Helyzetjelentés

Asszem a depis napoknak vége. Tegnap este elértem a legdurvább, lemarnám a bőrömat a helyéről című történetet és ma reggel már sokkal jobban ébredtem 7-kor. Igazság szerint a reggeli kávéról kellene leszoknom, de az nehéz lesz, amíg van itthon kávé, pedig elég durva paranoiákat képes elszabadítani, és a dokihoz is el kéne mennem, megmutatni a gerincemet, mert az állandó tompa fájdalom az, ami miatt legszívesebben levetkőzném a testemet. Ugyanakkor valamelyik nap rájöttem, hogy ugyanaz van, mint gyermekkoromban. Fájnak a lábaim, viszont most legalább tudom, hogy mitől. Fizikai síkon. Hehe.
Szép időnk lesz ma is!

Egymáshozközüknincs mondatokban

Nem emlékszem mikor sikerült utoljára zokognom egy könyv miatt.

Egyszercsak eljön az ember életében a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: "Mikor lennék elégedett az életemmel?"
(ilyen persze csak akkor lehet, amikor nem az.)

Nyilván senkiben nem merül fel, hogy Indiana Jones a forgatás előtt alapos plasztikai feljavításon esett át.

Ha lelki állapotomat, a lakásomat, illetve a munkakörülményeimet egy szóval akarnám jellemezni, akkor ez a szó lenne az: kilátástalanság.

Két napja csípős kínain élek.

A mustármagjaim elkezdtek UFÓsodni.

Az Achi és Ssipak-ot már kívülről fújom olyan sokszor láttam. Folyékonyan beszélem a koreait. :D

Gumibogyó

"Sajnos a Merdzsó tükrén lógó rózsafüzértől se lesz senki mélyen vallásos!"

Nade ez aztán már tényleg!

"Klórpikrin tartalmú rovarirtóval ölte meg magát egy japán gazda. A megmentésén dolgozó orvosok ki akarták mosni a gyomrát, ettől a férfi elhányta magát és a mérgező gáz 54 orvost és ápolót mérgezett meg.

Rovarirtó szer lenyelésével vetett véget életének egy japán gazda, halála előtt azonban kihányta a mérget a kórházban, megbetegítve több mint 50 embert.

Az orvosok megpróbálták kimosni a férfi gyomrából a mérget, amikor az kihányva a vegyi anyagot, klórpikrint spriccelt megmentőire. A közelében lévő 54 orvosnál, ápolónál és betegnél a vegyszer gőze légzési problémákat és szemgyulladást okozott. Tizüket be kellett fektetni a kórházba.

A kórház sürgősségi részlegét a nem mindennapi baleset miatt be kellett zárni, s a tűzoltókat kellett kihívni, hogy mentesítsék a mérgező anyagtól a helyiséget."

Élővilágunk

Mostanában egyre több WWF-híreket olvasok, és azt gondolom, hogy az ember alapvetően egy egyszerűsítő lény. Így sikerül szépen lassan az állatvilágot leegyszerűsíteni csirkére, marhára, disznóra, macskára és kutyára. Nyilván ezek az állatok voltak párezer évvel ezelőtt a legjobb politikusok és úgy gondolták, hogy inkább beígérnek bármit, még azt is, hogy felfalatják magukat, de a fajuknak bármi áron ÉLNIÜK KELL. Nagy túlélő lehet még az amerikai szürke mókus Angliában, ami olyan szinten elkurvult, hogy képes az ember ölébe ülni, hogy némi eleséget kapjon, miután az ott honos vörösmókust lemészárolta, bár ha nincs szerencséje, akkor őket meg a kutyák mészárolják le (miközben a gazdi kutyájától elájulva simogatja annak buksiját és édesdeden gügyögi, hogy "ügyes kutya!" Na ja.). Vagy a patkány, ami nyilván a legjobb túlélő a csótánnyal együtt. Az EU (dicső uniónk) elhatározta, hogy 2010-ig nem csak lelassítja, de meg is állítja a fajok pusztulását. Vagy legalábbis a legutóbb olvasott hírben ez állt. És akkor itt fel is tenném a kérdést: ez azt jelenti, hogy holnaputántól leáll a közlekedés, a légiforgalom, a károsanyagkibocsátó gyárak, a fakitermelésfeldolgozás, a hajóforgalom, megszűnnek a szélerőművek, a vízierőművek, a mezőgazdasági területek, az éjszakai világítás, lezárjuk az erdőket, megszüntetjük a túrázást, a napvédő krémeket, a műanyagcsomagolást, a ... stbstbstb-t? Mert az nehéz lesz! Mindenesetre HAJRÁ! Én drukkolok. És én ígérem továbbra sem szemetelek az utcán! u.i.: Egyébként most értettem meg, hogy miért egyre unalmasabb a national geographic. hm.

Drink Coffee ...

... to do stupid things faster.

... birtokos ragot ragasztott az égre, a földre, a fákra, a lányra, és boldogan mosolyogva élte tovább életét. ...

Képzavar

"Jó napot kívánok, egy túróscsuszát szeretnék kérni, de csak túróval és tésztával, mert diétázom."

Ühöm. És milyen diéta ez? Szénhidrát és fehérje diéta?
És holnap mi lesz? Egy kis kristálycukor diéta?

Ki tudja hol áll meg ...

Nem ér megnézni semmi más hozzá kapcsolódót, csak élvezni kell az emberi hülyeséget és kreativitást! :D

Tegnap nagyon kedves napunk volt I-vel, ma pedig a fáradtságtól eltekintve nagyon békés. Persze amit meg kellett volna csinálnom tegnap este, nem csináltam meg, úgyhogy most vár rám.

Akkor most ezt egy kicsit kibővítem némi plussz információval szépen lassan, ahogy a fejemben összeállnak a dolgok.
Szóval a tegnapi napom felülről súrolta az űberfasza csodás napot. Reggel egy kis Qi-gong-gal kezdtem, meg balancinggal, meg tisztítottam ablakot is a hálószobában, mert nagyon ráfért, meg átültettem a növénykéimet a "kertecskémben", meg kiszedtem az elrohadtnak hitt gyömbért a földből és kiderült, hogy időközben tök nagyra nőtt, és nem is rohadt el, úgyhogy elültethetem megint, meg elültettem egy másik darab gyömbért is, meg, meg, meg, meg, aztán elindultam találkozni I-vel a Tabánhoz, ahol gyönyörűen zöldelltek a fák, és a bokrok, és virágzott a föld, meg a bodza. A bodza nagyon fontos momentum a tegnapi napban, mert mennyeien gyönyörű illata van. Annyira, hogy azt le sem lehet írni. Kaptam belőle egy tenyérnyi virágot, és a nap hátralevő részében szinte le sem vettem az arcomról. Hihi.

R. D. Laing

Amikor megvettem a könyvet a pénztáros fiú azt mondta, hogy "Ez nagyon jó könyv, én is olvastam. De szarul leszel tőle." "Tényleg? Miért?" "Hát, mert elég kemény." És tényleg. Irgalmatlan mennyiségű düh, elkeseredettség, és mégis sok igazság van benne. Az egyik, ami nagyon fejbevágott, ez volt:
" Vegyük Henry egy másik példáját: "Boris nem tudta a 12/16-ot tovább egyszerűsíteni 6/8-nál. A tanárnő türelmesen kérdezte tőle: vajon csakugyan nem tud ennél tovább menni? Közben a többiek vadul jelentkeztek, égve a vágytól, hogy helyette feleljenek. Boris boldogtalannak tűnt, láthatóan lebénult az agya. A tanárnő eleinte nem veszítette el a türelmét, továbbra is Borisra nézett, s most már az egész osztályhoz szólt: - Ki tudja megmondani Borisnak mi következik? - Sokan jelentkeztek, s közülük a tanárnő Peggyt választotta ki, aki megmondta, hogy mind a számláló, mind a nevező osztható még kettővel."
Jules Henry ezt így kommentálja: "Peggy sikerét Boris kudarca tette lehetővé, örömét Boris nyomorúságából merítette. Ez jellemző az átlagos amerikai általános iskolára. Egy zuni, hopi vagy dakota indián szemében Peggy magatartása igen kegyetlennek tűnne, hiszen a versengés, a siker elhalászása más elől olyasfajta tortúra, amely az együttműködésre alapuló kultúrákban ismeretlen. ..."
Hát erre csak annyit, hogy: Jajjj.
Meg annyit, hogy amikor az embernek nincs túlságosan jó hete, akkor nem biztos, hogy vásárolnia kellene könyvet, mert remek érzékkel választja ki azt az egyet a nem kevés közül, ami méginkább kétségbeejti és lehúzza. Mindenesetre tény, hogy elgondolkodtat, és leginkább az merül fel, hogy milyen is lehet a zuni, hopi vagy dakota kultúra és milyen szabályok alapján éli életét (vagy méginkább élte) egy ilyen közösség. Azt hiszem sokat tanulhatnék tőlük. Ha mást nem is, de azt, hogy hogyan ne kondícionáljuk a környezetünket.

... és így hullanak alá az Istenek

"Nyílhegy fúrta át egy kétezer éves csontváznak a sarkcsontját, amelyre gödörásás közben bukkantak a közép-ukrajnai Nikopol városban - a helyi régészek között akad olyan is, aki nem tartja lehetetlennek, hogy Achilles ókori hős maradványaira bukkantak."

M

Ma m.-mel vacsoráztam, ami meglehetősen vicces dolog. Egyrészt, mert M rengeteg vörösbort képes meginni, másrészt, mert egy nagyon vicces, tipikusan Kos figura, harmadrészt, mert olyan összegekről beszél, amik számomra nyilvánvalóan megfoghatatlanaok, így felgfoghatatlanok is, és ez így vicces. Pl amikor azt mondja, hogy 2 mill euró, akkor kapásból nevetnem kell.
Nyilván sosem láttam még ennyi pénzt egyben, és nyilván fogalmam sincs, hogy mit tennék az ő helyében. Viszont vicces.
Hát ennyi. Azt hiszem.

Feldmár

"Egy terapeutának - és szerintem mindenkinek - a legfontosabb dolog arra rájönni, hogy a másik végtelenül másik. Tehát nemcsak úgy, hogy nem olyan, mint én vagyok, hanem azt se lehet tulajdonképpen feltételezni, hogy megértem a másikat. Mert mit jelent megérteni a másikat? Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Nagyon megrázó felfedezés, de szerintem igaz.
Hát akkor én mit csinálok? Nagyon prózainak hangzik, de én csak megpróbálok együtt lenni a másikkal. Majdnem úgy, mintha egy tigrissel lennék egy ketrecben. A tigrissel is próbálnék együtt lenni. Megérteni egy tigrist? Én nem próbálnám megérteni a tigrist, azt nem lehet. Viszont lehet a tigrissel játszani, vagy lehet a tigrissel birkózni, vagy lehet a tigris által meghalni ..."

Szépen lassan múlik el.
Először az érzés, aztán a ragaszkodás, végül a gondolat. Olyan ez, mint engedni elrepülni egy selyemdarabot a széllel. Még utánanézel, de tudod, hogy többé már nem találkozol vele. És csendes belső mosoly jön vele és béke. Ha mennie kell, had menjen.

Az ostobaság végtelen csillogása

"Legutóbbi hírek szerint már több mint 22 500 halálos áldozata van a péntektől vasárnapig Burmán (a katonai vezetés Mianmarra keresztelte az országot) végigsöprő Nargis trópusi ciklonnak, és további 41 000 eltűntet keresnek. Becslések szerint akár több millióan is lehetnek azok, akik elvesztették otthonukat és teljesen földönfutókká váltak. ...
A katasztrófa súlyosságát jelzi, hogy az amúgy teljesen elszigetelten működő burmai katonai junta külföldi segítséget kért a helyzet megoldására. A segélyszervezetek képviselői meg is érkeztek a térségbe, de mivel a vezetés még nem oldotta fel a vízumkötelezettséget, egy részük még mindig a környező országokban vesztegel a belépési engedély megadására várva."

Erre annyit tudnék csak reagálni, hogy: "Ó, ember!"

Mérhetetlenül fel tud idegesíteni, hogy hirtelen megjelenik a semmiből akkor, amikor már épp elfeljteném, küld egy választ egy egy héttel ezelőtti kérdésemre, aztán megint eltűnik és baromira nem válaszol az SMS-emre. Én pedig legszívesebben torkom szakadtából üvöltenék, hogy "Neeeee játszuk már eeeeezt, kérleeeek!". És mégsem teszem.
Basszus! De tényleg!

Rambo-t nézek:

Hölgy: - I don't know what to say ...
Rambo: - Maybe you shouldn't say anythin', should you? - távolba nézés, hosszú hallgatás - Good Luck! (azt elfelejtettem írni, hogy: és Rambo balra el.)

Wow! Miccccccccsoda férfi! Hohohohoooooo!

A Bookmarks-ban az egyik horoszkóp kiirtotta a másikat. Véres napokat élünk. :D

Gyertek a Városház térre pálinkázni!!!!

Ma meggyilkoltam egy bogarat a szememmel. Nyilván egyikünk sem örült ennek.

A leszedáltság elmúlt, maradt az ingerlékenység, úgyhogy a napi "Nem dohányzom" mantrát megváltoztattam "Nem dohányzom és ettől jól érzem magam" mantrává. Höhö.

