Elült a vihar, szélcsend van, a felhők szertefoszlanak az égen és lassan kisüt a nap.
Van még egy utolsó villámcsapás, ami megvilágít és szétzúz mindent ... örökre.
2008. augusztus 27.
Hogy megmagyarázzam:
Amiről te azt hiszed, hogy értem, de nem hiszem - az az értem és nem csodálkozom már semmin. Hehehe.
Nagyszerű Nagyvilág
Akkor most megmutatom, hogy a majdnem a kép közepén szereplő virábaborult hölgy milyen képet készített.
Íme:
Én pedig őt fotózom a Regency felirat feletti szinten a jobbszélső ablakból. Én persze csak kb 3 pixel vagyok.
Az történt, hogy ma a Flickr-en raktam be map-be a képeket, és megtaláltam egy 7 (!) hónappal ezelőtti kommentet a World Naked Bike Ride-dal kapcsolatban, úgyhogy bár eddig nem annyira érdekelt a történet - kb 5 képet készítettem róluk és kedves emlékként eltettem a "fiókba", amin az Életem kacatjai felirat áll - most mégis érdekelni kezdett és rákerestem. Kb 20-25 kép után ez köszönt vissza rám. Először csak a Regency tűnt fel, ami fölött kb 5 hónapot laktam és csodálkozva örültem, aztán eszembe jutott, hogy mekkora vicc lenne, ha viszontlátnám magam az ablakban, amint éppen fotózom őket. Egy év és másfél hónap múlva. Viccből lementettem a képet és belenagyítottam. Sokmindent nem látni, csak avatott szemnek. Pl a ciklámen foltot, ami a kedvenc liliomom cserepe volt, meg felette valami foltot, viszont, amikor visszanéztem az akkori képeket kicsit megdöbbentem. Na az a folt vagyok én. És pont róla készítek képet, amint visszanézi a képet, amin rajta vagyok. Hehehehe.
A tanulság az, hogy ... nincsenek véletlenek?! Vagy valami hasonló szösz.
2008. augusztus 26.
Kicsi a világ
Először bejelöl a fészbúkon kb egy hónapja, most pedig kiderül, hogy két hete tulképpen egy buliban voltunk, illetve mégsem, mert én éppen nem voltam ott. Hanem egy szinttel alatta.
(Véletlenek pedig nincsenek, úgyhogy ezt az információt csak úgy, magamnak, emlékztetőnek szántam.)
"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."
Márai Sándor
Kemény dolog a kitalálósdi. Az ember úgy be tudja kergetni vele magát az erdőbe, hogy az csak na. Aztán csak győzzön kikecmeregni.
Sosem gondoltam, hogy ezt simán végigcsinálom magammal. És tessék! Mégis.
Gratulálok! Jobb kézzel ball vállat.
Valójában olyan ez, mint a gombázás. Íve van. És amikor már azt hinnéd, hogy vége, akkor jön a hullám és visszadob. Igaz, hogy egyre kisebb lökésekkel, de ott van. Kérdés, kirohanás, lecsengés, nyugalom, kérdés, kirohanás, lecsengés, ...
Ilyenek ezek az égő érzelmek is. Vonzalom, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad, csend, megperzsel, eléget, megőrít, elhamvad ...
Aztán szép lassan, egyre kisebb lökésekkel csitul. Hogy hol tartok? Fogalmam sincs. Már legalább tízszer azt gondoltam, hogy vége, és még mindig visszajön. Mostmár viszont nem bizsereg, hanem inkább csak tompa erőlködés a szerelem. Aztán majd szépen lassan elhamvad ... és csend lesz.
2008. augusztus 25.
Mindent értek, de semmit sem hiszek el
Jelentem megértettem, felfogtam: nem a Pálos írta. Azt nem ígérem, hogy elhittem (höhö), viszont villámcsapásként ért a felismerés, hogy már a második embertől jön az, hogy "mindent értek, de semmit el nem hiszek tekintet"-em van. Mert a Pálos persze folyamatosan ezt nyomja. Ezért is voltam biztos benne, hogy ő volt az elkövető (másodszorra). Meg a tegezés miatt is. Bár lehet, hogy bizonyos dolgok eltörlik ezeket a határokat.
Viszont nem értem, hogy miért gondoljátok, hogy nem hiszek el semmit. Én nagyon sokmindent elhiszek. Pl. hogy az alma lehet zöld is. A többit persze bizonyítani kell, de ... hehehe.
Egyébként meg azt nem értem még, hogy ha van az igyekezet, akkor az miért nem nyilvánul meg tettben? Miért lettem itthagyva a nyomorult kétség szerencsétlen posványában, ahol az útjelzőket már rég elnyelte a mocsár? Könyörgöm legközelebb ne írjatok névtelen kommentet, és pláne ne olyat, ami számítana, mert lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent tudok, lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindent értek, de ez itt csak egy elvarázsolt kastély, és mindenhol csak szemét tükrök vannak, és nem tudom, hogy hol a kijárat.
NAGYON SZAR ITT! Tényleg!
(még ezt a posztot is csak másodjára sikerült megírnom, annyira szar nekem.)
Reggeli agymenés
Az elektromos fogkefe nem működik elektromos impulzusok nélkül. És a betegség bújkál bennem azóta is. Most éppen a bőröm alatt, a szám ízében van. - Jó napot kívánok, két napja kerülgetem itt a Nagymező utcában a közös ktg csekkjét, úgyhogy úgy döntöttem, hogy visszaadom, ha már befizette. - Tessék? - Elhagyta a közös ktg csekkjét, én pedig két napja taposom akárhányszor elmegyek mellette. Betűzöm a kapu rácsába. Ha szüksége van rá, jöjjön le érte. - Hülyéskedik? (mert ilyen is volt a múlt héten) Horoszkóp kritika: "Az estét szerelmével tölti." Na ezt megnézem! A 22 éves mell alatti varrást le kell lassan cserélnem egy 30-as mell alatti varrásra. Sosem gondoltam, hogy ez az idő is eljön. Hiába, vannak korok, amikor a végtagok, vannak, amikor a váll és a mellbimbók közötti távolság nő.
2008. augusztus 24.
Pompásan érzem magam. Láz már nincs, viszont nyelni egyáltalán nem tudok, sem aludni.
Azt álmodtam, hogy a Horvát tengerparton voltunk, ahol úsztunk az óceánban (!) és voltak korallzátonyok (!) és úsztam a Smeagollal a korallzátonyok mellett, amiből persze sziget lett, és furcsa volt.
Na mindegy is. Megyek, tömök magamba egy kis narancsot, hátha segít.
2008. augusztus 23.
