Pársoros

Virtuális világ híjján papírra írok emlékeztetőket. Ilyeneket:

Ápr. 10.
Reggel lementem a partra. A nap nem süt, de legalább nyugalom van. Egy beérkezett 60-as Tai Chi-zott az egyik hullámtörőn, egy hasonló korú hölgy pedig a kutyájával fürdőzött volna a kb. 10 fokos vízben, ha a kutyát nem izgatta volna jobban a húsvétról ottmaradt szemétkupac. Szegény hölgy! A végére elég ideges lett. Hiába a gumilabda és a bokát-csiklandozó 10 fokos víz!

Ápr. 11.
Tegnap Sherlock Holmes bejött az étterembe. Tipikus fekete kalapban, klasszikus szürke-fekete csíkos öltönyben, - odakint 28 fok - magasszárú cipőben, elegánsan, tipikus angol fapofával. A kalapot odabent sem vette le. Piros Marlboro-t szívot. Lehet, hogy a pipa kiment a divatból.
Talán egy álláskereső színész volt.

Ápr. 15.
Tegnap elmentünk bulizni a lakótársaimmal. Jól betequiláztunk.
Leírom, hogy mi vár egy tipikus Saturday-Night-Fever-túrán:
1. Securi...bulldogok az ajtóban. Nem sokkal rokonszenvesebbek, mint otthon, viszont itt sokkal durvábbra isszák magukat az arcok, mint otthon és egy estére jut legalább utcánként és óránkánt minimum 1, de csúcsidőben 4-5 verekedés, mert a britek erős, harcos nemzet.
2. Belépés után közvetlenül láberősítő program, ami tart addig, amíg bent vagy, mert a földre olyan mennyiségű szeszes és üdítőital folyik az éjszaka folyamán, hogy szerintem már nyitás után egy órával sem lehet normálisan közlekedni, de zárás előtt egy órával megkockáztatom, hogy otthagyod a cipőtalpadat valahol a parkett közepén.
3. Ezek után teljesen normális, hogy minden rendelt ital kb. fele a nadrágodon, szoknyádon és cipődön landol, kivéve a jófajta Tequilát, amit gyorsan, még a pultnál letolsz. Hehehe.
4. A társaság nagy része: Tizenévesek és tucc-tucc trance a legkommerszebb fajtából.
Mókás világ, ha nem vársz többet. Ja, és ajánlott az acélbetétes Martens, mert tuti, hogy szétzúzzák a lábadat. Min. fél óra para volt, mire elértem azt az alkoholszintet, hogy már nem éreztem a nyári cipellőmön és a lábamon tapodó tömeget.
Jah, még valami, ami nagyon fontos kényelmi dolog a hölgyek számára: A WC-ben kötelező egy külön 5-6 négyzetméteres, kényelmes ülőalkalmatossággal ellátott rész, lehetőleg minél közelebb a tükrökhöz, ahol meg lehet beszélni az este részleteit, stb, stb, stb.
Az este egyébként nagyon jól sikerült.

Ápr. 19.
Ma gazdagabb lettem egy Cure Greatest Hits-cel és egy Depeche Mode összessel. Hihetetlen. Tizenéves vagyok ismét pár órára és HOLNAPUTÁN LESZ A SZÜLETÉSNAPOM!
Boldog születésnapot Nekem és Mindenkinek minden napra!
Élvezzétek az életet!

Utolsó mára

Lassan elvégzem itt a dolgom, megírom az összes képemet a DVD-re, meg az összes zenémet, majd beteszem a tokba és jól félrerakom, mert úgysem fogom tudni megnézni/meghallgatni mivel. Ennyit az értelem tornyosulásáról.
Na jó, mégis van egy kis értelme, mert így el tudom vinni kinyomtatni, vagy ha legközelebb egy internetpoint-ba tévedek, és nem felejtem el vinni az mp3 lejátszómat, akkor kicserélhetem a zenéket rajta és nem fogok uncsi parlamenti híreket hallgatni a BBC4 rádión, mert már annyira hányok Stevie Wondertől.
Próbálom összeszedni magam, hogy valami értelmeset is írjak, de bavallom 4 óra ülés, másolás, átalakítás, bla-bla-bla után kicsit kiégettnek érzem magam. Cserébe felrakok pár kedves képet.

