Freddy

Tudtátok, hogy a Lawrence Fishburn szerepelt a Nightmare 3-ban? Miss Arquette-el?
Erőteljesen gondolkoztam rajta, hogy megveszem a DVD-t csak emiatt, de mégsem tettem.
Viszont gazdagabb lettem egy Starsky és Hutch teljes második évaddal. Juhéééé!
Happiness az élet!

Üzletvezető leszek. Hihihihihi. Hihetetlen, hogy Angliában milyen karriert lehet befutni 6 hónap alatt! Hehehehe. Márciusban még felszolgáló voltam, augusztus végére pedig üzletvezető leszek. Ez mókás. Mindigis tudtam, hogy tehetséges vagyok.
Egyébként pedig szurkolok a biteknek és a százalékoknak. Ismét rámköszöntött a csendes magányosság.
Ezt pedig asszem ideje eltávolítanom a Kedvencekből. :(

A legújabb hír az, hogy ha minden igaz, akkor szept. elsején elköltözöm egy másik helyre, külön fürdő, külön wc, no dobolás, no hangzavar és még olcsóbb is. Vincenzo, a tulaj intézi, aki a vakrandimat is, úgyhogy kíváncsi leszek. Hehe. Vasárnap megyek megnézni. Azt persze nem mondtam neki, hogy záros határidőn belül - kb. 2 hónap - elhúzok Új-Zélandra, merthát szükségem van nekem is anyárra (leginkább télen). A kérdés inkább az, hogy előtte haza vagy inkább innen. Jobb lenne otthonról, mert a jogsim lejárt, és így nem tudok autót bérelni (ugyanakkor ez a vezetésben sosem gátolt). Az is lehet viszont, hogy berizikózom, hogy elküldöm az angol hatóságoknak a magyar jogsimat, merthogy úgysem tudnak magyarul, angolul meg nincs rajta a "Best before" dátum. A para inkább az, hogy ha mégis rájönnek, hogy lejárt (merthát nem egy magyar jogsit láttak, az tuti), akkor bevonják és vissza sem adják. Meglátjuk.
Allora, üdv innen a kis-itáliából. :D

Szóval az elmúlt két hétben volt szerelem, szex, munka, nikotintapasz és feladás ismét, örülés, mert átraktak egy másik étterembe, majd ledöbbenés, pánik, sírás, gondolkodás, hogy mit is keresek itt, tegnap pedig végre kikapcsolódás kicsit, J általi kényeztetés, henna-festés a lábra, meg mozizás közben és végre nyugi, amit nagyon imádtam és nagyon hálás vagyok érte!
Volt még megismerkedés Vinnivel, az egyik rettegett tulajdonossal, aki szervezett is nekem nagy sietősen egy vakrandit egy lengyel építőmunkás fiúval, aki inkább beszél lengyelül, mint angolul, ami aztán csúfos kudarcba fulladt részéről, hiába hozott egy gyönyörű csokor rózsát. Szegény pára! Persze a végére jól felhúztam magam, úgyhogy a búcsúzás már nem sikerült olyan diplomatikusan, mint ahogy terveztem. Legszívesebben leordítottam volna a fejét, de azért mégsem tettem. Itt Angliában nem működik a lengyel-magyar barátság, úgy döntöttem. Az, hogy a barátaival jött a vacsorára még érthető, mert szégyenlős. Az, hogy már enyhén spiccesen érkezett, az is all right, no problem. Az, hogy többet beszélt lengyelül, mint angolul, kissé zavarba ejtett, mert lengyelül nem beszélek, nem értek. Az, hogy vacsora után kimentünk dohányozni, és még mindig többet beszélt lengyelül, kezdett idegesíteni. Amikor mondtam neki, hogy egyáltalán nem beszélek lengyelül, arra az volt a válasz, hogy pedig meg kellene tanulnod, mert pár év múlva Angliában lengyelül fognak beszélni, annyi itt a lengyel. Na erre felbtam magam. Annyi tartott vissza attól, hogy faképnél hagyjam, hogy az étteremben hagytam a táskámat és nem akartam illetlen lenni a barátaival, mert ők jófejek voltak. Az este azzal tetőzött, hogy hazakísért, és én pedig még mindig nem akartam rosszfej lenni, de aztán kb. 5 lépés után ráébredtem, hogy ez egy fatális nagy hiba volt, mert az út haza tíz perc, én viszont nem fogom bírni elviselni őt két percnél tovább, úgyhogy sietősre fogtam, amennyire bírtam. Aztán útközben találkoztunk az egyik volt-kollegám barátjával, aki a lakásunk alatti étteremben dolgozik, köszöntünk, és a következő mondata az volt, hogy hát akkor most ő féltékeny. Előadta mindezt úgy, hogy hirtelen kedvem támadt végigpásztázni a környező falakat, hogy van-e kamera. Csak úgy, a biztonság végett. Mire a tér széléhez értünk már bőven káromkodott lengyelül én pedig alig vártam, hogy belépjek a kapun és soha a büdös életbe ne lássam többet.
Ezek után volt vasárnap egyedül levés az étteremben, majd tegnap reggel arra ébredés, hogy nincs áram, a telefonom lemerült, nincs egy órám, hogy tudjam, hogy meddig aludtam, és hogy nincs kulcs a villanyórához, hogy feltöltsem. Ismét jól felhúztam magam and so on, úgyhogy megpróbálok találni egy másik szobát valahol a városban. Ezek után bementem az új helyre, hogy megbeszéljük a beosztásomat, mert csináltak nekem egy olyan beosztást, amiben az szerepelt, hogy dolgozom szerdától vasárnapig reggel 10-től zárásig, ami jó esetben éjfél, ami sacc/kb. 70 óra a héten, amin szintén sikerült jól felhúznom magam, és amikor bementem, akkor arra akartak kérni, hogy ugyan maradjak már és csináljak fejléces cégespapírt, magyarul csináljam meg a logót+a céges papírt. Hát erre csak néztem bután a Márióra, hogy te tényleg teljesen hülye vagy, vagy engem nézel teljesen hülyének? Mondtam neki, hogy bocsi, de ez ma nem megy, és inkább elrohantam. Csúnyán nézett rám. Nem érdekelt. Ma pedig, a második szabadnapomon a héten be kell mennem 3-5-ig, de fogalmam sincs, hogy miért. Ez persze nem tragédia, csak egy kicsit parázok, hogy folyamatosan ez lesz, ugyanis az új étteremben egy szabadnappal simán dolgoznak 70 órákat a srácok, ami szerintem rémálom. Szóval nem tudom. Biztosan én vagyok a lusta dög, de anno éppen Anglia volt, aki kiharcolta magának a 40 órás munkahetet, ha jól emlékszem.
Na mára ennyi a szegény kisgyermek szenvedéseiről. (és miközben ezt írom, csak 3-szor tűnt el az internetem.)

Nincs netem. Digitális űr vesz körül.
Amikor van, akkor pedig olyan instabil, hogy mire bejelentkezem, addigra eltűnik és ez rettentően bosszantó.
Egyébként pedig nagyon busy vagyok, mert új étterem, új emberek, új minden, alvás zéró vagy csak nagyon kevés, tegnap este pánik is volt, mert ma egyedül voltam, de mostanra már jól vagyok, mert rájöttem, hogy tudom kezelni a helyzetet, méghozzá remekül. Pedig tegnap már a zokogás szélén álltam és csak úgy bírtam elaludni, hogy kemény tudatossági játékot játszottam. A homlokomon lévő területet és a tarkómon lévő izmokat pl. kb. ötször kellett végigpásztáznom, hogy végre ellazuljon. No ilyenkor örülök csak igazán, hogy a TKBF-re járok. Hehe.
Most pedig bezuhanok a zuhany alá, utána pedig az ágyba.

Pride van meg meleg. Sok-sok meleg, meg napsütés is. Nézem az arcokat, akiket éveken keresztül, és akik valószínűleg szexuális identitásukból fakadóan ugyanúgy néznek ki, mint otthon. Nálam pedig nem meleg, de forró van. Mert van, aki forrón szeretni. Hehe. Én pedig szeretem. A mínusz 8 évet is, amit megélek éppen. Végre van játék, meg móka, meg kacagás, meg felhőtlenség, meg birkózás, meg minden jó. És boldogság is.

Kinek nem jutott eszébe eddig horror filmet forgatni a hypo-ról?

Szerelem

- Szia, hogy vagy?
- Kösz, jól. Hiányzik valaki az életemből, de egyébként minden rendben. És te?
- Itt ülök a kórházban, és várom az orvost. A vállam rettentően fáj. Lehet, hogy eltört.
- Tényleg? Szegény! - és közben azt veszem észre, hogy egyáltalán nem is érdekel már, hogy mit mond.

Amerika

- Figyelj Réka, kössünk üzletet. Elveszlek feleségül, aztán elmegyünk Amerikába.
- Amerikába? Fo' wha'? Dolgozni meg élni a semmi közepén Arizónában vagy Kentuckyban? Ezek a helyek csak a filmekben léteznek. A valóságban ezeken a helyeken csak csirke meg marhafarmok vannak, meg a pusztaság. Többszáz mérföldes távolságok meg városonként egy vegyesbolt. Az amerikai filmek is csak arra valók, hogy a semmi közepén élő tehenész meg benzinkutas fiúkkal meg lányokkal elhitesse, hogy az élet Amerikában hű-de-jó. Amerikában egy dolog lehet jó. Odamenni pár hónapra, venni egy benzinfaló pink Cadi-t, és funky-t hallgatni kazettáról hangosan miközben fújja a hajadat a szél és a környéken sincs egy lélek sem. Persze mindezt csak a következő nagyvárosig, ahol főbelőnek a vegyesboltban.
- Na jó, megyek vissza dolgozni.

Aki ma bearanyozta ... 2. rész

Aki a mai napomat bearanyozta, az a szívemcsücske Mike.
Volt bent ma a helyen, ivott egy kávét és csacsogtunk. Végre egy angol, akinek értem a szavát! Imádnivaló nagymedve. Cseréltünk számot is, úgyhogy majd lehet, hogy egyszer valamikor beülünk valahová csacsogni és élvezni a létet. Lehet, hogy egy kicsit még otthon is fogom érezni magam. Amolyan papás. Nekem.
M. összetörte magát a motorral, persze nem nagyon, csak éppen annyira, hogy sajnálni kelljen, mert nem nagyon bírja mozgatni a karját és fáj a térde meg mindene, úgyhogy most sajnálom szegényt. Persze csak távolból, mert nem találkozunk. Számkitörlés elmaradt, mert amikor megpróbáltam neki elmagyarázni SMS-ben (mennyire szánalmas vagyok, de hát nem találkozunk), hogy nekem ennyi volt, mert annál, ami most van, több kell, nem értette meg, hogy vége. Egyszerűen nem értette. Olyan válaszokat kaptam, amik teljesen másról szóltak, én pedig azt nem értettem, hogy miért nem érti. Gondoltam talán nem kapta meg az üzenetem, úgyhogy megpróbáltam újra, aztán újra, közben megtudtam, hogy mennie kell egy autóért, meg hogy felborult a motorral, aztán, hogy hazaért és mindene fáj. Strucc, vazze, strucc. Aztán megkérdezte, hogy miért is Sorry? Hát erre már nem tudtam mit lépni. Inkább megírtam neki, hogy lesz szlovák parti holnap. Szóval beletört az élesre-fényesre csiszolt szemfogam.
Ennyi. Lehet, hogy mégsem szeretnek kegyetlennek az Istenek.

Nincs életvezetési tanácsadás. Good bye van és számkitörlés. Aztán ha esetleg mégegyszer írna, akkor az a megalázó kérdés lesz, hogy "Ne haragudj, ki vagy?".
Dög vagyok. Hiába, néha ilyen könyörtelennek szeretnek az Istenek.
Egyébként pedig Depeche Mode van. Little 15. Aktuális.

Mivel három napja süt a nap, ami nagy szó, tegnap elmentem kempingszéket venni a teraszra. Vettem is kettőt. Egyet nekem, egyet meg a lábamnak, hogy jól fel tudjam tenni. Azóta sütkérezek és bámulgatok. Nem is olyan nagy baj, hogy nincs internetem. :D
És már barnultam is. Két árnyalatot legalább. Egyet tegnap, egyet meg ma. Hehe. És vettem harminc faktoros krémet is az arcomra. Végre használhatom is. Meg a nyári ruháimat is. Juhééééé, jó idő! Végre!
Meg segítek Mattnek megfejteni az életét. Pályaválasztási és életvezetési tanácsadó lettem. Hhihihihihi. Ez vicces. Tényleg.
És nem is vagyok dög. Hehehe.

