Babik

Előzmény

2

Budán, a Déli vasút töltése mögött, ahol gombamód nőnek ki a földből az lakóházak, egy kicsi ház húzódik meg. Néhány vén diófa őrködik előtte, még egészen kopaszon, de a tiroli stílusú fatornácot vadszőlő futja be, s azon már piroslanak a rügyek.
Egy évvel ezelőtt még kertek és kukoricások vették körül. Oly hirtelen nőtt ki a földből az új utca, hogy még nevet sem adtak neki, s a házaknak sincs még számozásuk. Aki nem ismerős errefelé, csak hosszas keresgélés és kérdezősködés után fedezi föl a kis házat.
Így járt az a vadászkalapos, nyurga férfi is, aki a korán sötétedő márciusi estén járta végig a Névtelen Utcát, ahol egy Adamaeszkó nevű esztergályossal akart bizalmas ügyben beszéni. Amikor végre célhoz ért, zárva találta a kerti kaput, s csak ismételt csengetésre jött elő egy nagy keblű, hullámzó járású, tavaszamúlt asszonyság. Nem nyitott kaput, csak a lécek rései közt nézett az ismeretlen férfi arcába, s közben a tűket igazgatta őszbe csavarodó, hegyes kontyában.