálnom. Furcsa dolog ez. Azt érzem, hogy gyönyörű, és mégis tele van a fejem kétellyel. És csak én tudom mitől. (ezen bejegyzés kb 15ször lett kurtítva, hogy elég titokzatossá válhassék és senki ne tudja kiről-miről van szó, de mégis magára vehesse bőszen bárki. Hehehe. All size post.)
-o-
Régen hallottam a szomszédékat szeretkezni. Hát most megint. Tetszik nekik. Élvezik. Most egy nagy örömsóhaj szakadt fel a végén. ... Bocsánat, még nincs vége. Na mindegy. Kb egy éve nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak ehhez a dologhoz. Néha vicces, néha elgondolkodtató, néha idegesítő. És nem arról van szó, hogy hangosak, hanem arról, hogy vékonyak a falak. Egyszer majd lehet, hogy megmondom nekik. Bár személyesen még csak kétszer mentünk el egymás mellett a lépcsőházban, mégis elég sokat tudok a szexuális szokásaikról. Ennek ellenére el sem tudom képzelni, hogy a bejelentésem milyen reakciót váltana ki belőlük.
-o-
Itt volt a Ralee. Elvitte a fúrót.
Utána tíz perccel jött a Lajos. Felvillantotta a trendi szemüvegét.
Előttük jött kb fél órával a pizzafutár.
Bablevest pedig nem küldtek nekem taxival. (sóher! :D)

dolgok, amiket még szeretnék látni ebben az életben

"A pompás királylepke vagy amerikai királylepke (Danaus plexippus) a valódi lepkék alrendjébe tartozó tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjának egyik legismertebb és legkülönlegesebb életmódú faja.
Év közben a Nagy-tavaktól északra, illetve délre: az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államában él; a telet viszont Mexikó Michoacán államban, egy mindössze 155 km²-es területen tölti. A becslések szerint minden ősszel, illetve tavasszal körülbelül kétszázmillió lepke indul 3 500–5 000 km-es útjára, amin több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap. Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, 2008-ban pedig a világörökség része lett."




Ez mennyire paradicsomi lehet!

Nézem a Living Planet-et, amiben egy holló leejti a levegőből a karmában tartott csontot.
Következő kép: lassított felvétel - a csont földetér, és beleremeg a földön álló kamera.
Hát ez nem 2 centiről eshetett.

Hűűűha, időcsavar van. Nálam a történelem figyelmetlenségből ismétli önmagát ... a végtelenségig.
Ez most fáj.

Nemcsak félszeg, de bogaras is? Hm. Egyre inkább.

Öngyilkossági kísérlet

Azt gondolom, hogy egy olyan kapcsolatba, ami nem kapcsolat, sem barátság, talán csak futó ismeretség szinten létezik, viszont sikerül elérni azt, hogy 3 nap alatt kb kétszer húzzam fel magam rajta, öngyilkosság belemennem.
Ettől függetlenül nem gondolom, hogy a másik egy percig is hibás bármiben.
Egyszerűen ez van. És ha ez van, akkor el kell engedni, had menjen. Talán nem most van itt ennek az ideje. Talán nekem is túl bonyolult az életem ahhoz, hogy bele tudjak lazulni. Talán most egy kicsit hagynom kellene ezt egészen addig, amíg nem automatikusan oldódnak meg a dolgok. Még mielőtt mészárlás lesz a vége. Mert annak aztán tényleg semmi értelme.

A dolgok önrendeződése

A bookmarkok közt egymás alatt helyezkedik el az arisztokrata és a kispolgár, kicsivel feljebb a vénusz a kuplerájban, alatta a domina. Hm. Esküszöm nem volt szándékos.

Egyrészt becsaptam az ajtót, másrészt kinyitottam egy másikat.

Voltam könyvesboltban. Vettem könyvet (Huxley: Moksha), bezsebeltem a rengeteg bókot és adtam cserébe egy elérhetőséget. Jövő héten kávét veszünk. Együtt.

Hosszú, furcsa napom volt. És azt veszem észre, hogy kb 3-4 hete egyáltaltalán nem vagyok képes négy értelmes (?) mondatnál többet írni egy dologról. Kb ennyi az energiám. Meg a kedvem. Persze emellett történnek a dolgok, csak hosszú lenne őket leírni. Majd talán egyszer. ... (Ez rendszerint sosem, de ezt nem vallom be magamnak.)

Sokmindent elviselek, de a lebegtetést baromira nem. Úgyhogy azt hiszem ami nem megy, nem kell erőltetni.

confession

nem vagyok jó pót-szeretőnek
nem vagyok jó pót-anyának
nem vagyok jó hazugságok igazolójának
nem vagyok jó sajnáló
nem vagyok jó dráma-partner
nem vagyok jó pótszer
nem vagyok jó használati tárgy
nem vagyok jó dísztárgy

jó vagyok barátnak
jó vagyok társnak
jó vagyok szerelmespárnak
jó vagyok esti mesélőnek

Kellett tegnap berúgni, ugye? Hát akkor most ne csodálkozz, hogy szétrobban a fejed! A kétpercenként érkező hányingeren se csodálkozz!

Az a munka, amit nem végzel el akkor, amikor kellene; a fejedre nő. Az a munka, amit mások nem végeznek el, amikor kellene; az is a Te fejedre nő. Hurrá! Akkor most rendet rakok.

Nem feltétlenül vagyok rugalmas ember, de ezt tudjuk.

Két szeretetre éhes ember áll egymással szemben a térben. Lábuk alatt nincs föld, fejük felett nincs ég. Szeretnének, de csak feltételekkel. Szeretetet adnának, de méginkább várnak. És a sorrendiség fordított.
Az egyik szól:
- Annyira szeretlek téged, mint te engem.
A másik válaszol:
- Én is annyira szeretlek téged, mint te engem.
... és állnak rendületlenül. ... egyik sem mozdul.

Cicázik. Játszik, mint macska a gombolyaggal. Én pedig hagyom. És kacagok.
Felhúzott szemöldököm felett villog a piros kérdőjel, de nem érdekel. Had villogjon.