U.i.: Időközben lementem a helyi Tesco-ba és ettem egy jó Brownie-t, meg egy Double Chocolate Muffin-t, úgyhogy máris jobban érzem magam. Ez a jó ebben az országban. Ami Itáliában a Pasta Calda Capuccinoval, az itt a Filter Coffee Double vagy Triple Chocolate Muffinnal. Uááááááááááá! Imáááááádom!

Húsvét a very special Brightonban

Húsvét. Kb. egy hete volt, de emléke még mindig él. Akkor értettem meg, hogy miért is olyan fcking special Brighton.
A történet persze nem itt kezdődik, hanem a gyorsétkezde-pizzériában, ahol dolgozom. Felvettek egy litván-orosz-cseh-fogalmamsincsmilyenmég lányt, aki beszél csehül meg oroszul, de korántsem egy barátságos darab.
Van benne egy adag felsőbbrendűség, ami annyira nem szokott szimpatikus lenni az emberek 85 %-ának, ahogy nekem sem. Mégis úgy gondoltam, hogy ha már együtt dolgozunk, meg izé ... meg bigyó, akkor mégis. Kérdeztem, hogy honnan tud csehül, ha orosz, stb., de egysorosnál is rövidebb odavetett válaszokat kaptam, úgyhogy gondoltam nem forszírozom a beszélegést.

Végülis nem olyan fontos. Dolgozni jöttünk, ugye, nem beszélgetni. Hehe.
A szünetben viszont összefutottunk a hátsólépcsőnél és mit ad Isten sikerült kb. 6-7 mondatot összehoznunk nagy kínunkban. Ezek a beszéletgések kb. a következő kérdés-válaszokból állnak: honnan jöttél, mikor érkeztél, hol még Angliában Brightonon kívül, miért éppen Brighton és meddig maradsz. Ennyi. Ennek keretében megtudtam, hogy először Londonban volt, utána érkezett Brightonba. A kérdésre, hogy miért épp Brighton azt válaszolta, hogy "Because, ... - némi szünet, semmibe révedő álmodozó tekintettel társítva - ... Brighton is something special." Na ekkor esett le a tantusz, hogy én egy királylánnyal ülök szemben. Nem annyira szép Hamupipőke a nagy Oroszországból.
(Persze Brighton valószínűleg túlságosan is special lehet, ha képes egyszerre két helyen dolgozni, hogy végre annyi pénzt szedhessen össze, hogy végre elmenjen innen. - Bár ezt az infót akkor még nem tudtam. - Hehehehe. Na, Brighton ennyire special, királylány.)
A lényeg a lényeg, hogy nem értettem és rettentően kíváncsi lettm, hogy mi lehet az, ami olyan special Brightonban.
Ekkor jött a húsvéti szabadságok időszaka és rögtön fény derült mindenre! Brighton azért special, mert valószínűleg sehol nem tud annyi ember összezsúfolódni a tengerparton, mint itt.
Mellékeltem képeket fent. Jah, meg a relax-ról lent. Hehe. Ez a család nagyon tetszett. Kicsit bedőltek.

Költözés

Itt vagyok ismét. Április 1.-jén költöztem és azóta meglehetősen ritkán jutok médiaközelbe, viszont annál mókásabb dolgok történnek velem.
Megmutatom a kilátást az ablakból, hogy irígykedhessetek és eltitkolom, hogy összesen kb. tíz négyzetméter és rettentő drága, ja, és bár a tengerparthoz közel van, a - szerintem - legforgalmasabb úthoz is, úgyhogy nem is olyan könnyű ilyen képeket készíteni.