A mai napról annyit, hogy jött ma a Miklós a vadiúj kétéves citrojen c6-osával, ami gondolkodik is helyette (kár, hogy a Saturnba már nem jött be velünk, mert akkor tényleg megvettük volna a tévéjét), aki azért hívott fel, hogy én, mint erős (és lázas) nő, segítsek neki felcipeni a tetőtéri lakásába a megvenni szándékozott tévéjét, amit persze mire odaértünk már jól eladtak, de helyette találtunk pár másikat és eltöltöttünk kb egy órát azzal, hogy ezen 5 tévé (később csak kettő) között ingáztunk, hogy "na akkor melyik?" "és ez mit tud?" "ebben is van HDD?" "ennek jobb a távirányítója" "ennek viszont szebb a képe", stb, stb, stb, és persze nem jutottunk semmire. Hazaérve jött a Lemon, hogy neki mosnia kell ... hát legyen ... ettünk kínai illatos csirkét, nekem elkezdett görcsölni a gyomrom, de nem a csirke miatt, aztán elment, én pedig most jól nyugovóra is térek egy nagy paplan alatt, hátha holnap már jobb lesz nekem.
Elkapott az egyedüllét betegsége. Enyhe hőemelkedés, folyamatos szédülés, torokfájás és egy kétcentis biztonságiüvegen keresztül nézem a világot. Nem jó ez így most. És most egyedül lenni sem jó. Fél kettőig sikerült aludnom a reggeli kulcsátadós session után, és most jó lenne, ha valaki simogatná a buksimat és néha rám mosolyogna kedvesen, de csendben és csak itt lenne. Nem csinálna semmit, csak ücsörögne itt velem az almazöld kanapén és néha ránézhetnék, meg néha odabújhatnék. Jó lenne. Mert nem jó így.
2008. augusztus 22.
2008. augusztus 21.
Ejh asszony, ejh szerelem
"A 29 éves Juan Manuel Alvarez három éve el akarta dobni életét: Jeep Cherokee típusú terepjárójával egy helyi érdekű vonat sínpárjára parkolt, hogy a vonat végezzen vele.
A szerelvény közeledtével az utolsó pillanatban azonban meggondolta magát, kiugrott kocsijából, amelyet azonban a vonat előtt hagyott. Így szemtanúja volt annak, hogy a kocsijába rohanó vonat kisiklott és a szembejövő Metrolink vonattal ütközött.
A balesetben több mint 180 utas megsérült; 1999 óta ez volt a legsúlyosabb vonatszerencsétlenség a városban.
Alvarez, aki korábban egy építésen dolgozott, állítólag elhidegült feleségének figyelmét szerette volna felkelteni halálával. Az ügyészség halálbüntetést kért a korábbi öngyilkosjelöltre, de a bíró a többszöri életfogytiglan mellett döntött, az ideiglenes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül."
... Én pedig elképzelem Alvarez arcát a kiugrás utáni első pillanatban, aztán amikor leesik neki a "Bassza meg!". A megdöbbenés pillanatai pedig gyönyörűek. A megdöbbenés valójában egy varázspillanat. Hirtelen megáll minden, nincs sem tér, sem idő, sem lélegzet, sem test, sem történés. Egy kifeszített pillanat. Ezért szeretem.
Mert minden mindennel összefügg 2.
Hogyan befolyásolja az olimpia a szexboltok árait? Nade ezt aztán ... nemtom melyikért drukkoljak. A szexboltokért vagy az olimpiáért. hühü.
cikk itt: Kína miatt árat emelhetnek a szexboltok
Nem jó dolog vámpírosat álmodni. Már másodszor álmodom ezt az álmot, csak most jobb volt, mert megmenekültünk (persze a múltkor is. valahogy. muhaha). Az előtte lévő rengeteg bizsu-lopós-találós álom sokkal jobban tetszett. Nem is értem.
Most pedig megyek muslica-reflexet tesztelni. Két napja ezt játszuk. Réka jön, muslica pihen, pohár, víz, kiönt, muslica elszáll, nem száll el. Azt hittem a muslicák rövidebb életűek. Azt viszont már tudom, hogy a kenyérkovászt nagyon szeretik. Az volt a meghívójuk, hogy a fene egye meg.
Ma rájöttem, hogy egy akkkkkkorát lőttem mellé, amekkorát csak lehet, úgyhogy jót röhögtem magamon és ő meg elment. Mindegy. A postokat és a kommenteket azért mostmár békén hagyom (kivéve azt az egyet), mert végülis szép dolgokat eredményezett.
A kilométerkövet elhagytuk, én pedig néztem eltűnni. Még a visszapillantóból is néztem egy darabig, de mostmár egészen picire zsugorodott.
Végülis a teliholdnak is vége jópár napja, úgyhogy azt hiszem, hogy egy félholdnyi szenvedés elég volt.
Egyébként a Nagymező környékén gyorsan halnak a galambok. Tegnapelőtt egyet a templom mögött találtam a postánál, ma pedig a Nagymező-András sarkán. Kicsit el is gondolkoztam, hogy mit jelenthet ez, de semmire nem jutottam.
Ma egyébként egész nap magyar dal naaaaaaaját tartottam, és kispál zümmögött a gépemben, kivéve a munka előtt, mert át kellett állnom.
Szóval most nyugi van. Meg holnaptól szerintem megint meditáció, ha már az agymenésnek vége lett, ünnepeljük meg. Hehe. Ez van. Így múlik el ...
2008. augusztus 20.
2008. augusztus 19.
Málló vakolatú, romos torta-vár, századeleje óta várakozó első bálozó kisasszony,
Szeretem az öreg házakat. Mégjobban az ósdi kovácsoltvas kapukat és korlátokat.
Ma meglátogattam az egyik kedvencemet. Paulay 41. A vén kisasszony. Romos, ráncos, málló vakolatú hölgyemény ő, akin még látszik az 50 éve felkent arcpír, bár a mennyezeti lámpákat már kicserélték neonokra és a retró-kor is erősen megbélyegezte. Mégis ... úgy áll ott, mint egy sorsával megbékélt öreglány, aki mosolyogva tűri a benne zajló dolgokat. Igazán gyönyörű. így, romosan.