Múlt

Mostanában a múltamon merengek.
Elmúlt szerelmeken, elmúlt egyáltalán-nem-szerelmeken, használlak-de-nem-szeretleken, szeretlek-de-te-nem-szeretszeken, szeretsz-és-sütkéreznék-ebbeneken.
Nem tudom, hogy hol rontottam el.
Valahol biztosan. Nagyon. Mostpedig már utánakapnék, de nem lehet.
Elmúlt.
2007.

Aki hajnali 3-ig csacsog a neten, az ne csodálkozzon, ha fél egykor ébred, ráadásul iszonyú fej és nyakfájással. Persze nem mondom, hogy nem érte meg. Sőt. Csakhát ... no.

Rákaptam viszont a Fry and Laurie után a Jeeves & Wooster-re.
Idézek: (párbeszéd Wooster és a lányát férjül adná tisztes urihölgy között)
- How would you ... ever support a wife, Mr Wooster?
- Well, it depends on who's wife it was. I'd say that with a gentle pressure beneath the left elbow when crossing a busy street ...

Ööööööö. Köszönöm a nők nevében, igazán figyelmes. Mindenesetre jó lesz. Dr House is olyan fickó szerintem, aki az idővel lesz egyre jóképűbb, fiatalon viszont nem csak idétlen, de vicces is.
Tegnap este még meglátogattam Károlyomat, mert azt hittem, hogy dögrováson van a megfázása miatt, de még csak az elején jár. Mindenesetre vittem neki tündér-gyömbért, ő pedig végre bemutathatta hogyan kell készíteni a híres Károly-féle d-grogot, amiről nem mondom, hogy könnyed lett. Inkább ütős. Kb. a Rali meggyborával vetekszik. Hehe.

Gyűjtögetem szépen lassan a pozitív karmapontokat. Még 10 000 000 000 és beválthatom fénylő glóriára. Muhahahaha!
Van olyan, hogy a világ minden gondja-baja elfér a vállamon. Én lenni valójában egy tündér. És még élvezem is! Mennyire jó ez! És egész nap Chopin-t hallgattam. Lehet, hogy az töltött fel ennyire.

Nah, ma már jó kedve volt. Úgy tűnik sínen van.

X

Azt hiszem legközelebb elhívom kávézni.
Ha már minden egyes könyvvásárlásnál zavarba hoz.

Úgy döntöttem, hogy az öregszem helyett azt fogom használni, hogy fiatalodom. Ennek megfelelően azt írnám a tegnap estéről, hogy:
Két Unicum és két sör kivégzett, aztán egy pálinka is és most fáj a fejem. Hiába, fiatalodom.
Hehe.

Olyan is volt még tegnap hajnalban, hogy sárga levelek lepték el az utcákat, amit a szél kavart fel néha és egy bácsi hajnali kettőkor egy járdányi részt próbált megtisztítani a sárga levelektől a körúton, mit sem törődve avval, hogy a következő pillanatban a szél minden munkáját eltünteti. Néztem egy darabig türelmes harcát, közben pedig azon gondolkodtam, hogy milyen jó is térdig az illatos avarban gázolni, hallgatni a levek susogását, és megtelni az illatukkal.
Szeretem az őszt.

Tegnap este találkoztunk és éreztem, hogy nem van jól a bőrében. Valahogy olyan érzés volt, mint amikor az ember a póló hátulját veszi az elejére és aztán órákon keresztül csak ficánkol, mert nem tudja, hogy mi a baj, csak azt, hogy valami kényelmetlen.
Ettől függetlenül persze nagyon aranyos fiú és nagyon szeretem. Nem szerelemmel, hanem csak szeretettel. De azt valamiért nagyon.

Nem tudom elérni Zsuzsit. She's under construction.
És fáj a fejem. Aúúúúúú.

Álmomban

Két embernyi magas Alexander körték voltak lepotyogva a földre az út szélén, mi pedig megálltunk enni belőle. Isteni, mézédes körték voltak. ... Igaz néha olyan magja volt, mint a dinnyének, és néha zúgtak körülötte a méhek.
Az Ildikónál volt olyan kés, mint ami még nekünk volt otthon, azzal tudtunk kanyarítani az óriáskörtékből és az Ildikónak mindig a magos rész jutott. És volt olyan is, hogy a mézédes körtelé megállt a körte kivájt részeiben. Benne volt még az álmomban a Viki és a Miki, akik tegnap véletlenül belecsöppentek az estémbe is, és vicceset moziztam. Főleg a Vikin. Nagyon furi lány.
Volt valami olyasmi is, hogy a saját testemet exhumáltam halálom után pár héttel, és összeroppant a koporsó teteje, mert valami habszerű fából volt. Alatta pedig az enyhén összeaszott, lassan rothadni kezdő testem. A kíváncsiságon kívül semmit nem éreztem vele kapcsolatban. Persze, hogy miért kellett kiásni azt már nem tudom. Lehet, hogy azt is kíváncsiságból? Nemtom.

Sötét felhők jönnek ...

Jól van, elkezdődött. Ezt a fenti mondatot még ébredés után írtam, amikor nem volt semmi konkrét, de mostanra megérkezett. Vettem a boltban fánkot, mert azt imádom reggelire, és örültem neki addig, amíg ki nem derült, hogy nincs is benne lekvár, márpedig a fánk lekvár nélkül csak félmegoldás. Aztán bekapcsoltam a gépem és ez várt a háttérkép helyett: "A ... (op.rendszer) ezen példánya nem felelt meg az érvényesítési eljáráson. Előfordulhat, hogy szoftverhamisítás áldozatává vált." Hát erre csak annyit bírtam reagálni, hogy "Ó, hogy ...meg! Öt éven keresztül minden működött, most meg ... Milyen mesterséges intelligencia fertőzött meg, teeee szerencsétlen?"
No, 10.35-ig ennyi történt. Lássuk mi jöhet még! Hehe.