Igényesebbeknek üzenem, hogy képszerkesztést nem ér nézni, mert ezek pusztán dokumentációs fotók és így is erőlködnöm kellett, hogy egy autó se legyen a képen. Hehe.
Egyébként tök jó, hogy közel van a tengerhez, mert így megvan a lehetőségem, hogy minden reggel sétáljak egy nagyot a parton (nem is értem, hogy miért nem élek vele. Pedig gyalogos átkelőhely is van a közelben.)
A lakótársam - bár ezt lehet, hogy már írtam - egy brazil kinézetű félvér fickó és két litván lány. Jó fejek, viszont valami oknál fogva egyik sem bírja bezárni az ajtót. Helyesebben ... na jó, az ajtók a lakásban önzáródók, mmmmm ... önbecsapódók. Kivéve a fürdőszoba ajtaját. Viszont ennek köszönhetően gyorsan megtanultam, hogy ki, mikor van otthon és hogy mozog a lakásban. A bejárati ajtó becsapódásába pl. beleremeg a fal, viszont a Sam ajtaját csak hallom, de nem érzem, a litván lányok pedig amikor elmennek otthonról, akkor néha nem zárják be az ajtót, úgyhogy a huzat szórakozik vele és néha két kisebb zörej között nyikorog egy kicsit. Ennyi.
Sam majdnem minden nap főz, bátran használva a litván lányok olaját. Hehe. Mi még nem vagyunk olyan jóban, hogy az én cuccaimat használja, bár tegnap kért mézet a kávéjába és miután mondtam neki, hogy "Persze, nyugodtan", benyúlt a szekrénybe és vett egy kis mézet a lányokéból. Ennyi.
Szép az élet.

Nikotinos rágó 2.

A nikotinos rágónál ezerszer jobb a Csehországból "importált" cigaretta!
És sokkal olcsóbb is!

p.s.: Ma költözöm.

Munka hőse

Valaki azt írta nekem indulás előtt, hogy olyan ember vagyok, aki arra törekszik, hogy nélkülözhetetlen legyen, és ha ez nem otthon valósul meg, akkor a munkában. Nos, jelentem kezdek hinni neki.
Egyrészt, mert egész héten azt halogattam, hogy felmondjak a részmunkaidős helyen, másrészt a szombati napra még beírattam magam a pizzériában, mert azt láttam, hogy folyamatosan a beosztást bámulják gondterhelt arccal. Persze rögtön tudtam, hogy ez azért van, mert mondtam, hogy nem tudok jönni a hétvégén, mert megyek a szaunába 12-től 6-ig, úgyhogy gondoltam megkönnyítem az életüket, ha már voltak olyan bfszok, hogy nem gondolkodtak előre, és bemegyek 7-re.
Ennyi. Egyébként az egyik (volt) kelet-német kollégám mondta, hogy lehet, hogy nekik is van egy kiadó szobájuk, úgyhogy remélem mostmár tényleg költözhetek valamikor a nagyon-közeljövőben.
A Turkish eltűnt. Azt mondta tegnap, hogy lebetegedett, de ... ha egy férfi egyszer hazudik ... ... ... (és nem érti meg, hogy nem is kellene!). Ilyenek ezek a déliek. Hehehehe.
Az idő nagyon szr. Nem tudtok valakit, aki ejárná az indián esőtáncot a francia partoknál? Az lehet, hogy segítene itt rajtunk egy kicsit.
Egyébként itt megint béke. Jo lassan kigyógyul a betegségéből és végre megint mosolyog. Hála Istennek! Nehezen bírom a feszült hangulatot.

