Miért nem?

Nos, leírom, hogy miért nem, és abból rögtön lesz egy igen, mert ilyen furi ez az élet.
Azért nem írtam mostanában, mert elolvastam a korábbi posztokat és elkezdtem gondolkozni rajta. Amikor elkezdtem ezt az egészet, akkor volt egy koncepcióm. Valamiért elkezdtem írni. Emlékeket megosztani, érdekes dolgokat leírni a világról, a világomról, ahogy én látom, meg ahogy mások is láthatnák, ha egy kicsit odafigyelnének arra, amit én észreveszek. Kezdődött régi-régi emlékekkel, pársoros versekkel, ritkán. Aztán elindultam megint világgá és gondoltam milyen jó lesz! Nem kell leveleket írogatnom (mert lehet, hogy sok ember számára nem köztudott, de én tisztában vagyok vele, hogy RETTENTŐEN LUSTA EMBER VAGYOK!), plusz (!) benne volt egy "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusú indíttatás. Aztán jött egy olyan ötlet is, hogy "Na akkor itt van nektek Anglia!". Csak hogy nehogy azt gondolja bárki is, hogy ez itt a mennyország vagy valami hasonló. Nem az. Volt is miről írnom bőven, mert minden egy kicsit új és szokatlan volt, no meg fordítva működő. Az ország, ahol még a villanykapcsolók is fordítva működnek. Vicces, de kb. 1 hetembe került, míg az étteremben záráskor megtanultam, hogy TÉNYLEG FORDÍTVA MŰKÖDIK. Gondolom kedves kollégáim párszor megmosolyogtak, amikor záráskor 3-szor, 4-szer fel-le kapcsolgattam a kapcsolókat. Hehe. A brand new supervisor! Ezen túl még a mai napig nem tudom, hogy merre van a balra és merre a jobbra. Az utcán automatikusan nézek először balra, majd jobbra, és amikor megnyugodva elindulok, akkor kiderül, hogy rohanhatok a túloldalra, mert már megint elb-tam. Furi, de ez az a reflex ami még mindig nem alakult át a 3 hónap alatt. Hiába, 30 év az 30 év.
Szóval gondoltam ezeket mind leírom MINDENKINEK, barátoknak és ismeretleneknek. Egy része meg is történt.
Azonban.
Végre megvettem ezt a tünde gépet, hogy ismét becsatlakozhassak az információs- és kényelmi társadalomba, és valahogy azt vettem észre, hogy kezdenek hígulni a közölni valóim és már nem is írok semmi olyat, amit szeretnék. Csupán fölösleges közléskényszer dolgozik bennem. Na ez volt, az a pont, ahol úgy döntöttem, hogy egy kicsit pihenek és összeszedem magam. Ismét kilépek a való világba, mert beszűkültem és csak egy monitor, egy billentyűzet és egy Wifi van az életemben (no meg a százalékok), ami mindenhol ugyanolyan. Nem árulom el, hogy hány giga "fölösleges" dolog került ezalatt a pár hét alatt a winyómra. Azt pedig pláne titkolom, hogy hány filmet néztem meg. Addiction.
Ja, még valami, ami miatt egy kicsit visszavettem. Kezdek néha bizonytalan lenni a magyar mondtatokban. Nagyon furi, mert angolul egyáltalán nem tudok jobban (na jó, egy icipicit), de néha úgy érzem, hogy az a magyar mondat, nem magyar mondat. Mindig jókat nevettem azokon a magyarokon, akik kimentek külföldre, és fél év után elfelejtették a nyelvet, úgyhogy most lassan elkezdhetek magamon nevetni. Vagy méginkább sírni. A helyesírásról pedig már nem is beszélek.
(A legújabb rossz hírem pedig, hogy a liliomom tetves. :'( A tetűről van még egy sztorim, de az egy külön post lesz.)
Szóval ezért nem. De ígérem nemsokára megint! Frissen! Lehet, hogy még ma.