Cigis poszt

A tegnapi elhatározásnak az lett a vége, hogy "Otthon semmiképpen!", merthogy már a hamutartót is kidobtam a f-be, viszont ahhoz, hogy funkcionálni tudjak napközben, mint gondolkozó ember, max 5 szál. Ez lett a vége. Nagyon vicces, hogy miket képes produkálni az ember szervezete nikotinhiány néven. Viszont jelentős nikotinforrások vannak a kelkáposztában, a paradicsomban és néhány másik növényben, úgyhogy most ez lesz. A paradicsom zsírégető is, úgyhogy majd azzal fogyom le a csokihegyekkel felhízott mázsákat. Hehe. Ami egyébként nem hiszem, hogy lesz, mert nem vagyok hízásra hajlamos, de ha mégis, hát legyen! Ezentúl pedig rágó és befelé figyelés. Ma pl kb annyira le voltam szedálva reggel, mintha atomjaimra szívtam volna magam. Aztán persze az első szálnál eszembe jutott az, hogy milyen volt, amikor az első szálakat szívtam el. Aztán megállapítottam, hogy ha nem kellene dolgoznom és gondolkoznom, hanem csak sétálni a városban félkómásan, akkor nagyon tudnám élvezni ezt az állapotot. :D Egyébként tegnap este jöttem rá, hogy a cigarettázás feladása nem pusztán a cigarettázási szokásaimat fogja megváltoztatni, ami azt jelenti, hogy kénytelen leszek muffint sütni. Basszus. Ez nem jutott az eszembe az elején. Na de mindegyis. Ez a része a dolognak nyilván nem olyan fontos, hogy bármiben is hátráltasson. Annak viszont örülök, hogy az öngyújtóimat nem sikerült kidobnom, mert most nem lenne mivel meggyújtani a füstölőt.
Na mára ennyi.
No meg azt még, hogy ősrégi Depeche Mode idomul a hangulatomhoz. :D

Tegnap döntöttem. Soknapja élő szerelmi eufóriámat nikotinéhségre cseréltem. Milyen jó is ez! Délután ágyba dőltem tőle, este pedig olyan "rémálmok" jöttek elő, melyben pár nap múlva, egy hét múlva valami szórakozóhelyen vagyunk és mindig emlékeztetnem kellett magam, hogy "Dehát én nem dohányzom!", és akkor pukk, eltűnt. ... a cigi. ... meg az egész vision. ... aztán jött a következő hasonló, de nem ugyanaz. És most megint. Mert ugye erős reflexekkel dolgozik az ember, úgyhogy ma reggel már kávé sem volt, de még a szerencsétlen füstölőt sem merem meggyújtani itt, magam mellett. Höhöhö. Viszont így sokkal hamarabb ki fogok lépni a lakás ajtaján reggelente. Hihi.

Három napja búzát csiráztatok, és most az a stádium van, amikor furi fehér lábaik nőnek, úgyhogy amikor felnyitom a csiráztatónak kinevezett cserépaljat, akkor száz és száz alien búzabogár néz velem farkasszemet. Kicsit hátborzongatóak. ... Most még.

Őrület? Vagy csak boldogság?

Tegnapelőtt (de lehet, hogy pár nappal előtte, nem emlékszem tisztán) a Nagymezőben szembetaláltam magam egy 40-es nénivel, aki fülig érő szájjal tánclépésben közlekedett, és mégcsak fülhallgató sem volt a fülében!
És erre csak azt tudom mondani, hogy amikor ilyet látok, akkor azt gondolom, hogy RENDBEN VAN A VILÁG, mert amíg ilyen boldog őrültek léteznek, addig van értelme!
Még akkoris, ha a Lemon cikinek találja ezt a dolgot. :D

Tavaszi őrület

Az úgy van, hogy amikor elkapja az embert ez a tavaszi szerelemőrület, mert ugye sokkal többet süt a nap, melegebb az idő, el lehet dobni a nehéz téli ruhákat, virágoznak a fák és szerelmes illatokkal hívják a méheket, hogy az ő szerelmük is beteljesedhessen, és az apró rügyek hihetetlen energiával préselik ki magukat egy apró, pici lukakon, hogy aztán tüzijáték formákban dobják szét az üdezöld leveleiket és ettől a hihetetlen igyekezettől megtelik a levegő energiával és a sikerélmény boldogságával, mert ugye minden évben sikerül nekik, szóval akkor az ember, aki szimplán csak szerelmes a világba, a létbe, a keletkezésbe, nagyon gyorsan talál szerelmének egy fizikai tárgyat, hogy aztán belekapaszkodhasson, ragaszkodhasson és álmodozhasson. És mi lenne jobb tárgy, mint egy olyan dolog, ami már volt. És mi lenne jobb alap az álmodozásra, mint amit szeretett volna, de nem volt. És a következő lépés, hogy a valóságból teremt egy valóságtól lehetőleg távol álló valamit, amiről azt akarja hinni, hogy AZ lehetne a valóság. Innen pedig egyenesen vezet az út egy olyan pillanatig, amikor rájön, hogy az a VALAMI, amiről álmodozik, az a tárgy, ami álmaiban beteljesíti a tökéletest, valójában és valószínűleg baromi távol áll attól ami VAN. És amikor ez teljesül, akkor azt mondja, hogy valójában mindegy is, és mégsem engedi el. Mert elvont fogalmakba ugye sokkal nehezebb kapaszkodni, és mi lenne a szerelem érzésével tárgy nélkül!
És így gazdagodik a szellemvilág. Höhöhö.

Elvis él! Láttam a királyt!

Itt parkol a Mozsár utácan egy koblatkék Krájzler Vizsönnel, aminek az elejére felfestette a saját autogrammját, a hátsó ablakba pedig feltette mindkét eredeti rendszámtábláját a magyar mellé, és még mindig 40 éves és felpuffadt alkoholista arca van, és kértem tőle autogrammot a köldököm fölé, de azt mondta, hogy ma inkognitóban van, úgyhogy ha nem baj, akkor most csak azt írná, hogy Kovács Béla. Úgyhogy most van egy tízcentis Kovács Béla autogramm a köldököm felett.
Mert Kovács Béla a Király!!!!

Nem tudom mi van velem ma. annyira szerelmes vagyok, hogy legszívesebben egész nap csak zokognék.

Virgonc kis telefonom van nekem! Itthon hagytam, de biztos elfelejtettem mondani neki, hogy viselkedjen rendesen, mert addig-meddig virgonckodott meg mocorkodott, hogy ledobta magát az asztalról és darabokban találtam rá most, fél 11-kor.
Még szerencse, hogy a könyveimet nem rágta meg bosszúból!

Boldogság

Van olyan, hogy az embernek túlcsordul a szíve a szeretettől és boldogságtól, és úgy érzi, hogyha most szétrepedne, akkor biztosan nagyon édes, sűrű nektárfolyam csorogna a padlóra, nem pedig vér. És most ez van. Mert a hugom blogját olvasom és boldog vagyok, hogy ő boldog, vagy éppen boldog vagyok, mert megáll a lábán és megoldja a feladatait és túléli a nehéz napokat, amik mindenki életében vannak. És boldog vagyok, mert nagyon szeretem és mert ugyanabból az anyagból lettünk gyúrva (és ezért csókolom a drága szüleimet) és rettentően hasonlítunk egymásra (mégha ez első látásra nem is tűnik fel mindenkinek, én tudom!).

És akkor eltörik a mécses és van olyan, hogy az ember zokog a boldogságtól.

Az a baj, hogy van amikor mást mond a száj és mást gondol a fej. Pedig annyira szeretném, ha ugyanazt mondhatná a száj, mint amit gondol a fej!

A tegnap estéről röviden annyit, hogy fél öt. Szerintem ennyi elég is.

"Munkaszünet"

Május elseje annyira szabadnap, hogy még a napi horoszkópból is kihagyták.

U.i: És tényleg nem is létezett. :D

Tegnap esti Vittula

Volt tegnap Marc Almond vs.
Andy Garcia
pultosfiú, bárszékről részegségtől lezuhant ír, akiknél (mármint az íreknél) - mint narrátorunktól megtudtuk - ez nem nagy cucc, szinte mindennapos, pult mellett elaludt Franszoá, bőrében feszengő lányos arcú fiú, és az ő 10 évvel idősebb alkoholista alteregója, csini lány piros nadrágban, aki elbűvölte a Lemon Lajost, jóindulatú-ukrán karakterű vidéki vállalkozó, no meg mi, a MuppetShow-ból a páholyban ülő két öreg, akik mindenkit kinevetnek.
Ja, meg ManuCsaó, úgyhogy én el is repültem kicsit gondolatban Barcelonába.

Éjszakáim (szerelmeim nélkül)

Múlt héten hétfőn kezdődött. Az ott rendben is volt, mert volt alkalom. Kedden folytattuk, mert kellett a lecsengés. Szerdán már nem is tudom mi volt. Meg csütörtökön sem. Pénteken megint ünnepelni kellett. Szombaton is, mert a szombat, az ugye szombat, és barátnő-születésnap is. Vasárnapra már annyira elfáradtam, hogy csak füvön punnyadást kívántam, de helyette Kiadó lett. Aztán jött megint a hétfő. És az SMS. És perszehogy, igen, megyek. Fél háromig. És a kedd, Dejóhogyjössz, igen, megyek. Fél háromig. Ma pedig megint. Erre várok hetek óta. Majd talán holnap pihenek. Mert pénteken ismét fontos esemény lesz, amit talán szombaton folytatunk, hogy aztán vasárnap mást se akarjunk, mint a füvön punnyadni valahol és élvezni a napsütést.

Vasárnapi ebéd ... vége

Tegnap sikerült a legújabb kedvenc helyünkön befejezni az ebédet egy olyan szenzációs meggymártásos-túrós palacsintával, hogy nem lehetett neki nemet mondani, se azt, hogy elég, úgyhogy beteg is lettem kb 3-4 órára. Legújabb nevem: Torkos Léka
Höhö.

Babik

Előzmény

2

Budán, a Déli vasút töltése mögött, ahol gombamód nőnek ki a földből az lakóházak, egy kicsi ház húzódik meg. Néhány vén diófa őrködik előtte, még egészen kopaszon, de a tiroli stílusú fatornácot vadszőlő futja be, s azon már piroslanak a rügyek.
Egy évvel ezelőtt még kertek és kukoricások vették körül. Oly hirtelen nőtt ki a földből az új utca, hogy még nevet sem adtak neki, s a házaknak sincs még számozásuk. Aki nem ismerős errefelé, csak hosszas keresgélés és kérdezősködés után fedezi föl a kis házat.
Így járt az a vadászkalapos, nyurga férfi is, aki a korán sötétedő márciusi estén járta végig a Névtelen Utcát, ahol egy Adamaeszkó nevű esztergályossal akart bizalmas ügyben beszéni. Amikor végre célhoz ért, zárva találta a kerti kaput, s csak ismételt csengetésre jött elő egy nagy keblű, hullámzó járású, tavaszamúlt asszonyság. Nem nyitott kaput, csak a lécek rései közt nézett az ismeretlen férfi arcába, s közben a tűket igazgatta őszbe csavarodó, hegyes kontyában.

Babik folyt.

Előzmény
- Szabad a becses nevét? - kérdezte Mausztól.
- Mausz Rezső - mondta Mausz.
A tiszt átolvasta a névsort. Aztán még egyszer átolvasta. Aztán a babaarcú bőrkabátoshoz lépett, és neki is megmutatta az ívet.
- Nem értem önt - mondta fejcsóválva. - Vagy talán elkerülte a figyelmét, hogy két rovat van?
- Hogyhogy két rovat van? - méltatlankodott a bőrkabátos, és lányos arcát elfutotta a pír. Ingerülten húzta elő a saját névsorát.
- Hát nem tud vigyázni? - mérgelődött a tiszt. - Amint látja, külön vannak a kivégzések és külön rovatban a kitüntetések. Mausz Rezső kitüntetést kap.
- Tényleg - mondta a lányos arcú.
Intett az embereinek, ő pedig Mausz Rezsőhöz lépett.
- Kövessen feltűnés nélkül - mondta neki kimérten.
Visszamentek az épületbe. Néhány perc múlva egy freskókal díszített, márványfalú terembe vezették Mausz Rezsőt, ahol bronz kandeláberekben gyertyák százai égtek, nagy fahasábok ropogtak a kandallóban, és oly süppedők voltak a szőnyegek, mint az erdei moha.
Itt fényképezőgépek szegeződtek rá, pergett a filmhíradó felvevőgépe, miközben egy magas állású személy felköszöntötte a kitüntetés alkalmából, és mellére tűzte az érdemérmet.
- Asszonyom! - mondta Mausznak a magas állású személy, - Ön büszkén mondhatja, hogy teljesítette kötelességét családja és hazája iránt. Én pedig, amikor mellére tűzöm a tizenkét gyermekes anyáknak járó kitüntetést, arra kérem, hogy ne lankadjon, ne álljon meg félúton. Csak így tovább, előre, a tizenharmadik gyerekig!
A bensőséges ünnepély hamarosan véget ért. De amikor Mausz kilépett az épület kapuján, mégis úgy érezte, hogy kissé fáradt. Taxiba ült, úgy ment vissza a gyárba.

