Tegnapelőtt még azt hittem, hogy én vagyok a minden titkok tudója, a nagy megfejtő Holmes. De aztán másnap, amikor olvastam a kommentet, akkor becsapott a villám, a kétség. A kétség olyan dolog, ami belekapaszkodik a legkisebb dologba, és azalapján aztán megkérdőjelezed az összes dolgot, ami létezik vagy addig létezett, aztán hirtelen a pont is kérdőjellé változik, már nem hiszel, már nem tudod, kapkodsz, csapongsz, fogalmad sincs, hogy mit kellene tenned és azt hogyan, vagy hogy egyáltalán tegyél e bármit is. Pedig ha nem teszel, és nem teszed ugyanolyan lendülettel, ahogy elkezdted, eltűnik, elpárolog minden. Estére odáig fajult a helyzet, hogy én voltam az a megszeppent kislány, aki 3 évesen a nyelvére ragasztotta a csípőfogót, és mivel az megszorult, nem tudta levenni, csak ijedten nézett a világba, hogy "akkor most mi lesz?", "ez nehéz!", "nem fáj, de nehéz. most akkor így maradok egész életemre? ne mááár!", "segítsen már valakiiiiiiii! léci!". Merthogy én ilyet is csináltam. Őzgida szemeket növesztettem és csak magamat hibáztathattam. És vártam. Vártam, hogy jobb lesz, de nem lett. Kommenteket írtam és töröltem, aztán töröltem és írtam, a lenti klippet néztem meg kb 20-szor, végül valamikor hajnali 1.30 körnéykén úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme és inkább csak lehúztam azt a csípőfogót a nyelvemről és a sutba dobtam mindent. Szép kis trip volt a tegnapi. Ezúton gratulálok magamnak. Mellette persze visszaolvastam sok bejegyzést és azon gondolkoztam, hogy miért kell azt mondanom hajnalban, részegen, hogy a HP alkoholista, amikor olyan hetem volt, amit nem kívánt a májam. Ezen a kérdésen persze rágódom már vagy 4 napja. És itt jön be az, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess". És most ismét felállt a "rend", újrabootoltuk a rendszert, érzés van, boldogság van, várakozás van, hogy talán le kell még küzdeni pár kétséget, meg kell válaszolni pár kérdést, hogy aztán letisztuljon a kép és elszállhasson, mint a fecske délre. Rábíztam magam a sorsra. Ami jön, annak jönnie kell. ami nem, annak nem. Azt hiszem ez történt 11-e környékén is. És nem, nem tudom, hogy hol van ebben az én "okos, mindent értek, de semmit nem hiszek szemem". Ezt csak az tudja, aki el akarja rakni és ott lesz, ahová akarja rakni. Ha úgy tetszik, akkor egy sötét sutba, ha akarja, akkor pedig a szíve fölé. Mindenkinek a saját döntése.
2008. augusztus 19.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Igen furcsa ember vagy. Először megmagyarázol valamit, és később teszel fel hozzá kérdéseket. Állítólag Einsteinnek csak egyforma ruhái voltak, hogy ne kelljen azon agyalnia reggelente, mit vegyen fel. Persze nem biztos, hogy igaz, mert egy filmben mondták egyik este, ami egy aneurizmás pasiról szól. De te is valahogy így működsz. Máshogy. Amit mákodra, a korunk zsninek is kikiállthat, ha jól menedzseled magadat. Viszont én ezt pont nagyon szeretem benned:)
hihi. zseninek nem kiáltanám ki magam. azt mondják a mérlegnek két serpenyője van, az igazságnak két oldala (legalább) vagy legalábbis annyi, ahány tanúja van. ez a történet egyébként csak az egyszeri, villámcsapásként érkező kétségnek a története. arról szól, hogy hogyan forgatja ki a dolgokat a-tól z-ig.
Így megy ez.
Megjegyzés küldése