12.32 Lebukik a fejem, alig bírok ébren maradni, a kávé már nem segít, csak ég tőle a gyomrom és felmegy a vérnyomásom, fellépett az első kommunikáció-hiány, kávé okozta paranoia (ez durva tud lenni!), szeretethiány (ez utóbbi három mind-mind a kávéivás következménye ám!), és lehet, hogy az lesz ennek a bejegyzésnek a címe, hogy Réka-válság percről percre. :P

13.02 Azt hiszem most kezdek hányni a pánikkeltő médiától. Tényleg. Broááááf. Rohadjon meg minden újság! Az internetes is!

14.52 Kisütött a nap.

18.48 Aludtam egy jót, a gyomrom ismét nem érzi jól magát, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ma este Unicum kúra alá vetem, mellette pedig beszélgetünk majd egy jót.
A legújabb hír, hogy az, hogy az alattunk levő lakásba tegnap este betörtek, ráadásul a lichthoffon keresztül, és a legszarabb az, hogy simán hallottam mindent, sőt, még kicsit rá is csodálkoztam, hogy ki jön ki éjjnek évadján feltakarítani egy összetört cserepet. Hát nem ez történt. Úgy tűnik két-három évente kell egy betörés a házban.

Szélcsend van.

Ma valahogy nem tudok jót tenni a gyomrommal. Se csoki, se süti, se más dolog nem segít rajta. Kellemetlen érzés.

Szerencsétlenek. Azért ezt nem szívesen élném át.

Sokszor érzem azt, hogy nem résztvevő vagyok, csak eszköz. Van aki szerelemért jön, van aki törtődésért, van aki csak önmaga igazát akarja visszhangként hallani, van aki csak dühétől akar megszabadulni, van aki azt várja, hogy megoldjam az életét helyette, van aki védelmet kér, van aki megnemértettségét akarja csak igazolni maga számára, van aki csak vígasztaló szavakat vár. Én pedig itt ülök, egy vízcsepp a pókháló közepén és tudom, hogy nem kell félnem, hiába mozog a pókháló szüntelen, még nem nőttem olyan nagyra, hogy leessek.

"A man walks down the street
It's a street in a strange world
Maybe it's the Third World
Maybe it's his first time around
He doesn't speak the language
He holds no currency
He is a foreign man
He is surrounded by the sound
The sound
Cattle in the marketplace
Scatterlings and orphanages
He looks around, around
He sees angels in the architecture
Spinning in infinity
He says Amen! and Hallelujah!"

Feldmár - Szabaság, szerelem

Végül odaértünk.
"Jean-Paul Sartre egész életében úgy vélte, hogy olyan nincs, hogy szeretet. Ő azt mondta, hogy amikor két ember együtt van – a nem megint nem számít, férfi-férfi, férfi-nő, nő-nő –, ha két emberi lény együtt van, akkor azonnal az a kérdés, hogy ki fog kit dominálni, hogy ki fog dominálni, és ki fogja beadni a derekát, ki lesz alárendelt. És azt mondta, hogy az a legjobb trükk, hogy ha el tudom valakivel hitetni, hogy engem szeret, akkor dominálni tudom. Ilyen kemény fickó volt a Sartre. Aztán körülbelül egy évvel mielőtt meghalt, volt egy élménye, és rájött arra, hogy vak volt egész életében, mert nem tudta a szeretetet látni, mert ő a domináció-szubmisszió vonalán látott mindent, és írt egy kis könyvet, amit csak a halála után mert publikálni – mert szégyellte magát –, amiben azt írta, hogy ja, igen, van szeretet, csak hát ő éppen nem látta. Olyan volt, mint, tudjátok, mutassátok meg a Buddhát egy zsebtolvajnak, és csak zsebeket fog látni. És azt mondta, hogy igen, onnan lehet tudni, hogy valaki szeret engem, hogy ennek az illetőnek a társaságában, és ezzel az emberrel kapcsolatban szabadabb vagyok, mint egyedül lennék. Ez a szeretet más-más."
Azt hiszem valami ilyesmi is felmerült ott hajnalban az épületes konyhaasztal mellett.

Rohannék, de nem lehet, nincs türelmem, a nyakam teljesen befeszült már, és mire eljutok a célig (lásd Feldmár), addigra sikeresen lefárasztom magam annyira, hogy már semmi fejem nem lesz az egészhez. De jó!

Az, hogy ártatlanul nézel és azt mondod, hogy "Nem akarattal törtem be az üveget!" nem oldja meg azt a problémát, hogy az bizony betört.
Dr Csernus

Mai mantra: "Kussolok, kussolok, kussolok, kussolok, kussolok, kussolok, kussolok ..."
De ezt baromi nehéz most.

A gyarlóságát az ember vagy takargatja, vagy álszentként kitárja melkasát azt kiabálva, hogy "Ide lőjjetek!",tudván, hogy erős páncél védi, ami maga a sehall-selát-nembeszél. Vagy ha mégis reagál, akkor biztosan kővel dobja vissza. Az sosem jön lehetőleg, hogy "Igen Uram vétkeztem, kérlek mondd el nekem még ezt naponta szászor, had érezzem mégszarabbul magamat." ... És ez csupán önvédelem, semmi más.
Az pedig, hogy mi történt, kit érdekel. Nyilván mindenkit. Hehe.
(kicsit sokminden történt szombat este 8 és vasárnap éjfél között. az egyik egy saját dráma, a másiknak pedig csak szemlélője vagyok.)

Minden vágyunk teljesül egyszer (nem felétlenül akkor, amikor szeretnék, nem feltétlenül úgy, ahogy szeretnénk, nem feltétlenül olyan következményekkel, amikkel szeretnénk, és lehet, hogy akkor amikor teljesül már nem is szeretnénk.)
Én pedig ma megyek Feldmárra, aminek nagyon-nagyon örülök.

Ha most vérgeci lennék, akkor továbbszítanám, de most azt hiszem inkább megálljt parancsolok a hiúságból fakadó önzésemnek és kussolok. Ez most így helyes.