A nemzetközi helyzet fokozódik

A héten végig dolgoztam. Rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan vészes vendéglátásban dolgozni, ha mindenki mosolyog körülötted. Furcsa is. Senki nem pampog, nem elégedetlenkedik, kivéve LAURA. Hehe. Igen, jól látjátok, LAURA. Aki vészesen hasonlít az otthoni LAURÁ-ra. Zöld szeme van ugyan, de az első két foga ugyanúgy kiáll és hasonló pofákat tud vágni néha, bár valamivel alacsonyabb. Mikor megláttam majdnem dobtam egy hátast. Mármint az első pillanatban. Aztán rájöttem, hogy erősen dolgoznom kell az ügyön; nem győzhetnek az előítéleteim! Végülis sikerült. Laurával megbarátkoztam.
Egypébként elég nemzetközi társaság gyűlt össze Brighton - szerintem - legolcsóbb pizzériájában. Rengeteg szlovák van, egy litván lány, két román szakács, egy spanyol mosifiú ... jah, és egy orosz lány, aki a manager. Az egyik szlovák fiú beszél egy kicsit magyarul, a román chef pedig azzal nyitott, hogy "És szerinted Transilvania magyar vagy román?". Persze mindezt mosolyogva tette.
Úgy néz ki, hogy végre találtam egy szobát. Nagyon kicsi és nagyon drága. Hehe. Ez itt így normális. A fickó, aki kiadja egy félvér (Ghana-Italy) olasz brotha'. Villany-specialista. Hehehe. Április 4-én költözik ki a portugál fickó, és a helyére mehetnék. Így hát már csak a maradék két hétre kellene találom valamit mielőtt Jo-ék kinyírják egymást. Mostmár abszolút érzem, hogy sok vagyok, bár Turkish azt mondta tegnap, hogy keres nekem valamit, ne aggódjak. Hiába, jó a férfi a háznál! Csííííííz!
Ma állítólag Susan Baca van az A38-on. Mindenkinek kötelezőőőőőő! Menjetek és élvezzétek a gyönyörű Argentínát!
Én pedig elindulok dolgozni.

p.s.: Andika, megérkezett a mail-ed, de nincs most időm válaszolni a rengeteg munka miatt, de a jövőhéten biztosan!!!!

Overloaded

Az egyes számú projekt overloaded. Annyi munkalehetőséget ajánlottak az elmúlt pár napban, hogy mostmár csak a próbanapok és munkanapok között kellene megtalálnom a lyukakat. A jövőhéten pl. folyamatosan dolgozom. Kicsit ki lesz a búrám asszem. Mindegy, csak egy hét. Utána megyek próbanapra egy jobb helyre, mint az olcsó pizzéria, és remélem, hogy szobát is sikerül találnom, mert már nagyon terhesnek érzem ezt itt hárman. Nem is annyira magam miatt, hanem Jo-ék miatt.
Szóval az egyes számú projekt a munka, a kettes a lakhely, a hármas a nyelvvizsga (egy Cambridge, ennek még utána kell járnom), a négyes pedig a diploma. Wuhhhhh. Jó lesz!
Turkish projekt törölve, merthát a turkish is turkish everywhere. :D Mindegy is.
Megyek intézem a dolgokat. Ma megyek még egy szobát megnézni, bár a tegnapi is tetszett. :D A hobbicsöves vérem megmozdult. Hehe.
Jah, tanultam egy új magyar kifejezést: bitkolbász! Jó, nem? Ha valakit érdekel, hogy mi ez, jelentkezzen a megfejtésért! Egyébként is örülök minden visszajelzésnek.
Még valami! Tegnap felhívták a figyelmemet egy hanyagságomra.
Tehát: A Nikotinos-rágó projekt nem működik, bár kipróbálni ki lehet. Egy élménynek mindenképpen jó, már csak azért is, hogy tudd, hogy mit jelent a nikotin a szervezetednek.
Ugyanez a tapasz!!! Kevésbbé kellemetlen, bár amikor az elsőt felraktam, kb. egy órán keresztül enyhe kábulatban voltam és nem nagyon bírtam koncentrálni semmire, ami nem olyan nagy baj, viszont a másik, amit tapasztaltam, hogy enyhe izomstimuláló. Megfeszülnek az izmok a tapasz környékén. Nem olyan kellemes, de nem vészes. Az embernek folyamatosan nyújtás-ingere van. Viszont az orális fixációra semmiképpen nem nyújt megoldást, úgyhogy ... marad a cigi. Minél erősebb. Hehe.