Pár napja (tényleg kb. 2) süt a nap reggelente, úgyhogy ma gyorsan el is mentem venni két darab kempingszéket a balkonra. Van pohártartója is, ami azért lényegtelen szempont, mert sokkal jobban szeretem a bögréket.

Lassan minden visszatér a régi kerékvágásba. Van reggeli kávé-cigi mellett blog olvasgatás, illegál letöltés, nincs vastabletta és a hozzá kapcsolódó oxigén-molekula, nincs extra C-vitamin, van reggeli kibámulás az ablakon és némi color, hogy azért ne legyen annyira egyhangú az életem. Van fight, mert ugye skorpióknál az kell. Lehet az a szemétlevitelről szóló "Rajtakaptalak!" című játszma, vagy a mosogatásról szóló "Na most megvagy!" című játszma, ami arról szól, hogy "Nem én vagyok az, aki nem csinálja, hanem Ő!", ami vicces, és reagálok. Mostanában írásban. A konyhaszekrény ajtaján lévő papírra. Hehehe. Levelezünk.
Van még kívülről szemlélődés, keserű-édes irónia, és bent a helyen pedig mozi. Fight Club. Én pedig úgy döntöttem, hogy a "Először az vessen követ ..." típusú játékot játszom nagyon finoman és óvatosan. És ezt élvezem.
Van minden nap egy kis eső, néha szitáló, néha szemerkélő, néha zuhogó, néha simán csak eső, néha viharos széllel tarkított, néha gyöngyszemekként aláhulló, néha ködszerűen gomolygó, mikor mi. Van néha napsütés is, tegnap pl. napoztam az ablakomban, és van valaki, aki ráébresztett, hogy van nekem egy kis teraszom, ahonnan tök jól lehet kibámulni.

Puhatolózunk és tapogatózunk. Csak finoman, lassan, óvatosan, kicsi távolságot tartva, lassan közelítve.
Így kezdődik minden szerelmi történet. Kár, hogy ennek vége lesz hamarosan. És abban sem vagyok biztos, hogy ebből szerelmi történet lesz. Persze lehet, hogy ez mindegy is, mert inkább a saját türelmetlenségem kordában tartásáról szól a történet.
Úgyhogy várok és közben dobolok az ujjaimmal az asztalon. (Láthatatlanul.)

Az esőcseppek milliónyi gyöngyszemként zuhannak a föld felé, és az egész olyan, mintha egy lassított filmet néznék.
Bloody rain, bloody Friday.

Na jó, kicsit összeszedem, hogy mi van most, mert ahogy végigolvastam az utóbbi posztokat elég szép kusza.
A cselekmény két fonalon szalad. Az egyik a munkahelyen lévő szarkavarás, ami ma folytatódott, bár azt hiszem megtaláltam a megoldást és Thomashoz, a full engine-hez fogok fordulni, aki mint kiderült nagyon durva oroszlán fiú, és amikor ezt megtudtam, rögtön meg is világosodott minden, de minden. Na jó, csak az, hogy miért is volt olyan rettentő vonzó. Az oroszlánokkal az van, hogy eleinte nagyon-nagyon vonzanak, de aztán ahogy telik az idő, legtöbbször rá kell jönnöm, hogy bár az analógiájuk az igazságos király lenne, legtöbbször csak a király él, és inkább önkényes, önimádó, mint igazságos és bölcs. Amikor ezt a pontot elérem a felismerések során, akkor inkább undor foglalja el a tisztelet és imádat helyét, és lépek hátra legalább 82-t. Thomasszal ez még nem történt meg, úgyhogy akár még bízhatok benne, hogy ő a jó király és nem az ostoba. Persze az én lassú és well-organized bika létemnek kapcsolat szinten lehet, hogy nem, de munkatárs szinten még lehet, hogy igen. Majd meglátjuk. Őt most éppen áthelyezték egy másik étterembe, de reggel összefutottunk a bankban és csacsogtunk egy kicsit. Hát, ... ő sincs túl jó passzban. Lehet, hogy a csillagok England felett. :D
Szóval ez itt a lehetséges megoldás rész volt, ami kicsit megnyugtat. A munkahely rész az, hogy ma Nat felhívta a tulajdonosokat (lehet, hogy okosabb volt és nem Ed-et hívta, mint mi - vazze a fucking politika és taktikai játszmák, mennyire undorító ez!), és szerintem simán eléri, hogy kirúgják a legújabb managert is, és közben a hellyel nem történik semmi. Hihetetlen vazze. Nekem pedig kavarog a gyomrom. Mindegy, úgy döntöttem, hogy magán akciókba kezdek és elkezdem rendberakni azokat a dolgokat, amiket szerintem lehetne, addig is kimaradok ebből a szarságból. Persze a feszültség is topping, mindenki idegbeteg és ordibál egymással, én pedig csak leszarom. Mostmár. Tegnap is odajött a kis-chef és megkérdezte, hogy ... Figyelj, mi a fasz van? Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy: Nem tudom. Mi a fasz van? Dolgozunk, nem?
Meg kell keresnem a szótárban, hogy hogy van angolul, hogy szarkavarás! Két napja tervezem, de a kisszótárban nincs benne. Hehehe.
A másik vonal a magánélet, ami van is, nincs is. Kb. 12 SMS naponta, de nem találkozunk. A péntek estém szabad, de a Jóisten vicce talán, hogy ő meg pont dolgozik kb. éjfélig. A Jóisten néha teljesen elveszti a humorát az életemmel kapcsolatban. Az elmúlt hetekben pl. szerintem Knut humorát vette kölcsön, mert minden alkalommal kinyílik a bicska a zsebemben, amikor vicceskedik.
Tehát röviden ennyi.

2007. július 25.

Bent felejtette a telefonját a mnkahelyén. Ez történt.

2007. július 24.

Szóval a Special Treatment for Reka program folytatódik. Tegnap elmentünk Knuttal mulatni a Honey Club-ba, mármint Knut fogalmai szerint mulatni, mert persze az elején csak ittunk és járt a szánk. Na jó, inkább az övé. Egészen addig, amíg egy kedves huszonéves úgy érezte, hogy köze kell, hogy legyen hozzám, amit jelzett is, huszonéves módon, de nagyon aranyosan. Ezek után úgy döntöttem, hogy inkább fiatal fiú, mint a rengeteg unalmas dolgot mesélő Knut, és rettentő jót táncoltunk Mattel. Sőt.
A másik, hogy Lara levágta a hajam, és nagyon tetszik. Kicsit modernebb, kevésbbé romatikus, egyszerű, és végre egészséges.
A mai nap további történése, hogy az utcán összefutottam Mike-kal (Mike angol színész, játszott a Merlinben pár éve (repül az idő), és az Ekusba jártak kajálni minden nap). Ami azért érdekes, mert gondoltam, hogy egy napon talán befut a Pablo's-ba valamelyikük a színészcsapatból, sőt, szinte megesküszöm rá, hogy az első napjaim egyikén bent volt a szőke színészlány a pasijával, de csak rémlett az arca és csak pár nappal később jöttem rá, hogy honnan ismerem. Szóval Mike, aki a kedvenc vendégeim egyike volt, nem ismert meg. Kicsit zavart arcot vágott, de azért beszélgettünk pár mondatot. Talán a hajam tette, talán a más környezet, talán a másnaposan sápadt arcom, nem tudom.
Az internetem helyén még mindig egy hatalmas, üresen tátongó információs űr tátong, az életem értelmének helyén pedig egy még annál is hatalmasabb questionmark.
Elindulok a laundry-ba. Kíváncsi vagyok, hogy a fiatal Matt válaszol-e az SMS-emre, amit küldtem neki. Kicsit félek, hogy nem, és kicsit félek, hogy igen. I am full of questions.
...
Válaszolt.
Azt írta, hogy: Send me your post code. I will visit you. :-) I have a motorcycle. Small one. But now I have to go out of Brighton. Send me that post code. Pls. (17.25 h.)
Majd azt, hogy: Got it. Its close. I have to go. Cheers. (17.31 h)
Azóta nem hallottam felőle.
Ma a tunnelben gitározás. Ezt jobban kedvelem, mint a dobot.

2007. július 19.

A gyilkos liliom életrekelt, és mérgező eufóriával tölti meg a szobát. Ha meghalnék, ilyen halált kívánnék magamnak.

A free internetem helyen egy hatalmas informacios ur tatong hatarozatlan ideig. Ezert nem irok.

Végre pihi

A mai meeting persze elmaradt, de cseppet se bánom.
Az eső zuhog egész nap, és megvettem a Starsky és Hutch első évadjának második DVD-jét second hand, úgyhogy most nagyon örülök, és asszem holnap megveszem a maradék két DVD-t is, mert ma reggel, amikor Norah Jones után véletlenül az iTunes az Undisputed Truth-ra váltott, az jutott az eszembe, hogy mennyire szívesen néznék egy kis klasszikus, 80-as évekbeli krimit.
Yuppie!
Réka boldog.

Görgőnek (ha olvassa)

Rózsa Presszó, vazza meg!
Érted!?

Dühös poszt az elmúlt hetekről

Szóval jó régen nem írtam már. Most végre megírom, hogy miért, kicsit dühösen, kicsit szétrobbanva, és asszem közben kinyitom Pandóra szelencéjét is, mert tényleg mindjárt szétrobbanok. Olyan szívesen szitkozódnék is, de ezt így nyilvánosan persze nem illik. Pedig ... esküszöm tudok három soros káromkodást! Szép cifrát!
Most Pandóra, aztán írás megint.
Tehát:
Brightonba megérkezett a nyár. Ez azt jelenti, hogy két hete, mint az őrültek futunk a placcon, hogy ne őrjöngjön mindenki a türelmetlenségtől. Két hete megérkezett Alex, az új üzletvezető, aki már az első napokban kijelentette, hogy nem hajlandó segíteni nekünk, viszont vesz fel még embereket. All right. Az elmúlt héten sikerült annyira széthajtanom magam, hogy jól meg is fáztam, a 3 szaros szabadnapomat otthon, az ágyban töltöttem, nagyrészt alva. Ezután visszamegyek hétfőn délben, és kiderül, hogy nem kellene bent lennem csak 5-re. Rendben. Hazamegyek, beveszem a gyógyszereimet, rákészülve, hogy min. 4-ig még regenerálódhatok. Erre, felhív, hogy "ugyan a beosztásban benne van Mónika, de sajnos 12-kor még nincs bent, pedig 11-re van beírva."
Kérdés: be tudnék-e menni.
Válasz (mert hülye állat vagyok, aki felelősnek érzi magát a munkahelye iránt): Persze, fél óra és ott vagyok.
Ezek után rohanok a placcon, amennyire bírok kb. 3 órán keresztül, ő meg kivisz kb. 5 ételt. Rendben, nem baj. Nyelek. Másnap dettó. Harmadnap nap megkérdezem tőle, hogy
"Figyelj, rendeltetek sört? Mert az egyikből egyáltalán nincs, a másikból meg kb. fél hűtőnyi, de annak ma vége."
Válaszol: Aha, szerintem Natália rendelt kedden.
Én: Kedden? Nem másnap szállítanak? Hm. ... ... Biztos, hogy rendelt?
Alex: Persze-persze.
Telik az idő, rohanok a szrs placcon, lóg a nyelvem, alig kapok levegőt, folyik az orrom, stb, stb, stb.
Péntek. Sör még mindig sehol, megérkezik Natália és kérdem: "Rendeltél sört?"
Válaszol, hogy ő biz nem, mert ő már nem manager, és a rendelés az Alex dolga. Szóval Alex nem rendelt, Natália nem rendelt, én meg anyázok. Mert péntek van és szombat-vasárnap ezek nem dolgoznak, és mert nem értem, hogy mi a fsz van. Hogy miért kell harcolni, és nem lehet együtt dolgozni? Szóval forr a víz körülöttem, aminek tetejébe meg ott van a head chef, aki meg a másik birodalomvédő atyaúristen, aki állítólag simán megzsarolta a tulajt, hogy vagy az üzletvezető vagy ő meg néhány fej a konyhából. Pont. Nekem pedig borsózik a hátam a szarkavarástól. És még beteg is vagyok.
Ráadásul Knut azzal hívott fel valamelyik nap, hogy látta, ahogy Alex törölt egy teljes számlát és zsebre tette a pénzt. No meg a tip-ből is hiányzik. Na vazze. Még egy morális kérdés is a tetejébe. Köszi. És "de ne is mondd senkinek! És felejtsd is el!". Aha, mostmár biztosan elfogom. Szóval elegem van. Ki akarok szállni.
Ma úgy döntöttem, hogy innentől kezdve egy kicsit elhagyom a testem és kívülről fogom az eseményeket figyelni. És lehet, hogy még ma lefoglalom a repjegyemet.
Szóval ez történt. És persze ez csak nagyvonalakban, mert egyébként nap, mint nap olyan feladatokkal kell megküzdenem, hogy az életem egy rémálommá vált lassan.
Ebbe persze az is beletartozik, hogy eltűnt a jó kis FREEwifi csatornám, és folyamatosan küzdenem kell az internetért.
A liliomom pedig szépen kinyílt, és gyönyörűen illatozik, de jelen pillanatban benne is csak az idő múlását látom.
És itt vazze még mindig nincs nyár! Ez is meglehetős feszültséggel tölt el, mert a biológiai órám hozzászokott, hogy ilyenkor rohadék meleg van, és lehet nagyon lenge nadrágban és ujjatlanban nyomni. ... És nem. Nem lehet. Vastag farmer van és mellé egy kardigán. És nincs meleg.
A dobosok pedig beköltöztek a szembenlévő alagútba és hetente min. egyszer tolják. ... Hajnali négyig. ... legtöbbször akkor, amikor reggel kelnem kellene min. 9-kor. (ami nem ritka, mert egy héten min. 4-szer így van.) Szóval örülök. Na jó, nem.
Úgy érzem nagyon rám jár a rúd mostanában. 3 hete.