Valaki irgalmatlan büdös füvet szív a környéken.

Ezen utóbbi dolgot itt jól átírom, és hozzáfűzök.

Tűzoltás helyett tűzszítás lett. Puszta egotripből, mert néha igazán önző tudok lenni. Nem, nem sajnálom, nem bánom, nem akarok mentségeket keresni, mert végülis mindegyis bárhogyis. Bár nyilván én csodálkoznék a leginkább, ha valaha a Lajosnak igaza lenne, viszont nálam meg most tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, a tekegolyó visszafelé lendülve is simán fejbevághat valakit és egyéb homályos rébuszok.
És sikerült még a Rali buliján reggel fél nyolcig beszélgetni, aminek az lett a következménye, hogy felébredtem kb fél háromkor enni valamit, aztán végül este fél kilenckor, és most fogalmam sincs, hogy hogyan fogok aludni reggelig.
Egyébként pedig drukkolok a cuki bébinek és a boldogságnak.

A következő dolgok lettek mára: 1. Címerállatommá teszem a Lila Békát (Nasikabatrachus sahyadrensis), mert kit érdekel egy repülő bálna, ha egy élő kövület lehet az ember címerállata, ami ráadásul egészen vicces és emberarcú.







2. A következő automatizmust vettem észre ma magamon. Van egy szakács kollégánk, aki ahányszor meglát furi mosoly bújkál a szája szegletében, amire válaszként rögtön felmerül a fejemben a következő mondat: "Óóóóó te faszfej." És erről nem tehetek! Tényleg. Ez a válaszreakció. 3. Meghalt a CápaJézus, és őt is az ember ölte meg. 4. "A Libatömők egy szóval sem állították, hogy ne lenne állatkínzás a libatömés, hiszen ki tudná náluk jobban, hogy az." Natessék. A libatömésről mindig az A feleség, a szerető, a ... film jut az eszembe, és korántsem kellemes érzés. 5. A brit tudósok (akik a bulvárhírek 70 %-át biztosítják a celebek után) rájöttek, hogy megállt az evolúció a nyugati embereknél (link itt), amire már évekkel ezelőtt rájöhettek volna, ha egy héten keresztül használják a budapesti tömegközlekedést.

A tegnapi nap tanulságaiból levont mai mantra: (talán 108 ismétlés elég lesz.)
Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni. Mások erkölcsére nem feladatom vigyázni.

Buborék, buborék ...

... színejátszó, csodaszép. Az orromból jött ki épp. (úgy látszik ma ilyen nap van)

Buborékuniverzum

Felnőtt fejjel felnőtt mesét olvasni az egyik legkedvesebb dolog.

Pozitivitás

Akarsz-e Normandiában a tengerparton sütkérezni? ...
Ott, ahol többezrek haltak meg.

maszületett bölcsesség

Én mostanában már nem szeretek okos lenni ... tönkreteszi az érzelmi életet.

Annyira okosan gyógyítom magam. tényleg. Egy orvosi diplomával dobjatok már fejbe, hátha észheztérek.
Napi két Cetebe (persze előtte elolvastam a betegtájékoztatóját, amiből kiderült, hogy inkább szedjek még mellé vastablettát és ne csodálkozzak, ha hasmenésem lesz és ha esetleg vesekő növesztésre hajlamos lennék ...), meg egy doboz cigi, kaja pedig alig. Gyors gyógyulásra számítok. Mindenképpen. Vagy gyors halálra. Ennyi.

Egyéb információként szeretném m-ego-sztani veletek, hogy a Beastie Boys azon ritka zenekarok közé tartozik, akik a végére egész jól megtanultak zenélni. (Bár nem mondhatom, hogy a telitorokból üvöltős nem jött be, ami szintén telitorokbólüvöltésre ösztönöz, és mint jól tudjuk ez boldogsághormon-felszabadító.) Ez csak azért jutott az eszembe, mert most őket hallgatom.

Nyilván fogalmam sincs a kibaszott életről!

Zoobloggá válok.
A fenyőrontó darázs hernyójával nem jó ujjat húzni egy hangyának.

Új háziállatom lett.
Ő az.
Bevallom gyilkos szándékkal vettem. Végetek repülő szörnyecskék!
Na jó, nem pusztán. Kíváncsiságból is. Először majdnem eldobtam a cserepét, amikor (okos ember módjára) beletettem a mutatóujjam és hirtelen bezárultak a levelei, annyira meglepődtem/ijedtem, de aztán annyira megfogott ezzel a tettével, hogy enyém kellett, hogy legyen.
Kerülgetés közben a következő dilemma játszódott le bennem:
Na akkor ez most növény vagy állat? Oké, növénynek néz ki, tudom, hogy biológiailag oda van besorolva, de állatokat eszik és igazi ragadozó. Bekapta az ujjam! Ha most ezt megveszem, hazaviszem és netál elpusztul, akkor azt fogom érezni, mintha megöltem volna egy állatot? Mi van, ha hónapokig nem lesz a lakásban egy légy sem?
Aztán kifaggattam az eladót, hazajöttem, rágoogliztam, ámultam és bámultam, hogy milyen okos háziállatot szereztem be, mostmár csak egy fél négyzetméternyi mocsarat kell csinálnom, hogy otthon érezze magát. Most beköltözött az IKEÁs vázába egészen addig, amíg nem találok neki jobb helyet, és dédelgetem. Én kis vér nélküli predátorom!
(Hozzáteszem, hogy sok évvel ezelőtt volt már egy ilyenem, de nem kerültünk közelebbi kontaktba, úgyhogy nem is szerettem bele. Lehet, hogy az hiányzott, hogy "megharapjon"? Mmmmm.)
Egyébként pedig veszélyeztetett faj.

Hugi:- Most van lomtalanítás.
Én: - Hol?
Hugi: - Hááát, ott, amerre jöttem haza. a Mester utcában.
... (megcsillanó tekintet)
Hugi: - Nem! Nem megyünk sehová.
Én: - Hm. Na jóóó.