A kétség
Tegnapelőtt még azt hittem, hogy én vagyok a minden titkok tudója, a nagy megfejtő Holmes. De aztán másnap, amikor olvastam a kommentet, akkor becsapott a villám, a kétség. A kétség olyan dolog, ami belekapaszkodik a legkisebb dologba, és azalapján aztán megkérdőjelezed az összes dolgot, ami létezik vagy addig létezett, aztán hirtelen a pont is kérdőjellé változik, már nem hiszel, már nem tudod, kapkodsz, csapongsz, fogalmad sincs, hogy mit kellene tenned és azt hogyan, vagy hogy egyáltalán tegyél e bármit is. Pedig ha nem teszel, és nem teszed ugyanolyan lendülettel, ahogy elkezdted, eltűnik, elpárolog minden. Estére odáig fajult a helyzet, hogy én voltam az a megszeppent kislány, aki 3 évesen a nyelvére ragasztotta a csípőfogót, és mivel az megszorult, nem tudta levenni, csak ijedten nézett a világba, hogy "akkor most mi lesz?", "ez nehéz!", "nem fáj, de nehéz. most akkor így maradok egész életemre? ne mááár!", "segítsen már valakiiiiiiii! léci!". Merthogy én ilyet is csináltam. Őzgida szemeket növesztettem és csak magamat hibáztathattam. És vártam. Vártam, hogy jobb lesz, de nem lett. Kommenteket írtam és töröltem, aztán töröltem és írtam, a lenti klippet néztem meg kb 20-szor, végül valamikor hajnali 1.30 körnéykén úgy döntöttem, hogy ennek semmi értelme és inkább csak lehúztam azt a csípőfogót a nyelvemről és a sutba dobtam mindent. Szép kis trip volt a tegnapi. Ezúton gratulálok magamnak. Mellette persze visszaolvastam sok bejegyzést és azon gondolkoztam, hogy miért kell azt mondanom hajnalban, részegen, hogy a HP alkoholista, amikor olyan hetem volt, amit nem kívánt a májam. Ezen a kérdésen persze rágódom már vagy 4 napja. És itt jön be az, hogy "ne ítélj, hogy ne ítéltess". És most ismét felállt a "rend", újrabootoltuk a rendszert, érzés van, boldogság van, várakozás van, hogy talán le kell még küzdeni pár kétséget, meg kell válaszolni pár kérdést, hogy aztán letisztuljon a kép és elszállhasson, mint a fecske délre. Rábíztam magam a sorsra. Ami jön, annak jönnie kell. ami nem, annak nem. Azt hiszem ez történt 11-e környékén is. És nem, nem tudom, hogy hol van ebben az én "okos, mindent értek, de semmit nem hiszek szemem". Ezt csak az tudja, aki el akarja rakni és ott lesz, ahová akarja rakni. Ha úgy tetszik, akkor egy sötét sutba, ha akarja, akkor pedig a szíve fölé. Mindenkinek a saját döntése.
2008. augusztus 18.
Mai majdnem online, ál-interaktív bit-bújócskánkat ezennel lezárom.
Kb több időt töltöttem ma a blogommal, mint az elmúlt két hónapban összesen.
Holnap kicsit lazább nap, holnapután pedig nosztalgia nyúlfutás a placcon, tálcával kezemben. Ha van kedvetek, látogassatok meg! Éjfélre már biztosan kileszek rendesen. Hehe.
Most pedig:
Aki bújt, aki nem, megyek.
Jó éjszakát!
2008. augusztus 17.
Tegnap elintézett a hideg.
Elindultunk kedves Miklóssal megnézni egy helyet, de sikerült rosszul megítélnem az időjárást és a 45 fok helyett hirtelen 20-ban találtam magam, okos lány pedig nem megy haza megint felöltözni, hanem inkább pálinkázik ugye. Először a Kertemben nem kóser szilvát, hanem valami meggyet, ami nem ízlett és nem melegített, aztán a Dürer-kertben, ahol kedves Levente állt a pultban és öntögette a jófajta törkölyt, én pedig a nem-fázásban reménykedve rúgtam be olyan gyorsan, amilyen gyorsan talán a Tutu buliján utoljára :D, de annál sokkal jobban, bár már ez is művészet, mégis sikerült überelni.
A vége jól az lett, hogy elköltöttük az összes pénzemet, és azt is megkaptam az arcomba, hogy ha másba vagyok szerelmes, akkor legyek kedves nem elmenni vele inni legközelebb. Hááát, ez van.
A-nak
"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek,
és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek,
és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek,
és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának,
és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?
Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük.
Szépen megalkotott mindent a maga idejében, ..."
A prédikátor könyve, 3. fejezet
2008. augusztus 16.
Vigyünk asztalt és széket a hegyre és kacagjunk a világra Kedves!
Aug. 11-e óta valaki nagyon keresget a nevemre a neten, úgyhogy úgy döntöttem, hogy írok neki:
Én is sokat gondolok ám rád! :)
U.i.: Bevallom drukkoltam, hogy csak 11-e után és csak Bp-ről legyen ez a keresés, különben fogalmam sem lenne ki az a valaki, de így sejtem.
Game Show
"Kitaláltam egy új játékot. Úgy hívják: a régi játék. Három idős fickó a színpadon, töltött fegyverekkel. Visszatekintenek az életükre, ... látják kik voltak, mit értek el, milyen közel kerültek az álmaik megvalósításához. ... A győztes, az egyetlen, aki nem lövi főbe magát, megnyeri a hűtőszekrényt."
Chuck Barris - Confessions of a Dangerous Mind
2008. augusztus 15.
"Látogatócsúcsot döntött a Sziget
Hatvannyolcezren jöttek a második napra. Tavaly hatvanötezernél többen be se mehettek."
Hát ezt éreztem én tegnap. (És nem feltétlenül volt marhajó.)
Viszont kellő együttérzésel sikerült mosolyt csalni a gyrosz-os hentes arcára - gondolom egyik utolsó lehelletével sikerült kipréselnie magából az "éjszakacsakhatvan fok viszont dolgozom 10 órát" műszakjában, és rettentően sajnáltam szegényt azért, hogy ezt kénytelen volt valami oknál fogva bevállalni, úgyhogy adjatok sok-sok jattot a pultban gürcölő szegényeknek még akkor is, ha 800 a gyros és nem 450.
Címszavakban:
Lovasi András a nagyszínpadon, Rokia nem, slovén reggae, meztelen férfi felsőtestek, Jamiroquai durván angol akcentusa, tömeg-tömeg-tömeg, utolsó lehelletek a Cöxponban Fókatelepre némi szundival (valójában testtelen szárnyalás volt), süti, chai, a végére egy kis reggae again, aztán már csak a vonulás-vonulás, most pedig alvás.
2008. augusztus 14.
És akkor hirtelen eljön az a pillanat, amikor a minden rossz hihetetlen eufóriába csap át, és ha lenne az András-on FKF-es takarítógép, akkor felugranék a hátuljára és azt kiabálnám, hogy "Gyerünk te götthös gebe! Vágtázz!", de nincs. Mindenesetre a Rájfájzenben annyi ökörséget adtam elő a pénztáros néninek öt éves gyerekfejjel, hogy a végén már sírva kacagott és ez jó.
és az is jó, hogy vannak ilyen napok, amikor bátran lehet a szélsőségek között faltól-falig menni. Tényleg, milyen jóóóóóó!
Na akkor mindentbele sziget.
Tegnap iwiw, nincs válasz, erre meg már nem tudok semmit, csak utálom ezt, de mindegy. Este kifekvés fél nyolckor, de forgolódás kb még három órán keresztül, szenvedés, furcsa elmúlós érzések, valami változik. Reggel nyűgös ébredés, feszülés a kuplerájon, minden idegesít egy kicsit. Kilépnék a bőrömből, ha lehetne, de most nem lehet azt hiszem. Nem haladok a dolgaimmal, pedig szalad az idő, Songs of faith and devotion, a cigifüst az arcomba és most még ez sem jó, este pedig Sziget, bár most semmi kedvem nincs hozzá. Inkább bújnék be a sarokba puha takaróba bújva, bekuckózva, kicsit egyedül, kicsit csendben, de akkor is. ... Megígértem és biztosan jó lesz, csak össze kell kaparnom magam valahonnan a porból. Azzal bíztatom magam, hogy menni fog. És tényleg. Mindig sikerül. Valahogy.