Amerika

Ma fekete keresztény kongresszus volt a városban, úgyhogy belecsöppentünk az amerikai filmek világába. Olcsó kosztümök és olcsó öltönyök tisztes baptista feketéken. Nem Sidey Poitier, és nem Whoopi Goldberg, de mégcsak nem is Denzel Washington, hanem Beah Richards a Guess Who's Coming-ból. Igazi gospel bárányok.
Hát igen, ha Mohamed nem megy a hegyhez, ...

Az elmúlt három szabadnapom

1. nap: torokgyulladással ébredés, fejfájás, köhögési inger, de köhögés nem, mert ugye fáj a torkom, úgyhogy örülök, ha levegőt venni tudok. gyógyszervásárlás, némi étel vásárlás, utána haza, fekvés, alvás. Legalább 12 óra két-három órás szakaszokban, fél óra ébrenléttel megszakítva, amíg egy csésze teát és egy újabb filmet magamhoz vettem.
2. nap: fekvés, alvás, két óra vásárlás, utána ágyba visszazuhanás, köhögés, torokgyulladás nem, helyette viszont orrfolyás, némi fejfájás, 4 filmen elalvás.
3. nap: reggel fél 9-kor ébredés, boldogság, hogy már jobb, laundry-ba menés, gyógyszer vásárlás, hazamenés, habos tejeskávé ivás blueberry muffinnal, közben matiné gyerekfilm nézés, otthonmaradás, J-vel csacsogás, most pedig gyógyszer, fejfájás, orrfolyás, egy újabb film és újra alvás.
Hát ezért nem írok. Mert kivagyok. Nem kicsit. Holnap pedig dolgozás.

Befejezetlen történet

A lány ott ült Madrid apró, ismeretlen terén, a névtelen kávézóban, a sejtelmesen sárgás lámpafényben. Boldog volt. Eufórikusan. Élvezte a lét minden pillanatát. Mosolygott. Senki nem értette a mosolyát, de ez egyáltalán nem számított. Élvezte a fülledt, levegőtlen, forró éjszakát, amelyben mindenki izzadtságban fürdött, és feszülten figyelte a pillanatokat, amikor hátán végigguruló izzadtságcseppek csiklandozták. Akár simogatás is lehetett volna. Egy apró, alig érzékelhető tollpihe suhanása a bőrfelületén. Finom volt. Lassan belekortyolt az asztalon lévő sörbe, lesimogatta a páracsepeket az oldaláról, és mosolygott. Belebámult a házak fölött feszülő éjszaka sötétjébe, a házak között kifeszített lámpa fényébe, a téren lévő egyetlen fa koronájába, és a városi csendbe. Nem volt autózúgás. A szűk utcákban csak nagyritkán jelenik meg egy-egy autó. A tér falai tompán visszhangozták a lakások életét és a készülő vacsora hangjait. Edénycsörömpölés, beszélgetés, szekrényajtó csapódás. Felnézett az ablakokra, és csak az élet árnyékait látta. Kiteregetett ruhák, növényekkel roskadásig tele volt rakott balkonok, furcsa kis bábjáték. "Ez az élet ..." gondolta "... kívülről." És tekintete már tovább is kalandozott a macskakövekre. Szükésfekete kockakövek egymás mellett félig elcsúszott sorokba rendezve.

folyt. köv.

Sírós-pityogós (má' megint)

Ezt most belső kényszertől vezetve kell ide beillesztenem leginkább az első pont miatt. Nagyon tetszik. Pompás valláskritika pár sorban.
Neurotic Cookbook
A mai naphoz hozzátartozik még, hogy hazaérésem után hiába próbáltam elaludni hajnali 5-ig, nem sikerült, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni, és felkeltem. Rájöttem, hogy még nem is láttam a partot napfelkeltében. Utána persze olyan voltam, mint akit mosófával mostak két órán keresztül. Ezek után szabadnapos bevásárlás - mint szabadnapos rutin -, telefon keresés (nem mintha az utóbbi két napban hihetetlen árzuhanáson mentek volna keresztül a telefonok), aztán nagyzabálás, majd min. fél óra zokogás a The Notebook című legújabb kedvenc filmen, és persze utána "Mi értelme van egyáltalán az életemnek" című fejezet update-elése és átszerkesztése kifejezetten a mai napra. Asszem nem lenne szabad ilyen filmeket néznem. Teljesen kicsinálnak. Egy jó viszont volt benne. Utána könnyedén elaludtam ahelyett, hogy az errefelé nagyon ritka napsütést élveztem volna a parton. Kárpótlásként viszont megérkezett Bob kb. 55 dala a gépemre, egy Special Edition, amiben simán vannak fiatalkori ska számok, amit nem gondoltam volna Bob-ról. Egyébként elég lassú számok, úgyhogy most nem sok sunshine energiát kapok tőle. A másik pompás dolog, amit ma kitaláltam, hogy összekeverem a krémtúrót az epres joghurttal, mert az milyen jó. Ebből is látszik, hogy mennyire nem bírok magammal mit kezdeni. Grrrrrruh. És persze már megint nem hívtam fel senkit, nem találkoztam senkivel. Lassan felölthetem a remete jelzőt, és beköltözhetek a ház előtti alagútba.
Lehet, hogy pár napra ki kellene kapcsolnom a gépet. Persze az is lehet, hogy nagy unalmamban elmegyek és megveszem a Sims2-t az összes Expansion Pack-al és majd írok, hogy mi történt ma Elisabeth Goth-al, akivel tegnap kiirtattam az egész családot. Hehe. Tényleg, nem is értem, hogy miért nincs Börtönévek Expansion Pack. Biztosan jó móka lenne ilyen dark napokra.

Össze-vissza

R-nek igaza volt. A barátok majd jönnek.
Hol is kezdjem? Bob Marley Hurray.
Voltunk kollektíve sörözni. Annyira hiányzott már ez. Ma Slavka talált 70 fontot az egyik asztal alatt, amiből 30-at nekem adott, amit majd jól titokban visszacsempészek a táskájába, de ez titok. Ezután elmentünk sörözni, aminek a végén rohannom kellett haza, merthát a szükség ugye ... aztán a WC-n szitkozódtam egy sort, mert már megint elhasználták az összes WC-papírt, de hála a lélekjelenlétemnek még időben vissza tudtam rohanni papírzsebkendőért a szobámba a következő mondatot szűrve át a fogaimon: "Azért sem hagyom itt. Oldjátok meg, ha nem bírtatok venni." Persze utána jót nevettem magamon, most pedig győz az éhség, lemegyek a törökhöz a szétesett arcok közé csirkehambit venni. :D
Szóval érdemes csirkézni a törököknél. Mindig megkérdezik, hogy hogy vagyok, meg azt, hogy hogy hívnak, és ennél tovább nem is megyünk. Alattunk van egy trafik, ahová cigit venni járok csak, szintén muszlim tulajdon. Heteken keresztül ez ment:
- Hello, how are you?
- Fine, thank you. How are you?
- If you feel good, I feel good.
Ennyi. Amikor azt mondtam, hogy "I feel very bad today, but how are you?", az volt a válasz, hogy "If you feel bad, I feel bad too." Köszi. Aztán szépen lassan eljutottunk odáig, hogy mostmár pár mondatos beszélgetéseket folytatunk a hétköznapokról. Persze mindezt lassan, nagyon lassan.
Szóval a csirke-hambisnál asszem az lesz a következő lépés, hogy "My name is Reka, do you give me discount?" Na jó, ez ordas vicc. Inkább nem. Úgyis csak kicsit szétesett éjszakákon megyek, amikor nincs itthon semmi kaja.
Holnap szabadnapom lesz, és ma sütött a nap is egy kicsit, úgyhogy bízom a holnapi jó időben. Ha nem lesz, az sem baj.
Megvettem az első nem évelő növényemet, ami azt jelenti, hogy lassan fészket rakok. Furcsa folyamat ez. Akkor döbbentem erre rá, amikor tegnap elkezdtem számolgatni, hogy mennyi van a bankszámlámon, és rájöttem, hogy lehet, hogy az a pénz, amit szeretnék hamarabb összejön, mint ahogy azt legbelül érzem és ennek az egésznek pár hónap múlva lehet, hogy hirtelen vége lesz. Aztán párhuzamot húztam a növény és az életem között, és rájöttem, hogy az ő gyökereivel én is rendelkezem. És egyre inkább.
És persze nagyon örülök a legújabban szerzett Bob Marley Legend albumnak. És persze kicsit hiányzik a "Hello African, tell me how you doing?" ;o)

Szóval a mai napom úgy folytatódott, hogy az egyik kedvenc vendégem legújabb csaja (kb. 55-60 évesek) azt olvasta az újságban, hogy idén már nem lesz nyár England-ben. Ezen túl már csak azért drukkolhatok, hogy inkább az örök tavasz köszöntsön ránk, ne pedig az örök ősz. Hehe. Persze ebbe már lassan belenyugszom. Emil volt bent kajcsizni, aztán jött a legújabb kolleganőnk, aki egyenlőre csak részmunkaidős, és nem beszél sokat angolul, viszont folyamatosan mosolyog és a csávók a konyhában nagyon imádják. (Hurrá!) Elég későn zártunk, de minden rendben volt és az este végére fel is ébredtem.
Zárásként pedig a sarkon találkoztam egy kedves gitáros utcazenésszel, aki azt énekelte, hogy:
Dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right.
Singin: dont worry about a thing,
cause every little thing gonna be all right!

Rise up this mornin,
Smiled with the risin sun,
Three little birds
Pitch by my doorstep
Singin sweet songs
Of melodies pure and true,
Sayin, (this is my message to you-ou-ou:)

Singin: dont worry bout a thing,
cause every little thing gonna be all right.
Singin: dont worry (dont worry) bout a thing,
cause every little thing gonna be all right!

Úgyhogy nem is aggódom, viszont most nagyon vágyom egy kis Bob Marley-féle sunshine félórára és egy cigire, úgyhogy induljon hát Bob Marley itt, és csókoltassuk a Mátét, akinek végre jobb napja van, és üzenjük enki azt, hogy ha esetleg mégegyszer rossz napod lenne, hallgasssssssd eeeeeezt! Yipppppiiiiiiiiiiiieeeeeeeeeeee!

Na most aztán igazán szar. Mert most még másnapos is vagyok attól, amitől még berúgnom sem lett volna szabad. A Sinatrát pedig végképpen nem értem. Felvágom az ereimet, ha hallgatnom kell. Bármit, csak ezt ne.
Ma viszont úgy döntöttem, hogy nem automatikusan kávé-cigivel kezdek, hanem nagy pohár hideg vízzel. Aztán mégegy nagy hideg vízzel. ... Kicsit besokkaltam a kávétól.
Na jó, monológ vége. Asszem ennyi volt mára.