Csajozós. na ilyen is régen volt már.

A bitek lassan csorognak, én most elindulok lapos, kerek adathordozóért, hogy kicsit könnyítsek a terheken.
Jelentem a Heroes jó lesz, nem úgy, mint a 2. évad, és egész jó a The Promotion is. Vagy legalábbis jól kezdődik, aztán lesz belőle tűrhető-nézhető film.
Az Immortal elég szr, és még jó képek sincsenek benne. Na jó, inkább csak nem túl sok. Képregény adaptáció, de ez olyan amit még képregényben sem olvasnék el, mert nem köt le. Ennyi.
A nap további részéről annyit, hogy elmentem pesto-ért, aztán vettem még mangó-t (!!!imádom! A legszexuálisabb gyümölcs az egész világon!), camambert-t-t-t, egy ausztrál és egy chile-i vörösbort (nem bírtam választani), meg banánt, meg hasonló ilyesmiket. Aztán végre találtam egy olyan farmert, ami nem csípő, de jól áll, és nem punkrock szára van, de jól áll, és meg is vettem. és rájöttem, hogy milyen kis dolgoktól is képes az ember boldoggá lenni. Hehe.
Aztán még cseteltem is valakivel, és most hirtelen nem is tudom hová tenni. Magamat. Mi van velem? Megyekis megeszem azt a szexuális mangót. Hátha az segít. Meg a telihold.

Drukkolok a biteknek.
Akarom látni a Heroes-t (még 40 perc. aaaaarghhhh), meg az Immortal-t (itt, egy kicsivel lentebb), a Tykho Moon-t, meg a Promotion-t, meg a Pushing Daisies-t. Ez utóbbit csak a The Fall miatt.
(Lábjegyzetbe: nem értem. Amikor 10 gigás vinyóm volt, akkor ugyanúgy 1 gigányi szabad helyem maradt, mint most, pedig most 120 gigás van. Nah, a házi az, hogy faragjatok ebből értelmes magyar mondatot és karikázzátok be a monitoron a helyesírási hibákat. Helyes megfejtéseket kommentbe kérem - ez is magyarra sikerült, de most lusta vagyok kijavítani - a legjobb kommentelő pedig virtuális csatakos arcnyalást kap ajándékba. Hehe.)

Qué dia perfecto!

Nah, akkor most az lesz, hogy elmegyek dolgozni, mindent megoldok, aztán egy héten keresztül ez lesz:



És ez így érdekes. Fejjel lefelé. Hehe. ... Hogy fejre kelljen állnotok, ha nézitek.
Mert fejjel lefelé sokkal érdekesebb a világ. ... Néha.

Oktató videó lányoknak:
How To Be The Perfect Girlfriend

Nah, az elmúlt két napban megtörtént a lomok feldolgozása (a listából kihagytam a 41-es, jobbos kaptafát, amit nem kellett feldolgozni, csak a helyét kellene megtalálni), bár van némi utómunka hátra. Nagyon furcsa álmom volt. Az volt benne, hogy eljött G valami nagy áruházba, ahol én dolgoztam (?) vagy éppen csak valami dolgom volt (és hívtam, hogy jöjjön, úgy jött!), és néztük a polcokon a valamiket és akkor hirtelen, rá nem jellemző módon átkarolta a derekam én pedig megcsókoltam. A furcsa csak az volt benne, hogy nem volt ott a kémia. És lett folytatása is, én pedig már álmomban azon gondolkoztam, hogy minek ez nekem és miért megyek ebbe bele, ha nincs ott a kémia, merthát nagyon csípem őt, de valami mindig visszafogott, hogy elkapjam (mert őt így kell), és tudom is hogy miért, és ezért nem értem az álmot. Ezen pörgetem magam. És lehet, hogy holnapra, amikor találkozunk már ott lesz a kémia, és majd teljesen más szemmel nézek rá. Mondjuk a "leszaggatom a pólód és összekócolom a hajad" szemmel. Jaj mi lesz itt! Húúúha.

Mozgáskorlátozott lettem. Nem mehetek ki az utcára a fszm tüntetők miatt.

A hugom is jót nevetett rajtam ma reggel, amikor felébredt. Az első kérdése az volt, hogy a mosdókagyló minek ... (Minek-minek! Minek kérdezed?) aztán meglátta a kapcsolótáblát és nevetve azt kérdezte: - És ezek?
- Hát, ezeket azért hoztam el, mert öt év múlva már sehol nem fogsz találni ilyeneket.
- Aha, és akkor most leviszed őket a pincébe?
Na ekkor már én is nevettem. - Hát, ... ja. Azt hiszem igen.
Hiába. A hugom ismer. Tudja mi következik.
Csupán azt nem bírtam elmagyarázni neki, hogy ezen a kapcsolók fontosságát csak az értheti meg, aki zsigerből ismeri a hangjukat. Aki anno ezek mellett élte a gyermekkorát a 70-es években épült panelban vagy sorházban, vagy ha éppen olyan mázlija volt, hogy szülei akkor újították fel a lakást, házat, szobát, elektromos rendszert, mert akkor tudja, hogy ezeknek a kapcsolóknak "Helló, hazajöttem!" vagy "Szép álmokat!" hangjuk van.
Katt!

"Valaki túlaggódta magát a demokráciáért a Kossuth téren, és a mentőknek kellett elvinniük."

Éjfekete a körmöm alja. Hiába mostam kezet 3-szor tegnap.

Még mindig nem kapcsoltam be a konvektort, de azt hiszem ma lesz a nap, amikor nem hiszek többé a vénasszonyok nyara eljöttének.

Negyedik évét tapossa a norvégmintás pulcsim. Mert szeretem. És nem tudom, hogy ő mennyire örül annak, hogy ilyen hosszúra nyújtom az életét.