Nem mindenkire hat egyformán, hogy ki akarják végezni. Van akinek meg se kottyan egy ilyen esemény. Dosztojevszkij viszont - akiről fentebb már esett szó - eléggé a szívére vette. Mausz Rezsőt is felzaklatta e kényelmetlen kaland.
Este a horgészfelszerelését rendezgette, ami máskor is megnyugatóan hatott rá. Sokáig hánykolódott ébren, s amikor végre elnyomta az álom, nyomasztó képek gyötörték. Azt álmodta, hogy szörnyű fájdalmak közt vajúdik, s épp, amikor egy sikoltással világra akarja hozni tizenharmadik gyermekét, kiesett ágyából, és szerencsésen fölébredt.
Fekve maradt, és nyitott szemmel meredt a sötétbe. Nem bírt megnyugodni. Érezte, hogy helyzete megrendült, s elhatározásra jutott. Rájött, hogy csak valamilyen világra vagy legalábbis országra szóló, nagy cselekedettel lehet kiköszörülni a tekintélyén esett csorbát. Valamilyen nagy dolgot kell tehát csinálni. Tudta, hogy egy nagy dolog véghezvitele után ellenségei el fognak némulni, a hatóságok nem merik zaklatni, azt is tudta, milyen boldog nyugalomban él majd, ha sikerül tető alá hozni az a nagy dolgot; csak azt nem tudta még, hogy az az nagy dolog mi lesz. E kis szépséghiba ellenére is jó hangulatban kelt föl és tettre készen ment a fürdőszobába.
Folyt köv

Birthday

Húúúú milyen spontán módon szerveződött nagy berúgás lett abból, hogy a Kisa-val leültünk koccintani! Mert persze az egész úgy kezdődött, hogy leülünk koccintani, aztán mindenki megy dolgára, mert reggel 7-kor angolóra megminden. És ez így is lett. Csak jópár órával később.
Merthát be kellett menni a Kiadó nevű helyre, ami valószínűleg a kedvenc helyem lesz a jövőben, mert jófejek a pultosok, kellemes a környezet és príma zenéket hallgattunk és mert van gombás melegszendvicsük a pezsgő mellé, amiből sok van.
Az este fénypontja Károj volt, akivel kb 1998-ban ismerkedtünk meg Kisa-val (aki akkoriban napi szinten volt benne az életemben. Még laktam is nála egy kicsit.) a Lovin egy szilveszteri napon és utána buliztunk még párszor, meg Egerszalókra mentünk és Gyöngyösre finom borért, és tíz éve nem cserélte le a számát. Így történhetett, hogy tíz év (és pár telefoncsere, aminek során valahogy végig benne maradt a telefonomban, magam sem értem hogyan) után felhívtuk éjjnek évadján (kb 22.49-kor) és én lepődtem meg a legjobban, amikor kicsörgött a telefonja, és nem kellett sokáig magyaráznom, hogy ki vagyok, sőt mi több, vevő is volt egy kis ünneplésre. Aztán jött a Miklós és már így, kedves négyesben sikerült egyre több alkoholt tölteni magunkba és rengeteg nevetésre váltani azt. Egészen annyira, hogy a Jelenben már táncoltunk is a sarokban, ahol M intézett születésnapos zenét, sőt, felkértem egy vadidegen fickót is, és megbeszéltem a pultossal, hogy holnap főz nekem carne con pasta-t. Mindezt már olyan állapotban, hogy biztosan azt gondolta, hogy ma reggelre már nem fogok erre emlékezni, de tévedett! Mert őrületesen jó memóriám van! (volt?) Viszont őrületes fejfájással ébredtem, mert gondolom az éjszaka során az összes pezsgőbuborék szétpattant a fejemben és iszonyatos rombolást végzett. No de sebaj! A reggeli kávé majd segít!
Hát ennyi történt. És majd rakok fel képeket is.
Ja, és végig kisüveges pezsgőt ittunk, de abból kb 20-at. Hihi.

(Ez csak annyit jelent, hogy felraktam a Flickr-re a képeket. :D)

Szabad akarat és determináció

Szerintem mindenkivel történt már olyan, hogy meglátott valakit az utcán, metrón, villamoson, szórakozóhelyen, bárhol, és azt érezte, hogy van valamilyen kapcsolat, feladat, kérdés, valami, amit tennie kell azzal az illetővel. Tennie kell valamit ahhoz, hogy az ő élete gyökeresen megváltozhasson (lehetőleg jó irányba), vagy éppen fordítva. Ő fog segíteni nekünk valamiben, valahol, vagy elmond egyetlen mondatot, amire szükségünk van ahoz, hogy ismét megtaláljuk a helyünket a világban. A rossz ebben az egészben az, hogy amikor az érzés megérkezik, hogy "igen, itt van valami tennivaló, akció vagy reakció", akkor még nem lehet tudni azt, hogy minek kell megtörténnie. Sokszor a következő pillanatban előbújik a feladat és akkor gyorsan pontot lehet tenni a dolgok végére, de sokszor csak a legvégén derül ki, amikor az ember valami olyat érez, mintha fejbekólintották volna. Az eseményeket pedig legtöbbször nem lehet siettetni. Pedig megpróbáltam ezerszer is, de csak izzadtságszagú szenvedés lett a vége.
Most is van egy ilyen ember az életemben, és egyre türelmetlenebbül (ez itt lenni magyar szó?) várom a válaszokat, de nem jönnek. Vagy egyszerűen csak nem vagyok képes észrevenni a válaszokat. Pedig próbálkozom! Keresem a pillanatot, amikor végre leesik, és céltudatosabban haladhatok (vagy egyszerűen csak tudatosabban). Addig pedig milliónyi kérdés cikázik bennem, hogy egyáltalán ... és miért ... és milyen területen ... és nekem fontos vagy neki ... nekem kell tennem vagy neki ... milyen irányba haladhatnék? Vagy egyszerűen csak a türelemről van szó? És miért is magázom? Sosem magáztam senkit. Furcsa ez, én mondom!
Persze az is lehet, hogy ez csak nosztalgia és szabadságvágy, ami erre próbál reagálni.

Szar-a-girosz

Ez még kedden volt, és kipróbáltuk, de nem volt Sar(ah).

32

A Maszületést sikerült összehangolni a teliholddal. :D

Nyolc tanú

Kicsit másra számítottam, de biztosan a cím volt kicsit félrevezető, de valahol mégis találóbb, mint az angol. Nyilván a Matthew Fox miatt is érdekelt a film, bár így utólag be kell vallanom, hogy nem sikerült beleülnie a szerepbe.
A film maga merénylős-terroristás, de hál' Istennek a több fantáziával megáldottak közül.
Az első sokkolás már a hatodik percben megtörténik, hogy utána a hét és feledik percben bedobjon még egy löketet. Kb. ezt a másfél percet hagyja arra, hogy kissé unottan legyints, hogy ilyet már ezret láttunk, mutass valami újat. És akkor tessék! Az először kissé döbbent mozinéző pedig elégedetten vakargatja a pocakját, hogy "Végre valami új!"
Az persze nem titok, hanem nyilávnvaló, hogy ezt a fokozott tempót nem lehet így folytatni, úgyhogy fék betol, és folyatjuk kettesben. Valamiért, nem tudom, hogy miért, de volt egy olyan érzésem, hogy akkor most megnézzük ugyanezt a sztorit nyolc különböző szemszögből, nyolc különböző főszereplővel. Nagyot nem tévedtem. Öt különböző nézőpontot kapunk, öt külön főszereplővel. Sajnos elég lassan tudja csak felhúzni az embert. Sőt, mondhatnám, hogy az első három "fejezet" kellemetlenül lassú és néha kifejezetten rángat. A negyedik már kezd érdekessé válni, az ötödik részben pedig végre kikerekedik a történet.
Dennis Quaid hozza a szokott hős-bulldog szerepet, aki nem engedi el áldozatát, bár ettől ez még nem lesz kifejezetten emlékezetes alakítás. Azon gondolkoztam közben, hogy fel tudnék e sorolni három filmet, amiben szerepelt, de sajnos nem lett a válasz. Ma délutánra sikerült egyre visszaemlékeznem. Ettől függetlenül szeretjük. Kiszámítható karakter.
A film abszolút bukása Matthew Fox, akire ráragadt a Lost pozitív figurája és lelkesen bizonyítja, hogy sajnos nem is nagyon tud mást. A legrosszabb jelenet, amikor spanyolul beszél. Az egy rettenet.
Az abszolút nyerő Forest Whitaker, aki nagyon kedvesen alakítja a hétköznapi-hős (persze kissé ügyefogyott, de ettől válik hőssé) amerikai turista figurát, aki végigfilmezi az események egy részét.
Összegezve annyi, hogy akik szeretik a merénylős-robbantós-üldözős filmeket, azok mindenképpen nézzék meg. Akik azt gondolják, hogy minden merénylős-robbantós-üldözős filmet láttak már és nem lehet nekik újat mutatni, azok belevághatnak, mert kellemes csavarok vannak a filmben. Akik kicsit lassabb, gondolkodósabb filmre vágynak, vagy esetleg a doki miatt néznék meg a filmet, azok hagyják ki. Szerintem kb 7/10.

IKEA

Lazítsd el az álkapcsod! Jó, ügyes. Most próbálj meg lélegezni is. Jó mélyen! Belégzééééés, kilégzééééés. Na mégegyszer. Gyerünk. Látod megy ez! Akkor mit szólnál egy kis mosolygáshoz? Na? Megy? Nem? Gyere, van itt egy kis svéd mandulás süti.
Látod, nem is olyan nehéz. Mosolyogj! Aztán emeld fel ezt a plüss elefántot, és ne foglalkozz azzal, hogy ki mit gondol. Fúrd bele az arcod, mert az kellemes és csiklandós, és mosolyogj. Viheted is magaddal, ha gondolod. Majd a pénztár előtt elbúcsúzol tőle. :)

1976

"This is Zebra three. We are responding."
Visszaszámlálás elkezdődött. Ma reggel jöttem rá, hogy már rég ideje lenne.
Nem viszik a kanapét, de most egy kicsit szarul érzem magam. Viszont lesz hol henyélni 8 héten keresztül, amíg megérkezik the new one.

Számvetés

Az ember néha köbenéz a helyen, ahol él. És körbenéz úgy is, mintha nem ő lakna ott.
És elgondokozik. A konyhaszekrényemben található 15 db bögre, 5 db capuccinos csésze (most társult hozzá még 4), 4 elérhetetlen söröspohár, 2 vizespohár és egy long drinkes pohár. Emellett található 4 azaz négy darab mélytányér, 6 azaz hat darab ritkán használt kistányér plusz két csészealj, és 4 db lapos tányér. Mit árul ez el?
Hát, több kávé, mint sütemény és sört otthon soha.

Esti Tripla

Visszatérve a tegnap estére, miután összeraktam a vázat és rájöttem, hogy ez kalapálás nélkül nem fog tovább menni, ráadásul este 10 elmúlt már, és van házirend, mert ez egy rendes ház, gondoltam megjutalmazom magam egy kellemes estével, és egy szál cigaretta elszívása után elindultam a legendás Triplába, ahol a Lajos és a Tutu rettentően elemében volt, a Rali és a Nika pedig nagyon szerelmesen. A Lajos és Tutu nagyon elemében volt azt eredményezte, hogy nyugis, lassan csordogáló hangulatomat Cunami energiájú jókedvlöketekkel sokkolták, úgyhogy gyorsan rájöttem, hogy ez bizony alkoholt kíván. Mármint én. Mármint gyorsan. Mármint olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. És ez teljesült. Csak a mennyiséggel voltak problémák. Meg a józan ítélőképességgel. Aztán ma reggel a fejfájással. Viszont vidám este volt. Végignéztem a pultoslány-szerelem beteljesülhetetlenségének előnyös oldalát, merthát a pultoslányba azért jó szerelmesnek lenni, mert nyilván elérhetetlen (merthogy ott a pult a két ember között), viszont mindig ott van (merthogy dolgozik), és mindig lehet érte égni. Mert a szerelemben elégés emberi alapszükséglet. Meg a flörtölés is. Édes izgalom, álmodozás és várakozás, de leginkább vágyakozás, aztán pedig ... semmi. A plátói szerelmek a legszebbek. Sohasem tudnak elromlani, nincsenek benne veszekedések, mindig azt kapjuk, amit várunk és nem csalódhatunk. Értem én! És nem-mellesleg tényleg szimpatikus, kedves lány.