Kistehén Tánczenekar

Ma felmentem kedvenc blogomra (nem hivatkozok), majd onnan egy másik kedvenc blogomra (szintén nem hivatkozok), majd onnan a YouTube-ra, a Kistehén Tánczenekar klipppppjére (még mindig nem hivatkozok, mert a blogspot nem engedi meg, vagy a Mac-nek van vmi baja, nemtom. Lehet, hogy át kellene raknom az mindent a freeblogra).
Tehát Kistehén. Az első dolog, ami megfogott, hogy van benne egy kis nyári, tipikusan magyar, talán kicsit pálutcais életérzés. Nekem. Merthogy számomra a PUF és a nyár szervesen kapcsolódik egymáshoz, és a nyári estékhez, vagy a koszos-poros-sátorozós fesztiválokhoz, ahol ketten szorongtunk egy hálózsákban éjszakánként, vagy éppen egy rozoga Skodában, mert még sátrunk sem volt, esetleg a padokon - földszínűre válva - néhány műanyagpohár kíséretében.
A legszorosabban persze Csókakőhöz tartozik, ahová egy egész nyáron keresztül jártunk pihenni és elmenkülni a sűrű budapesti éjszakák elől. Fűben feküdtünk egész nap, néha lementünk az Olaszhoz egy jó grappára vagy kettőre, mert az 40 fokos melegben a legjobb, vagy felmentünk a várba csillagokat bámulni és élvezni az édes semmittevést. Esténként tüzet gyújtottunk, ... táncoltunk a fényénél PUF-ra vagy valami hasonlóra, ... lassan vagy gyorsan, körbeforogva, ... a boldogságtól túlcsordulva, vagy éppen lementünk a tópartra, hogy a tóparti "kocsma" teraszán táncoljunk és élvezzük, hogy szabadok vagyunk, vagy hogy a telihold fényében is megfürödve élvezzük a létet. Wuhhh. Nagyon hiányzik ez!
Hiányzik az örömünnep, amit az emberek csak együtt képesek megélni, ha végre legyőzik minden sértettségüket, félelmüket és fájdalmukat az élettel kapcsolatban. Az együtt-tánc, a korlátlan élet-öröm, a tökéletes elfogadás és a megbecsülés, és az anti-business partik.
Ez jutott az eszembe, miközben néztem a réten táncoló embereket, gyerekeket, cigányokat és magyarokat. Örömünnep. Gyönyörű érzés, amikor nem a rosszat és a hibát keresed a másikban, hanem örülni tudsz pusztán annak is, hogy létezik!
A másik, amit hirtelen észrevettem egy ismerős arc még az Eklektikából. Egy vendég, aki már akkor nagyon szimpatikus volt, mert szine sugárzott minden alkalommal. Békét és boldogságot sugárzott (nem tudom, hogy ő tud-e róla). Mostmár értem, hogy miért!

Meg egy jó hír

Ma megyek próbanapra egy pizzériába. Két óra tömény boldogság pizzák és tészták között.
Kívánjatok nekem kéz és lábtörést!

Alakulunk

Ma volt az első munkanapom, helyesebben részmunkanapom a szaunában. Mit mondhatnék? Csupa(sz) férfi(ak) fsztakarókban, kivörösödve a szauna után, no meg kelet-európai lányok. Hehe. "No touch" intézmény, ami méginkább tetszik, bár vannak restroom-ok az emeleten.
Egyébként Health Spa és nem is olyan rossz. Lehet, hogy nem bánnám, ha lenne egy ilyen otthon a sarkon. Sőt, végülis van a New York aljában egy hasonló, bár egy kicsit mégis más.
A főnök csajszi is szimpi és ráadásul a manager lány magyar, úgyhogy jót pletyuztunk ma.
Ezenkívül viszonylag nagy telefon forgalmat bonyolítottam le. Felhívott a turkish, akinek itt van a csaja éppen, úgyhogy mellőzve vagyok; visszahívott Richard, hogy még mindig aktuális a kiadó szoba, úgyhogy holnap megyek megnézni. Richardot egyébként nem ismerem személyesen, csak a hirdetéséből, de az már kiderült, hogy a lánya Budapest-London között ingázik, úgyhogy jó lehet. Ezentúl azt mondta, hogy "vi á' veri felxib'l aba't di kondisonz", úgyhogy tudéj Áj em veri pozitiv!
Ezenkívül felhívtam Budapestet és meghallgattam mi történt a volt munkahelyemen, de ehhez inkább nem fűznék több kommentet, mert nincs sok értelme. Mindenesetre kicsit szomorú lettem a hír hallatán, hogy milyen sokan döntöttek úgy, hogy elmennek. Lehet, hogy mire hazaérek vadidegen arcok fognak köszönteni a pult mögött és előtt. Hát ez van. Változik a világ.