Szlovák parti

Szóval ma este szlovák parti, és ha valakinek pár éve azt mondtam volna, hogy képes vagyok két korsó sörtől és 25 cl tequilától berúgni, biztosan körberöhögnek.
Szlovák parti: nagyon jó flash, szlovák rockos muzsika, aminek a szövegét egyáltalán nem értem, de azért ... Édesanyám, részeg vagyok, mint a csap ... :D
Szóval volt New York-New York, meg Dirty Dancing fő betétdal, meg fura-ismerős arcok, leginkább szlovákok, akik elmagyarázták nekem, hogy ez egy szlovák parti, tehát nem beszél senki csehül (nem mintha lenne közöm bármelyik nyelvhez is), meg mi volt még? Tényleg sikerült berúgnom kevés alkoholtól! Ez szinte hihetetlen!
A lengyel fiú gyorsan feladta. Úgy döntött, hogy inkább felszolgáló melót keres. Szegény, a nap végére egészen kipurcant. :D Mi még? Megyek, készítek egy kis garlic bread-et, hogy észhez térjek.
Szóval a Szovák-partira vele együtt érkeztem:

Legújabb legjobb barátom (newest best friend), akit simán lemarihuánáztak a biztonsági őrök, mire én felajánlottam nekik egy levelet, hátha boldogok lesznek tőle. :D Nem kértek. Ettől én lettem boldog. :D Kapott sört is az este, ezért a "Kedves alkoholista barátom" címet is kiérdemelte. :D Most itt csücsül az asztalon.
Szóval most R. megy, ellenőriz garlic bread, aztán zuhan ágy. Gyorsan, hatékonyan.
Spiccesen (részegen) blogot írni jó. Hehe.
És akkor most jöhet az a Frank Sinatra Best of, amit hetek óta nem bírok meghallgatni. Yeah! "What my love...", "Saying something stupid...", ... Oh Frank! És persze mindezt üvöltve, mármint amennyire lehet, és igazán sajnálom, hogy nem adhatom elő a magánszámomat az ablak-tükörnek (pedig világi díva tudok lenni néha), mert a szomszéd szobákban alszanak.
:,(
Na jó éjt!

Most Roy Ayers és Coffy Soundtrack. Lelki-füli orgazmus. Jaj.

Kedvenc filmek folder

A következő filmek kerültek bele a kedvenc filmek folderbe:
Marie-Antoinette
Before Sunset
Stranger than fiction
Lake House (ez az örök Reeves szerelem)
Paris Je T'aime
Jackie Brown
Interstate 60 (határeset, éppen belecsúszott)
Click
Az 50 első randi

Most kellene még egy nap agónia, hogy végre kipihenjem magam és végre teljesen üresnek érezhessem magam, készen egy új napra, de nincs ilyen. Megint munka, pedig tudnék most megint aludni kb. délután 3-ig, vagy mégtovább. Alig várom a jövőhetet, amikor végre hazajön Natalia és lehet két szabadnapom a héten.
Ja, van új managerünk. Szintén meleg. Ez viszont unszimpatikus is. Remélem gyorsan beadja a kulcsot! Na megyek, lemosom a hajpakolást, hogy egy kicsit még agonizálhassak úgy du. kettőig.
Tutu szavaival élve: Flyingnak lenni most nem olyan jó. :,(

Csak címszavakban

Ma "reggel" 11-kor kelés, ráérős kávézás, reggeli gyanánt (12-kor) litván "fasírt" evés valami ismeretlen, de nagyon finom szósszal és salátával. Mindezt a konyhában fogyasztottuk el, állva. Ja igen, a litván lányok egyikének itt van a mamája a kisebbik lányával, és ő főzött. Meg is jegyeztük Sam-mel, hogy otthon-íze volt, ami a gyorskajákhoz hozzászokott ízlelőbimbóinknak elég jól esett. No meg egy kicsit a lelkemnek is. Utána "londri", két mosás, Primark - 11 pár zokni, 7 bugyi, egy új lepedő (ami kicsi :(), mobil keresés, mert a régi kezd meghalni, főzés, The Graduate nézés, belealvás, felébredés 9 után pár perccel, Hatter olvasás, kacagás, 5 db Twix biscuit finger.
Most: Marie-Antoinette ötödször, persze úgy, hogy vannak részek, amiket még biztosan nem láttam, mert tegnap este is elaludtam rajta, bár irgalmatlanul jó film. Az első mondatot viszont már kívülről fújom persze.
Utána (vagy közben? Már megint?) alvás, holnap pedig új, nagyon szép lengyel mosogatófiú. Kíváncsi vagyok.

L.-nek és Á.-nak

Gyakran elbeszélünk egymás mellett. Egy bölcs ember egyszer azt írta, hogy ez azért van, mert a szavak csupán jelképek. Az összes emlékünk arról a dologról, amit jelképeznek. Ezért hát mást jelent nekem a "piros", és mást jelent Neked. Mást jelent nekem a "szeretet", és mást jelent Neked. Amikor Hozzád szólok, nem tudom, hogy mit jelent neked a szó, ami elhangzik, és te nem tudod, hogy valójában mit jelent nekem. Van azonban a szavaknak egy általános jelentése, ezért vagyunk képesek kommunikálni, azonban ez nem fedi le az emlékek összességét. Amikor azt mondom: "tenger", Te nem tudod, hogy mit éreztem, amikor először lenéztem a víz alá búvárszemüveggel Levantóban, és magam alatt 4 méter mélységben megpillantottam a földet, és hirtelen azt gondoltam, hogy valójában nem is úszok, hanem repülök, és meg is ijedtem egy kicsit, hogy mindjárt lezuhanok; nincs benne a birghtoni part, amikor fúj a szél és a színe először egészen homokos-sárga, majd zöld, aztán sötét türkiz és legbelül mélykék; nincs benne a montenegrói part, ahol a sziklák úgy állnak ki a vízből, mintha egy bálna emelkedne épp ki és várod, hogy mikor dugja ki végre a hátát és merül el újra a kék mélységben. Ezek nincsenek benne. Nem is oszthatom meg veled. Csupán abban reménykedhetek, hogy a te emlékeid egy adott szóról valamennyire fedik az enyémet, és megértesz, hogyha azt mondom, hogy "szerelem", vagy ha azt mondom, hogy "édes", az jó, és nem rossz.

A sirályok az égen minden este hatalmas, fehér, mozgó csillagokká válnak a város fényében, én pedig lassan megint megszeretem ezt az örök őszt, amiben a nap minden reggel felkel, este pedig lenyugszik. Lassan én is megnyugszom. Béke van. Az élet végülis jó dolog.

Fák

Van abban valami nagyon megnyugtató és békés, ahogy a fák susognak a szélben. Amolyan kellemesen elringató érzés.

Saturday night fever

Szóval mégegy szombat, és mégegy british részegekkel teli utca, és mégegy egy sörtől berúgós este.
Ettem viszont Chicken Fillet Burgert a töröknél. Asszem lassan kezdem magam otthon érzezni. Szegény törökök, egész éjjel mást sem látnak, mint alkoholtól szétesett arcokat.
A gázosok persze nem jöttek ki. Állítólag nem szoktak. Sem szombaton, sem vasárnap. Azt mondták, hogy felejtsem is el ezt a lehetőséget. A britek lusták. Kijönnek, hogy elzárják a gázt, de hogy meg is javítsanak bármit is hétvégén? Áh, no way.
Ennyi mára. Részegen. Alvás. Hajnali kettő húszkor. Megint.

Ma gazszivargas-elharitas. Hogy mikre nem vagyok kepes angolul! Vazzeeeee, lassan buszke leszek magamra. Persze nem megy gond nelkul, de hal'Istennek az indiai megerto es turelmes. Raadasul jokat is poenkodtunk azon, hogy fogalmam sincs a Post Code-rol, ami itt aztan letfontossagu. Eljen a British Gas! Es persze jovo heten hetvegen jon Brightonba, ugyhogy jol meghivtam egy pizzara. Cheeeeeese!

X és Y (v2)

X és Y összejöttek. Ez fáj. Nem azért fáj, mert szeretném Y-t, vagy legalábbis jelenlegi korszakában biztosan nem, amikor leginkább a farok csóválja, viszont szeretem, amikor kedvesen megcirógatja az arcomat és akkor azt hiszem, hogy szeret. Persze rá fél órával vagy egy nappal már mással van, aztán egy nap múlva megint mással, aztán megint, és én tudom, hogy nem szeret, csupán szeretne szeretni és örül, hogy ezt pár perc erejéig eljátszhatja velem. Nekem pedig jól esik. Jól esik a meleg szeretet és pillanatnyi gondoskodás, amit kapok. Szeretnék belőle kapni még, és még, és még. És nem fogok. Tudom. Ez az, ami fáj. Elmegy, más utakat talál folyamatosan, és nem jön. Nem kapok cirógatást, sem gondoskodást, csak sztorikat, hogy már megint kivel, mit, hol, mikor. Nem akarom tudni, és mégis kíváncsi vagyok. Szeretném azt mondani, hogy nem érdekel, de amikor kimondom már ott is a kérdés, hogy "mi is történt?". Ezért inkább nem mondom. Persze az egy kicsit sok, amikor Y X-ről kérdez. Az a tűréshatárom. Kb. olyan, amikor a turkish elkérte a lakásomat, hogy a budapesti barátnőjével ott hetyegjen. Vazze! Kedves vagyok, meg jó fej és haver is ha kell, de azért nekem is van lelkem!
Mély levegőt vesz, kitombol:
És még volt képe azt mondani, hogy "Mi olyan jók voltunk együtt." Hát ha tényleg olyan kva jók voltunk együtt, akkor mi a fenéért kell állandóan új csajok után rohangálni? Na mindegy. Ez is elmúlik egyszer.

Hétköznapi felismerések

Mostanában két dolog köszön rám néha, és lep meg hirtelen, váratlan helyzetekben. Az egyik a hétköznapi jelenetek otthont nyújtó érzése, a másik pedig a karakter-ikrek létezése.
Nem tudom, hogy képes leszek e érthetően megmagyarázni, vagy visszaadni ezeket a dolgokat, hogy számotokra is ráébredés-szerű élmény legyen, de megpróbálom.
Az első kategóriába tartozó események egyike ma történt.
A háttérsztori a következő: hajléktalan lány az utcán, koszosan, csapzott hajjal, hátizsákkal majszol valamit, vele szemben egy rendőr, kezében jegyzetfüzet beszél mobiltelefonon, és láthatólag olvas valamit a jegyzetfüzetből. Hajléktalan lány eleinte közönyös, majd esdeklően vonyít pár szót, amit nem értettem, majd dühösen ugyanezt, aztán pedig a síró hang következik. Én hátrébb, az étteremben állok. (Később a lányt elviszik, de ez már lényegtelen a felismerés szempontjából.) Kollegáim, először Lara, majd Alina kiállnak bámészkodni az ajtóba, mert semmi más dolguk nincs. Eleinte fel sem figyelnek az eseményekre, majd elkezdik szinte közönyösen figyelni, hogy mi történik. Pár másodperccel később érkezik egy fiú, rendel egy take away pizzát és az ajtóban vár. Lara elveszi a pénzt, leadja a rendelést és visszamegy. Ismét figyeli az eseményeket, még mindig szinte közönyösen. A fiú hozzászól, egyirányba néznek, elkezdenek beszélgetni, gondolom arról, hogy valójában mi is történik. Beszélgetnek és nézik. Pár perc az egész, mégis az az érzésem támad, hogy ez az a dolog, ami a világ bármely táján ugyanígy történik, amikor történik. Vadidegen emberek pár perc erejéig összetalálkoznak vita és különösebb nyom nélkül.
Karakter-ikrek: Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de valahogy bizonyos emberek bennemaradnak a fejemben. Nem életem meghatározó embereiről van szó, mert azok természetes, hogy benne maradnak a fejemben, hanem karakterekről, akikkel lehet, hogy életemben soha nem volt komolyabb, vagy közelibb kapcsolatom, mégis valahogy ott vannak. A vonásaik, az alapvető jellemzőik (számomra alapvetők, mert persze egy ember ezer és ezer jellemzővel rendelkezik, és mindenkinek más és más marad meg az adott emberről), és emlékeztetnek valakire, bár nem tudom megmondani, hogy miért, mert látszólag tök különbözők. Ők a karakter-ikrek. Biztosan mindenkinek van ilyen, de az ember csak ritkán figyel fel egyre-egyre. Ma találkoztam egy nagyon kedves emlékem karakter-ikrével. A nevére már nem emlékszem sajnos, de Olaszországban dolgoztunk együtt a Casino-ban (aminek a jelentése egyébként közösségi hely, tehát egyáltalán nincs szerencsejáték. Ez ott egy 3 szintes étterem-disco-étterem volt.). Nagyon édes fiú volt, amolyan tipikus szűz-fiú, akinek a tojáshéj még a fenekén, nyári munkán van a "romlottakkal", akik persze tanítják inni meg csajozni, nagyon jó poénjai vannak, de nagyon szégyenlősen adja elő, és amikor látja, hogy bejött a poén, akkor magában kuncog. Hosszú, barna göndör haj, apró szürkésbarna szemek, szemüveg, kicsit elszállt, vékony alkat, a konzervatóriumba készül. Tényleg nagyon mókás látvány volt. Egyszerűen imádnivaló. Szóval ma felmentem az emeletre, és ott ült. Nem ő, de a karakter-ikre. Középbarna, hosszú, göndör haj, apró, zöld szemek, szemüveg, és csajozott. Látszott, hogy értelmes és jó poénjai vannak. Gondoltam megkérdezem, hogy zenél-e, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem. Inkább csak megőrzöm őt jó emlékezetemben és azt is, akire annyira nagyon hasonlít. Nekem. És persze kicsit hálás vagyok, hogy megtöltötte napsugárral a napomat. Édes emlékeket csalogatott elő.