Kika fika és esti móka

Fúúú, tegnap annyi minden történt, hogy azt leírni is sok lenne.
Úgy tűnik vannak sűrű napok. És ennek azért örülünk.
A történet ott kezdődik, hogy egészen véletlenül az E-be bekerült egy Feng Shui könyv. Én ezt egészen véletlenül hazavittem. Egészen véletlenül beleolvastam, majd körbenéztem a robbantott lakásban, ahol hetek óta várnak a fényképhalmok, hogy albummá változhassanak, és elhatároztam, hogy EZ, ÍGY, NEM MEHET TOVÁBB!
Ebből lett rendrakás (részben). Aztán jött a telefon, hogy a hónapokkal ezelőtt odaígért futont elvinnék vasárnap. Gondoltam: jó. Gondoltam: Elmegyek a Kikába megvenni azt a kanapét, amit kinéztem. Elindultam. Megérkeztem. Megnéztem, elképzeltem, rácsüccsentem, megsimogattam, megnéztem rajta a kék címkét: Eladva! Elgondolkoztam. Megkérdeztem az eladót, hogy: lehet-e még ilyet?
Mondta: Lehet.
Mennyi idő? - kérdeztem.
8 hét - mondta.
Elszomorodtam. Mondtam: gondolkozom egy kicsit. És felmentem az emeletre. Fürdőszoba osztály. Megláttam egy meggybordó fürdőszobaszekrényt.
Megszólítottam az eladót: Jó napot kívánok, én ebből szeretnék.
Mindjárt megnézzük - mondta.
Lehet rendelni. - mondta.
Mennyi idő? - kérdeztem.
3-4 hét - válaszolta.
Elszomorodtam. Lementem ... kanapé. Ráültem, megsimogattam, elnyúltam rajta. Jött az eladó. Átgondolta? - kérdezte.
Attól tartok ki kell várnom azt a 8 hetet - mondtam. - Viszont van egy kérdésem. A fürdőszoba osztályon láttam egy szekrényt, és ők azt mondták, hogy 3-4 hét a szállítási határidő. Megoldható lenne, hogy valahogy összehangoljuk a kettőt, hogy ne kelljen idejönnöm kétszer?
- Nem hiszem. - mondta. - A megrendelt árukat 8 napig tudjuk tárolni, tovább nem.
- Értem. És nem lehetne úgy megrendelni, hogy a kettő egyszerre érkezzen?
- Nem. Ez két külön osztály.
- Értem. De egy cég, ugye? Mert akkor nem értem.
- Nézze a jó oldalát! Megrendeli, idejön, hátha akkor is meglát valamit!
- Amit aztán megrendelek, és jöhetek vissza megint 3-4 hét múlva.
- Igen
Hát elmész te a ... - gondoltam. És nem mosolyogtam vissza rá.
Aztán megrendeltem az almazöld, puha kanapét, de a fürdőszobaszekrényt már nem, mert úgy döntöttem, hogy azt majd inkább az IKEÁban, mert ott legalább rögtön elvihetem.
Vettem viszont egy 12 fiókos (!), lapraszerelt (!), azonnal elvihető komódot, egy éééééédes étkészletet, mondván, hogy hátha attól majd megjön az étvágyam, meg hozzá cukortartót tejkiöntővel, amiből a tejkiöntőt egyáltalán nem fogom használni, ezt már most tudom, meg gyertyát, gyertyát, gyertyát, meg a hűtőmágneskutyám mellé párnak egy hűtőmágnesmalacot, akikből rögtön szerelmespárt alkottam hazatérés után, meg egy miniatűr kertitörpe párt és a lihthoff ablakába alkottam is egy kis kertecskét kertitörpékkel, amiken jókat kacagtam ma reggel, amikor kinéztem az ablakon, mert eléggé beteg dolog szerintem, viszont vicces. Majd képet is felrakok, ígérem!
Aztán hívtam a Kikába taxit, a taxis fickó pedig nagyon vicces volt és végigkacagtuk az utat, aztán odáig fajult a dolog, hogy felhozta a lapraszerelt 12 fiókos csomagomat az elsőre, és később, amikor megpróbáltam megmozdítani a dobozt, akkor megértettem, hogy miért, és rettentő hálás voltam! Aztán kicsomagoltam, megszámoltam:
58 darab fatipli, 48 db 3 mm-es csavar + 24 db 3 mm-es csavar, 48 db 4 mm-es csavar, 24 db 4 mm-es hosszabb csavar, kb 40 db szög, 24 db fiókoldal, 12 db fiók hétlap, 12 db fiók előlap, stb, stb, stb ... és kétségbeestem. Rájöttem, hogy ez kb 1 ezer db-os puzzlehoz hasonló móka lesz. Ott ültem felette, és nem tudtam, hogy hol is kezdjem el. Persze ma délelőtt befejeztem, úgyhogy készen van. Kispóroltam a hátlapot az 50 db szöggel, mert ahhoz már végképp nem volt kedvem, a 48 db 3 mm-es csavarból kb 24-et, mert már azt is untam, a fogantyúkat még nem raktam fel mind, de sebaj. Áll a lábán.

Folyt köv

Jaj ne! Még ez is?

Pedig ezt a gyárat úgy szerettem! Miért nem lehet pl. műemlékké nyilvánítani?
Jó, a nagy része ipari, de vannak nagyon kedves részei. Ráadásul egy majdnem 120 éves gyár gépei is elég érdekesek lehetnének a droidszexen felnövő generációknak, nem?
Rossz hírek itt.

Babik folyt.

Előzmény
Két órával később - derült égből a villám - megállt a rabomobil a gyár kapuja előtt.
Az első Magyar Álkulcsgyárban majdnem hatezer munkás dolgozik. A nagy kiterjedésű telep négy utcára szolgál. A Pata utcai frontra néz az igazgatóság modern, ötemeletes épülete. Ide persze nem lehet úgy ki- és besétálni, mint a moziba. Az idegeneket egy tagbaszakadt portás a kapufülkébe irányítja, hol kellő magyarázkodás, faggatás, igazoltatás és telefonálás után belépőjeget kapnak. Ezt odafönt alá kell íratni, le kell pecsételtetni, és távozáskor vissza kell adni a kapusnak. Belépőjegy nélkül senki sem juthat a gyárba, kivéve a hivatásos kémeket és szabotőröket, akiknek már messziről szalutál a portás, minthogy ők arcképes igazolvánnyal rendelkeznek.
A bőrkabátosokat azonban nem zaklatta a portás, hanem holtra váltan kitárta előttük a kaput, és úgy váltogatta a lábát ijedtében, mintha a talpa alatt kaszálnák a füvet. Az érkezők háborítatlanul mentek föl az első emeletre, és bejelentés, sőt kopogás nélkül léptek be az igazgató irodájába.
Mausz Rezső éppen telefonon beszélt valakivel. Ebben nincsen semmi rendkívüli. Mausz Rezső oly sokszor telefonozott, hogy bal fülének járatai és kacskaringói idővel szétlapultak, és fülkagylója a telefonkagyló negatív lenyomatává alakult át. Éppen a fölöttes hatóságával, a Kulcs-, Szardínianyitó- és Rigliipari Igazgatóság egyik vezetőjével tárgyalt, amikor a bőrbe öltözött látogatók beléptek. Láttukra torkán akadt a hang. Zavarában föl akart állni, de minthogy már állt, csak leülni volt módja. Le is ült, majd a telefonkagylóval sebesen kefélni kezdte a cipőjét, de aztán észbekapott, és gyorsan zsebre vágta a kagylót. Zsebéből - habár csak tompán - kihallatszott a Kulcs-, Szardínianyitó- és Rigliipari Igazgatóság vezetőjének hangja, de egy idő múlva elhallgatott, a telefon kattant egyet, és akkor síri csönd lett az irodában.
Az egyik bőrkabátos, aki pufók, rózsaszínű orcájával, haloványkék, hamiskás lurkószemével bizalomgerjesztőbb volt tárasainál, elővett egy cédulát.
- Ön Mausz Rezső? - kérdezte kimérten.
- Az vagyok - mondta Mausz - De a nevemet két s-sel írom.
- Ezt mindenki mondhatja. Itt sz-szel írták - mondta a bőrkabátos egykedvűen.
- Akkor tévedés van a dologban - mondta megkönnyebbülve Mausz. - Sokszor előfordul, hogy a nevemet - kártékony szándákkal - Mausznak írja valaki.
- Mi nem tévedünk - mondta a bőrkabátos szigorúan.
- Ön volt ennek a gyárnak az igazgatója?
- Én - mondta Mausz.
- Ön lakott a Rózsafa utca 7. sz. alatt?
- Én - mondta Mausz.
- Akkor kövessen feltűnés nélkül - mondta a bőrkabátos, és az ajtóra mutatott.
A bőrkabátosok érkezése Mausz Rezsőben erős balsejtelmeket ébresztett. Ezek a balsejtelmek még sötétebbé váltak, amikor lakásáról és igazgatói állásáról múlt időben beszélt a babaszemű. Sötét sejtései még nyomasztóbbakká váltak, amikor a lábáról is csak történelmi távlatból esett említés; de aggódni akkor kezdett igazán, amikor betaszigálták a rabszállító kocsiba, elvitték egy kaszárnyaszerű épületbe, és aláírattak vele egy nyilatkozatot, melyben elismerte, hogy a lakásához tartozó pincében titkos rádióleadó működik, továbbá, hogy katonai erődítmények rajzát több ízben külföldre csempészte, és végül, hogy sorban állás közben félreérthető megjegyzéseket tett a májas hurkára. De legrosszabb előérzetei sem tudtak lépést tartani a valósággal. Még meg sem száradt aláírásán a tinta, amikor már az udvaron találta magát, ahol a puskával felfegyverzett kivégző osztag nézett vele farkasszemet.
Sohasem tudta volna megmondani,hogy az udvar tágas volt-e vagy szűk, s hogy fehérre volt-e meszelve a háta mögött a fal vagy sárgára. Ő csak öt sötét foltot látott, az öt puska torkolatát, melyek egyenesen a szívére szegeződtek, és ekkor minden balsejtelme, szorongása, rossz előérzete és borzongása egyszerre szörnyű valósággá vált.
Fölordított.
- Mi ez? Mit akarnak? Mire készülődnek?
- Kivégzésre - mondta a kivégzőosztag parancsnoka.
- Ez igazságtalanság! - kiálltotta Mausz.
A kivégzőosztag parancsnoka meghökkent.
- Nem hiszem - mondta egy kis töprengés után. - Miért lenne igazságtalanság?
- Mert én nem követtem el semmit! - kiáltotta Mausz.
A parancsnok még jobban meghökkent. Megint gondolkodott egy darabig.
- Ön kultúrembernek látszik - mondta udvariasan. - Nézzen végig az embereimen. Ezek a fiúk húsz kilométert gyalogoltak, hogy gyakorolhassák magukat a kivégzésben.
- De miért engem végeznek ki? - háborgott az igazgató. - Én ártatlan vagyok!
Ez nyomós érvnek látszott. A parancsnok fönn is akadt rajta, de hosszabb tűnődés után vállat vont.
- Mi a különbség? Egyszer mindnyájunkat kivégeznek - mondta, hozzátette, hogy "pardon, hogy hátat fordítok", és hirtelen rámordul a katonáira:
- Elismétlem: minden puska fölfelé visz. Ennélfogva egy a köldökére, kettő a szívére céloz, egy pedig a feje fölé, mert hátha mégse visz fölfelé minden puska.
Segített az embereinek a fegyverek beállításában. Eközben mentegetőző mosollyal - hátraszólt az igazgatónak:
- Bocsásson meg kérem, ezek újoncok.
Megint összeszidta embereit, akik buzgóságukban most már túl alacsonyra vették a célt.
- Egy kis türelmet kérek - mondta Mausznak, és újra a katonákhoz fordult. - Három vezényszót fognak hallani.
"Vigyázz!", "Kész!" és "Tűz!". Amikor azt mondom, "Tűz!", akkor szíveskedjenek meghúzni a ravaszt.
Elsétált a puskák előtt. Odaállt a bőrkabátosokhoz. Zsebébe nyúlt. Kivett egy gépelt névsort.

Folyt köv

Megint rébusz

Az ember nem tanul.
Képes ugyanazt a hibát elkövetni háromszázhuszonnyolcmilliószor.
Mekkora hülye tudok lenni néha!

Babik folyt.