2008. augusztus 13.
Köszi!
"Kifejlesztették a részegség elleni szert
A pirula megakadályozza hogy berúgjunk, de a másnaposság ellen nem véd."
Brie Boy
Brie Boy had a dream he had only had twice,
that his full, round head was only a slice.
The other children never let Brie Boy play ...
... but at least he went well with a nice Chardonnay.
(Ezt ma reggel találtam ezen az oldalon egy linkben. A Tim Burton versei között és nagyon édes! Vannak hozzá rajzok is.)
2008. augusztus 12.
Olympia, M1
Így utólag, megkésve annyit szeretnék csupán, hogy:
Szeretnék gratulálni Gyurinknak a fenomenális kommentárhoz. Elismerem, hogy egy sportripoorter nem lehet műszaki zseni, sőt, azt is lehetségesnek tartom, hogy megszabták számára, hogy hányszor kellene elmondania azt a mondatot, hogy: "Szenzációs!" (vagy valami ilyesmi), illetve "Nem tudjuk, hogy hogy csinálják/hogy működik/stb.", de azért mégis. Tényleg! Ez már a vicces kategóriát is túlszárnyalta azt hiszem.
Kicsit sem tartózkodom a Föld nevű bolygón. Valahol ott vagyok a kérdések és a válaszok között félúton, a kétségek és a bizonyosság mellett, a kisagyam és a vállam között valahol a nyakcsigolyák börtönében, és arra gondolok, azon agyalok, hogy hogyan is lehetne megválaszolni egy teljesen egyszerű kérdést, amire egyenlőre csak nagyon összetetten tudom a választ, merthát hogy is lehetne egyszerűbben, és próbálom allegóriákba rendezni azokat az érzéseket, amik bennem vannak, így, hogy érthető legyen, de mégse mutasson ígéretként a távoli jövőbe, mert nyilván átverni sem akarok senkit, sem őt, sem magamat, és azon gondolkozom még, hogy ez a hét év mennyire fogja befolyásolni az életemet, vagy semennyire.
2008. augusztus 11.
Hétvégi gyönyör
Príma hétvégénk volt a hugommal, ugyanis kitaláltam, hogy fessük már ki a konyhát, ami tavaly nyár óta viseli magán a gázcső kicserélésének nyomait. Aztán mivel kicsit gyorsan készen lettünk a konyhával, ami nem nagy, kb 10 méternégyzet, kitaláltam, hogy ugyan szabadítsuk már meg a száz éves kazettás ajtómat a rárakott 7 réteg festéktől. Az eredmény csodálatos lett! kb 20 óra nonstop szívás, kromofág szag, festékdarabok mindenhol, anyázás, anyázás, anyázás, és persze vasárnap fél 11-ig nem lett teljesen készen, de úgy döntöttem, hogy a hetet már nem vagyok hajlandó nyakig retekben eltölteni, úgyhogy kicsit összetakarítottunk, és most lesz egy hetem arra, hogy elgondolkozzam az ajtó visszafestésén. Hihi.
(Na jó, nem, kiderült, hogy zseniális Chef-ünknek van olyan speciális csiszológépe, ami nekem kell ahhoz, hogy idegbaj nélkül fejezzem be az ajtófelújítást. :D)
2008. augusztus 10.
Emotibot
Nem lehetne, hogy ezek a fejlesztések még elhúzódjanak kb 30-40 évig? Vagy csak addig, amíg én élek. Ez lehet rövidebb idő is, de én neeeeem akarok olyat látni még életemben, hogy a szomszéd Juliska DiRobival rohangál a Tesco-ban fel-alá, akinek emberi feje és reakciói vannak!
Neeeeem! Léci-léci-léci!
2008. augusztus 6.
Tegnap még azt gondoltam, hogy milyen faszság az, hogy neki rossz előérzete van és aggódik, amikor az életemben minden tök jó. Sőt, nem is lehet jobb.
Aztán tegnap hazaérvén megettem az illatos csirkét tojásos rizzsel, hajnali 3 körül pedig arra ébredtem, hogy ráz a hideg, alig bírok kibotorkálni egy szerencsétlen vizes törcsiért, most pedig nem annyira jól van a gyomrom.
Asszem iszom két deci citromlevet.
2008. augusztus 4.
2008. augusztus 3.
Mélyfilozófiai bölcsességek
Sose moss kétszer annyit, mint amennyit a szárítód elbír!
Ne lopjál kukoricát, ha nem tudod milyet kell! :D
2008. július 25.
Lincs
Sokáig nem értettem a filmeit. Biztosan azért, mert sosem kaptam még Lynch mérgezést másfél hét Twin Peaks-től, Radírfejtől, Mulholland Drive-tól, meg a Lost Highway-től, meg a Kék bársonytól. Így, másfél-két hétbe sűrítve egyszerűen csodálatos. Kicsit olyan, mintha a Galaxis utikalauzt olvasnám.
A Radírfejekben ugyanúgy jelentős események történnek a 26-os számú szobában, mint a Lost Highway-ben, minden filmben ott van a tűz, a nehéz bársonyfüggöny, a vibráló izzó, a színházi spot világítás és valami olyan csavar, amire nem számítasz, amitől akár feje tetejére állhat az egész világ és gyakorlatlan Lincs-nézők számára zagyvává és érthetetlenné az egész film. Pedig csak arról van szó mindig, hogy Mr Lynch vicces figura és egyáltalán nem kell őt komolyan venni. Én mondom, hogy egy hahotázó buddha ő, mert tudja hogy kell meglepni a népet mondjuk egy jó erős balossal a film vége előtt kb 5 perccel, amikor már azt gondolod, hogy megvan a cselekmény és már majdnem kibogoztad, hogy mi törént és várod a katarzist, és egyszercsak azt veszed észre, hogy megy a vásznon a szereplők listája és nem érted. Próbálod összerakni, hogy az elejének mi köze van a végéhez, hogy mi is történt valójában, ő pedig kacag otthon az íróasztala mögött elégedetten és azt kérdezi: "Hát nem az volt az utolsó mondatod a jegyvásárlás előtt, hogy 'Surprise me!'?" Hehehe. Csak azt sajnálom, hogy nem csinált több filmet, mint amennyit, bár lehet, hogy ez valahol szerencse is, mert így legalább csak bizonyos motívumok térnek vissza klisészerűen a filmjeibe, de a sztorik nem ismétlődnek a végtelenségig. Hogy is ismétlődhetnének. Hehehe. Hiszen nincs is sztori.
2008. július 14.
2008. július 9.
Valami van ...
Napok óta nem írok. Folynak a szavak, peregnek a homokszemek, telik az idő, ... számvetek. Már megint. Százmilliomodszor is újra meg újra. Lépnék az egyről a kettőre és mégsem. Topogás lesz a mozdulatból. Valahol megtörik. Bíztató szavakat gyűjtök, kedves mosolyokat, erőt ... merítek. Meglátom ... mosolyog ... sugárzik és olyan szavakat tölt belém, ami életet ad. Szívesen zokognék, de nem teszem. Így is elmúlik és egy könnyed, hűvös sóhaj lesz belőle. Kék égnyi boldogság. Nem érdekel mit gondoltok, boldog vagyok. Véres filmeket nézek este és krisztusi szentséggel átitatott valóság komédiát napközben.