Marketing-baromságok

Kíváncsi lennék, hogy miről szólt az a brainstorming, aminek eredményeképpen sikerült rányomtatni az orvosi gumikesztyűs doboz tetejére azt, hogy "Gentle touch".
Én asszociálok valamire, de az egy kicsit morbid.

Az új manager

Ma a következő sztori történt:
Kimozdulok otthonról kb. 1 órára, vettem Reservoir dog-ot, meg beestem a Taj nevű organic távol-keleti meseboltba, ahol ezerféle fűszerből és finomságból lehe válogatni, úgyhogy vettem is isteni Chai teát meg kókusztejet, meg kókuszkrémet, mert gondoltam az milyen jó lesz a tejbegrízzel (tejet elfelejtettem venni), meg sááááárgadinnyét! Valójában ezért mentem. Mézédes sárgadinnyéért. Na mindegy, ez csak egy fölös kiétrő volt.
Szóval kijövök a Taj-ból és szembetalálom magam Chris-szel, a román chef-fel.
- Hello Darling (pörrrgetett "r"-rel)! What are you doing here?
- I bought few things.
- Ah. Did you hear that the new manager ran away today?
- What? Ran away?
- Yes, on the back door. In the afternoon.
- What? Why?
- I don't know. He just ran away.
Nem bírta a kiképzést. Ennyi. Pedig már azt hittem, hogy lesz egy meleg főnököm. Hehehehe. Nem lett. Az viszont egy kicsit mulatságos, hogy valaki a harmadik munkanapján úgy lép le, hogy elvileg ő a felelős az egész helyért és nem szól senkinek, csak eltűnik, nem?

Harmónia

Kínai lány Che Guevarás pólóban.

Életem háza

Szóval mostanában arról álmodozom, hogy lesz egy kis házam kis kerttel, egy kis faluban, vagy mellette. Lesz a kertben egy nagy diófa, vagy valamilyen más nagy fa, ami nagy árnyékot vet nyáron, hogy lehessen alatta hűsölni, és alatta lesz egy fonott karosszék, amiben délutánonként olvagatok, télen meg majd jól kint hagyok, hogy lehessen róla szép képeket készíteni fekete-fehérben. És a kis háznak lesz két szintje, meg egy pincéje. Az alsó szinten lesz egy kicsi étkező, meg egy kicsi amerikai konyha-mert az amerikai konyhából lehet beszélgetni főzés közben-, meg egy pici fürdőszoba külön WC-vel. Az emeleten meg lesz két szoba, az egyik a lépcsőtől balra, a másik a lépcsőtől jobbra, és padlásszobák lesznek. És lesznek nagy kerti-partik, meg nagy bográcsozás a szabadban, meg kintalvás a fűben nyáron, meg esti könyv-felolvasás barátoknak a pattogó tűznél, meg lesz egy kis nyárikonyha a kertben egy nagyon kerek, világoskék kerámia teáskannával M. emlékére, meg lesznek málnabokrok, mert azok maguktól termik az édes csemegét, meg lesznek málnaérés idején nagy málnaevő-mackó-partik, meg lesz még barkács-zuhanyzó is a kertben, amolyan fekete műanyaghordós. És a barátaimnak majd jól elárulom,hogy hol van a titkos hely, ahol a kulcsot tartom, hogy aztán ha nem lennék otthon, akkor is be tudjanak menni, és majd jól meglepődöm, amikor megyek haza, és a kis teraszon jeges teát iszogatnak a barátaim és rám várnak! És lehet majd jönni szingliként, kicsit szomorúan, kicsit magányosan, mert elhagyott az Ő, és lehet majd kikapcsolni és teljesen elfelejteni a világot, meg lehet jönni majd szerelmesen az új kedvessel, mert milyen jó, hogy van boldogság a Földön, meg lehet jönni gyerekkel házason vagy nem, és ígérem majd megpróbálok úgy tűnni, hogy nem aggódok, amikor a kedvenc japán teáscsészémmel akarnak majd mindenáron lepkét-bogarat fogni.
Hát ilyen dolgokról álmodozom.

Segítség!

Szükségem van egy bio-emberre, aki ért a megújuló energiaforrásokhoz!
Ez befolyásolhatja ittlétem hosszúságát is, úgyhogy aki tud ilyen embert, vagy tud olyan embert, aki hallott már olyan valakiről, aki hallotta a rádióban, hogy létezik egy olyan ember, aki látta a TV-ben, hogy van valaki, akinek a szomszédjának az unokaöccse vagy valami hasonló, kérem jelentkezzen!
Köszi!

Summertime when the living is easy ...

Ma végre szabadnap, délben kelés, és ezerrel jön a vihar. Hát persze. Hétfőn is ugyanez volt. Mint megtudtam Dezsó azért van itt, mert van alattunk egy konyha, meg még ki tudja mi a házban, és sajna kiirthatatlanok. Kb. 3-4 havonta hívnak egy irtót, aki irtójó, de még ő sem bír valük. Ennyi. Dezsó viszont egynőlre egyedi látványosság. Aztán ha jönnek a haverok is bulizni, akkor jön az irtójó irtó, és pár hónapig megint nincs egy Dezsó sem. Nekem erről annyi a véleményem, hogy végülis szimbiózisban élünk vagy mi a fene..

Ma visszaolvastam és most esett le egy csomó dolog. Basszus, Á. írtam neked egy csomó kommentet, mint nem Á. És most esett le.
L., te viszont egy valag pénzzel lógsz nekem, ha csak úgy letöltögeted a képeimet és felhasználod egy MARKETING anyagba! Vagy legalábbis egy mintapéldánnyal mindenképpen! Ha pedig azt mered mondani, hogy már elfogyott, akkor mégtöbb pénzzel.

Más: A WC-re menet találkoztam a legújabb lakótársunkkal. Úgy döntöttem az lesz a neve, hogy Dezsó. Ó-val. Dezsó egy min. 1,5 cm nagyságú csótány. A visszafelé utat óvatosan tettem meg, nehogy rátapossak. (Azért remélem, hogy Dezsó magányos alkat és nem hozza magával a barátait, mert egy kicsit sokan lennénk ebben a lakásban.)
A másik lakótársam, (aki nagyon rövid ideig volt a lakótársam, mert csak most vettem észre) a seszínű lepke koffeinmérgezésben halt meg. Beleesett a kávémba, amit reggel otthagytam az asztalon. Tanulság? Nincs. A lepkék rövid életűek.

Két film

Most ezzel untatlak benneteket.
Két filmet láttam a közelmúltban.
1. Letters from Iwo Jima: Nem szeretem a háborús filmeket. Ezért sem akartam megnézni, de mégis. Kb. 3-szor futottam neki, és lelkileg is rákészültem, hogy most ez jön, és mégsem. Továbbra sem szeretem a háborús filmeket. Az egyetlen dolog, ami miatt megnéztem, mert szeretem a régi leveleket. Szeretek pl. képeslap kiállításokra járni és olvasgatni, hogy miket írtak egymásnak az emberek a század elején. Imádom pl. az ilyen régi szövegeket, hogy pl. a "Drága Mancikám! ...". Imádom! Persze ez a film nem volt ilyen, ezért nem is annyira imádom.
2. Stranger than Fiction: Imádom, ahogy Emma Thomson narrál, imádom a sztorit, bár van egy kis Kaufman flash-em, de Kaufman-t is imádom, úgyhogy ez egyáltalán nem baj. Azt hiszem az egyik gyöngyszemeim közé fog tartozni, amit örömmel nézek meg többször.

Pad Ma Muang Himmapran

Ma este thai kaja. Már régóta mondja a Sam, hogy az egyik közeli utcában a thai étterem nagyon jó, de mindig szkeptikusan álltam a témához. Azt hittem, hogy a thai meg a kínai egykutya és mindegy. Mekkorát tévedtem!
Úgyhogy most Pad Ma Muang Himmapran-t eszem kókuszos rizzsel. Basszus, hogy ez a kókuszos rizs mekkora találmány! Thai-földjén biztosan nagyon jó vegának is lenni. Miért, miért, miért nem kóstoltam meg ezt korábban?
Átok előítéletek!

Dilemma

Eljutottam az első morális kérdésemhez a bloggal kapcsolatban. Ezért írok fölösleges hülyeségeket. A kérdés a blog őszintesége.
Leírhatom-e teljes őszinteséggel a gondolataimat, ha azok mások életét szervesen érintik és befolyásolhatják, és ha azok olyanokról szólnak, akikről biztosan tudom, hogy olvassák a sorokat? Amíg nem tudtam, hogy kik olvasnak, ez nem volt gond. Most egy kicsit az.

(u.i. Szétestem. Kinyitottam Pandora-szelencémet és kicsit szétesett a világ. Megyek a partra.)

Utálom az egész világot. Nem tudok feltölteni, a nettel szórakoznom kell, hogy legyen, hívom a Jo-ékat és nem veszik fel, vagy felveszik és egy Kovács Zsolt nevű akárki szól bele, hogy hát biz ez biztosan téves szám. Én meg majd jól elhiszem, hogy az a szám, ami a mobilomban van hirtelen átalakult egy vadidegen magyar csávó számává Angliában. Persze biztosan jó poén, de én kurvára nem vagyok most abban a hangulatban, hogy ezen harsányan kacagjak. Egyszerűen tele van a búrám.
És vettem egy Magnolia-Cherry Blossom szobaillatosítót (bár a szobám méretét tekintve talán egy szekrényillatosító is elég lett volna), aminek következtében csodálatos rágóillat tölti be a szobámat. Grrrrr. Most még ezt is utálom.
u.i.: Kiderült, hogy a régi magyar számát hívtam. ekkora balekot!

Rágógumi-tejút az aszfalton.

Aki bearanyozta pár órámat

Szinte eszevesztetten rohantam fel a felső szintre, és törtem át a WC-ről jövő emberek között, amikor hirtelen szembetaláltam magam vele. Nem tűnt volna fel, ha ugyanúgy, mint a többiek az árral együtt haladt volna, velem szemben, de megállt. Megállt az utolsó asztal mögött és várt, hogy elhaladjak a székek és asztalok között lévő vékony folyosón a bár felé. Közben úgy nézett rám eszelős mosollyal és mohón lángoló tekintettel, mintha valami gyémántot talált volna a földön. Alacsony, áttetsző fehér arcbőrrel, amelyet világosbarna szeplők borítottak néhol és hatalmas szürkészöld szemekkel. Annyira nagy volt a szivárványhártyája, hogy szinte alig lehetett látni a szeme fehérjét. Pár perccel később én vittem ki neki és a barátjának az előételt. Akkor már őrülten türelmetlen fény lobogott szemeiben, melyre visszahúzódó mosollyal válaszoltam, és kívántam jó étvágyat nekik. Megijedtem. Ismét pár perccel később már kerestem az alkalmat, hogy az asztalukhoz kerüljek, de mégis próbáltam elkerülni a konkrét kérdéseket. Minden egyes alkalommal, amikor lehetett egymásra néztünk. Én lopva, ő kihívóan. Aztán lassan megváltozott a tekintete. Azt hiszem megértett. Nyugalom költözött szemeibe, de az élet szeretete ottmaradt. Amikor elment, dobot még egy utolsó csókot és természetesen elfelejtette, hogy el akarta vinni, amit nem bírtak már megenni, én pedig reménykedtem, hogy visszajönnek érte. Izgága 50-es. Ez tetszett.
Fél órával később még mindig azon kaptam magam néha, hogy az asztalt törölgetem, mosolygok, és rá gondolok. Bearanyozta pár órámat és ezt nem felejtem el neki.