Kelet-Europa para

Maradok. Ma elment a gepem, es nem voltam rajta.
Utolso pillanatos dontes volt. Este meg javaban pakoltam ossze, amikor eszunkbe jutott a megoldas: Jo-ek egyik ismerose egy szaunaban dolgozik - ami allitolag annyira szar hely, hogy eleg gyakran mondanak fel az emberek, ezert - mindig keresnek helyetuk ujakat. Felhivtuk, es lass csodat, volt hely.
Ma bementem, hogy megmutassam magam, esetleg beszelgessunk is egy kicsit a kepessegeimrol, de egyaltalan nem kellett. Marmint, nem voltak kivancsiak ra. Nem erdekelte oket, hogy ki vagyok, mit tudok, csak az erdekelte oket, hogy honnan jottem, es ez Kelet-Europa. Ennyi.
Kelet-Europa valoszinuleg azt jelenti szamukra, hogy ezek az emberek nem esznek, nem isznak, nem laknak sehol es szamlakat sem fizetnek. Ergo: kvara olcso munkaero! Hurra! Oruljunk!
(Sokan persze biztosan nem igy vannak ezzel. Jo-nak eleg eroteljes Kelet-Europa paraja alakult ki itt. Szerinte normalis munkara nem alkalmaznak kelet-europait. Nem tudom mennyire van igaza ebben.)
Van Angliaban egy heti 100 fontos hatar, ami alatt nem kell bejelenteni a munkavallalot, sem adot bevallani, sem illetekeket fizetni. Na ok ennyiert dolgoztatnak heti kb. ket napot. Ez havi szinten lehet, hogy nem is lenne olyan rossz, ha nem Brightonrol lenne szo, ahol a legolcsobb szoba heti 60 font. Brumm. Itt tartok most. Persze a dolog nem annyira gaz, mert igy legalabb van idom mellette masik munkat talalni, no meg egy szobat.
A munkakeresos projekt egyebkent mar a mult heten beindult, bar igy is eleg keson kaptam eszbe. Azt hittem, hogy gyorsabban dontenek, de tevedtem. Eddig kb. 10 helyre vittem oneletrajzot, de meg nem hivtak. Igazsag szerint meg a szezon sincs itt, csak hetvegente, ha jo az ido.
Tehat gep el, en meg maradtam itt a foldon. Ezen a foldon. Fogalmam sincs, hogy miert. A fene se tudja. Ugy jottem ki, hogy annyira nem is erdekel Anglia, es valoszinuleg ez az orszag lenne az utolso elotti, az USA elott, ahol szivesen elnek, de ez valahogy megvaltozott.
Tetszik, hogy az emberek nem egyen-emberek, hogy fel lehet venni ket tokeletesen ossze nem illo ruhadarabot es nem neznek meg az utcan, hogy van valasztek, hogy baromira konzervativok, es gyonyoru regi kacatokat lehet venni felpenzert, imadom ahogy azt mondjak "rajt bihaj'd di coo'ne'", hogy furi az arcszerkezetuk, hogy szabadsag illat leng a levegoben es hogy ismet periferian vagyok... Hehe. Ezen gondolkoztam idefele jovet a tengerparton. Kelet-Europainak lenni itt annyit jelent, mint otthon pl. toroknek vagy romannak. Automatikusan egy kicsit periferiara kerulsz. Nem tudom, hogy ez jo vagy rossz, bar az en hobbi-csoves lelkemnek egy kicsit jol tud esni, hogy olyan dolgokkal talakozom, amivel otthon nem, mert nem akarok. Pl. soha az eletben nem baratkoznek torokokkel, kinaiakkal vagy mas vendegmunkasokkal. Biztosan egy kicsit az angolok is igy vannak ezzel. :D
Ezert megertem a Kelet-Europa parat mindket oldalrol. A Jo-erol is. O kitorni szeretne, az angolok pedig inkabb beskatulyazni.
Az is tetszik, hogy a hatam mogott egy torok ficko magyarazza enyhe akcentussal egy tizeneves kiscsavonak, hogy hogy kell a gepen halozatban jatszani, mikozben halkan Queen-t hallgat (I want to break free :D), mellettem kettovel pedig egy szlovak ficko nyomja a fulhallgato mikrofonjaba, mikozben a masik oldalon egy francia srac integet a webcam-be a kedvesenek. Ez itt a korkep.