Lassítva zuhan a vércsepp a föld felé, és mégis ... napformává szelídül a köveken. ...
"Jinjang-jinjang" szól a harang. :D
2008. július 4.
The most useful sentences of your life
Vettem a hugomnak egy angol könyvet. A borítón ez áll: 101 hétköznapi beszédhelyzetben használható 7000 eredeti angol mondat magyar fordítással ...
Ezek közül emelnék ki néhányat, amelynek biztosan nagy hasznát veheti bárki adott hétköznapi helyzetekben.
Íme:
1. Részidőben, de teljes fizetésért dolgoznék; ha érted hogy mondom. (A leghasznosabb mondat, én mondom!)
2. Tud ön valamit a pszeudo-kozmikus antianyag transzperambulációjáról?
3. Te jóságos ég, mekkora nagy fogad van!
4. Nyugodtan keress meg bármikor, de mostmár viszlát!
5. Jó hozzávetőleges szabály, hogy 75 centis talicskára van szükség egy olyan kiskertben, ahol csak könnyebb terheket megmozgatni.
6. Mondtam neked, hogy örökbefogadott minket egy kismacska?
7. Azt próbáltad már, hogy vajat kensz a lábfejére?
8. Tipikus rohadt bankár, ha engem kérdezel.
9. Azt hiszem ha megkérdeznék, akkor fekete Gudzsaráti leszbikusként jellemezném magam.(nyilván ebből van a legtöbb Mo-n.)
10. Kéz és lábtörést Hamlet!
11. A kokainszállítmány ügyében telefonálok.
12. Talán azt kellene javasolnom, hogy öljék meg.
No mára ennyit. Majd még idézek a most useful sentences-ből. :D
2008. június 27.
2008. június 20.
Fogyóhold
Tegnap este 10-kor még akkora volt a hold, hogy betöltötte az Akácfa utcát teljes szélességében. Persze a corvin tetőn állva már "kivont kétforintos" nagyságúvá zsugorodott. Ilyen ez a fogyóhold!
Régi barátság
Tegnap elmentünk inni párat és beszélgettünk. A magánéletemről kérdezett. Aztán megkérdezte, hogy mikor hagytam abba a keresést. Meg azt, hogy kit hívok fel, ha szar. És mondtam neki, hogy senkit. És azt mondta, hogy sokat vesztettem a régi magamból azalatt a tíz év alatt, amíg nem talákoztunk, és néha szerettel fűszerezett szánalommal nézett rám, néha sajnálattal vegyes szörnyülködéssel, néha pedig csak szeretettel. Én pedig nem állhattam a tekintetét. Nehéz szembenézni néha azzal ami van. Néha jobb inkább elmenekülni. És ő mégcsak nem is tudja, hogy olyan sokat nem is változtam, csak belátott egy olyan kis sarokba, ahol a titkokat tartom és fenntartom CSAK saját magamnak. A végeredmény mégis csak egy mindenttudó belső mosoly, mert tudom, hogy mindenkinek van egy sarka, ahová a csalódásokat és a rossz emlékeket rakja halomba,és kerüli, hogy lámpát vagy gyertyát kelljen odarakni, és hogy mégegyszer szembe kelljen néznie azokkal a kellemetlen dolgokkal, amiket saját magának gyártott avval, hogy belement egy szituációba vagy éppen nem. Persze amikor az ember rendet rak, akkor néha kell szortírozni ott is, átnézni milyen dolgok, történetek is laknak ott, és ilyenkor előfordul, hogy mosolyra húzódik a száj vagy megszületik a beismerés, hogy "Milyen hülye is voltam!" és akkor a sarokból a világosba kerülnek a dolgok, megbékélünk velük és fel lehet rakni a polcra és békével nézni velük szembe akár minden nap. És talán egyszer ... valamikor leszek olyan bátor is, hogy a szeretettel fűszerezett szánalommal teli tekintettel is szembe tudjak nézni, és ne az jusson az eszembe, hogy ez elől elmenekülnék, vagy legszívesebben visszavágjak, hogy "Miért, neked sosem voltak rossz időszakaid az életben?" ... Csak a tüzes szemeit ne látnám most magam előtt! Basszus.
2008. június 18.
You can run, but ...
Ma felhívott egy kedves hölgy egy ügyvédi irodából azzal, hogy biztosan elköltöztem, mert a levelek, amiket küldözgetnek nekem rendszeresen visszamennek hozzájuk.
"Elnézést, nem értem. Tudtommal nincsen semmilyen folyamatban lévő ügyem. Miről van szó pontosan? És honnan tudja a telefonszámomat?"
"A telefonkönyvből, és két 2004-es BKV pótdíjról van szó."
"Ööööö ..." Katt.
U.i.: Csak én lehetek olyan balek, hogy beikszelem a telefonkönyvben való megjelenést szerződéskötéskor.
2008. június 16.
Semleges történet
Elmentünk a nagy sósvíz mellé pihenni, de csak édesvíz lett belőle, és abból kb 36 óra. Kiegészítés: Azért, hogy ne legyen olyan rossz, péntek este elfogyasztottunk kb. másfél liter vereset meg némi csokoládét, és mivel a szomszéd motoroskempingben, az istenhátamögöttsefalván éppen motorostalálkozó volt, csatlakoztunk a nálunk sokkal józanabb fekete bőrdzsekis fickókhoz és sokkal jobban mulattunk mint ők, mert nekik csak a furcsa tekintet jutott amivel minket bámultak, nekünk viszont léggitározás és hajrázás is. höhö. Végül pedig a pénztárcánk teljes kiürülését napsütéssel üdvözölte a Jóságos. Mi pedig akkor már nem örültünk annyira a napsütésnek, hanem inkább az esőért imádkoztunk. Ja, és a slusszpoén, hogy beleszerettem egy páfrányba, merthogy milyen szép és ilyen otthon biztosan nem ..., és hoztunk is haza belőle pár tővel, ... aztán hazaértünk, kinéztem a lihthoff-ba, ugyanolyan pici páfrány kacagott az arcomba a szürke falról. Hm. azért annyira mégsem volt rossz.
2008. június 9.