Asszem kicsit felszamolom a net-fuggosegemet. Azzal kezdem, hogy amikor hazaerek, nem kapcsolom be a gepet. Mar beteges, hogy hazaerek hajnali 1-kor es ketto, fel haromig ulok a gep elott es szetbombazott, faradt aggyal probalok ertelmes posztokat osszehozni, vagy barmit. Es kozben persze annyira leamortizalom magam, hogy a helyen sem tudok helyt allni.
Majd megirom, hogy hogy sikerult. Lehet, hogy meg ma este. Hehehe.

Ma Richard Bona, aki amellett, hogy csodálatos hangja van, fantasztikus basszeres (akik vmi folytán mindig közel állnak a szívemhez), nagyon karizmatikus egyéniség.
Ez itt ő:Djombwe
Meg ez is: Laka M'ba
Meg ez is: Dina Lam
Ez itt egy trió: Toto Bona Lokua (Lokua egyébként legalább olyan gyönyörű, mint Bona-zeneileg. Teljes neve Lokua Kanza és félelemetesen kellemes a hangja. Az a típus, amit ha egy nő meghall, akkor azt mondja, hogy "Úristen, nekem ilyen csodálatos férfi kell!" Persze ha meglátja fényképen, akkor elmegy a kedve, dehát a hangjáért szeretjük a zenészt.)
Ez itt Bobby McFerrinnel: Impro
És ilyen basszus szólóval lehettek gazdagabbak, ha sikerül eljutnotok egy koncerte: Szolnok (nem annyira jó a hang, de a valószínűleg illegálban készült felvételektől ne várjunk sokat. Viszont megértem, hogy meg akarta tartani ezt az emléket.)
Hát ennyit egy kameruni fickóról, aki 37 életéve alatt eljutott a saját maga barkácsolt gitártól a jazz-hatalmasokig, merthogy kb. mindenkivel játszott már, aki számít Zawinultól kezdve Pastoriuson keresztül az atyaúristenig, és kb. bármit eljátszik a basszusgitárján. Bááááármit! Meg is értem, hogy Bona királynak tartja magát.
(u.i: Ne merjétek azt kommentelni, hogy a jövőhéten lesz koncertje az A38-on, mert abba belehalok, úgyhogy aki tud ilyesmiről, az bölcsen hallgasson. Köszi

Hát ez gyorsabban elmúlt, mint gondoltam. Délután 5-6 körül még azt gondoltam, hogy édes-fájós szerelmes verseket fogok ma este faragni a laptopom monitorjára a tőkehalmáj konzervről, de sajnos elmúlt. Jó dolog olyan helyre visszajönni, ahol szeretnek. Merthogy szeretnek. Még a múlt heti undi Réka sem tudta feledtetni ezt a dolgot. Knut drága fülig érő mosollyal fogadott, Marius pedig puszikat dobált egész nap nekem. Még azt is elhatároztam, hogy hétfőn biztosan felhívom Kamel-t, aki mostmár minden pénteken ott ebédel nálunk, csak hogy láthasson (ebben tuti biztos vagyok). Francia-arab fickó, min. 5 évvel fiatalabb. Vagy legalábbis most még azt gondolom, bár nem hallgattam végig az élete történetét, de most, hogy bizalmat szavaztam neki, esküszöm rákérdezek. Persze nem mintha akarnék tőle különösebben bármit is, de most úgy érzem, hogy valahol ismét sikerült ottfelejtenem a csigaházamat és ez jó. Élet van. Megélt. Így döntöttem.
A csajok is nagyon örültek. Ennek én is örültem. Pedig a múlt héten tényleg nagyon-nagyon utálatos voltam velük. Persze ma is egy kicsit, de ki kell élnem ezt a dolgot, mert holnap jön vmi új manager és onnantól kezdve már hárman leszünk undik velük, tehát én szükségszerűen kevésbbé leszek undi. Inkább jófej leszek. Így döntöttem. Utáljanak mást, ne engem. Hehe.
Pár korábbi posztot kicsit átírtam.

Ilyenkor szokott az jonni, hogy fajdalmas oldalakkal toltom meg a naplomat, amit nem biztos, hogy megosztok veletek, de ha igen, akkor az azt jelenti, hogy nagyon bator vagyok es olyan dolgokat olvashattok, amit meg soha senki.
Persze valojaban az van, hogy jol esik ez az edes-fajdalmas erzes a gyomorszajamban, mert olyan, de olyan regota vartam mar erre, mert olyan, de olyan regen tortent es kirangat a mindennapi apatiabol es nagyon-nagyon jo dolgok kovetik rendszerint, ugyhogy ha azt olvassatok, hogy faj, ne sajnaljatok, hanem oruljetek, mert vegre felebredtem.

Bazsa feléledt.
Hiába, mindigis tudtam, hogy varázslényem van. Bármire képes vagyok. Csak ez a furcsa édes-fájó érzés múlna el a gyomorszájamból! Vagy akkor legyen erősebb, de kapcsolódjon hozzá valami finom dolog, amitől boldogan vállalom azt.
Jackie Brown-nal vígasztalódom. Voltam ám Jackie Brown hétfőn, tudom milyen az. Határozottan közlekedni a járólapos, furcsán visszhangzó, hosszú folyosókon, ahol mindenki csak veled egyirányba közlekedik. Igazán jó. Pláne, hogy utána átnyújtod a beszállókártyádat, és ha szerencséd van, akkor át kell kelnie a gépnek valami jó kis zivatarfelhőn és akkor van hullámvasút. Egyébként csak nyeldeklés van, mert a nyomáskülönbség miatt folyamatosan bedugul a füled. Szóval Jackie Brownnak lenni jó!

Vadnyugat

Azt hiszem valamikor előző életemben magányos vad-nyugati hős voltam, aki csendben és méltósággal lépett le, amikor azt érezte, hogy már nincs helye a történetben. Minden néző tudta viszont, hogy ő a főszereplő, és hogy a tett, amit véghezvisz mekkora jelentőségű. Ilyenkor az érzelmesebb nők könnyekben törnek ki a nézőtéren, a férfiak pedig bámulják önfeláldozását.
Most csak én, a hős tudom, hogy minek milyen jelentősége van, és én vagyok a nézőtéren sírdogáló nő is. És a legrosszabb, hogy nem értem. Nem tudom, hogy hol kezdődött az a pont, amikor elkezdtem hazudni magamnak és mi az igazság. Csak azt tudom, hogy valami fáj és biztosan el fog múlni.

Budapest-egyenleg

Az elmúlt 3 és fél nap egyenlege:
Minőségi vörös bor: 8 dl
Minőségi fehér bor: 3 dl (ebből 0.5 dl angolosan a ruhámon és a cipőmön landolt)
3 korty után Minőségivé nyilvánítható meggybor: 6 dl
Unicum: 8 cl
6 dl meggybor és 8 cl Unicum után Minőségivé nyilvánított házi (meghatározhatatlanul)vegyes pálinka: 12 cl
Tócs(n)i: 4 db
Sharidon (vagy Saridon?): 1 db
Csók: 3 db
Red Bull: 1 db
Kávé: 7 csésze
Elismerő féfimosolyok: 12 db (a Holló utcai építőmunkásokat nem számolom, akik úgy néztek rám, mint egyetlen női járókelőre, mintha akik még nőt sem láttak soha)
Jóképű férfiak száma az utcán: 12 db
Boldog órák száma: 60
Fájdalmas-szomorú órák száma: 14
Végigaludt órák száma: kevés
Macskaszőrszálak: 124 db

Tócs(n)i-parti

Ezt megígértem, hogy lehet, hogy még ma, úgyhogy:
A hagyományos Tócs(n)i-partinak három alapvető jellemzője van (kedden sikerült hagyományos tócs(n)i-partivá avatni, merthogy három után már hagyományként kezelhetjük, azt hiszem):
1. R. hihetetlen mennyiségű tócs(n)ija. Hagyományosan kizárólag krumpliból, lisztből, tojásból és némi sóból! Nagyon durván fokhagymás tejföllel.
2. Alkohol fogyasztása kellemes beszélgetéssel, amíg a tócs(n)i elkészül és utána még hosszan, amikor már betegre zabáltad magad.
3. Víszintesbe kerülés egy ellenkező nemű egyeddel (a víszintesbe kerülés nem jelenti a szexet, de kibővíthető azzá az érintett felek közös beleegyezésével).
Ezek alapján kijelenthetem, hogy a hagyományos Tócs(n)i-partit ismét sikerült megrendezni és mindenki sikeresen teljesítette a fenti kitételeket.
A fenti feltételeken túl a Tócs(n)i-parti további eseményekkel bővíthető, azonban ha valamelyik pont nem teljesül, a Tócs(n)i-parti sajnos nem tekinthető hagyományos Tócs(n)i-partinak.

Megérkeztem

20 fok, szitáló eső (és a frizura tökéletes marad). Semmi sem változott, bár biztosan volt jó idő is, mert a bazsalikomom elszáradt. No sebaj, holnaptól szárított bazsalikomot eszünk.
Ja, és a blogger magyar nyelvre váltott. Mostmár nem Edit Post van, hanem Bejegyzések szerkesztése. Hm.

Ui, zsö szvi franszéz

Valami oknál fogva egy csomóan franciának néznek. Ma volt egy asztalunk, - jó anyagiakkal rendelkező 50-esek - ahol a Szőr külön fizette a Sampájnját, ami egyenként kerül kb. 30 fontba (eladunk belőle kb. 3-at egy évben-ők megittak kettőt). Amikor visszaadta a kártyaleolvasót úgy köszönte meg, hogy "Merszi boku". Gondoltam nem ábrándítom ki, úgyhogy azt válaszoltam a lehető legelegánsabb módon, hogy "Dö rijen Möszjő", ami annyit tesz: Nincs mit uram. Ez az egyetlen mondat, amit amúgy franciásan képes vagyok előadni ilyen helyzetben. (Hála Siegfried-nek megtanultam raccsolva-hörögve kiejteni az "r" hangot anélkül, hogy leköpném a szemben lévőt, bár gondolom egy franciának feltűnne, hogy közöm sincs a nyelvhez.) Így utólag belegondolva lehet, hogy nem ez volt a legjobb válasz, de sajnos fogalmam sincs, hogy hogy mondják franciául azt, hogy "Szívesen". Persze mindegy is, mert ő sem. (Az angolok 90 %-a nem beszél semmilyen más nyelvet.) Nagyon édesen mosolyogva megismételte, hogy "Dö rijen" és úgy maradt. Én pedig mentem egy másik vendéghez a kártyaleolvasóval.
Vége.

Örömmel látom, hogy otthon 30 fok körül lesz a hőmérséklet, mikor hazaérek. Meg fogok dgleni. Az itteni 20 fokkal szemben.
De jó lesz! Annyira várom már!

Paris Je t'aime

Először azt gondoltam nem jó film, bár nem láttam csak az elejét. Franciául, felirat nélkül. Természetesen nem értettem semmit. Aztán találtam feliratot, de el volt csúszva. Megnéztem az elejét, ismét nem tetszett. Belenéztem a közepébe és hirtelen beleragadtam. Elkapott. Szerelmek, rövid történetek, színész-óriások. David Busceni, mint béna turista, Elijah Wood, Juliette Binoche, mint lerongyolódott 40-es anya, áh, nehéz elmesélni. Zseniális.
Mindenképpen nézzétek meg! Erős 10 pontos!

Mégiscsak Salsa-királynő lettem. És még a harisnyámról is meg tudtam feledkezni. Igaz, hogy néha összekevertem a lábaimat, de srácok, ha megtanultok vezetni, ígérem megtanulok táncolni. Akkora különbség van. És annyira lehet érezni, hogy mennyire határozott az adott férfi, hogy az hihetetlen.
Na mára ennyi, csókolom.

