Tegnap iwiw, nincs válasz, erre meg már nem tudok semmit, csak utálom ezt, de mindegy. Este kifekvés fél nyolckor, de forgolódás kb még három órán keresztül, szenvedés, furcsa elmúlós érzések, valami változik. Reggel nyűgös ébredés, feszülés a kuplerájon, minden idegesít egy kicsit. Kilépnék a bőrömből, ha lehetne, de most nem lehet azt hiszem. Nem haladok a dolgaimmal, pedig szalad az idő, Songs of faith and devotion, a cigifüst az arcomba és most még ez sem jó, este pedig Sziget, bár most semmi kedvem nincs hozzá. Inkább bújnék be a sarokba puha takaróba bújva, bekuckózva, kicsit egyedül, kicsit csendben, de akkor is. ... Megígértem és biztosan jó lesz, csak össze kell kaparnom magam valahonnan a porból. Azzal bíztatom magam, hogy menni fog. És tényleg. Mindig sikerül. Valahogy.