Árnykép
Napok óta rá gondolok. Amikor kedvesen borostásan bejött az ajtón, kért egy óriás tejeskávét, befészkelte magát a kanapéra vagy éppen a fotelba és olvasott ... mindenféle külföldi újságokat. Aztán amikor befejezte, néha odajött a pulthoz, kedvesen-csendesen mosolygott és ez azt jelentette, hogy kéri a számlát. Megmondtam neki az összeget, fizetett még mindig mosolyogva, azt mondta "Köszönöm.", de mindezt olyan tiszta magyarsággal, hogy sokáig gondolkodtam, hogy vajon magyar-e vagy külföldi. Mindig szerdán jött. Napközben. Ismeretségünk kezdetén szinte észre sem vettem. Egy volt a sok kedves arc közül egészen addig, amíg egyszer fizetés előtt oldalrabiccentette a fejét és gyermeki csibészséggel rám mosolygott. Akkor nem értettem. Csak pár héttel később, de akkor már elmúlt a pillanat. Aztán sok-sok hónappal utolsó találkozásunk után ismét találkoztunk, de akkor már egy másik kávézóban a Madách környékén. A barátnőjével volt, de még mindig ugyanolyan sugárzóan őszinte és hallgatag mosolya volt. Azóta nem láttam. Csak mostanában bújik elő egy kép, amint az ellenfényben olvas a hatalmas ablakok mögött, a retro dohányzóasztal mellett, amin ott áll a hatalmas, fél literes bögre. A fénysugárban porszemek kavarognak, de egyébként semmi nem mozdul. Csend és titokzatosság. ... Mint egy jól megkomponált csendélet. ... Egy filmkocka. Ennyi maradt. És a vágy, a gondolat, hogy egyszer talán kiderül, hogy ki volt ez a furcsa, titokzatos szerdai idegen.
2008. június 4.
egotrip
vicces, hogy az ember különböző kifogásokat talál arra, hogy ne az legyen, ami teljesen kézenfekvő lenne, de neki mégsem jutott az eszébe az a megoldás.
aztán pár órával később belenéz a tükörbe, és irónikusan megveregeti a saját vállát, gratulálva saját magának, hogy ismét sikerült belemennie egy olyan egotripbe, amibe fölösleges volt, és legalább öt kifogást felsorolni 2 percen belül.
viszont legalább a felismerési szintidőt sikerült kicsit csökkenteni. hehe.
2008. május 28.
Helyzetjelentés
Asszem a depis napoknak vége. Tegnap este elértem a legdurvább, lemarnám a bőrömat a helyéről című történetet és ma reggel már sokkal jobban ébredtem 7-kor. Igazság szerint a reggeli kávéról kellene leszoknom, de az nehéz lesz, amíg van itthon kávé, pedig elég durva paranoiákat képes elszabadítani, és a dokihoz is el kéne mennem, megmutatni a gerincemet, mert az állandó tompa fájdalom az, ami miatt legszívesebben levetkőzném a testemet. Ugyanakkor valamelyik nap rájöttem, hogy ugyanaz van, mint gyermekkoromban. Fájnak a lábaim, viszont most legalább tudom, hogy mitől. Fizikai síkon. Hehe.
Szép időnk lesz ma is!
2008. május 26.
Egymáshozközüknincs mondatokban
Nem emlékszem mikor sikerült utoljára zokognom egy könyv miatt.
Egyszercsak eljön az ember életében a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: "Mikor lennék elégedett az életemmel?"
(ilyen persze csak akkor lehet, amikor nem az.)
Nyilván senkiben nem merül fel, hogy Indiana Jones a forgatás előtt alapos plasztikai feljavításon esett át.
Ha lelki állapotomat, a lakásomat, illetve a munkakörülményeimet egy szóval akarnám jellemezni, akkor ez a szó lenne az: kilátástalanság.
Két napja csípős kínain élek.
A mustármagjaim elkezdtek UFÓsodni.
Az Achi és Ssipak-ot már kívülről fújom olyan sokszor láttam. Folyékonyan beszélem a koreait. :D
2008. május 25.
2008. május 22.
Nade ez aztán már tényleg!
"Klórpikrin tartalmú rovarirtóval ölte meg magát egy japán gazda. A megmentésén dolgozó orvosok ki akarták mosni a gyomrát, ettől a férfi elhányta magát és a mérgező gáz 54 orvost és ápolót mérgezett meg.
Rovarirtó szer lenyelésével vetett véget életének egy japán gazda, halála előtt azonban kihányta a mérget a kórházban, megbetegítve több mint 50 embert.
Az orvosok megpróbálták kimosni a férfi gyomrából a mérget, amikor az kihányva a vegyi anyagot, klórpikrint spriccelt megmentőire. A közelében lévő 54 orvosnál, ápolónál és betegnél a vegyszer gőze légzési problémákat és szemgyulladást okozott. Tizüket be kellett fektetni a kórházba.
A kórház sürgősségi részlegét a nem mindennapi baleset miatt be kellett zárni, s a tűzoltókat kellett kihívni, hogy mentesítsék a mérgező anyagtól a helyiséget."
Élővilágunk
Mostanában egyre több WWF-híreket olvasok, és azt gondolom, hogy az ember alapvetően egy egyszerűsítő lény. Így sikerül szépen lassan az állatvilágot leegyszerűsíteni csirkére, marhára, disznóra, macskára és kutyára. Nyilván ezek az állatok voltak párezer évvel ezelőtt a legjobb politikusok és úgy gondolták, hogy inkább beígérnek bármit, még azt is, hogy felfalatják magukat, de a fajuknak bármi áron ÉLNIÜK KELL. Nagy túlélő lehet még az amerikai szürke mókus Angliában, ami olyan szinten elkurvult, hogy képes az ember ölébe ülni, hogy némi eleséget kapjon, miután az ott honos vörösmókust lemészárolta, bár ha nincs szerencséje, akkor őket meg a kutyák mészárolják le (miközben a gazdi kutyájától elájulva simogatja annak buksiját és édesdeden gügyögi, hogy "ügyes kutya!" Na ja.). Vagy a patkány, ami nyilván a legjobb túlélő a csótánnyal együtt. Az EU (dicső uniónk) elhatározta, hogy 2010-ig nem csak lelassítja, de meg is állítja a fajok pusztulását. Vagy legalábbis a legutóbb olvasott hírben ez állt. És akkor itt fel is tenném a kérdést: ez azt jelenti, hogy holnaputántól leáll a közlekedés, a légiforgalom, a károsanyagkibocsátó gyárak, a fakitermelésfeldolgozás, a hajóforgalom, megszűnnek a szélerőművek, a vízierőművek, a mezőgazdasági területek, az éjszakai világítás, lezárjuk az erdőket, megszüntetjük a túrázást, a napvédő krémeket, a műanyagcsomagolást, a ... stbstbstb-t? Mert az nehéz lesz! Mindenesetre HAJRÁ! Én drukkolok. És én ígérem továbbra sem szemetelek az utcán! u.i.: Egyébként most értettem meg, hogy miért egyre unalmasabb a national geographic. hm.
2008. május 21.
2008. május 20.
Képzavar
"Jó napot kívánok, egy túróscsuszát szeretnék kérni, de csak túróval és tésztával, mert diétázom."
Ühöm. És milyen diéta ez? Szénhidrát és fehérje diéta?
És holnap mi lesz? Egy kis kristálycukor diéta?
Ki tudja hol áll meg ...
Nem ér megnézni semmi más hozzá kapcsolódót, csak élvezni kell az emberi hülyeséget és kreativitást! :D
2008. május 19.
Tegnap nagyon kedves napunk volt I-vel, ma pedig a fáradtságtól eltekintve nagyon békés. Persze amit meg kellett volna csinálnom tegnap este, nem csináltam meg, úgyhogy most vár rám.