Leszokás

Cigaretta helyett nikotinos rágót rágok. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Csíp, mint a nyavalyatörés, szétmarja a torkot, a nyelvet és valószínűleg szétmarja a beleket. Ezen túl tényleg enyhíti a nikotinéhséget, bár semmivel sem kellemesebb, mint elszívni egy cigarettát. Előnye pusztán annyi, hogy nem lesz tőle büdös az ember, és mivel annyira szar, nem fogsz rászokni.
Ennyi.

Nosztalgia

Lehet, hogy Levanto miatt jött, lehet, hogy nem, de ma az jutott eszembe, hogy szívesen hallgatnék olasz kult-zenéket.
A következő gyöngyszemeket sikerült letöltenem:

1. Adriano Celentano: Azurro
2. Toto Cotugno-Adriano Celentano: L'italiano (ezt ket címen is sikerült megtalálnom, a másik a Tarantella Napoletana)
3. Al Bona-Romina Power: Felicita
4. Paul Anka-Adriano Celentano: Oh Diana
5. Toto Cotugno: Una domenica Italiana
6. Gianni Morandi: Buona Notte
7. Nicola di Bari: La Prima Cosa

Nem tudom, hogy ki mennyire emlekszik, vagy egyaltalan latott-e '70-es, '80-as evekben keszult olasz beatfilmet, de Adriano Celetano es Gianni Morandi fontos szereploi voltak. Asszem meg szerelmes is voltam valamelyikbe egy rovid ideig.
Abban viszont 100%-ig biztos vagyok, hogy az elso 3 szamot mindenki ismeri. Talan meg tombolt is ra a helyi tinidiszkoban. Hehe.
Egyebkent erdekes, hogy az olaszoknal ugyanugy tombolt az angolnyelvu slagerek szovegeinek leforditasa, mint Magyarorszagon. Mr Celentano sok ilyet enekelt. Pl. az Oh Diana is ilyen. Eleg humoros vegighallgatni, mert eroteljes olasz akcentussal teszi mindezt. Meg humorosabb a Stand by me-t vegighallgatni. Majdnem leestem a szekrol, mikozben hallgattam. Persze kerdes, hogy a magyar forditasok hogy sikerultek, bar a fenti szam utan azt gondolom, hogy ha valaki lefordit egy szoveget, tegye azt teljes egeszeben vagy legalabb az akcentusan dolgozzon. Hehe.

Álom

Szürreális álmom volt.
barna kutyák, barna kutyaruhába öltözött emberek és egy fejbelőtt, lovon ülö, díszbe öltözött Sakura.Filmforgatás, kukoricás bambuszossá változott. :D

Noéminek

Találkoztam tegnap valakivel, aki veszélyesen hasonlít a Conrad-ra.
Furcsa érzés, hogy pár éve halálosan beleszerettem valakibe egy olaszországi tengerparti kisvárosban, és egy nap hirtelen meglátok egy hasonló fiút egy angliai, szintén tengerparti "kisvárosban".
Az élet furi.

