A tegnapról annyit, hogy sikerült könyvek helyett cipőt vennem, és sikerült az első általam válaszott IC-re jegyet vásárolnom, pedig meg voltam győződve róla, hogy min. a reggel 6-os karácsonyi heringjáratra lesz már csak hely, amit aztán tutibiztos, hogy lekések, mert képtelen leszek felébredni reggel 4-kor, de nem.
Háromszor kezdtem el megnézni a The I Inside című filmet, de egyszer sem bírtam végignézni, nyilvánvalóan azért, mert annyira érdekfeszítő thriller.
Elkészítettem az Eklektika szilveszteri plakátját, amiért ma meg is kaptam az első dícséretemet, merthogy szenzációs vagyok. Hehe. És örök elégedetlen. Hihihi. Viszont nagyon kellemes csalódásként kiderült, hogy tök jól tudok dolgozni az Á-val, és ennek nagyon-nagyon örülök, úgyhogy ezt ma is folytattuk. És még mindig jó volt.
Este a Tutu partin sikerült tökéletesen ellazulni és jólérezni és nevetni és még táncolni is, meg szilva pálinkát inni, meg csajozós ablakból kinézni a SZABADSÁG szobrára, meg örülni, hogy a Tutu eszembe juttatta, hogy a Tarantino-nak mennyire, de mennyire jó zenei ízlése van, és hogy a legújabb OST nincs is meg, és feltétlenül meg kell szereznem, és egyébként a Tutunak tök jó zenéi vannak (is). Sikerült még a V-vel egy hullámhosszra kerülni, ami viszonylag régen, bár én az ő életében egy eltűnős vagyok (is), és hogy mégjobban ugráljak, néztünk diákat is, amit szeretnék a saját gépemen is, mert mókásak.
Aztán hazaindulni is sikerült, de elaludni még sokáig nem, ki tudja miért (én a pálinkára gyanakodtam). Én speciel sok órán keresztül kattogtam, gondolatban még megírtam két posztot, aztán a New Yorkba kerültem egy francia esküvőre, ahová belógtam és a vőlegény gyermekkori sztorijait hallgattam a mellettem ülő franciától, mire megszólalt a Vera, én pedig rájöttem, hogy ébren vagyok. Teljesen. Ezután lekászálódtam a fürdőszobába, és miután belenéztem a tükörbe, megállapítottam, hogy ha egyszer extraerős hajfixálóra lenne szükségem, az első lenne a bacardi-kóla, amire gondolnék, mert attól a 2 csepptől, ami a fejemen landolt (és nem is tudtam róla, meg voltam győződve, hogy csak a pulcsimra jutott), a fejem bal oldala Robert Smith-vé változott, amihez csatlakozott egy kis elkenődött szemfesték is, úgyhogy először megijedtem, majd felismertem magam, aztán gyors cicamosakodásba kezdtem, hogy javítsak egy kicsit a helyzeten.
Reggel pedig hazafelé menet kedvesen beleásítottam a szembejövők arcába, és megállapítottam, hogy még mindig imádom a lekváros fánkot reggelire.
Ezentúl pedig szeretném még kinyilatkoztatni, hogy annyira örülök, hogy a "a" bepasizott, mert annyira kívánom, hogy boldog legyen, és tökre örülök, hogy sok-sok év után találkoztunk!
Hát hiába, a három nyári hónap után december a kedvenc hónapom! ;)