Hiszek az újraelosztás rendszerében. Ma viszont nekem osztottak lapot. Helyesebben lomot.
Thonet asztalka és képkeret helyett lett:
3 db fehér, mintás, igazi nagymamás lapostányér, 3 db kistányér, 2 mély (persze hogy minek azt nem tudom, de lett),
1 db A3 vagy A2 méretű IKEA-s clipp keret (valójában utálom a clipp kereteket),
1 db akvárium (csak azért, mert lusta vagyok elhozni az enyémet a XIII-ból),
1 db balkonláda,
3 db bőrdzseki (fogalmam sincs, hogy jó e),
3 db mellény,
kb 12 db nyakkendő (mert tudjuk, hogy erre aztán biztosan szükségem lesz!)
1 db IGAZI sárga-piros iskolatáska (!!! nem hátizsák, iskolatáska!!! nyilván ez is kellett),
1 db hátizsák (mert még csak 5 db van ugyanebből a méretből),
4 db angolkönyv és 1 feladatgyűjtemény,
kb 12 db 80-as évekbeli szocreál kapcsoló és 4 dugalj, amit nyilván nem fogok feltenni a lakásban sehová, viszont teljesen biztos vagyok benne, hogy értéket képvisel (erről majd teszek fel egy képet, hogy tudjátok miről van szó), mindez egy bemutatótermi furnérlapon,
1 db mosdókagyló (!!!) ez nem volt egyáltalán szükséges és kétségeim is vannak vele kapcsolatban, de mégis szép,
1 db kb 30-as évekbeli üveges zsúrkocsi, amit meg kell csináltatni, viszont egy igazi gyöngyszem,
illetve a dolgok koronája és a szükséges réka fetish: 1 db 70-es évekbeli konyhaszekrény KULCSA (!), és 4 db rajzszög (ebből kettő 4-es méretű Hercules, 1 db 4-es Titán és egy 3-as Murillo), jah és 2 db réz ablakkilincs.
Hajnali 3-kor végeztünk a VI. kerületi lomtalanítással, a derekam lefagyott és fáradt vagyok. A konyhaszekrény egyébként gyönyörű volt, de el volt törve benne a maratott üveg, amit nem lehet pótolni, max csináltatni, de az is kétséges, viszont a kulcsától már nem bírtam elválni, így került elő a farmerom hátsó zsebéből itthon. A legkeményebb viszont az a fiókos szekrényke volt, aminek 30 éves létére nemhogy az összes fiókja megvolt, viszonylag jó állapotban, de a fiókok alá, a lábára odaszögelték a kulcsát, így aztán sosem veszhet el. Alig hittem a szememnek. Hatalmas! Kíváncsi lennék rá, hogy a volt tulajdonosok tudták-e ezt. Hehehe.

Lomolunk.
És egyébként teljesen feladtam.

Azt hiszem új életem kezdődik. Így akarom.

Összefüggéstelen mondatokban

Mélyrepülés van. Nagyon.

"Ráeszmélt, hogy a foglalkozása életének a véletlenjeihez fog tartozni. Hogy úgy lesz az életére ragasztva, mint egy nevetséges álszakáll." Kundera

Megőrülök a horgas orrokért. Nem tudom milyen tudatalatti, zsigerből jövő emlék ez, de rettentően vonz.

Szeretnék most két kar közé befészkelve lenni. Semmi mást, csak egy kis ... békét.

"A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával." (Pláne, hogy sosincs vége.)

"Mit teszünk az életünkkel? Keressük önmagunkat, menekülünk önmagunk elől, villanásnyi időkre találkozunk önmagunkkal, és sohasem sikerül önmagunk végére járnunk, meghatároznunk önmagunkat, megtudnunk, kik is vagyunk valójában. Nincs időnk, oly gyorsan elmúlik az élet, lefoglalnak bennünket az anyagi gondok vagy a szórakozás, és végül elérkezik a halál, és csak a halál előtt értjük meg, hogy az életünk csupa nagyság, alkotás és csoda is lehetett volna. De akkor már túl késő, és az élet csodálatos fényét csak a beteljesületlen dolgok fölött érzett roppant bánat ragyogtatja fel. És éppen azért, mert az életünk beteljesületlen maradt, úgy érezzük, hogy a halál úgy tátong a végén, mint egy szakadék."

Ezek kavarognak a fejemben. És most rossz nekem. Nagyon.

És nem is értem, hogy hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Én nem vagyok egy harcos alkat. Én nem akarok küzdeni minden kbsztt nap. Mosolygó embereket szeretnék látni magam körül, nem gondban úszó, kétségbeesett arcokat.

Tarsem Singh

Keressétek ezt a nevet, mert igazán gyönyörű filmeket készít. Olyan képi világgal dolgozik, amin én másodszor hasaltam el, pedig a múlt héten még nem is kötöttem össze a kétfilmet. Az egyik a The Cell, ami egy thriller volt 2000-ben, és a The Fall, ami egy mese. Most bukkantam rá az imdb-n, hogy ez a két film összeköthető, sőt ... készül két másik film is, a War of Gods, sajnos 2010-ig várni kell rá és a the Unforgettable, amire 2011-ig. :( Szerintem kb hasonló kategória lesz, mint a 300 csak egy olyan indiai fickó szemével, aki Los Angelesben tanult filmezni és reklámfilmeket forgatott leginkább. És ha ez nem elég, akkor nézzétek meg az előbbi két filmet és akkor majd körvonalazódik a jövő. Hehe.

Működik az RSS. Tegnap feltöltöttem a képeket és hirtelen 95 ember jelent meg az oldalon. Már a múltkor is csodálkoztam, amikor hirtelen 120 ember jelent meg egy óra alatt. Nem is értettem, hogy honnan a fenéből jönnek a világ minden tájáról Kínától kezdve Brazílián keresztül New Yorkig. De aztán most kezdem kapizsgálni. Először csak a blogger, utána az RSS. Asszem. Vagy mi a szösz. Ha nem, akkor nem tudom.