Előzmény
Már jó ideje nem sok örömet lelt benne; több mint három hete, hogy semmit sem fogott. Az ilyen hosszú lélegzetű balszerencse még a névtelen és szürke kocahorgászokat is türelmetlenséggel töltené el; egy Mausz Rezsőt azonban nemcsak türelmetlenség, hanem növekvő aggodalom is gyötört. Rosszul végzi a dolgát? Megbántotta egy felettesét? Mit jelent e makacs balsiker? Mellőzöttséget? Kegyvesztettséget? Bukást? Hiszen köztudott dolog, hogy "A Néppel Tűzön-Vízen Át" nem a vakszerencse szeszélyére bízza, hogy van-e kapás vagy sincs, s ha van, kinek mekkora hal harap a horgára.
Kezdetben idomított halakkal próbálkoztak. Évekig tartó szívós munkával igyekeztek őket arra nevelni, hogy csak megbízható káderek horgára harapjanak. Ez soksor sikerült is. A pontynak például van politikai érzéke, rajta fogott a nevelés. A ragadozó halak azonban néha nem bírtak saját mohóságukkal, s előfordult, hogy egy hírneves bölcsész és irodalomtörténész épp aznap fogott egy kétkilós harcsát, amikor a napilapok leleplezték idealista téveszméit. A szóban forgó tudós hazavitte a
harcsát, és még jobban elmerült az idealizmusba; ennélfogva le kellett mondani a halak idomításáról, s olyan megoldás után kellett nézni, mely nem hozhat ily kínos meglepetést.
Meg is találták. "A Néppel Tűzön-Vízen Át" minden tagja kapott egy ruhatári számot. Mausz Rezső például a 117-es szám birtokosa volt. Három hete lógatta a vízbe a horogra kötözött három számjegyű réztáblácskát, míg végre, e szép emlékezetű hajnalon az ügyeletes búvár horgára akasztott egy négykilós harcsát. (A búvár persze csak a vezetőség utasítására adhatott valakinek halat. Biztonság kedvéért a halak kopoltyúját megszámozták, s a telepvezető a vendég távozásakor ellenőrizte, hogy a hal jelzése egyezik-e a ruhatári számmal. Így nem kellett félni a visszaélésektől, a horgász pedig emelt fővel vihette haza zsákmányát, tudva, hogy nem a hal buta szeszélyének, hanem a kormányzat bölcsességének köszönheti a horgészsikert.)
Képzelhető, mily lázban égett Mausz, amikor háromhetes várakozás után pedzeni kezdett a hal! Első érzése a kétellyel elegy reménykedés volt. Hiszen sokszor előfordult már, hogy egy kisujjam hosszúságú keszek vagy dévér ficánkolt a horgon, ami csak egy mákszemnyivel volt jobb a semminél. Rgy perc múlva azonban már érezte a hal erejét, s a mikor - hosszas fárasztás után - megcsillant a fenékhálóban a vadul fickándozó ragadozó, repesni kezdett szíve az örömtől.
Ez az öröm elkísérte őt a hazaúton, s miután letusolt és átöltözött, vele jött a gyárba, és beragyogta első munkaóráit. Vége a töprengésnek, a három hétig tartó bizonytalanságnak! A lefüggönyötött autó utasa újra a tégi volt, telve forradalmi lendülettel, tettvággyal és eréllyel; az a Mausz Rezső, akiről a felettesei azt szokták volt mondani, hogy nem ismer lehetetlent.
Ez az örvendetes változás már a megérkezés pillanatában kiviláglott. Amikor ugyanis a feketére lakkozott gépkocsi megállt a gyár kapuja előtt, épp tavaszi felhőszakadás söpört végig a városon. Mausz kinyitotta az autó ajtaját, kidugta a fejét a záporba, de rögtön visszahúzta.
- Hajtson be - mondta a sofőrnek, miután félrehúzta a piros bársonyfüggönyt.
- Hová hajtsak be? - érdeklődött a sofőr.
- A kapun, Pép elvtárs - magyarázta Mausz.
A sofőr megdöbbent.
-Tönkremegy a kocsi - mondta ijedten.
-Forradalom van - nyugtatta Mausz. - Indulhatunk.
A sofőr elindult. Az autó fölrohant a lépcsőkön, betörte az egyik földig érő üvegablakot, végigment az előcsarnokon, feldöntött egy hirdetőtáblát, és bezúzta a felvonó ajtaját. Egy csöpp nem sok, de annyi eső sem hullott az igazgató fejére. Mausz kinyitotta az ajtót, s látta hogy a körülállók mind földig hajolnak előtte. Egy perc múlva futótűzként terjedt el a hír, hogy az igazgató helyzete megszilárdult, amit vetélytársai és haragosai fogcsikorgatva vettek tudomásul.
Mausz pedig - minthogy a lift nem működött - rugalmas léptekkel fölsétált az emeletre, és végigsietett a hosszú folyosón. Csak egyszer állt meg útközben, mégpedig az üzemi borbély műhelye előtt. A két borbély ugyanis kint cigarettázott a folyosón, két beszappanozott arcú vendég társasgában.
- Maguk miért lopják a napot? - kérdezte Mausz.
- Rövidzárlat van - mutatott a sötét műhelybe a borbély.
- Panaszkodni, azt tudnak - mondta fejcsóválva az igazgató.
Belépett a műhelybe, és felkattintotta a kapcsolót. A villany nem gyulladt meg.
- Dolgozhatnak - szólt rá kurtán a borbélyra Mausz.
- De hiszen sötét van, Mausz elvtárs - bámult rá a borbély.
- Azért gyújtottam villanyt - mondta ingerülten az igazgató, és karba tett kézzel várt, míg csak a borbélyok be nem mentek a sötét műhelybe, és hozzá nem láttak a vendégek borotválásához. Ekkor megnyugodva folytatta útját, s néhány perc múlva íróasztalánál ülve, serényen végezte napi munkáját.

Folyt köv

Kinek van kedve eljönni velem az 20-as évek Amerikájába? Az Artemovszk-kal megyünk, két 100 %-os svéd kapitánnyal ócsón május 2-án.

Babik

(Tudom, hogy ezért leszedhetik a fejemet, de ezt a befejezetlen történetet kerestem éveken keresztül, és most igazán szeretném megosztani részletekben. regenerálódok.)

Nyilatkozat

Az itt következő történet az első szótól az utolsóig alávaló, piszkos, szemtelen hazugság. Minden jóérzésű embert felkérek, hogy utasítsa vissza e rágalmakat. Aki mégis nevetni merészel, az az ellenség keze, és őneki fölírom a nevét.

Mausz Rezső
Az Első Magyar Álkulcsgyár
igazgatója

1.

Az erős megrázkódtatások néha mélyre ható változásokat okoznak az emberi lélekben. Michelangelo (haladó olasz szobrász) elesett a síkos járdán, és attól kezdve csak festeni volt kedve. Newtonnak (haladó angol fizikus) alma esett a fejére; ennek az eseménynek köszönheti világrajöttét a szabadesés törvénye. Dosztojevszkij (haladó orosz regényíró) egyszer szembenézett a cári kivégző osztag puskáival, aminek következtében lassabban haladó orosz író lett belőle.
1951. március 4-én, egy hétfői napon, hasonló megrázkódtatás érte Mausz Rezsőt, az Első Magyar Álkulcsgyár igazgatóját. E nap délelőttjén a gyár kapuja előtt megállt egy feketére festett rabszállító autó. Az autóból bőrkabátos, bőrkesztyűs, bőrsapkás férfiak szálltak ki, szám szerint négyen. A férfiak megmarkolták géppisztolyukat, és döngő léptekkel indultak a bejárat felé.
Mausz nem volt pipogya. Sőt, bátran elmondhatjuk róla, hogy erős jelem, legény a gáton. Persze, mint annyi kortársát, őt sem lehet egyetlen jelzővel jellemezni. Mausz Rezsőnek két megjelenési formája volt. Egészen másnak látszott fölülről, mint alulról nézve, mint ahogy egyes kristályfajták is más színben játszanak áteső, mint ráeső fényben. Felülről nézve engedékenynek, alulról keménykezűnek látszott. Felülről mindig mosolyra állt az arca, alulról mindig szigorral szikrázott a szeme. Még az orra is - orra pedig neki is csak egy volt - felülről bizalomgerjesztő, turcsi krumpliorrocskának látszott, alulról viszont akaraterőt árasztó sasorrnak. Csak egy vonása volt mindenünnen nézve egyforma, mégpedig rendíthetetlen bátorsága, forradalmi erélye, magaelszántsága. Még senki sem látta őt megszeppenve - igaz, hogy még sohasem állt meg rabomobil a kapuja előtt.
Abban az időpontban, amikor a rabszállító autó megérkezett az Álkulcsgyár elé, Mausz mit sem sejtve dolgozott íróasztalánál. "Mit sem sejtve" talán nem is mond eleget. Szokatlan jó érzés járta át. Úgy érezte, hogy ez a hét nagyon jól kezdődik, s a szíve telve volt bizalommal és derűvel. E derűlátás okát csak a horgászat kedvelői érthetik meg teljes egészében: Mausz ugyanis e nap reggelén egy négykilós harcsát fogott a Dunán.
Még csak kelőben volt a nap, amikor az igazgató hatalmas luxusautója a Rózsafa utcai villához hajtott. Az autó ablakai le voltak függönyözve, sőt még a söfőr háta mögött is lógott egy aranyszegélyű bársonydrapéria, melyre két, keresztben fekvő álkulcs volt ráhímezve. Valamirevaló ember csak elfüggönyzött autóba ülhetett, mint ahogy Keleten csak fátyolba burkolva léphetnek az utcára a nők. Így az autóban ülők láthatatlanok maradtak az utca népe előtt - igaz ugyan, hogy a kocsi utasai sem láthattak semmit az utcán történtekből. Hogy az igazgató mégse unatkozzék, sofőrje, Pép Mihály szócső segítségével tájékoztatta az érdekesebb látnivalókról.
- Kasa baba a balfenéken - jelentette például Pép.
Vagy:
- Két jólábú Mazsola, Mausz elvtárs.
Vagy:
- Hű, ezt a cuncimókust de megkupakolnám.
Mausz hol kinézett, hol nem; így hajtottak ki a városból, és így érkeztek meg, a Duna folytatását követve, útjuk céljához, "A Néppel Tűzön-Vízen Át" horgásztanyához.
Ide csak középkáderek jártak, mint Mausz és a hozzá hasonló emberek. Ezért aztán csak mérsékelt óvintézkedésekre volt szükség. "A Néppel Tűzön-Vízen Át" partszegélyét egyszeri szögesdrót vette kötül, előtte vizesárok húzódott, sarkain őrtornyok meredtek. Ezer lépéssel odébb feküdt a "Nincs Köztünk Különbség" horgásztanya, ahová csupán magasállású személyeknek, kiválasztott művészeknek és híres sportolóknak volt bejárásuk. Azt persze páncélosok őrizték, a szögesdrót kerítésbe pedig magas feszültségű villanyáramot eresztettek.
"A Néppel Tűzön-Vízen Át"-ban kedélyesebben folyt az élet, mint az előkelőségek telepén, de azért itt is vigyáztak a vendégek nyugalmára és testi épségére. Mausz Resző például alig foglalta el a helyét a horgászpadon, s még ki sem vetette horgát, amikor a Duna vízéből felbukkant az ügyeletes búvár, szemügyre vette az új vendéget, aztán sisakjához emelve jobbját, tisztelgett, és visszamerült a habokba. Ezután már csak néhány buborék jelezte a víz sima tükrén, hogy a derék harcos nem hagyta el őrhelyét; Mausz pedig - tudván, hogy élete biztonságban van - teljesen átadhatta magát a horgászat örömeinek.


Folyt. köv.

Mikor lesz az, hogy nem érzem, hogy az életem önmagam meghazudtolása és szembeköpése?
Hiszen most ez van. Nem vagyok a helyemen. Nem azt csinálom, amit kellene.

Fűben feküdni kellene. Felhők rohanását nézni kellene. Szakadt farmerban kellene. Szabadon kellene.


Ez van.

Meg ez is.

Most egy kicsit őszintétlennek, gyávának és unalmasnak tartom ezt itt.

Panem et circenses

Ritkán követem a politikai eseményeket, de mivel ugye Nagymező utca, és kicsit tartottunk attól, hogy majd az okos tüntetők megakadályozzák a Nagymező utcai villamosok (amik nincsenek is) közlekedését, belecsúsztunk a történésekbe.
Erről három dolog jutott az eszembe:
1. Már az okos rómaiak tudták, hogy cirkusz és kenyér kell a népnek, ergó nincs elég szórakozása a magyarnak, ezért javasolnám a hajléktalanok és munkanélküliek cirkuszi akrobatákká, bűvészekké, esetleg tehetséges szinészekké képzését, hogy az utca embere némi szórakozást élvezhessen az óriásplakátok és óriás LCD-k világában. Lehetne csinálni mindennapfesztivált pl. a parlament előtt, ami az elégedetlen ordítozás helyett hangos kacagás és tapsorkánt válthatna ki. Az az utóbbi hónapokban kiderült, hogy ennek a területnek olyan az energetikája, hogy ott folyamatosan történnie kell valaminek, úgyhogy hajrá! Ezen túl, ámde még ebben a témakörben szeretném megköszönni a legutóbbi tüntetés résztvevőinek és a rendőröknek a szórakoztatást a Hollán Ernő utca lakói nevében, a kettes villamos magyar és külföldi turista utasainak nevében, a 4 Season vendégei nevében, illetve az internet előtt gubbasztó percről-percre híreket olvasó tömegei nevében. Ilyet nem láthat minden nap az ember, csak minden hónapban egyszer. Szinte már hiányzott is egy kis nyomasztás.
2. Ha én lennék a magyarországi keresztény egyház feje, belefoglalnám legújabbkori imáimba azt a mondatot, hogy "Ó Uram, csak nemzeti identitást ne adj az embereknek! Ámen."
3. Nemrég olvastam asztrológiai elemzést Mo. 2007-es és 2008-as évéről. Természetesen itt élő emberek írták, akik nem tudják kivonni magukat a politikai események hatásai alól, de azért megdöbbentő volt, és az merült fel bennem, hogy az nyilvánvaló, hogy forr a levegő. Azt is maximálisan el tudom képzelni, hogy ha hirtelen hihetetlen jóléti rendeletekkel lepné meg a kormány az országot, akkor sem lenne az az eredmény, hogy az ember, mint békés birkacsorda mosolyogva és hálásan fizeti meg az adóit onnantól kezdve, mert ez az energia jelen van, ki kell sülnie így vagy úgy. Viszont minden erőteljes negatív energiának van egy pozitív párja, amitől csak egy hajszál választja el. (Lsd. szerelem-gyűlölet.) Szóval a kérdés csak az, hogy ezt a hihetetlen háborgásnak mi a pozitív megfelelője. Mert ha tudnánk, akkor rögtön át is lehetne fordítani az egészet egy elsöprő erejű "nemzeti" eufóriába. Mennyivel jobb lenne ez? Lehet, hogy még BKV sztrájkot sem kellene szervezni, mert az emberek boldogsággal telve járnának gyalog Zuglóból az V.ker-be dolgozni, és a levegő is friss lenne és szmogmentes. Hehe. Szóval nem csinálunk egy margarétás hatvanas éveket? Hehe.

Mostmár akár meg is írhatnám, de kb. úgy érzem magam, mint akivel megitattak egy deci ecetet, úgyhogy nem teszem.
Az vígasztal, hogy az iTunes-on ezek a számok követik egymást:

Could you be loved
Three little birds (Sing it don't worry, 'cause every little thing gonna be all right)
Buffalo Soldier
Get up, stand up.

Hát ennyi.

Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy rébuszokban írok, én pedig tudom, hogy abban is írok, de egyenlőre nem fejthetem ki az egészet.
Sajnos.

Most azt érzem az van, hogy csak hatos dobás után enged továbblépni a rendszer.
Basszus!