Akkor most ezt egy kicsit kibővítem némi plussz információval szépen lassan, ahogy a fejemben összeállnak a dolgok.
Szóval a tegnapi napom felülről súrolta az űberfasza csodás napot. Reggel egy kis Qi-gong-gal kezdtem, meg balancinggal, meg tisztítottam ablakot is a hálószobában, mert nagyon ráfért, meg átültettem a növénykéimet a "kertecskémben", meg kiszedtem az elrohadtnak hitt gyömbért a földből és kiderült, hogy időközben tök nagyra nőtt, és nem is rohadt el, úgyhogy elültethetem megint, meg elültettem egy másik darab gyömbért is, meg, meg, meg, meg, aztán elindultam találkozni I-vel a Tabánhoz, ahol gyönyörűen zöldelltek a fák, és a bokrok, és virágzott a föld, meg a bodza. A bodza nagyon fontos momentum a tegnapi napban, mert mennyeien gyönyörű illata van. Annyira, hogy azt le sem lehet írni. Kaptam belőle egy tenyérnyi virágot, és a nap hátralevő részében szinte le sem vettem az arcomról. Hihi.
2008. május 17.
R. D. Laing
Amikor megvettem a könyvet a pénztáros fiú azt mondta, hogy "Ez nagyon jó könyv, én is olvastam. De szarul leszel tőle." "Tényleg? Miért?" "Hát, mert elég kemény." És tényleg. Irgalmatlan mennyiségű düh, elkeseredettség, és mégis sok igazság van benne. Az egyik, ami nagyon fejbevágott, ez volt:
" Vegyük Henry egy másik példáját: "Boris nem tudta a 12/16-ot tovább egyszerűsíteni 6/8-nál. A tanárnő türelmesen kérdezte tőle: vajon csakugyan nem tud ennél tovább menni? Közben a többiek vadul jelentkeztek, égve a vágytól, hogy helyette feleljenek. Boris boldogtalannak tűnt, láthatóan lebénult az agya. A tanárnő eleinte nem veszítette el a türelmét, továbbra is Borisra nézett, s most már az egész osztályhoz szólt: - Ki tudja megmondani Borisnak mi következik? - Sokan jelentkeztek, s közülük a tanárnő Peggyt választotta ki, aki megmondta, hogy mind a számláló, mind a nevező osztható még kettővel."
Jules Henry ezt így kommentálja: "Peggy sikerét Boris kudarca tette lehetővé, örömét Boris nyomorúságából merítette. Ez jellemző az átlagos amerikai általános iskolára. Egy zuni, hopi vagy dakota indián szemében Peggy magatartása igen kegyetlennek tűnne, hiszen a versengés, a siker elhalászása más elől olyasfajta tortúra, amely az együttműködésre alapuló kultúrákban ismeretlen. ..."
Hát erre csak annyit, hogy: Jajjj.
Meg annyit, hogy amikor az embernek nincs túlságosan jó hete, akkor nem biztos, hogy vásárolnia kellene könyvet, mert remek érzékkel választja ki azt az egyet a nem kevés közül, ami méginkább kétségbeejti és lehúzza. Mindenesetre tény, hogy elgondolkodtat, és leginkább az merül fel, hogy milyen is lehet a zuni, hopi vagy dakota kultúra és milyen szabályok alapján éli életét (vagy méginkább élte) egy ilyen közösség. Azt hiszem sokat tanulhatnék tőlük. Ha mást nem is, de azt, hogy hogyan ne kondícionáljuk a környezetünket.
2008. május 16.
... és így hullanak alá az Istenek
"Nyílhegy fúrta át egy kétezer éves csontváznak a sarkcsontját, amelyre gödörásás közben bukkantak a közép-ukrajnai Nikopol városban - a helyi régészek között akad olyan is, aki nem tartja lehetetlennek, hogy Achilles ókori hős maradványaira bukkantak."
M
Ma m.-mel vacsoráztam, ami meglehetősen vicces dolog. Egyrészt, mert M rengeteg vörösbort képes meginni, másrészt, mert egy nagyon vicces, tipikusan Kos figura, harmadrészt, mert olyan összegekről beszél, amik számomra nyilvánvalóan megfoghatatlanaok, így felgfoghatatlanok is, és ez így vicces. Pl amikor azt mondja, hogy 2 mill euró, akkor kapásból nevetnem kell.
Nyilván sosem láttam még ennyi pénzt egyben, és nyilván fogalmam sincs, hogy mit tennék az ő helyében. Viszont vicces.
Hát ennyi. Azt hiszem.
2008. május 15.
Feldmár
"Egy terapeutának - és szerintem mindenkinek - a legfontosabb dolog arra rájönni, hogy a másik végtelenül másik. Tehát nemcsak úgy, hogy nem olyan, mint én vagyok, hanem azt se lehet tulajdonképpen feltételezni, hogy megértem a másikat. Mert mit jelent megérteni a másikat? Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Nagyon megrázó felfedezés, de szerintem igaz.
Hát akkor én mit csinálok? Nagyon prózainak hangzik, de én csak megpróbálok együtt lenni a másikkal. Majdnem úgy, mintha egy tigrissel lennék egy ketrecben. A tigrissel is próbálnék együtt lenni. Megérteni egy tigrist? Én nem próbálnám megérteni a tigrist, azt nem lehet. Viszont lehet a tigrissel játszani, vagy lehet a tigrissel birkózni, vagy lehet a tigris által meghalni ..."
2008. május 14.
2008. május 13.
Az ostobaság végtelen csillogása
"Legutóbbi hírek szerint már több mint 22 500 halálos áldozata van a péntektől vasárnapig Burmán (a katonai vezetés Mianmarra keresztelte az országot) végigsöprő Nargis trópusi ciklonnak, és további 41 000 eltűntet keresnek. Becslések szerint akár több millióan is lehetnek azok, akik elvesztették otthonukat és teljesen földönfutókká váltak. ...
A katasztrófa súlyosságát jelzi, hogy az amúgy teljesen elszigetelten működő burmai katonai junta külföldi segítséget kért a helyzet megoldására. A segélyszervezetek képviselői meg is érkeztek a térségbe, de mivel a vezetés még nem oldotta fel a vízumkötelezettséget, egy részük még mindig a környező országokban vesztegel a belépési engedély megadására várva."
Erre annyit tudnék csak reagálni, hogy: "Ó, ember!"
2008. május 11.
Mérhetetlenül fel tud idegesíteni, hogy hirtelen megjelenik a semmiből akkor, amikor már épp elfeljteném, küld egy választ egy egy héttel ezelőtti kérdésemre, aztán megint eltűnik és baromira nem válaszol az SMS-emre. Én pedig legszívesebben torkom szakadtából üvöltenék, hogy "Neeeee játszuk már eeeeezt, kérleeeek!". És mégsem teszem.
Basszus! De tényleg!
Rambo-t nézek:
Hölgy: - I don't know what to say ...
