Karácsony

A karácsony egy nyitó és záró kellemetlenségen kívül pozitívan telt az étkezőasztal, a TV és az ágy között ingázva.
Hasmenős-hányós és betörős kerete lett a megbocsátás és szeretet ünnepének, így rögtön az elején el lett átkozva egy ételgyártó cég, a végén pedig a cigányság bűnözésből élő rétege.
Kezdve az elejétől, 23.-án reggel arra ébredtem, hogy valami nincs rendben a gyomrommal, de azért letoltam egy príma sajtos melegszendvicset, ami felgyorsította az események lefolyását, mert kb. fél óra múlva, mikor már csillogósra sikáltam a WC-t, gondoltam ott töltök még egy negyedórácskát gyomorgörcseimet ünnepelve és a szemetest ölelgetve, és mintegy megváltást várva tőle. Príma kis érzés volt, ami aztán nem is múlt el a karácsony végéig, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom az előregyártott kókuszos csirkét, mint a "hogyan ne szedjünk fel egy kilót sem a karácsony alatt" program alapját. Így most kénytelen-kelletlen a két ünnep között kell valahogy beiktatnom egy intenzív hízókúrát, mert nem mentett meg a szembesüléstől az egyébként a lakásomban honoló kellemes félhomály.
Ezután volt a huginak integetés a tiszaújvárosi webkamerába, ha már külföldre ette a fene. Az anyus még karácsonyi üzenetet is írt neki egy kb. A2-es kartondarabra, mi meg integettünk neki, én pedig még ugráltam is neki a két integetés között, hogy meg ne fagyjak. Egyébként nagyon sajnálom, hogy nem lett rögzítve a produkció. Szívesen visszanézném! Aztán ezt követte 26 olyan film, aminek a vége előtt biztosan könnyes lesz az ember szeme, ebből 12 Mikulásos, amiből 8 olyan, amiben megmentik a Mikulást, 4 olyan, amiben a leendő Mikulás valamilyen erőteljes trauma során ráébred, hogy mégiscsak hisz a karácsonyban, és képes kihordani az ajándékokat. Értelemszerűen a maradékból 5 gyerekmegmentős, 9 pedig szerelmes-dramatikus. Persze a filmek között, alatt, után, helyette pedig evés, evés, nassolás, evés, aztán alvás, hogy másnap töretlenül lehessen ezt folytatni.
Néha persze (leginkább amikor ki kellett menni a nagy hidegbe) eszembe jutott, hogy milyen mázlisták a dél-nyugatiak, hogy nekik jutott a hóból, nekünk pedig nem.
A karácsonyt 26.-án reggel zártuk, amikoris arra ébredtem, hogy az anyus zokogva ront be a házba, hogy betörtek a boltunkba. Volt is nagy öröm! Hívtuk a rendőröket, azok meg jöttek. Aztán a nyomozó is kb. egy órára rá, aki kijelentette, hogy semmilyen használható nyomot nem talált. Ismét örültünk. A nap hátralevő részét azzal töltöttük, hogy különböző megtorlásokat és bosszúkat és kegyetlennél kegyetlenebb automatizált riasztóberendezéseket találtunk ki közösen. Én gondolatban még megreformáltam az igazságszolgáltatást, nyílt levelet írtam GyF-nek, az anyus megálmodta a pincében elhelyezett magán-börtönt, az apus pedig a gyilkos-minimumegyéletreszólókárosodástokozó riasztórendszereket dolgozott ki. Ezzel aztán kicsit meg is nyugodtunk, úgyhogy most legalább lesz min dolgozni a 2oo8-as évben. Hehehe.