Hegyikeringő elmaradt, esőnap meghirdetve péntekre.
Ma hipernyűgösség és robbanékonyság, folyamatos légszomj, rendrakás, rendszerezés, munka, munka SMS bajnokság helyett.
Igazán szar nap volt ez a mai. Gyorsan be is bújok az ágyba, hogy mihamarabb véget érjen.
Egyébként meg ma majdnem feladtam, de eszembejutott, hogy tulképpen sokkal szívesebben SMS párbajoztam volna, mint bármi, úgyhogy nem-neeeeem. Lesz péntek! Biztosan.
Jah, és ma nem megy a magyar. :D

És lehet, hogy a hegyi keringő is elmarad.
Én most nagyon szomorú.

Rossz kezdés

Kezdem feladni. Tegnap este még bírtam, de mostmár kezdem feladni. Üzenetekre választ nem kapni olyan, mint a falnak beszélni, a falnak beszélni pedig nem jó dolog. Az ember tele lesz kétségekkel és kérdésekkel és elbizonytalanodik. Ráadásul vasutas sztrájk is van. Meg aludni nem tudós éjszakák, folyamatos izgulás és érzelmi hullásmvasút. Ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire nem tudok kommunikálni. Helyesebben mennyire tehetségesen tudok félre kommunikálni.
És reggel nyolckor még a hátamat is meghúztam egy rosszul sikerült mozdulattal.
Szóval kössz, jól vagyok. Horror-hétfő no. 1.!

Levegő-autó

Végre! Akarom, hogy ilyen autók rohangáljanak mindenhol és dzsungellé nőjenek az útmenti fák!
itt!
Aki nem tud angolul, annak egy cikk magyarul itt:
"Az indiai Tata Motors ez év végén piacra akar dobni egy olyan autót, amely levegővel működik. A OneCAT nevű prototípus egy olcsó, nulla szennyezést kibocsájtó jármű lesz, melynek működése a sűrített levegőn alapszik.

A gépjárművet a Moteur Development International (MDI) tervezte és védte le. Egy francia csoport tervezte luxemburgi székhelyén, akik a "levegős autók" projekten 10 évet dolgoztak. Eredményképp egy olyan autót hoztak létre, melynek fogyasztása nagyon kicsi és egy speciális belső szűrőnek köszönhetően a kibocsájtott levegő tisztább, mint az atmoszférában található levegő.
A cég szóvivője a következőket nyilatkozta: “A motor hatékony, alacsony fogyasztással, amely elektromos áramot is képes létrehozni.”

A forradalmi autónak négy változata lesz, de a legnépszerűbb minden bizonnyal az ötszemélyes OneCAT lesz.

A OneCAT-nak üvegszálból készült a karosszériája és mindössze 350 kilogramm súllyal kerül piacra, 3500 euróért.

Az autót sűrített levegő hozza mozgásba, amely egy karosszériába beépített üvegszálas tartályba lesz sűrítve. Az "üzemanyag" tartályt mindössze 3 perc alatt sűrített levegővel kell feltölteni egy kompresszor segítségével, melynek értéke csupán másfél euró, ami elegendő ahhoz ,hogy az autó 200-300 km-t megtegyen mintegy 70 km/h sebességgel.

A tervezőmérnökök szerint az autó képes lesz elérni a 110 km/h végsebességet, amely elegendő a városi közlekedésre. Terry Spall gépészmérnök hozzátette, hogy az üvegszálas üzemanyagtartály nem fenyeget robbanásveszéllyel vagy bármilyen más negatív következménnyel. Egyetlen jelenlegi negatív dolog a magas zaj kibocsájtása a levegő-motor működése miatt.

A Tata Motors nem az egyedüli cég, amely szennyezés mentes meghajtásra keresi a megoldást. Például a dél-koreai Daewoo cég a Matiznak egy olyan prototípusával kísérletezik, melynek hibrid motorja van. Ugyanúgy, az ausztrál EngineAir cég kifejlesztette a "forgó motort", melyet sűrített levegő hajt. A K'Airmobiles a 2007. év végén bemutatott a két működő prototípust a "VPA"-t és a "VPP"-t, melyeknek az összsúlya 250 kilogrammra van csökkentve."

Happy Saturday

Reggel nagytakarítással kezdtem. Éljen a hipó szag, a vízkőoldó szag, a súrolószer és az ablaktisztító. Amit a legjobban utálok, a porszívó.
Délután kettőre ragyogott is a fürdő, a konyha és a háló. Szereztem a lenti ingyenes bolhapiacon egy széket olajzöld buklé borítással és gondoltam kiporszívózom. Hát ezt nem kellett volna, mert a porszívó nemcsak hogy kiverte a biztosítékot, de olyan zárlatot is csinált, amit nem bírtam megoldani, úgyhogy szombat délután villanyszerelő keresés lett a további program, bár gondoltam rá, hogy milyen jó lesz nappal kelni és nappal feküdni, de aztán rájöttem, hogy ha ezt még igen, a süket csendet biztosan nem bírnám.
Jött is a villanyszerelő bácsi, és csodák csodája minden megjavult. Abban azért megállapodtunk, hogy ha már kivonult 14 + Áfáért, akkor cserélje már ki a biztosítékot egy nagyobbra, hogy ez többé ne történjen meg. Ez is hiba volt.
Mert a bácsi felállt a konyhai székemre és szépen lefejtett először pár réteg festéket a kapcsolótábla körül, aztán némi gittet, majd ezt gondosan széttaposta a végre tiszta szőnyegen, és hirtelen lett egy örök pihenésre kárhoztatott konektorom is, ami átlépett a szobadísz kategóriába. Hiába kereste a bácsi a megoldást, kb egy óra szöszölés után úgy döntöttem, hogy ez a műsor már 14 plusz áfáért sem szórakoztat, az extra takarításról nem is beszélve.
Szóval nem lett olyan jó napom. Persze ha X megdobna egy SMS-sel, akkor sokkal jobban érezném magam, de szerintem ki-le-elmerült, úgyhogy ez sem fog megtörténni kb. vasárnap estig.
Most meg gondolkozhatok azon, hogy hogyan pótlom azt a konnektort. Merthogy vásárolni már úgysem megyek. :(
(Viszont kukáztam egy kis asztalt is. :D)

Délután 3-ra elmúlt a romantika és helyét átvette a robot. Innentől kezdve már csak izzadtságszagú poénokat tudtam volna írni, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy nem teszem. Krisztus is meghalt a kereszten. Nem muszáj követni.
Közben pedig az elmúlt kapcsolataimon gondolkodom. Mikor volt nekilódulás, aztán visszafogottság, mikor ütköztem a saját falaimba.
Tegnapelőtt pl. simán lenyomtam egy félórás self-thrillert az 1-es villamoson ülve. Úgy éreztem magam, mint amikor az ember bekerül egy plexi-labirintusba, magabiztosan elindul a látszólag szabad tér felé nagy lendülettel és felkenődik egy láthatatlan üvegfalon úgy, hogy összezúzza az arcát, aztán már kicsit kevésbbé magabiztosan másfelé indul, de még mindig csak a falak vannak, ebben kering egészen addig, amíg össze nem roskad. Teljesen kész van, zokog, reményvesztett, de azért úgy dönt, hogy mégegyszer utoljára megpróbálja. Összeszedi magát, azt ismételgeti, hogy "Erős vagyok, megcsinálom!". Feláll, minden izma feszül, és akkor hirtelen, mint egy csákány belevág a hátába a felismerés, hogy "Pont ez az, amiért nem mehet. Mikor érted már meg, hogy az érzések dolgait nem lehet erőszakkal megoldani? Nem lehet észérvekkel, logikusan bemagyarázni érzéseket, és érzelmeket. Csak önálltatás és hazugság, hogy a dolgok, az akadályok és a gátak, amik ott vannak, nincsenek is ott. Na ezzel mit kezdesz, hm?" És akkor ott, a Róbert Károlyon, egy zebra mellett lelkileg elvéreztem a feladaton. Fél óra thriller után csend lett. A feladat nem lett megoldva, tehát az eufória elmaradt és mély, süket csenddé vált.

Laza csütörtök

Tegnap volt hely-születésnap, szívás, alkoholizálás, SMS-szóvirágok a fiúval, aki ...
ma reggel azzal köszöntött, hogy szereti, ha egyenesen az arcába mondják. :D
É' meg azt gondoltam, hogy ... na de tényleg! Mindegy. Hétfőn! És várom.
Tavasz. Ezen túl pedig orrdugulás és tüdőbaj, de már nem olyan vészesen.
És most boldog is vagyok. ;o)

Across the Univers

Nem akartam. Aztán megnéztem a trailert és még mindig nem akartam.
Aztán a YouTube-on a klippeket, és aztán már akartam. Mert a gyermekkorom szerves része volt John Lennon is. :D Az ősrégi Beatles dupla bakelittel együtt, ami kit tudja hol van már.
És most simogatja a lelkemet a Hair2.

"Mindenhol jó, de legjobb mindig máshol.

Travelbug"

Jó reggelt hétvége!

Azt álmodtam 9 és fél 12 között, hogy kimentem Johannáékhoz Angliába. Volt neki egy egész sorozat színes filctolla, a legtöbb tűhegyű, de szépen sorba rendezve, és színes csoki-cukorgyurma formákról mutogatott képekeket. Aztán megjelent a Kornél is, aki kicsit megőszült, és tűzoltóként dolgozott Angliában, de aztán kiderült, hogy mégsem.
Hiányoznak.
Aztán kimásztam a konyhába és ránéztem a kézileg csavart kiskanalamra, amire az volt ráírva, hogy Giorinox, és az jutott az eszembe, hogy Giordini-Naxos, ami Szicíliában van és ha ott nem is, mert bazinagy hátizsákkal nem bírtam felmászni, de alatta a tengerparton aludtam, és mostam hajat a tengerben, és akkor jött egy nagy hullám és a tenger megbüntetett, mert felborultam és hirtelen nem tudtam, hogy merre van a fent és a lent, pedig csak térdig ért a víz, node nem ezt akartam, hanem azt, hogy miért nem lehet az csinálnom, hogy foglalok mára egy Palermo-Budapest repjegyet és aztán egy vonatjegyet és lemegyek a meleg Szicíliába, és aztán hazatelefonálok hétfőn, hogy "Bocs, ma nem tudok bemenni, de majd szerdán." És akkor az jó lenne nekem, mert most hirtelen tényleg ezt csinálnám legszívesebben.
Jó reggelt hétvége!

Természetesen kristálytisztán emlékszem rá, hogy tegnap volt hajrázás is, de ha pár pillanatra mégis elfelejteném, akkor a nyakfájásom biztosan emlékeztet rá. (Érdekes, hogy ez rögtön ébredés után fel sem tűnt.)
Találkoztam a Pötyivel az utcán - hetek óta készülök rá, hogy felhívjam, dehát ... - és nagyon értelmesen néztem rá, mert ma csak úgy tudok, és készségesen, legjobb tudásom szerint válaszoltam minden feltett kérdésre, sőt, a biciglikérdést sem felejtettem el, és most vettem be a második fejfájáscsillapítót.
Jól vagyok.

A38

Szétszakad a fejem, rögtön még1 cigarettára is sikerült rágyújtanom miközben a másik még égett, tehát a tegnap este elég jól sikerült. Leszámítva persze a damage-t, ami a konyhát érte. A kár: egy darab "porcelán" malac és egy mexikói védelmező istenség.
Ebből a második nagyon fáj, mert egy szívemnek nagyon kedves embertől kaptam, aki tényleg Mexikót választotta második hazájának. Brühühü. Most sírok.
Az estéről annyit, hogy utoljára a Stereo MCs koncerten ugráltam utoljára, de tegnap ismét sikerült. Verával teljesítettük a tervet, és egyébként csoda-esténk volt, és nagyon összhangban voltunk az Univerzummal. Hehe.
Úgy kezdődött, hogy sikerült lelökni a malacot a konyhapultról, amit a Vera a múltkor nagyon pontosan kicentizett, és szabadidejében arról álmodozott, hogy bárcsak ottlenne, amikor összetörik (hú, magyar nyelv!), és megtörtént. Aztán idnuláskor ráparáztam, hogy nincs nálam sem jegy, sem bármilyen igazolvány, ami miatt teli torokból kinevetett, és a villamosig eljátszottuk, hogy mi lesz, ha találkozunk az ellenőrrel, persze nagy szánk volt! Aztán a Boráros térnél felnéztem két könnyesre röhögés között és megláttam az ellenőrt. És akkor már annyira nem nevettünk és nem volt nagy szánk, hanem csak a menekülési utakat kerestük. Hihi. Aztán rájöttünk, hogy az A38-ra nem kell korábban menni csütörtök este, bármilyen jó koncer is lesz, mert biztosan lesz jegy. (Dehát ki gondolná, amikor a Cirkogejzírbe meg foglaltatni kell jegyet, ha az ember nem akar hoppon maradni, pedig minden szerdán ugyanaz a film megy egy fél éven keresztül.) Aztán végül bejutottunk és mi éreztük magunkat csak jól, mert mi bulizni is mentünk, nem csak koncertet bámulni. ... és ürültek a műanyag poharak. És pont mondtam a Verának, amikor megláttam az A-t, hogy "Őt lenne jó elhívni az E-be pultosnak, mert rettentően jófejnek tűnik!" És ez is megtörtént a vége előtt egy kicsit, de akkor már eléggé elhajoltunk.
És a legvégére még a Lajos is megérkezett, aki (nem győzöm hangsúlyozni) eltörte a házi védőistenségemet, aki védte az otthonomat.
Ennyi volt az A38-on.