Rambo: - Maybe you shouldn't say anythin', should you? - távolba nézés, hosszú hallgatás - Good Luck! (azt elfelejtettem írni, hogy: és Rambo balra el.)
Wow! Miccccccccsoda férfi! Hohohohoooooo!
2008. május 9.
2008. május 8.
Cigis poszt
A tegnapi elhatározásnak az lett a vége, hogy "Otthon semmiképpen!", merthogy már a hamutartót is kidobtam a f-be, viszont ahhoz, hogy funkcionálni tudjak napközben, mint gondolkozó ember, max 5 szál. Ez lett a vége. Nagyon vicces, hogy miket képes produkálni az ember szervezete nikotinhiány néven. Viszont jelentős nikotinforrások vannak a kelkáposztában, a paradicsomban és néhány másik növényben, úgyhogy most ez lesz. A paradicsom zsírégető is, úgyhogy majd azzal fogyom le a csokihegyekkel felhízott mázsákat. Hehe. Ami egyébként nem hiszem, hogy lesz, mert nem vagyok hízásra hajlamos, de ha mégis, hát legyen! Ezentúl pedig rágó és befelé figyelés. Ma pl kb annyira le voltam szedálva reggel, mintha atomjaimra szívtam volna magam. Aztán persze az első szálnál eszembe jutott az, hogy milyen volt, amikor az első szálakat szívtam el. Aztán megállapítottam, hogy ha nem kellene dolgoznom és gondolkoznom, hanem csak sétálni a városban félkómásan, akkor nagyon tudnám élvezni ezt az állapotot. :D Egyébként tegnap este jöttem rá, hogy a cigarettázás feladása nem pusztán a cigarettázási szokásaimat fogja megváltoztatni, ami azt jelenti, hogy kénytelen leszek muffint sütni. Basszus. Ez nem jutott az eszembe az elején. Na de mindegyis. Ez a része a dolognak nyilván nem olyan fontos, hogy bármiben is hátráltasson. Annak viszont örülök, hogy az öngyújtóimat nem sikerült kidobnom, mert most nem lenne mivel meggyújtani a füstölőt.
Na mára ennyi.
No meg azt még, hogy ősrégi Depeche Mode idomul a hangulatomhoz. :D
Tegnap döntöttem. Soknapja élő szerelmi eufóriámat nikotinéhségre cseréltem. Milyen jó is ez! Délután ágyba dőltem tőle, este pedig olyan "rémálmok" jöttek elő, melyben pár nap múlva, egy hét múlva valami szórakozóhelyen vagyunk és mindig emlékeztetnem kellett magam, hogy "Dehát én nem dohányzom!", és akkor pukk, eltűnt. ... a cigi. ... meg az egész vision. ... aztán jött a következő hasonló, de nem ugyanaz. És most megint. Mert ugye erős reflexekkel dolgozik az ember, úgyhogy ma reggel már kávé sem volt, de még a szerencsétlen füstölőt sem merem meggyújtani itt, magam mellett. Höhöhö. Viszont így sokkal hamarabb ki fogok lépni a lakás ajtaján reggelente. Hihi.
2008. május 7.
Őrület? Vagy csak boldogság?
Tegnapelőtt (de lehet, hogy pár nappal előtte, nem emlékszem tisztán) a Nagymezőben szembetaláltam magam egy 40-es nénivel, aki fülig érő szájjal tánclépésben közlekedett, és mégcsak fülhallgató sem volt a fülében!
És erre csak azt tudom mondani, hogy amikor ilyet látok, akkor azt gondolom, hogy RENDBEN VAN A VILÁG, mert amíg ilyen boldog őrültek léteznek, addig van értelme!
Még akkoris, ha a Lemon cikinek találja ezt a dolgot. :D
Tavaszi őrület
Az úgy van, hogy amikor elkapja az embert ez a tavaszi szerelemőrület, mert ugye sokkal többet süt a nap, melegebb az idő, el lehet dobni a nehéz téli ruhákat, virágoznak a fák és szerelmes illatokkal hívják a méheket, hogy az ő szerelmük is beteljesedhessen, és az apró rügyek hihetetlen energiával préselik ki magukat egy apró, pici lukakon, hogy aztán tüzijáték formákban dobják szét az üdezöld leveleiket és ettől a hihetetlen igyekezettől megtelik a levegő energiával és a sikerélmény boldogságával, mert ugye minden évben sikerül nekik, szóval akkor az ember, aki szimplán csak szerelmes a világba, a létbe, a keletkezésbe, nagyon gyorsan talál szerelmének egy fizikai tárgyat, hogy aztán belekapaszkodhasson, ragaszkodhasson és álmodozhasson. És mi lenne jobb tárgy, mint egy olyan dolog, ami már volt. És mi lenne jobb alap az álmodozásra, mint amit szeretett volna, de nem volt. És a következő lépés, hogy a valóságból teremt egy valóságtól lehetőleg távol álló valamit, amiről azt akarja hinni, hogy AZ lehetne a valóság. Innen pedig egyenesen vezet az út egy olyan pillanatig, amikor rájön, hogy az a VALAMI, amiről álmodozik, az a tárgy, ami álmaiban beteljesíti a tökéletest, valójában és valószínűleg baromi távol áll attól ami VAN. És amikor ez teljesül, akkor azt mondja, hogy valójában mindegy is, és mégsem engedi el. Mert elvont fogalmakba ugye sokkal nehezebb kapaszkodni, és mi lenne a szerelem érzésével tárgy nélkül!
És így gazdagodik a szellemvilág. Höhöhö.
2008. május 6.
Elvis él! Láttam a királyt!
Itt parkol a Mozsár utácan egy koblatkék Krájzler Vizsönnel, aminek az elejére felfestette a saját autogrammját, a hátsó ablakba pedig feltette mindkét eredeti rendszámtábláját a magyar mellé, és még mindig 40 éves és felpuffadt alkoholista arca van, és kértem tőle autogrammot a köldököm fölé, de azt mondta, hogy ma inkognitóban van, úgyhogy ha nem baj, akkor most csak azt írná, hogy Kovács Béla. Úgyhogy most van egy tízcentis Kovács Béla autogramm a köldököm felett.
Mert Kovács Béla a Király!!!!
2008. május 5.
Boldogság
Van olyan, hogy az embernek túlcsordul a szíve a szeretettől és boldogságtól, és úgy érzi, hogyha most szétrepedne, akkor biztosan nagyon édes, sűrű nektárfolyam csorogna a padlóra, nem pedig vér. És most ez van. Mert a hugom blogját olvasom és boldog vagyok, hogy ő boldog, vagy éppen boldog vagyok, mert megáll a lábán és megoldja a feladatait és túléli a nehéz napokat, amik mindenki életében vannak. És boldog vagyok, mert nagyon szeretem és mert ugyanabból az anyagból lettünk gyúrva (és ezért csókolom a drága szüleimet) és rettentően hasonlítunk egymásra (mégha ez első látásra nem is tűnik fel mindenkinek, én tudom!).
És akkor eltörik a mécses és van olyan, hogy az ember zokog a boldogságtól.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