Sz(m)örfös

Véleményem a nylon-harisnyáról

A nylon-harisnya, közismertebb nevén nájlon harisnya a világ egyik legborzalmasabb találmánya. Sosem lehet elég nagy és elég kényelmes. Már tizenévesen gyűlöltem, mert combban általában szorított vagy megcsavarodott, a legalkalmatlanabb pillanatokban szaladt fel vagy éppen lecsúszott vagy meggyűrődött, ami mégrosszabb. Ezentúl, nadrággal lehetetlen hordani, mert olyan a kiképzése, hogy a "bevágást" teljesen eltűnteti és az ember feneke olyanná válik, mint egy fél kosárlabda vagy mint aki pelenkát hord. Ma volt benne részem kb. 5 percig. Nem lett szerelem a vége.
Ennyi.
Salsa-királynő sem lettem.
Van helyette ma estére Bridge to Terabithia. Talán kárpótol. A tegnap esti Preminiton Sandra B-vel nem hatott meg annyira.

Mit kíván a magyar nemzet?

Mindenekelőtt áramot itthonra, mert már megint nincs, bár nem értem miért. Viszont ha nincs áram, nincs reggeli kávé és nincs világ a fürdőszobában. Emiatt elég szomorú is vagyok.
Ismét viszont: elkezdtem a visszaszámlálást erősen és nagyon várom már a 3 nap múlva reggelt, amikoris összepakolom az összes cuccomat és oda megyek, amit némelyek már nagyon unnak és utálnak, én viszont egyre jobban szeretek. És Traubi szódát fogok inni, meg Túró Rudolfot enni sokat, meg Boci-csokit, meg ízetlen trappppppistát és LÁNGOS-t, meg TÓCSNI-t! Ugye eszem majd Tócsnit?
Ma pedig elmegyek Salsa-királynőnek.

Abszurd 2.

Krisnas ket pitbullal.

Ez itt az új mosodás táskám. Ilyenekkel boldogítom magam.

Ma verőfényes napsütéssel kezdtünk, aztán belekerültünk egy felhőbe. Azóta is benne vagyunk.
Érdekes dolog egy felhőben lenni. Pláne ha belegondolok, hogy a repülőgépen ülve a felhők olyanok, mint egy hatalmas vattacukor. Néha kedvem lenne fejest ugrani beléjük.

Hol árulnak Királyfi feliratos békát? Oda kell mennem. Szereznem kell egyet mielőtt megkattanok.

Problémáim a léttel

Miért nem lehet mindig kicsit őrültnek lenni? Játszani?
Sárkányt eregetni a szélben. Felmenni a Gellért-hegyre csillagokat bámulni éjjel. Elcsenni a szökőkútban fürdőzők cipőjét. Sőt, szökőkútban fürdeni és utána csurom vizesen hazamenni mezítláb a napsütésben. Puszit nyomni az ablaküveg hátuljára, amelyben egy tühtig uriember tökéletesíti a frizuráját. Lepkéket kergetni a réten hálóval, gondosan ügyelve arra, hogy el ne kapj egyet sem, mert a lepke akkor igazán szép, amikor szabad. Megváltani a világot egy korsó sör mellett anélkül ... szabadon. Birkózni a fűben a Margit-szigeten. Felvinni a tetőre a kanapét és ott aludni éjjel. Földig érő esernyőt gyártani, amin van egy cipzár is, így aztán úgy funkcionálhatna, mint egy sátor. Álmodozni, őőőőőőrültnek lenni. Akarok! És akarok hozzá társakat találni!

Ma Before Sunset. Zseniális. Még mindig szerelmes vagyok az Ethan Hawkba.

Beszélgetés

Ülünk a tengerparton a romantikus némettel, a női lelkek nagy ismerőjével, Knuttal (aka Germán). Némi szünet után megszólal és megkérdi:
- Ugye neked már késő gyermeken gondolkodni.
- Hát nem tudom Knut. Szerinted rendeljem meg most a sírhelyemet vagy még van pár év az életemből, amit élvezhetek.

Majd' elfelejtettem

A mai nap mérlege 4 db dupla Twix. A múlt hét végső egyenlege 4 db dupla Twix, 1 dob. Cadbury Fingers (kb.48 db-két óra alatt)és 6 db csokis cereal bar volt, viszont nem dohányzom kevesebbet és nem sportolok. Édességfüggő lettem.

Budapest, nyár, szerelem

Volt egy nyár az életemben, amikor távol voltam Tőle. Amikor messze voltam még nem éreztem, hogy hiányzik. Kárpótolt a kristálytiszta tengervíz, az örök napozás, a hatalmas jukkák, a burjánzó növények látványa, a citrom és narancsfák, a szentjánosbogarak a kertben és a színáradat, amit egy olasz kisváros nyújtani tudott. Utána, amikor hazaértem minden rettenetesen szürkének, sivárnak és hidegnek tűnt. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna.
Eltelt egy újabb év és ismét elhagytam Olaszországért, majd Barcelonáért. Nagyon szép volt, de valahogy a végén azt éreztem, hogy hazahúz a szívem. Otthon akartam végre lenni, érteni a mondatokat, amiket az utcán mondanak egymásnak az emberek, kimondani végre azt, amit szeretnék és azokkal a szavakkal, amik jól esnek. Amikor hazaértem, azt hittem ez volt az utolsó utam távolra. Aztán elkedtem dolgozni egy kedves baráti közegben és hallgattam: "Emlékszel, amikor tavalyelőtt kint voltunk a Szigeten és ..." És válaszoltam: "Én akkor Olaszországban voltam."
Aztán mondták még azt is, hogy: "Emlékszel, amikor még kint volt a Kopaszin a West Balkán és ..." Válasz: "Nem, én akkor az egész nyarat Olaszországban töltöttem. Fogalmam sincs, hogy mi volt akkor itthon."
Meg azt is, hogy: "Emlékszel, amikor a Duna annyira kint volt ... és milyen király volt ..." És a válasz ismét ez volt: "Nem, én akkor Olaszországban voltam és az olaszok kérdezgették tőlünk, hogy aggódunk e. Mi meg mondtuk, hogy miért aggódnánk, hisz itt vagyunk." Szóval kimaradt egy csomó közös emlék, történés, ami annak, aki ott maradt, természetes volt. Nekem nem. Talán kicsit fájt néha. Talán rosszul esett, hogy nem vagyok része annak az életnek, aminek mindenki más és azok, akik fontosak számomra nem voltak részei annak, amit én azon a két nyáron átéltem. Olyan ez, mintha egy filmbe hirtelen bevágnának fél órányi oda nem illő anyagot. Kicsit furcsa, talán érthetetlen is. Most ugyanez van. Fél óra Anglia, tengerparttal, tavasszal júniusban, fordítva működő közlekedéssel és villanykapcsolókkal, új ismerősökkel és talán barátokkal is, akiknek fél órára belépek az életébe, hogy némi nyomot hagyjak. Talán jót, talán rosszat. És ismét örök kérdésként ott lebeghet a fejem felett, hogy milyen élményekkel lehettem volna gazdagabb, ha nem lépek ki fél órára Budapest életéből. Corvin terasz? Mi az?

Volt ma Magyar Vándor barátokkal, kicsi honvágy Budapest utcáit látva, cipőkeresés, pénzköltés, elfáradás, most pedig Káma Szutra.
Jó éjt.

Tavasz júniusban

Végre Brightonba is megérkezett a tavasz. A levegő hársfa illatot áraszt, kellemesen langyos, a partról pedig Barbeque illat száll fel. Ez így már tetszik. Szeretem. Egyébként ma már pár percre ki is nyitottam a szemem és rácsodálkoztam a szemben lévő háztömb szépségére. Már megint. Végre. Szerelem.

Marketing-baromságok 3.

Ezt csak hallottam, de le fogom checkolni, hogy tényleg így van e.
Creamy Sparkling Water.
Holnapután leírom a megoldást. Addig jó agyalást!

Hogyan improve my English

Tegnap olyat találtam az egyik torrent kereső oldal Family rovatában, hogy nem hittem a szememnek. A címe: Benji, Zax and the Alien Prince.
Dereng valami? Tizenéves korom kedvenc sorozata volt. Na jó, mondhatjuk simán azt is, hogy gyermekkorom. Az első rész persze elég szar volt, de most, a második után már megvagyok. Bár nem azért, mert olyan izgalmas, hanem mert olyan humoros. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára filmen rózsaszín pöttyös szandált hordó (hisztis) kövér amerikai turistát. Hihíííííííí! A minősége persze hagy némi kívánnivalót maga után, de ugye egy Tündér Lalától sem várjuk, hogy Dolbi szörránd hangzású legyen DVD minőséggel.
Mindez persze eredeti hanggal (amivel fejleszthetem angoltudásomat), a zseniális Benjivel, aki megtanulta még azt is, hogy hogyan kell újságpapírral letakarni Zax-ot a szeméttelepen. Igaz, hogy előszörre nem sikerült neki, mert rálépett a sarkára, de egy hirtelen vágás a közeledő üldözőkre, és másodszorra már tökéletesen kivitelezte a dolgot. A készítők viszont gondosan figyeltek arra, hogy Benji a második próbálkozásnál elejéről kezdje az egészet, nem pedig csak a kedves nézőt hülyének nézve bevágták, ahogy kész az egész. Ez igazán jól esett. Azt hiszem Benji utolsó filmei közé tartozott ez a sorozat. RIP.
Az aláfestő zene persze tipikus 80-as évek elektronikus zenéje (egy botrány és nagyon mulatságos), a kosztümök úgyszintén. Ezüst homlokpánt, térdzokni meg rövidnadrág, és a többiek. No meg a rózsaszín szandi a kövér amerika nőn, amivel nem bírok betelni. Igazi gyöngyszem.
Az ilyen mondatokról nem is beszélve: "Oh my dear diode!" Biztosan sok hasznát fogom venni. Hehehe.

Nemakármilyen Critical Mass

Ma, amikor kinéztem az ablakon az alábbi látvány fogadott.

"Nahát ..." gondoltam "Brightonban is van Critical Mass. Nincs új a nap alatt."
Elővettem a fényképezőgépemet, mondván, hogy úgyis régen használtam, legalább készítek pár képet dokumentációs céllal. Megtettem. A 300-as telének köszönhetem, hogy rádöbbenhettem, hogy már megint elhamarkodottan ítéltem.
A második képnél (alább) még semmi sem tűnt fel. Persze, hiszen a középen lévő kifestett félvér fickóra koncentráltam, mint egyetlen látványosság a csapatban. Hehe. Ez a szelektív látás.

Még itt sem fogtam gyanút.

Ennél a képnél jelent meg először a fejemben a vörösen villogó felirat, hogy "Meztelen! Figyelj! Meztelen! Halló! Nem látod? MEZTELEN!"

Ezek után bőszen kattogtattam. Persze az összeset nem tudom ide felrakni, de azért még kettőt:

Ők nagyon édesek voltak:

Tanulság? Sose légy enervált!!!
Ja igen, a negyvenes szicíliai kollégám azt mondta, amikor meglátta őket a városban, hogy "In my city they would be killed." Hehehe. Szigorú katolicizmus.

Latvian Movies

Ismét egy fölösleges poszt, bár én szoktam szeretni az ilyen játkékokat.
Szóval: A két Latvian lakótársamtól kaptam filmeket. Persze fele oroszul, fele angolul (és ez a fele az amit már ezerszer láttam, persze)
Lehet tippelni, hogy milyen filmeket takarnak a címek:
Liedy valdovas
Skorpijony karalius
Angely miestas
Fataliska moteris
Briusas Visagalis
Golopom no Europe
Nos, ha megfejtettétek, akkor már azt is tudjátok, hogy tutira átírom magamnak ezek felét legalább, mert nagyon mulatságos. Legalább annyira, mint anno a Terminátor 3-at nézni szlovák szinkronnal.

Miért nem?