Raktam fel füvészkerti képeket még ide.
Mesecímek nélkül, de lehet, hogy később megfűszerezem néhány gondolattal.
Akkor majd az lesz a címe, hogy a Növények lelke. Most pedig egyszerűen csak Füvészkert.
Azon egyébként mindig elcsodálkozom, hogy a gyömbér mennyire férfias növény. Bár ha jobban belegondolok nem kellene. Elvégreis hosszú, egyenes gyöktörzse van, mégis azt gondolnám, hogy lány-növény, abból kiindulva, hogy a kurkuma rokona, aminek egészen nőies, hosszúkás, bokorszerűen növő levelei vannak. Mégis. A gyömbér, mármint a boltban kapható gyömbér-gyömbér, nem a kertészetekben megtalálható nemesített fajta, egyértelműen hímnemű. Hosszúkás, szinte kukoricalevél-szerű levelei vannak és nyílegyenes szára. Igazi erőt sugárzó dalia.

Négy kávé után bármikor eljutok Terminátor módba és mindenkit Sarah Connor-nak nézek.
Merev tekintet és feszülő izmok.
Ez volt ma.

Könyvek és függőség

Gazdagabb lettem egy Hrabal-lal, egy novellás kötettel és egy Deepak Chopra-val.
Mindezt féláron, ami nagyon vonzó ajánlat. Ki ne akarna dupla szórakozást ugyanazon az áron! Mindenesetre, ha nem változtatok útvonalat és mindig az Alexandra mellett jövök haza, akkor nemsokára új könyvespolcot kell vennem. Vagy szelektálnom kell. Általában ezt szoktam tenni inkább. Az olasz nyelvű képregényeimet pl már elajándékoztam a francia könyvekkel együtt. Hiszek az újraelosztás rendszerében.
A Deepak Chopra-t egyébként csak ezért vettem meg:
"Az egyik barátom, egy Kolumbiából származó kardiológus, már tizenöt évvel ezelőtt leszokott a dohányzásról. Aztán idén tavasszal hazalátogatott, és véletlenül beült egy moziba, ami az ő esetében meglehetősen ritkán fordul elő, mivel még a kardiológusok között is különösen elfoglalt embernek számít, és elmondása szerint már idejét sem tudta, mikor volt része utoljára ilyen szórakozásban. Aztán amikor a film szünetében kisétált az előcsarnokba, hirtelen ellenállhatatlan erővel tört rá a cigaretta utáni vágy.
- Tudod, még tizenéves koromban, Bogotában, mindig az előcsarnokban dohányoztunk a szünetekben - mesélte. - Pusztán annyi történt, hogy visszakerültem fiatalságom helyszínére, ugyanabba a helyzetbe, és egyetlen pillanat alatt visszatért a nikotinéhség is. Azon kaptam magam, hogy ott állok az automata előtt, aprópénz után kotorászva, és csak úgy tudtam ellenállni a vágynak, hogy szigorúan rászóltam magamra, és azt ismételgettem: Ez őrültség, te kardiológus vagy!"
Itt nyílt ki. Mármint a könyv. Előtte pedig az emlékekről, a függőség emlékeiről van szó. Nagyon érdekes. Persze a felvetés is érdekes, miszerint ha megváltoztatnánk a függőséghez kapcsolódó az emlékképeket, akkor végérvényesen el tudnánk szakadni a tőle, mintha nem is létezett volna soha. (azt hiszem újra kellene írnom az életemet a fejemben.)
Erről megint ez a film jut az eszembe.
No mára ennyit.

Mi a mai napod legfontosabb célja?

Ülök vele szemben a fotelben, mesél a munkájáról, a gyerekekről, a mindennapjairól, de ezt már nem hallom, mert közben az jár a fejemben, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor letépem róla a ruhát és jól összeborzolom a haját. Mmmmmmmmm.
(Csak az elmúlt öt évben türtőztettem magam. Mekkora önuralmam van!)

Tim Burton: Robot Boy

Mr. and Mrs. Smith had a wonderful life.
They were a normal, happy husband and wife.
One day they got news that made Mr. Smith glad.
Mrs. Smith would would be a mom
which would make him the dad!
But something was wrong with their bundle of joy.
It wasn't human at all,
it was a robot boy!
He wasn't warm and cuddly
and he didn't have skin.
Instead there was a cold, thin layer of tin.
There were wires and tubes sticking out of his head.
He just lay there and stared,
not living or dead.

The only time he seemed alive at all
was with a long extension cord
plugged into the wall.

Mr. Smith yelled at the doctor,
"What have you done to my boy?
He's not flesh and blood,
he's aluminum alloy!"

The doctor said gently,
"What I'm going to say
will sound pretty wild.
But you're not the father
of this strange looking child.
You see, there still is some question
about the child's gender,
but we think that its father
is a microwave blender."

The Smith's lives were now filled
with misery and strife.
Mrs. Smith hated her husband,
and he hated his wife.
He never forgave her unholy alliance:
a sexual encounter
with a kitchen appliance.

And Robot Boy
grew to be a young man.

Though he was often mistaken
for a garbage can.

Egymondatos füvészkerti mesék képekkel

90%-os az ajtóm. Holnap még lelakkozom, és ha nagyon szeretnétek képet is rakok fel. (ha nem akkoris! Hehe.)

szept. 11. 10.49 - Lelakkoztam.

Ha legközelebb arra vetemednék, hogy manuálisan állítok élességet, akkor nyugodtan szóljatok rám.

Ma már eljutottam odáig, hogy kifényesítettem a Mamiyát. Mostmár csak el kell vinni. Miért megy ez ilyen nehezen? És a legrosszabb majd az lesz, amikor megmondják, hogy mennyit is kapok érte és akkor jön a dilemma. Na jó, mégsem. Nem hagyom magam. Elvégre is valaki legalább használni fogja, ha én már nem. Ráadásul az áráért vehetek egy tenyérnyi kompakt digitális fényképezőgépet. Milyen jó lesz! Basszus! Aztán majd már csak a Canon váz és a Pentax a fixszé változott 100-300as zoom-mal, és azért még a kis kincsem a kétaknás Mamiya. Azt aztán biztosan nem adom el! Ha használom, ha nem, mert gyönyörűűűűűű! Szerelmem forever.