Info

A telefonszámom megváltozott. Akit érdekel, keressen meg. (Ha tud. :D)

Felhívás

Ralph Myerz lesz ma este az A38-on. Nyilván fergeteg buli. Asszem most foglalok 3 jegyet. Akinek van még kedve jönni, jelentkezzen, vagy foglaljon jegyet az A38-on, mert szerintem ehhez kicsi lesz az A38, amikor a kiccsávók ilyen színpadhoz szoktak. Én kb. 2 éve őrülök meg, hogy láthassam őket.
Utána meg lesz Infra is meg Cyborg T.
Na ez volt itt a party-blog.
Szép napot mindenkinek!

Cukormókus

Itt és itt.
Csak azért, mert a commentben nem sikerült.

Álom-állat

Volt először nyúl. Aztán átváltozott csincsillává. Majd cukormókus is volt pár percig, de valahogy mégis folyamatosan ugat.
Vazzameg! Miértis kellene megbarátkoznom állandóan félmegoldásokkal?

Filmek

Akkor most jönnek az elmúlt 3 hét filmjei pontozva:
Wristcutters A Love Story (Csuklónyiszálók) 10.0 pont
Persepolis 9.5 pont
The Counterfeiter (Pénzhamisítók) 8.5 pont
Juno 7.5 pont
The Mist (A köd) 7.5 pont
Michael Clayton 7.5 pont
The Invisible (Láthatatlan) 6.5 pont
Love In The Time Of Cholera (Szerelem kolera idején) 5.0 pont, zene: 8.0 pont!
Jumper (Hipervándor) 4.5 pont
The Nines (Kilencek) 2.0 pont

Olyan jó nekem!

Már tegnap este elkezdett jó lenni, amikor felhívtam a Verát, hogy nézünk e este filmet együtt, és azt mondta, hogy igen. Aztán átmentem hozzá miután teletömtem magam isteni frissen sült baguette-vel (végre megint! Angliában sokat ettem és úgy hiányzott.) meg sajtos sült virslivel, megnéztünk egy nagyon vicces filmet (Wristcutters - Csuklónyiszálók. Nézzétek meg ti is!) és jókat kacagtunk. Persze ezt azután, hogy már jól kicsacsogtuk magunkat. (A múlt heti depresszióm miatt - aminek tegnap este 8-kor lett vége - nem voltam igazán kommunikatív alkat.) Aztán pedig aludtunk egy jót, reggel 7-kor pedig keltünk (ez volt a nap legkellemetlenebb része, de a reggeli kávé és egy pár kedves szó mindent kárpótol, ugye.).
Ezek után kemény 2 óra alatt kimértem, kiszabtam, lecsiszoltam (nagyjából) a polcot az előszobába, ami elég nagy művészet volt, merthogy polcot szabni és vízszintezni egy olyan helyre, ahol még a csempe sem vízszintesen van felrakva, ráadásul tuti, hogy egyetlen derékszög sincs sehol ... naszóval, biztosan asztalos voltam előző életemben!
Lyukfúró viszont biztosan nem. Még mindig utálok fúrni! Viszont lelkesen gyakorlom. Nem sok olyan fal van a lakásban, ahová még nem fúrtam lyukat. Na de ez most nem tartozik ide.
Ezen felül megjavítottam a reluxát, helyesebben ööööö beállítottam, mert megjavítani nem lehet. Visszavittem a létrát, amit már szombaton kellett volna, kitakarítottam és összeraktam magam. Mindezt 12.30-ig. Szerintem nagyon hatékony vagyok.
És ez még csak a nap fele. Hehe. Bementem az E-be, jókedvű voltam, jófejkedtem, terveztem, kitöltöttem, fénymásoltam, megbeszéltem, ittam egy pohár bort és néztem, ahogy R. fejét vesztve rohangál a placcon.
És most jól vagyok. Ja, kiürítettem a postaládám is, amit kb havonta egyszer teszek, megérkeztek az angliai adóvisszatérítésem papírjai és jó hír volt bennük, bár nem értettem, hogy miért küldtek rögtön 4 levelet, no de mindegy is.
Végre megint vidám az élet! Mostmár csak a tavaszt várom! No meg mégvalamit, de az titok.

Ha nagyon kapaszkodsz valamibe előbb-utóbb elgémberedik a karod, beáll a vállad és semmi mást nem látsz, csak vágyott birtoklásod tárgyát.
Pedig a világ színes és a nap igenis süt délen. Csak el kell engedni és nem attól félni, hogy az az egyetlen biztos pont a világon.

The travel-bug is on today. Again.

Emlék-projekt

Elkezdődött a fényképalbum-projekt. Ez annyit jelent, hogy kb úgy érzem magam, mint akire ráborult a polc. Kiderült, hogy sokkal több képem, levelem, emlékem van, mint gondoltam és ráadásul össze-vissza, merthát az ember kiveszi a jobbakat, aztán ide teszi, majd átrakja oda, aztán amoda, aztán visszarakja egy másik kupac kép tetejére, stb. Vettem ugyan egy fényképalbumot, amibe belefér max. 400 kép, és tisztában voltam azzal, hogy ebből kell majd még vennem kb. 3-at, de most azt gondolom, hogy 5-öt, arról nem is beszélve, hogy időrendbe rakni a dolgokat nem kis meló lesz.
Viszont jól mulatok. Találtam naplókezdeményt 92-ből pl a következő szövegekkel: "Tegnap a buszon végre beszéltem Csabival. 43-as a lába." (Mert ez a szerelem, ugye!) Hehe.
Nagyon jó sztorik vannak. Kiderült, hogy eltettem belépő jegyeket a Laguna nevű helyről, ami már nem is tudom, hogy hol volt. Majd telefonos segítséget kell kérnem asszem. Az egyébként egészen vicces, hogy a csokoládék lejárati dátumából mennyimindent lehet rekonstruálni. Találtam egy csomó rágópapírt is. Pl 1 db Donald rágósat (sajnos csak a külső borítást, a képregényt már nem), és egy csomó laprágó papírját. Először azon gondolkoztam, hogy kidobom, de aztán elgondolkoztam, hogy szerintem már nincs is laprágó. Pláne nem Juicy Fruit, meg fahéjas West. A Fresh nevű töltött rágóról nem is beszélve, úgyhogy ... Ja, és találtam 92-es Chocitos papírt is! 16 éves! Értitek ezt?
Jaj de szép dolog az élet!

The travel-bug is on today

Ezt nézegetem:
itt
Legkésőbb novemberre. Mondjuk a névnapomra. Mondjuk Dél-Amerikába. Mondjuk nem Brazíliába, de Argentínába. Olyan régóta szeretném!
És különbenis. Ennyit megérdemlek, nem? Simán!
Lefoglaljam most?
Na jó, nem. Majd holnap. Hátha mégdrágább lesz. :D

WC-papír

Azért jó elmenni wc-papírt venni, mert az ember hirtelen gazdagabb lesz egy Mikrobi DVD-vel, egy elektromos illatosítóval, egy csomag csokival töltött ostyarúddal, egy doboz igazán finom TRUFFEL golyóval, egy újabb folyékony szappannal, aminek "dobozát" legutóbb a fürdő melegítője megolvasztott, úgyhogy ez indokolt volt már, zsepivel, papírt törlővel, SZEMFESTÉKKEL, WIFI ROUTERREL (aminek a telepítését nagyon ügyesen meg is oldottam, úgyhogy most van saját vezetéknélküli hálózatom itthon, de nem tudok csatlakozni hozzá. Hihi. Persze ezen tegnap még sírtam.), egy kellemes csevejjel az Aqua-ban, egy digi rajztáblával, no meg egy doboz Ginseng ampullával, ami annyira jó nyugató hatású, hogy sikerült nem-elolvasni a leírást, úgyhogy 6-kor be is nyomtam egyet, aminek következtében ugye WIFI router, meg szemhély kitámasztás, este 10-től pedig mély durmolás. Végre.
Mennyire imádok vásárolni! Olyan értelmes-hasznos dolgokat tud venni az ember! A Truffel golyónak különösen örülök!
Ja, aki ért a WIFI-khez, kérem jelentkezzen! Persze nem olyan fontos. Még ma úgyis megoldom. Mert nagyon ügyes lány-lény vagyok.

Szar ügy

A magyar ember nagy probléma megoldó. Ezt gyakorlom én is nap, mint nap.
Az a tipusú ember vagyok, aki általában a leglényegesebb dolgokat felejti el megvásárolni, vagy pótolni. Bevásárló listát persze sohasem készítek, vagy ha igen, akkor legtöbbször itthon felejtem, csomót nem tudok a zsebkendőmre kötni, mert textilzsepi már rég nincs, a papírzsepi pedig az első számú dolog, amit heteken keresztül képes vagyok elfelejteni vásárolni.
Így történt az, hogy ma reggel, amikor elindultam itthonról még tudtam, hogy WC-papírt kell vennem, mert kb 10 centi maradt, zsepi pedig ugye nincs.
Persze áldott jó memóriám teljesen kiürült miközben sétáltam haza a 382 kisebb és nagyobb üzlet mellett. A gond nem is akkor kezdődött, hanem kb rá másfél órára, mikor eljött az a pont, amikor ugye az ember utolsó pillanatig halasztott dolgát végezné otthon, nyugalomban, és elindul "A helyre", és megrettenve néz farkasszemet a 10 centivel, majd még az is felvillan az agyában, hogy papírzsebkendő hetek óta nincs a lakásban és felméri kétségbeejtő helyzetét, merthát arra aztán végképp semmi esély, hogy akkor most le a boltba ...
Azonban az Isteni sugallat ekkor bebújt az ablak kicsiny résén (és ilyenkor hálás az ember, hogy mégsem szigetelte le tökéletesen, vagy nem cseréltette le mégsem az ablakot), hogy nem hiába vásárol össze-vissza olyan hülyeségeket az IKEÁ-ban, mint a napsárga szalvéta!
Úgyhogy ez lett. És boldog, elégedett mosoly. Most még legalább 3 napig elfelejthetem a WC-papírt hazafelé, elbandukolva a 382 kisebb és nagyobb bolt mellett.
Vége.

Röviden

Tegnap óta várom, hogy leírhassam, hogy mi történt, de nem azért, mert izgalmas, hanem mert tegnap laptop nélküli volt az estém, és annyira jót tett!
Egyébként meg volt Hipervándor, ami lassabb, mint gondoltam (viszont még mindig csajos film*), ráadásul a szinkron jól agyonnyomta, meg volt kullancsirtás is.
Ma este pedig egy jó kis Stephen King film lesz kikapcsolódás képpen és holnap lehet, hogy megint laptop mentes napot tartok, mert akkor van olvasás, meg sétálás, meg mozibamenés, meg élés, így meg nem annyira.
Hiába, függő típus vagyok.
*Nyilván a szépfiú miatt, aki lehet, hogy nincs olyan jóképű, mint a Wentworth Miller, viszont legalább tud bénán csajozós, szerelmes arcot vágni, viszont sokkal szarabbul játsza a karakterét, mint a Jamie Bell, aki igazi lázadós-tökös kiscsávó. Ennyi.

A Véletlen, ha felkavar

Olyan történt velem ma, ami nagyon régóta nem. Péntek óta rendezgetem a lakásomat. Már szétszedtem a galériaágyat, és levittem a pincébe, pakolgattam a dolgokat jobbról balra, majd még egy kicsit jobbra, majd egymás hegyére-hátára, aztán pocokat erősítettem meg, stb. Mára maradt a szekrény tetejére tett doboz átnézése, többek között a leendő kiállításom negatívjai/diái megkeresése végett, mert láttam a tetején ilyen dolgokat. Kiderült, hogy ez a dogoz nem csupán néhány fotós múltamból származó negatívjaimnak birtokosa, de múltamnak mindentudója is.
Először előkerültek a tetejéről a keresett diáknak egy része, majd egyre mélyebbre hatolva találtam egy portfólió című borítékot, amiben anyukám által összegyűjtött és megőrzött ovis rajzaim is ott lapultak, és jót mosolyogtam magamban, hogy ez aztán tényleg a portfóliómnak az eleje, majd megtaláltam a csókakői fotókat, amiket Andika drága lenagyított nekem, majd egy újabb borítékot 2000-es szigetes karszalaggal, aztán egy post it-re írt röpke levelezést, amit a Norbival folytattunk, amikor életemben először voltam az Ekusban, mint vendég, aztán a névjegykártyáját, amire levélkét írt nekem, szerelmeset. ... Nekem pedig a szívem szakadt. Aztán a Pötyiék fellépő listáját, a szicíliai képeket, amikor egyedül képes voltam egy InterRail jeggyel lemenni 10 napra, aztán az InterRail jegyet is, meg ezer és ezer régi-régi képet és emléket, az egérkés kulcstartómat, a Miklóstól kapott plüsskutyát, képet az elmúlt szerelmekről, régnemlátott barátokról, hetekről, hónapokról, évekről, a múlt századról, és hirtelen megszakadni látszott a szívem, mert nagyon fájt. És most az van, hogy hétfőn elmegyek fényképalbumokat venni. Kb 10-et legalább, és sorbarakom őket, beragasztgatom, szeretgetem és vigyázni fogok rájuk. Ígérem! Mert fontosak.
És ez biztosan azért is van, mert Lajos, a várázskezű jól megmasszírozott ma, és ez biztosan megválltoztatta a dolgok folyását, merthát ugye a pillangó és a tornádó, a ... mindegy is. Biztosan értitek.
Ez van ma. Vasárnap.