Nos, leírom, hogy miért nem, és abból rögtön lesz egy igen, mert ilyen furi ez az élet.
Azért nem írtam mostanában, mert elolvastam a korábbi posztokat és elkezdtem gondolkozni rajta. Amikor elkezdtem ezt az egészet, akkor volt egy koncepcióm. Valamiért elkezdtem írni. Emlékeket megosztani, érdekes dolgokat leírni a világról, a világomról, ahogy én látom, meg ahogy mások is láthatnák, ha egy kicsit odafigyelnének arra, amit én észreveszek. Kezdődött régi-régi emlékekkel, pársoros versekkel, ritkán. Aztán elindultam megint világgá és gondoltam milyen jó lesz! Nem kell leveleket írogatnom (mert lehet, hogy sok ember számára nem köztudott, de én tisztában vagyok vele, hogy RETTENTŐEN LUSTA EMBER VAGYOK!), plusz (!) benne volt egy "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusú indíttatás. Aztán jött egy olyan ötlet is, hogy "Na akkor itt van nektek Anglia!". Csak hogy nehogy azt gondolja bárki is, hogy ez itt a mennyország vagy valami hasonló. Nem az. Volt is miről írnom bőven, mert minden egy kicsit új és szokatlan volt, no meg fordítva működő. Az ország, ahol még a villanykapcsolók is fordítva működnek. Vicces, de kb. 1 hetembe került, míg az étteremben záráskor megtanultam, hogy TÉNYLEG FORDÍTVA MŰKÖDIK. Gondolom kedves kollégáim párszor megmosolyogtak, amikor záráskor 3-szor, 4-szer fel-le kapcsolgattam a kapcsolókat. Hehe. A brand new supervisor! Ezen túl még a mai napig nem tudom, hogy merre van a balra és merre a jobbra. Az utcán automatikusan nézek először balra, majd jobbra, és amikor megnyugodva elindulok, akkor kiderül, hogy rohanhatok a túloldalra, mert már megint elb-tam. Furi, de ez az a reflex ami még mindig nem alakult át a 3 hónap alatt. Hiába, 30 év az 30 év.
Szóval gondoltam ezeket mind leírom MINDENKINEK, barátoknak és ismeretleneknek. Egy része meg is történt.
Azonban.
Végre megvettem ezt a tünde gépet, hogy ismét becsatlakozhassak az információs- és kényelmi társadalomba, és valahogy azt vettem észre, hogy kezdenek hígulni a közölni valóim és már nem is írok semmi olyat, amit szeretnék. Csupán fölösleges közléskényszer dolgozik bennem. Na ez volt, az a pont, ahol úgy döntöttem, hogy egy kicsit pihenek és összeszedem magam. Ismét kilépek a való világba, mert beszűkültem és csak egy monitor, egy billentyűzet és egy Wifi van az életemben (no meg a százalékok), ami mindenhol ugyanolyan. Nem árulom el, hogy hány giga "fölösleges" dolog került ezalatt a pár hét alatt a winyómra. Azt pedig pláne titkolom, hogy hány filmet néztem meg. Addiction.
Ja, még valami, ami miatt egy kicsit visszavettem. Kezdek néha bizonytalan lenni a magyar mondtatokban. Nagyon furi, mert angolul egyáltalán nem tudok jobban (na jó, egy icipicit), de néha úgy érzem, hogy az a magyar mondat, nem magyar mondat. Mindig jókat nevettem azokon a magyarokon, akik kimentek külföldre, és fél év után elfelejtették a nyelvet, úgyhogy most lassan elkezdhetek magamon nevetni. Vagy méginkább sírni. A helyesírásról pedig már nem is beszélek.
(A legújabb rossz hírem pedig, hogy a liliomom tetves. :'( A tetűről van még egy sztorim, de az egy külön post lesz.)
Szóval ezért nem. De ígérem nemsokára megint! Frissen! Lehet, hogy még ma.

Reklámszövegek 2.

Mára ezt találtam nektek:
Everyday pen
Milyen lehet a nem everyday pen? Lehet ötletelni. Várom!

Szabad-kedd

Ma vásároltunk.
Sorry srácok, nem lesz ajándék. (Nektek.) Viszont cserébe megdícsérhetitek az új ruháimat valahogy így:
- Milyen jól áll! (azzal a hangsúllyal, amiben benne van az, hogy: Tényleg emiatt a szr miatt nem hoztál nekem Chocolate Cookie Chip-et?)

Lakótársak 423.

Legújabb információm Samuelről: horkol.

Chavela Vargas

Megszakadt a szívem. Ezer darabra törik minden egyes általa elénekelt szó után. Már akkor kész voltam, amikor egy nagyon-nagyon kedves volt-kollégám elkérte a régi West-Balkán-ban az Almodovár válogatás CD-t és az lett az én édes ajándékom hosszú időre. Sokáig vagy talán soha nem fogom elfelejteni azt az estét és ezt a tettet. Frissen érkeztem haza Barcelonából, ami a másik szerelmem lett, és nagyon hiányzott a latin életérzés. Amikor azon a nyári estén elmentünk a West-be, és leültünk, és kellemesen langyos este volt illatos levegővel, és meghallottam ezt a zenét, és sajogtam édes sajgással és tele voltam édes emlékekkel és ... Aztán az este végén G. odament a bárpulthoz pár percre, és kezében a CD-vel jött vissza, azt hittem rosszul látok. Miután enyém lett, hetekig hallgattam unos-untalan. Csodálatos életteli latinzenék és egy ... egy olyan, amitől a szívem kiszakadt a helyéről. Akkor még nem tudtam, hogy ki az énekes aki képes annyi érzelmet beletenni egy dalba amennyi egy egész életre elég lenne. Megnéztem a Bábel című filmet, ami nekem egy kicsit Crashes (Ütközések) beütésű volt és annyira nem is tetszett, viszont van benne egy mexikói esküvő és ugyanaz az összetéveszthetetlen szétdohányzott, szétivott, kiélt, szívszaggató női énekhang. Alig vártam a film végét, hogy megnézzem a benne szereplő zenék listáját. És végül megtaláltam. Chavela Vargas. 83 éves. Az egész élet mögötte van már, és remélem még előtte is sok-sok év!
Kívánok neki hosszú-hosszú életet! Már csak önzésből is, mert nélküle az én életem is sokkal szegényebb lesz.
Itt lehet még őt megtalálni:
Chavela Vargas duett
Luz de Luna (koncertfelvétel, nem olyan jó minőség, de ez van az Almodovár filmben)

Marketing

Össze fogom gyűjteni az összes átlátsztó, béna, elavult parasztvakító szöveget, amivel megpróbálnak eladni. Ez arról jutott az eszembe, hogy miközben hátul dohányoztam, a kollégám cigarettasodrója ott figyelt egy elviteles dobozban a következő szöveggel: "The smoker's best friend"
Erre annyit szeretnék csak reagálni, hogy: Menjetek ti a ...!
Szóval esküszöm összegyűjtöm!

Életem baklövései 1.

A mobiltelefon "otthagyás" átka

Már harmadszor történt meg. Először nem volt nagy baj, mert nem kellett korán kelnem. Másodszor elég nagy baj volt, amíg rá nem jöttem, hogy a kölcsönkapott TV-ben van időzítős bekapcsolódási lehetőség. Nagyon örültem neki, mert másnap mennem kellett dolgozni és nem akartam elkésni. Harmadszor (tegnap éjjel) annyira szentségeltem, hogy nagyon. Ugyanis hajnali 3-kor jöttem rá, hogy a munkahelyemen felejtettem a mobilomat, ami egyben az ébresztőm is, ráadásul a TV-t jól visszaadtam jogos tulajdonosának, mondván, hogy "Nekem erre már nincs szükségem, köszi!" Mivel hajnali 3 volt, éreztem, hogy elég nagy eséllyel tartok a dél körüli ébredés felé. Vissza persze már nem akartam menni érte, viszont mint utsó mentsvár gondoltam van nekem egy laptopom príma kis programokkal, csak többet tud, mint egy fránya telefon! Hehe.
Következett a Win Calendar. Egy halk prüntyögés, mint emlékeztető nem elég, hogy 6 óra alvás után felébredjek, az tuti. Na jó, sebaj. Internet. Alarm szoftwer. 1 óra, 7 program! Freeware, shareware vegyesen. Ebből 1 volt, ami működött is. Príma! Mp3-ra fogok ébredni. Set, test, bla-bla. Cool, működik. Ekkor 4.12-t mutatott az óra. Beállítottam 10 órára, gondoltam az elég lesz. Megnyugodtam, lefeküdtem, elaludtam. Biztosan valami szépet is álmodtam. Reggel besütött a nap az ablakomon és magamtól felébredtem fél 10-kor. Kinyitottam a szemeimet, feltápászkodtam, megnéztem az időt a laptopon, úgy döntöttem, hogy visszaalszom. Egy órával később ébredtem pánikszerűen. Ránéztem a laptopra, KIKAPCSOLT!!!!
Ennyi.
Mobil-telefon-ébresztő!

U.i. Miközben ezt írom három részeg angol ffi és egy nő a New York-New York-ot énekelve és egymást támogatva-összekapaszkodva búcsúztatja a hétvégét. Hehe.

Életem mulatságos jelenetei 1.

Az otthonfelejtett melltartó esete

Lakótársak vagyunk. Nem tudunk ugyan olyan sokat egymásról, mert ő az egyik, én a másik szobában, de néha összefutunk a konyhában. Tudom, hogy olasz fiú egy ghánai papával, aki valahol útközben kilépett az életéből és a nővéreivel nőtt fel meg az egyszem öccsével, aki egy bastardo; tudom, hogy elektronikát tanul és tudom, hogy sokáig ébren van. No meg, hogy rendszeresen főz magára, de ezt is leginkább onnan tudom, hogy olyankor elindul a tűzjelző és meg lehet tőle süketülni. Ezenkívül tudom a telefonszámát (szerencsémre). Ő Sam a szomszéd szobából.
A múlt héten° szombaton elindultam dolgozni. Jó idő volt, ígyhát felvettem a pántos kis felsőmet, amihez viszont nem passzol a melltartó. Legalább fél órával munkakezdés előtt bent voltam, mert untam az otthonlétet és gondoltam nyugodtan megiszom a "reggeli" kávémat. Nagy hévvel főzöm a kávét, amikor megjelnik Ed, a menedzserek menedzsere (nem dolgozunk együtt nap, mint nap, de elég fontos ember a cégnél tekintve, hogy a tulaj lányának pasija). Mondja, valami dolga van. Rendben. Legyen. Már iszom a kávém, amikor rájön, hogy ha már itt van, akkor lecsekkolja, hogy a drágalátos alkalmazottak pontosan érkeznek e. Rendben, hát tegye. Beáll az ajtóba szétterpasztett lábakkal, keresztbefont karral. Lemegyek átöltözni. Átveszem a nadrágomat, megkeresem a fehér ingecskémet, amikor rádöbbenek, hogy a melltartóm biza otthon maradt. Pánik. Hogy a fenébe megyek haza érte? Min. 10 perc oda, ugyanannyi vissza. Lehetetlen. 15 percem van összesen. Okés, gondolkozzunk. Hol lehet a közelben melltartót venni? George. Okés. Mi van, ha sokan vannak? Az is min. 5 perc oda, meg 5 vissza. Mi van, ha elkések? Kicsit ciki, nem? Ott lenni fél órával előtte és mégis elkésni. Telefon. Sam! Mobil, nevek, Sam, zöld kagyló lenyom. Kicsöng. Felveszi.
- Helló Sam, be tudtál menni a lakásba? (Kb. 20 perccel előtte hívott, hogy otthon vagyok e, mert a lakásban felejtette a kulcsát és most nem tud bemenni.)
- Igen, minden rendben.
- Ráérsz 10 percre? Nagy bajban vagyok.
- Hát, éppen készülök menni az edzőterembe ...
- Figyelj, el tudnád hozni nekem a melltartómat? Otthon felejtettem és már nincs időm hazamenni, ráadásul a főnököm itt áll az ajtóban és 15 percen belül fehér ingben itt kell feszítenem.
- Jó, jó, rendben. Hol van?
- Hát, ha bemész a szobába, akkor a polcon lévő kosarak egyikében van. Biztosan meg fogod találni!
- Oké, mindjárt megnézem.
- Köszi!
Szóval Samnek hívják, kb. 25 éves, két hete vett egy Compact laptopot, aminek vacakol a DVD-olvasója (ezt is csak onnan tudom, hogy egy héten egyszer összefutunk a konyhában és pár mondtatot beszélünk). Ő az a fiú, akivel egy ideje sokkal intimebb viszonyban vagyok, mint gondolnám.

En

Mindig is tudtam, hogy hireseg vagyok. A kozepiskolaban Demi Moore voltam a Ghost-bol, a Sussben meg a Zold Pardonban Julia Roberts, itt pedig Madleine Stowe.
Szep az elet! Csak azt nem ertem, hogy hol vannak a millioim.

Szombatesti egysör

Szlovákokkal mulattam az éjjel. Nagyon mókás volt hallgatni a "Gyere velem baszni a kukoricásba." Illetve a "Cigány, húzzad reggelit", nomeg a "csípűs paprika" szövegeket. Nagyon sokat nevettem. Rájöttem, hogy szeretem a szlovákokat. Hehehe.
Most alvás. Holnap munka és unalom szerintem egész nap, de fel kell kelnem (kellene kelnem) tíz óra körül legalább és már negyed négy is elmúlt.

A csókok földjén

Untitled