Kicsit sem tartózkodom a Föld nevű bolygón. Valahol ott vagyok a kérdések és a válaszok között félúton, a kétségek és a bizonyosság mellett, a kisagyam és a vállam között valahol a nyakcsigolyák börtönében, és arra gondolok, azon agyalok, hogy hogyan is lehetne megválaszolni egy teljesen egyszerű kérdést, amire egyenlőre csak nagyon összetetten tudom a választ, merthát hogy is lehetne egyszerűbben, és próbálom allegóriákba rendezni azokat az érzéseket, amik bennem vannak, így, hogy érthető legyen, de mégse mutasson ígéretként a távoli jövőbe, mert nyilván átverni sem akarok senkit, sem őt, sem magamat, és azon gondolkozom még, hogy ez a hét év mennyire fogja befolyásolni az életemet, vagy semennyire.