Galambriasztás 5 év garanciával.
Huss-huss! De erre hogy vállalnak 5 év garanciát?

18 év függőség, 3 szál. Viszont nagyon köszönöm a Nikának a könyvet és Szüncsinek a CD-t, Andrásnak a nasit. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen támogatottságnak örvend a projektem. :D Ezer köszönet!

2. nap, 0.

tegnap a fodrászommal álmodtam, akinek olyan volt a hajmosója, hogy csak két fala volt, fehér, de volt rajta minden, csak tető nem. (Szigony túrát tartottam tegnap.) Volt neki egy hörcsöge, ami nagyobb volt, mint egy hörcsög és fel tudott mászni a fűtéscsövön a függönykarnisra, amin aztán a két mellső lábával csimpaszodva közlekedett, és a karnis tetején volt a tálkája, amiből gyümölcsöket falatozott. aztán innen átugrott a másik falra szerelt virágtartóra. így szórakoztatta magát. aztán amikor megunta, lejött onnan és valahogy valaki a kezembe adta, de ekkor már kb koala méretű volt (ezt honnan gondoltam, mikor sosem fogtam még koalát), és attól féltem, hogy sokat fog mocorogni és leesik, és magamhoz szorítottam, mire ő panaszos hangot adott ki és megértettem, hogy vele aztán sokkal finomabban kell bánni. innentől kezdve mindketten boldogok voltunk. én is és a játékmackó méretű, puha szőrű mászóhörcsög is. the end.

Füvészkert

Ezt persze nem ide kellene, hanem a máshova, de most mégis itt.

ha most lefeküdnék aludni és nem ébrednék fel éjfél előtt, akkor azt írnám, hogy 1. nap 0 szál.
de nem írom, hanem inkább eldőlök. Kicsináltam ma magam csupa jó dolgokkal. fákkal-virágokkal, vettem kacsos vadszőlőt és ha nem lennék ilyen fáradt/lusta, akkor fel is raknék pár képet, de most inkább már nem. Egyébkéntsem vagyok megelégedve a fényképezőgépemmel. se szín, se élesség, se kontraszt. node ez mindegy is. jó éjt!

na most sír a lelkem, mert kihagytam ezt.
El is megyek hozzájuk ma és megnézem mi újság.
Sokáig gondolkoztam, hogy mit szeretnék csinálni ma és ez lett az eredmény. Ezt szeretném leginkább!
"A Füvészkertbe mentem. Süsü"

The Fall - Zuhanás (2006)

Igazán örülök neki, amikor ilyen gyöngyszemeket találok a neten, mint ez a film, ami nyilván a végtelen reklámozás hiánya miatt kerülhette el figyelmemet, így egyik szemem sír, másik nevet. Nem is tudom, hogy vetítették e itthon moziban.
Amikor elkezdődött bevallom szkeptikus voltam, mert már a Faunnál is untam ezeket a mese-valóság keverék sztorikat, annak ellenére, hogy szeretem a fantasy kategóriába eső filmeket. Tagadhatatlan, hogy vannak benne banális jelenetek, de vizuálisan nagyon jól van összerakva, és ez volt eleinte ami odaragasztott a képernyő elé. Nagyon pozitív, hogy nem vág arcba az ál, digitális technika, hanem pont az ellenkezője történt. Úgy tűnt, hogy inkább létező színhelyeken forgattak, mint monitor előtt vagy díszletek között. respect! Miután Prágát felismertem, sokszor azon gondolkodtam, hogy ez vajon valós vagy díszlet, mert ha ilyen létezik, akkor látnom kell. A végén kiderült, hogy forgattak Dél-Afrikában, Indiában, Angliában, Prágában, Balin, Fijin, Olaszországban, Spanyolországban, Romániában, Kínában és nem folytatom tovább, de van még. Ennek megfelelően a helyszínek fantasztikusak. Ezt megspékelték egy nagyon jó operatőri munkával, gyönyörű képekkel, nagyon jó vágásokkal, csodálatos kosztümökkel és vizuális ötletekkel. A sztorit tekintve az apró banalitás, ami becsúszott, nyilván negatívum, bár ha úgy tekintjük, hogy ez részben egy mese, akkor ezt egyáltalán nem lehet felróni hibának. Sőt. Hál a Jóistennek nem hagyták a legvégére a mese nevetséges hepi endjét, hanem feloldották egy kis gyermeki kedvességgel. Azt gondolom tényleg megérdemli a 8,5/10-et.
(Így, zárójelben jegyzem meg, hogy a jövőben oda kell figyelni Tarsem Singh-re, aki rendezte a filmet, mert neki volt már egy hasonlóan érdekes képi világú filme, a The Cell, és egyébként reklámfilmeket forgat. ... Talán innen a képi világ.)

Ezt

Amikor rettentő nyúzottan ébredsz, és az első dolog ami megjelenik lelki szemeid előtt, amikor meghallod, hogy elfelejtetted lenyomni az ébresztő gombját, hogy becsörtetsz a szobába és tiszta erőből falhoz vágod ahelyett, hogy lenyomnád azt a szerencsétlen gombot, ... akkor baszottnagy vihar lesz.
Egyébként a Tutu és az Anilla benne volt a tegnap esti álmomban, de már nem emlékszem mi volt az. ... Vagy csak nem akarom leírni. :P So, welcome in my subconscious!

"Mi van veled? Olyan leharcoltnak tűnsz."
1. nap, két szál. 6 óra körül lassan szakad a fonal. este még rátolunk kettőt, hogy biztos, ami biztos.
"Én pedig ezer forintot fogok kérni attól a gyönyörű hölgytől, akihez foghatót ma még nem láttam. Szatyrot? Elnézést, nem bírok magammal." és nevet. Még a kirakaton túl is.
Én pedig visszanevetek. Kell egy kis aranyfelhő is a nap végére. Elvégreis mivel koronáznánk meg?
Holnap is veszek egy könyvet.