Bazsa feléledt.
Hiába, mindigis tudtam, hogy varázslényem van. Bármire képes vagyok. Csak ez a furcsa édes-fájó érzés múlna el a gyomorszájamból! Vagy akkor legyen erősebb, de kapcsolódjon hozzá valami finom dolog, amitől boldogan vállalom azt.
Jackie Brown-nal vígasztalódom. Voltam ám Jackie Brown hétfőn, tudom milyen az. Határozottan közlekedni a járólapos, furcsán visszhangzó, hosszú folyosókon, ahol mindenki csak veled egyirányba közlekedik. Igazán jó. Pláne, hogy utána átnyújtod a beszállókártyádat, és ha szerencséd van, akkor át kell kelnie a gépnek valami jó kis zivatarfelhőn és akkor van hullámvasút. Egyébként csak nyeldeklés van, mert a nyomáskülönbség miatt folyamatosan bedugul a füled. Szóval Jackie Brownnak lenni jó!