Babik

(Tudom, hogy ezért leszedhetik a fejemet, de ezt a befejezetlen történetet kerestem éveken keresztül, és most igazán szeretném megosztani részletekben. regenerálódok.)

Nyilatkozat

Az itt következő történet az első szótól az utolsóig alávaló, piszkos, szemtelen hazugság. Minden jóérzésű embert felkérek, hogy utasítsa vissza e rágalmakat. Aki mégis nevetni merészel, az az ellenség keze, és őneki fölírom a nevét.

Mausz Rezső
Az Első Magyar Álkulcsgyár
igazgatója

1.

Az erős megrázkódtatások néha mélyre ható változásokat okoznak az emberi lélekben. Michelangelo (haladó olasz szobrász) elesett a síkos járdán, és attól kezdve csak festeni volt kedve. Newtonnak (haladó angol fizikus) alma esett a fejére; ennek az eseménynek köszönheti világrajöttét a szabadesés törvénye. Dosztojevszkij (haladó orosz regényíró) egyszer szembenézett a cári kivégző osztag puskáival, aminek következtében lassabban haladó orosz író lett belőle.
1951. március 4-én, egy hétfői napon, hasonló megrázkódtatás érte Mausz Rezsőt, az Első Magyar Álkulcsgyár igazgatóját. E nap délelőttjén a gyár kapuja előtt megállt egy feketére festett rabszállító autó. Az autóból bőrkabátos, bőrkesztyűs, bőrsapkás férfiak szálltak ki, szám szerint négyen. A férfiak megmarkolták géppisztolyukat, és döngő léptekkel indultak a bejárat felé.
Mausz nem volt pipogya. Sőt, bátran elmondhatjuk róla, hogy erős jelem, legény a gáton. Persze, mint annyi kortársát, őt sem lehet egyetlen jelzővel jellemezni. Mausz Rezsőnek két megjelenési formája volt. Egészen másnak látszott fölülről, mint alulról nézve, mint ahogy egyes kristályfajták is más színben játszanak áteső, mint ráeső fényben. Felülről nézve engedékenynek, alulról keménykezűnek látszott. Felülről mindig mosolyra állt az arca, alulról mindig szigorral szikrázott a szeme. Még az orra is - orra pedig neki is csak egy volt - felülről bizalomgerjesztő, turcsi krumpliorrocskának látszott, alulról viszont akaraterőt árasztó sasorrnak. Csak egy vonása volt mindenünnen nézve egyforma, mégpedig rendíthetetlen bátorsága, forradalmi erélye, magaelszántsága. Még senki sem látta őt megszeppenve - igaz, hogy még sohasem állt meg rabomobil a kapuja előtt.
Abban az időpontban, amikor a rabszállító autó megérkezett az Álkulcsgyár elé, Mausz mit sem sejtve dolgozott íróasztalánál. "Mit sem sejtve" talán nem is mond eleget. Szokatlan jó érzés járta át. Úgy érezte, hogy ez a hét nagyon jól kezdődik, s a szíve telve volt bizalommal és derűvel. E derűlátás okát csak a horgászat kedvelői érthetik meg teljes egészében: Mausz ugyanis e nap reggelén egy négykilós harcsát fogott a Dunán.
Még csak kelőben volt a nap, amikor az igazgató hatalmas luxusautója a Rózsafa utcai villához hajtott. Az autó ablakai le voltak függönyözve, sőt még a söfőr háta mögött is lógott egy aranyszegélyű bársonydrapéria, melyre két, keresztben fekvő álkulcs volt ráhímezve. Valamirevaló ember csak elfüggönyzött autóba ülhetett, mint ahogy Keleten csak fátyolba burkolva léphetnek az utcára a nők. Így az autóban ülők láthatatlanok maradtak az utca népe előtt - igaz ugyan, hogy a kocsi utasai sem láthattak semmit az utcán történtekből. Hogy az igazgató mégse unatkozzék, sofőrje, Pép Mihály szócső segítségével tájékoztatta az érdekesebb látnivalókról.
- Kasa baba a balfenéken - jelentette például Pép.
Vagy:
- Két jólábú Mazsola, Mausz elvtárs.
Vagy:
- Hű, ezt a cuncimókust de megkupakolnám.
Mausz hol kinézett, hol nem; így hajtottak ki a városból, és így érkeztek meg, a Duna folytatását követve, útjuk céljához, "A Néppel Tűzön-Vízen Át" horgásztanyához.
Ide csak középkáderek jártak, mint Mausz és a hozzá hasonló emberek. Ezért aztán csak mérsékelt óvintézkedésekre volt szükség. "A Néppel Tűzön-Vízen Át" partszegélyét egyszeri szögesdrót vette kötül, előtte vizesárok húzódott, sarkain őrtornyok meredtek. Ezer lépéssel odébb feküdt a "Nincs Köztünk Különbség" horgásztanya, ahová csupán magasállású személyeknek, kiválasztott művészeknek és híres sportolóknak volt bejárásuk. Azt persze páncélosok őrizték, a szögesdrót kerítésbe pedig magas feszültségű villanyáramot eresztettek.
"A Néppel Tűzön-Vízen Át"-ban kedélyesebben folyt az élet, mint az előkelőségek telepén, de azért itt is vigyáztak a vendégek nyugalmára és testi épségére. Mausz Resző például alig foglalta el a helyét a horgászpadon, s még ki sem vetette horgát, amikor a Duna vízéből felbukkant az ügyeletes búvár, szemügyre vette az új vendéget, aztán sisakjához emelve jobbját, tisztelgett, és visszamerült a habokba. Ezután már csak néhány buborék jelezte a víz sima tükrén, hogy a derék harcos nem hagyta el őrhelyét; Mausz pedig - tudván, hogy élete biztonságban van - teljesen átadhatta magát a horgászat örömeinek.


Folyt. köv.