Szombat este

Van olyan, hogy a ember több-blogger, meg titkolózó is.
A szombat estéről röviden annyit, hogy a "mindegy mikor jössz"-ből az lett, hogy az R rámtelefonált fél 12-kor, hogy "Hol vagy már?".
Hát ennyit a készülődésről, ami egyébként annyira jól sikerült, hogy rögtön a 7-es buszon leszólított egy feka pasi, majd a Márc. 15. tér felé Juszuf is, aki mindenképpen el akart vinni kávézni, miközben az járt a fejemben, hogy "All right, hogy tetszem neked, mert azon dolgoztam 2 órát, hogy ez így legyen, de nem hagynál már békén, vazze? Minden erőmmel azon dolgozom, hogy non-verbális kommunikációval közöljem veled, hogy: Neeeeeeeeeeeeeem! Lehet, hogy inkább bunkónak kellene lennem, és hozzá sem kellene szólnom? Vagy ordítsam le a fejét?". Mert a Juszufokat nem annyira bírjuk. Meg a fekákat sem, mert belemásznak az ember arcába, és olyan szinten rámenősek, hogy tényleg le kell ordítani a fejüket, hogy megértsék, hogy "Neeeeeeeeeeeeeeeeeeem akarooooooooooooooooom!", és ez nem faji megkülönböztetés, csak negatív tapasztalat. Persze nincs ideális megoldás, mert a másik véglet sem jó, amikor küzdened kell, hogy az, akivel már órák óta szemezel, mozduljon már meg. Nem egyértelmű?
Az esti parti egyébként nagyon jó volt, de ez egy másik poszt egy másik helyen. Sikerült hazaérnem negyed 7-kor, amikor a szomszédom éppen kávézgatva ácsorgott az ajtajában. Ő MÁR ébren volt. Most pedig jó lenne bekucorodni egy hatalmas fotelba valahol egy hatalmas, kövér, édes tejeskávé mellé, ahol kellemes, amolyan vasárnapi punnyadós, nyugis zene szól!