Azt álmodtam, hogy milyen jó lenne egyszer a Frankhegy tetején ülni éjszaka egy felfújhatós kanapén a minusz tízben, hóesésben, nyakig meleg hálózsákban, forralt bort inni, könyből felolvasni és közben bámulni a földi csillagok sorait.
És ezt még ébren álmodtam.
És aztán felébredtem, kinéztem az ablakon, és még elkaptam a hóesés utolsó perceit.