Szerelem

Furcsa dolog, hogy egy érzés milyen gyorsan megtalálja a tárgyát.
Kb. egy hete szerelmes hangulatban vagyok, és nem is értettem, hogy miért, hogyan, hol, mikor, stb, mire hétfőn megérkezett a tárgya a fejembe, és azóta ezen kattogok és pörgetem magam.
Pedig nem is a tárgy a fontos, hanem az érzés. Mert a tárgy önmagában semmi. Nem képviseli azt, amit képviselt, csupán egy fiktív valamivé változott. Valamivé, amihez az érzés tapadhat. Valamivé, amin lehet kattogni, és közben jópofát vágni a világ felé.
Nem is teszek semmit a dolgok érdekében. Várok. Most még éberen. És figyelek. Figyelem magamat. Mert érdekes az, amikor hirtelen azt veszed észre, hogy nem kapsz rendesen levegőt, hogy egyáltalán nem úgy beszélsz, ahogy szoktál, hanem kb úgy, mintha legalábbis egy jókora lidocain injekciót toltak volna mindkét ajkadba, és hogy megpróbálsz úgy tenni, mintha ott lennél egy beszélgetés kellős közepén és nem fényévekre.