Prison Break 159. évad, 245. rész

Asszem a Wentworth Miller egyetlen dologban tehetséges. Pókerarcot vágni 285ezer részen keresztül. Majd felkéretjük Korda mellé egy póker párbajra.

Az én reggeleim jobbak, mint a ti nappalaitok

Nem tudom hogy, nem értem miért, de kb másfél hete figyeltem fel rá, hogy minden nap egy olyan dalra ébredek, amit nagyon-nagyon szeretek, de valahogy mégsincs meg nekem, tehát mosolyt és mély, belső boldogságot okoz a hallgatása.
Ezzel ébreszt a gondviselés (bár ezesetben nem így nevezném, mert nem gondról, hanem mérhetetlen boldogságról van szó.), és ilyenkor szerelmes is leszek a világba!
Ma ez volt.
Kamakawiwo'ole - Hatudnámmit'jelent!

Szerteszét

Most két egymástól teljesen független gondolat következik:
Felraktam a Tutu-t háttérnek a gépemen, mert a bajuszos képe annyira vicces, hogy ez lesz az egyik dolog, ami majd napközben jókedvre derít.
Tegnap este elkezdtem meditálni megint, mivel hetek óta annyi feszültség gyűjtőpontjává váltam, hogy tegnapelőtt 5-kor bírtam csak elaludni kb 3 óra agyalás után, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezt a dolgot megszünetetem. Nem mintha nem csinálnám sokszor napközben, hogy figyelem saját érzéseimet és reakcióimat, és szerintem sokat fejlődtem "nem-kitörésből", de nehéz időkben sokkal tudatosabban érdemes élni, ha nem akarsz infarktusban meghalni nagyon gyorsan még mielőtt rájönnél, hogy a dolgoknak valójában nincs is akkora súlya és hogy az élet úgyis mindig meghozza a maga legoptimálisabb megoldását.

Brazília

Szerintem egy olyan ország, ahol a vonatra várakozás Szambázásba torkollik biztosan boldog ország lehet, bármennyire szegény az élet.
Nem is értem, hogy nálunk miért nem ropnak csárdást a Keletiben.
Itt. (a magyarázatot tilos elolvasni, mert kiderül, hogy mégsem teljesen erről van szó. :D)

Elmúlás

A .tiff formátum felett eljárt az idő. Már az XP-m is csak küzd vele. Ennyi.

Gyömbér

A gyömbérem úgy nő, mint két egymásba simuló tenyér. Az egyik gyöngéden emel, a másik pedig szeretően ráhajol.
Csodálatos. Nem csoda, hogy nem akarok többé gyömbért enni. Csak nevelni.

Jóvilág

Nemsokára vége lesz a Jóvilágnak! A mohácsi romák készülnek Kanadába, hogy tönkretegyék azt, amit az idő helyrehozott, mert biztosan azt hiszik, hogy ami kb 6-7 (nemtom pontosan hány) éve nem történhetett meg, vagyishogy menekültjogot kaphassanak, az most biztosan megtörténik. Persze azt kurvára nem gondolják, hogy az anno hirtelen megjelent éa menekültjogot kérő romaközösség miatt lett vízumköteles Kanada. Na mindegy. Mehetnének mondjuk Kínába vagy Brazíliába. Ott biztosan van mindig munka és hely. Utazzatok, amíg tehetitek!

Az lesz a vicces, hogy most, hogy már nem fotózom, lesz egy kiállításom. Hehe.
Viszont nagyon várom, hogy tényleg így legyen!

Tudom, hogy nem illik, tudom, hogy szemétség, de amikor úgy ébredek, hogy a szívem-lelkem úgy ébred, mint ennek a videónak a 21. másodpercében megjelenő lány, akkor a géphez rohanás van és egy mondat zakatol a fejemben: "Ezt még akarom .... egész nap!" És ez illegális tettekre sarkall, és mégis ... azt érzem, hogy nincs az az Isten, aki megakadályozhatná, hogy Dinah Washington boldogítson kávészínű hangjával, amitől ma korareggel szerelembe estem már megint a világgal.
Jaj! Mennyi boldogság van belesűrítve egy ici-pici múlandó érzésbe!
Jó reggelt!

Ja, mégvalami: Akarom hallani a régi lemezjátszó pattogását is! Mmmmmmmmmmmmm.
Nem repülhetnék kicsit a múltba?

Pénz-ügy

Tanultam valaha én is pénzügyet, de bevallom kitűnő tanáraimnak köszönhetően elég gyorsan sikerült arra az elhatározásra jutnom, hogy soha-de-soha nem leszek a bankszféra lakója. Asszem ott adtam fel, amikor szigorlatra a beugró 5 rövidítés megfejtése lett volna a cél úgy, hogy nyilván pénzügyi hírekből, cikkekből, újságokból, könyvekből kellett volna összeszednem a kb 500 db-os mozaikszó-gyűjteményemet összeszednem és megjegyeznem. Ezt munka mellett nem annyira tudtam teljesíteni bevallom. Nyilván nem is érdekelt annyira a dolog, hogy pénzügyi cikkeket olvasgassak.
Azt viszont élvezem, ha valaki értelmesen és következetesen le tudja írni, hogy jelenleg mi történik a megőrült gazdaságban, mert az érdekes. Nagyonis. Elemzéseket és előrejelzéseket pedig mégérdekesebb olvasni, mert nyilván ami most van az nem lesz többé, és kérdés, hogy mennyire van elb-va és hogy helyre lehet-e hozni.
Persze maga a folyamat ezerszínűsége sokkal érdekesebb, mint a végeredmény. Végülis majdnem mindegy, hogy bukik e Amerika vagy nem, hogy lesz e a font helyett euro és elérik-e azt a határt, hogy egy az egyben váltsák, hogy 390 lesz e a forint vagy 180. Az ember mindig alkalmazkodik, mert nem tehet mást. Anyáink is így tették, az ő anyáik is így tették, ígyhát merüljünk el inkább a kíváncsiság színes buborékai között és figyeljünk.

Sorozat

Az úgy kezdődik, hogy az ember veszi a fényképezőgépét és fényt mér, éleséget állít, önkioldót kapcsol és katt.
Aztán megnézi a képet és önvizsgálatot tart. Mert egy fénykép egy tükörnél is százszor igazabb dolog. Nem próbál imponálni, mert nem látod hogy kell. Ha mégis, hamis grimasszá változik az egész és rájössz, hogy sokkal jobb őszintének lenni saját magaddal. Változol. Ha tetszik, ha nem. És szembe kell nézned azokkal a dolgokkal, amiket a tükörben szándékosan nem akarsz észrevenni, le akarsz tagadni vagy meg akarsz mindenáron magyarázni. És ha még mindig ne viseled el az igazságot, akkor jön a Photoshop, vagy egyszerűen csak hálát adsz a mélységélességnek.

Egysoros gondolatok

Van olyan amikor a szél rosszcsont gyermekként emel fel és dobál szét dolgokat. Ennek is megvan a maga szépsége.

A tegnapi isteni sundried* tomato-s, sajtos tészta olyan finom volt, hogy még mindig arról álmodom.
*ez annyira szép elnevezés, hogy nem vagyok hajlandó lefordítani.

Az intrikus, gonosz ember egyénisége sokkal több árnyalatot és sokféleséget foglal magában, mint a kifogástalan jellemű emberé.

Péntek este óta tervezem, hogy lefotózom végre az új önarckép-sorozatot, ami a fejemben van. Az aksikat már feltöltöttem.

Kanada megszűntette a vízum-kényszert Magyarország felé. Lehet, hogy nem veszek bútorokat? (Ez a kettő összefügg!)

A düh nagyon erőteljes motiváció arra, hogy tönkretegyünk néhány kapcsolatot magunk körül. Kérdés, hogy tényleg akarom?

A sok dohányzástól keserű lesz az ember szája-íze, és az egyáltalán nem jó érzés.

Szombat

Nem tudom, hogy történt e már veletek olyan, hogy elmentek az IKEÁ-ba, beletesztek valamit a bevárárlótáskátokba, és amikor hazaértek azt látjátok, hogy az a valami átalakult, mert te egyáltalán nem azt akartad megvenni. Velem így történt az, hogy miután fél órán keresztül álltam és kerestem a megfelelő zuhanyfüggönyt, és végre megtaláltam, kiderült, hogy az óriás-narancssárga-pöttyös ideális átalakult egy egyszínű narancssárgává. Még most sem értem. Azt viszont meg kellett állapítanom, hogy az IKEÁ-s fürdőszoba projekt durván bebukott, mert nemcsak a függöny nem stimmel, de a karnis is túlméretezett, úgyhogy majd le kell belőle vágni, és ha ez még nem elég, akkor azzal koronáznám meg, hogy függönykarikákat is elfelejtettem venni. Hiába, a fürdőszoba részleg már mindennek a végén van. Nem maradt rá energia. Vettem persze sokminden mást. Cserébe. Kárpótlásul. :D
Viszont nem rakhatom össze őket holnap, mert holnap vasárnap és csendrendelet van a házban.
Merlin elmaradt, de nem bánom igazán. Cserébe megnéztem a Persepolis-t, ami egy vicces-valóságos francia-iráni fekete-fehér oldszkúl rajzfilm. Azt hiszem csak egy jelenet van benne, ami nagyot ront az élvezeti értékén, de nem mondom meg melyik az. Ha megnézitek biztosan rájöttök. Azon gondolkoztam közben, hogy mennyire elképzelhetetlen, hogy iráni, talpig feketébe öltözött, fejkendős tinik otthon Jichael Macksont és Iron Maident hallgattak a nyolcvanas évek végén. Nekem az. Bár nyilván nem kellene, hogy az legyen. Sosem gondoltam bele a közel-keleti nők életébe, és valószínűleg sosem néznék meg egy olyan dokumentumfilmet, ami erről szól, de így, egy rajzfimben teljesen másképp nézett ki a dolog. Igazán tanulságos. És nagyon jót kacagtam az angol feliratkészítőn, aki odabiggyesztette a végére, hogy "Translation by: ... I also do birthdays and bar mitzvahs." Kicsit abszurd. Pláne egy ilyen film végén. Nézzétek meg! Esős napokra kifejezetten ajánlott! ;o)

Nyilván életem egyik legjobb kárpótlását szánta nekem a sors cserébe, hogy R. kiközösített a kirándulásunkról és elment egyedül, mert azt hiszem, hogy ingyen kapni egy Cirque du Soleil-re egy jegyet az 5-ös szektor A sorába, végignézni mindezt egy kellemes humorú olasz-amerikai jazz zenésszel, utána inni egy jó pohár bort és kapni pár falat isteni harapnivalót messze túlszárnyalta a péntek estére tervezett ágyba dőlünk olyan nagyon fáradtak vagyunk programomat vagy akár a szabad ég alatt ücsörgünk és bámuljuk a csillagokat című programot.
Ehelyett volt tátott szájjal bámulás és viccből felhívtuk Á-t, aki a jegyet szerezte, hogy elpanaszoljuk neki, hogy valójában baromira unalmas volt, nem lehetett cigizni és messze volt a bárpult, és bevette, úgyhogy viccesek is voltunk.Emellett történt még olyan is velünk, hogy eltévedtünk az Egressy úton, mert elindultunk a Stadionoktól a Városligetbe,ahol az Ago parkolt, és aztán jól elvesztettem az irányt, úgyhogy le kellett szólítanunk két vadidegent, akik kicsit gyanakodva néztek, hogy mi a fenét akarunk, de segítettek, majd végighallgattam Ago kálváriáját bizonyos kérdésekkel kapcsolatban, mint pl a "Where are you from?", amire neki elég nehéz válaszolnia, merthogy az USÁ-ban nőtt fel olasz családban, majd Olaszországba költözött, de pár éve Klagenfurtban tanít, de valójában annyira szereti kis hazánkat, hogy magyarnak is vallja magát. Ezen persze annyira nevettem, mert elképzeltem, hogy szegénynek hányszor kellett eddig és hányszor kell majd még életében végigjátszania ezt a történetet, amire egyébként legtöbb esetben csak egy egyszavas választ szoktak adni az emberek. Ez kb az én UPC-s sztorimat is lövi, mert míg én csak minden szerelésnél adom elő a félórás sztorimat, ő minden új ismeretségnél. (Szegény!)
Az E-ből hazamenet pedig Feng Shui tanácsadást tartottam, mert Ago felhívott, hogy átrendezné a lakást, ahol lakik és kellene pár tanács, hogy megfelelő legyen a vájb, mire mondtam neki, hogy feltétlenül vegyen kék színű üveg delfint, meg menjen ki a kínaira kínai pénzérméket venni és bármi van az ágyát állítsa be dél-keleti irányba, a polcokat és szekrényeket pedig lehetőleg az ablak elé húzza, mert akkor tökéletes lesz.
Erre annyit mondott, hogy "Wáu! I didn't know it!" És ismét hatalmas nevetésben törtünk ki. Majd elárultam neki, hogy én is holnap megyek az IKEÁ-ba venni polcokat, mert kell az ablak elé, és mint férfi rettentő prkatikusan azt ajánlotta, hogy feltétlenül mérjem le az ablak méretét, hogy pont akkora polcot vegyek.
Erre aztán én eresztettem el az előbbi mondatot. Szóval így vagyunk ma. Helyesebben voltunk, mert a mai napot hivatalosan is lezárttá nyilvánítom.
Jó Pihenést!