Elmulas

Par hete megígértem valakinek, hogy szavakba szedem a gondolataimat vele kapcsolatban. Azota sem tettem meg, viszont ma felmerült a hiánya, mert kezembe akadt az a képeslap, amit ígéretem szerint már régen el kellett volna kuldenem neki, de meg mindig itt bujkal a taskam zsebeben. Talan holnap el is viszem a postara ... vagy holnaputan ... vagy soha. Ilyen ez az elet. A dolgok lassan feledesbe merulnek, elkenodnek a kodben, lecsapodnak az autok szelvedojere, az aszfaltra, a levelekre, hogy aztan vegleg eltunjenek a semmibe. Ma ezt erzem. (Miert van, hogy az elmulasnak mindig elebe megyek? Hamarabb mulnak el a dolgok a tudatomban, mint a valosagban. Mire a bucsuhoz erek, a dolgok mar nincsenek is ott. Sokszor azt sem tudom mar, hogy mit bucsuztatok, mert mar reg megtettem.) Egyebkent ma voltunk nyelvsuliban. Egesznapos agymosas reggel 9-tol delutan 5-ig fel ora ebedszunettel. Lehet, hogy az farasztott le ennyire. 1000 csokok mindenkinek!

Vallomás

Kukkoló vagyok. Imádok benézni a függönytelen ablakokon, nézni a dekorációt a falakon, a dolgokat, amikkel az emberek körülveszik magukat és ahogy élik a mindennapjaikat otthon. Olyan ez, mint egy háromdimenziós "valóság-só".(Mert "úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a "show-t.)
Emlékszem a Közraktár utcában laktam, a legfelső emeleten, ahol az ablakom egy udvarra nézett. A szemben lévő ház pont olyan közel volt, hogy még élvezhető volt a kilátás, de nem zavarta senki intimszféráját. Imádtam kint ülni a balkonon a reggeli-délutáni kávémmal és kukkolni mások életét.
A másik, aminek nem tudok ellenállni a félig nyitott kapu. Nem tudom, hogy miért, honnan jön az ellenállhatatlan vágy, hogy bemenjek, de ritkán tudok nemet mondani. Imádom a máladozó vakolatot, a régi, lepattogzó festéket, a semmibe lógó villanykörtét, a plafonon lévő gyönyörű stukkókat, amelyek sok-sok réteg festék alatt rejtegetik valódi szépségüket. Itt sok ilyen van. Kovácsoltvas ablakdíszek sok-sok réteg festék alá rejtve. Néha olyan szívesen nekiesnék egy nagy doboz festékmaróval ezeknek a festékrétegeknek, hogy kiszabadítsam alóluk a rég elfeledett részleteket!
Szeretem még a tekergő lépcsőket, a lépcsők közötti részt, ahova be lehet állni és fel lehet látni többemelet magasba a plafonra. Szeretek így fölfelé bámulni. Ilyenkor én vagyok a pici és a világ/a ház hatalmas.

Okay, the newest is a nice Turkish.
Nem egyszeru szituacio, de boldog es vidam. :D

Szoval mire meg akartam irni, hogy ki a newest, addigra el is tunt. Hiaba, ilyenek ezek a deliek.
Anglia szep hely. Mar megint esik az eso. Ma voltunk telefonkartyat venni es atirattam a repjegyemet marc. 13-ra. Ismet nemi penzkiadas, viszont kedden megyunk egy ketnapos nyelvtanfolyamra, amiert fizetnek, ha a vizsgat eredmenyesen leteszed, ugyhogy meg penzt is keresek. Munkat nem sikerult meg olyan intenziven keresnem, viszont ha minden igaz, akkor hetfon elkoltozom J-ektol es akkor majd kicsit jobban nekifekszem a dolognak.
Ma voltunk egy parkban fotozni. Hihetetlen sok mokus van errefele es nagyon aranyosak. Viragokat is esznek. Nagyon vicces. Az elso pillanatban ugy neznek ki, mintha csak szagolgatnak, aztan letepik a viragot, de csak a viragot, a zoldet nem, es falatoznak.
A masik dolog, ami teljesen el tud buvolni, az az eg. Sehol nincsenek olyan felhok, mint egy tengerparton. Szinte raulnek a hazak tetejere.