2008. augusztus 19.

Málló vakolatú, romos torta-vár, századeleje óta várakozó első bálozó kisasszony,

Szeretem az öreg házakat. Mégjobban az ósdi kovácsoltvas kapukat és korlátokat.
Ma meglátogattam az egyik kedvencemet. Paulay 41. A vén kisasszony. Romos, ráncos, málló vakolatú hölgyemény ő, akin még látszik az 50 éve felkent arcpír, bár a mennyezeti lámpákat már kicserélték neonokra és a retró-kor is erősen megbélyegezte. Mégis ... úgy áll ott, mint egy sorsával megbékélt öreglány, aki mosolyogva tűri a benne zajló dolgokat. Igazán gyönyörű. így, romosan.

Nincsenek megjegyzések: