Csak címszavakban

Ma "reggel" 11-kor kelés, ráérős kávézás, reggeli gyanánt (12-kor) litván "fasírt" evés valami ismeretlen, de nagyon finom szósszal és salátával. Mindezt a konyhában fogyasztottuk el, állva. Ja igen, a litván lányok egyikének itt van a mamája a kisebbik lányával, és ő főzött. Meg is jegyeztük Sam-mel, hogy otthon-íze volt, ami a gyorskajákhoz hozzászokott ízlelőbimbóinknak elég jól esett. No meg egy kicsit a lelkemnek is. Utána "londri", két mosás, Primark - 11 pár zokni, 7 bugyi, egy új lepedő (ami kicsi :(), mobil keresés, mert a régi kezd meghalni, főzés, The Graduate nézés, belealvás, felébredés 9 után pár perccel, Hatter olvasás, kacagás, 5 db Twix biscuit finger.
Most: Marie-Antoinette ötödször, persze úgy, hogy vannak részek, amiket még biztosan nem láttam, mert tegnap este is elaludtam rajta, bár irgalmatlanul jó film. Az első mondatot viszont már kívülről fújom persze.
Utána (vagy közben? Már megint?) alvás, holnap pedig új, nagyon szép lengyel mosogatófiú. Kíváncsi vagyok.

L.-nek és Á.-nak

Gyakran elbeszélünk egymás mellett. Egy bölcs ember egyszer azt írta, hogy ez azért van, mert a szavak csupán jelképek. Az összes emlékünk arról a dologról, amit jelképeznek. Ezért hát mást jelent nekem a "piros", és mást jelent Neked. Mást jelent nekem a "szeretet", és mást jelent Neked. Amikor Hozzád szólok, nem tudom, hogy mit jelent neked a szó, ami elhangzik, és te nem tudod, hogy valójában mit jelent nekem. Van azonban a szavaknak egy általános jelentése, ezért vagyunk képesek kommunikálni, azonban ez nem fedi le az emlékek összességét. Amikor azt mondom: "tenger", Te nem tudod, hogy mit éreztem, amikor először lenéztem a víz alá búvárszemüveggel Levantóban, és magam alatt 4 méter mélységben megpillantottam a földet, és hirtelen azt gondoltam, hogy valójában nem is úszok, hanem repülök, és meg is ijedtem egy kicsit, hogy mindjárt lezuhanok; nincs benne a birghtoni part, amikor fúj a szél és a színe először egészen homokos-sárga, majd zöld, aztán sötét türkiz és legbelül mélykék; nincs benne a montenegrói part, ahol a sziklák úgy állnak ki a vízből, mintha egy bálna emelkedne épp ki és várod, hogy mikor dugja ki végre a hátát és merül el újra a kék mélységben. Ezek nincsenek benne. Nem is oszthatom meg veled. Csupán abban reménykedhetek, hogy a te emlékeid egy adott szóról valamennyire fedik az enyémet, és megértesz, hogyha azt mondom, hogy "szerelem", vagy ha azt mondom, hogy "édes", az jó, és nem rossz.

A sirályok az égen minden este hatalmas, fehér, mozgó csillagokká válnak a város fényében, én pedig lassan megint megszeretem ezt az örök őszt, amiben a nap minden reggel felkel, este pedig lenyugszik. Lassan én is megnyugszom. Béke van. Az élet végülis jó dolog.

Fák

Van abban valami nagyon megnyugtató és békés, ahogy a fák susognak a szélben. Amolyan kellemesen elringató érzés.

Saturday night fever

Szóval mégegy szombat, és mégegy british részegekkel teli utca, és mégegy egy sörtől berúgós este.
Ettem viszont Chicken Fillet Burgert a töröknél. Asszem lassan kezdem magam otthon érzezni. Szegény törökök, egész éjjel mást sem látnak, mint alkoholtól szétesett arcokat.
A gázosok persze nem jöttek ki. Állítólag nem szoktak. Sem szombaton, sem vasárnap. Azt mondták, hogy felejtsem is el ezt a lehetőséget. A britek lusták. Kijönnek, hogy elzárják a gázt, de hogy meg is javítsanak bármit is hétvégén? Áh, no way.
Ennyi mára. Részegen. Alvás. Hajnali kettő húszkor. Megint.

Ma gazszivargas-elharitas. Hogy mikre nem vagyok kepes angolul! Vazzeeeee, lassan buszke leszek magamra. Persze nem megy gond nelkul, de hal'Istennek az indiai megerto es turelmes. Raadasul jokat is poenkodtunk azon, hogy fogalmam sincs a Post Code-rol, ami itt aztan letfontossagu. Eljen a British Gas! Es persze jovo heten hetvegen jon Brightonba, ugyhogy jol meghivtam egy pizzara. Cheeeeeese!

X és Y (v2)

X és Y összejöttek. Ez fáj. Nem azért fáj, mert szeretném Y-t, vagy legalábbis jelenlegi korszakában biztosan nem, amikor leginkább a farok csóválja, viszont szeretem, amikor kedvesen megcirógatja az arcomat és akkor azt hiszem, hogy szeret. Persze rá fél órával vagy egy nappal már mással van, aztán egy nap múlva megint mással, aztán megint, és én tudom, hogy nem szeret, csupán szeretne szeretni és örül, hogy ezt pár perc erejéig eljátszhatja velem. Nekem pedig jól esik. Jól esik a meleg szeretet és pillanatnyi gondoskodás, amit kapok. Szeretnék belőle kapni még, és még, és még. És nem fogok. Tudom. Ez az, ami fáj. Elmegy, más utakat talál folyamatosan, és nem jön. Nem kapok cirógatást, sem gondoskodást, csak sztorikat, hogy már megint kivel, mit, hol, mikor. Nem akarom tudni, és mégis kíváncsi vagyok. Szeretném azt mondani, hogy nem érdekel, de amikor kimondom már ott is a kérdés, hogy "mi is történt?". Ezért inkább nem mondom. Persze az egy kicsit sok, amikor Y X-ről kérdez. Az a tűréshatárom. Kb. olyan, amikor a turkish elkérte a lakásomat, hogy a budapesti barátnőjével ott hetyegjen. Vazze! Kedves vagyok, meg jó fej és haver is ha kell, de azért nekem is van lelkem!
Mély levegőt vesz, kitombol:
És még volt képe azt mondani, hogy "Mi olyan jók voltunk együtt." Hát ha tényleg olyan kva jók voltunk együtt, akkor mi a fenéért kell állandóan új csajok után rohangálni? Na mindegy. Ez is elmúlik egyszer.

Hétköznapi felismerések

Mostanában két dolog köszön rám néha, és lep meg hirtelen, váratlan helyzetekben. Az egyik a hétköznapi jelenetek otthont nyújtó érzése, a másik pedig a karakter-ikrek létezése.
Nem tudom, hogy képes leszek e érthetően megmagyarázni, vagy visszaadni ezeket a dolgokat, hogy számotokra is ráébredés-szerű élmény legyen, de megpróbálom.
Az első kategóriába tartozó események egyike ma történt.
A háttérsztori a következő: hajléktalan lány az utcán, koszosan, csapzott hajjal, hátizsákkal majszol valamit, vele szemben egy rendőr, kezében jegyzetfüzet beszél mobiltelefonon, és láthatólag olvas valamit a jegyzetfüzetből. Hajléktalan lány eleinte közönyös, majd esdeklően vonyít pár szót, amit nem értettem, majd dühösen ugyanezt, aztán pedig a síró hang következik. Én hátrébb, az étteremben állok. (Később a lányt elviszik, de ez már lényegtelen a felismerés szempontjából.) Kollegáim, először Lara, majd Alina kiállnak bámészkodni az ajtóba, mert semmi más dolguk nincs. Eleinte fel sem figyelnek az eseményekre, majd elkezdik szinte közönyösen figyelni, hogy mi történik. Pár másodperccel később érkezik egy fiú, rendel egy take away pizzát és az ajtóban vár. Lara elveszi a pénzt, leadja a rendelést és visszamegy. Ismét figyeli az eseményeket, még mindig szinte közönyösen. A fiú hozzászól, egyirányba néznek, elkezdenek beszélgetni, gondolom arról, hogy valójában mi is történik. Beszélgetnek és nézik. Pár perc az egész, mégis az az érzésem támad, hogy ez az a dolog, ami a világ bármely táján ugyanígy történik, amikor történik. Vadidegen emberek pár perc erejéig összetalálkoznak vita és különösebb nyom nélkül.
Karakter-ikrek: Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de valahogy bizonyos emberek bennemaradnak a fejemben. Nem életem meghatározó embereiről van szó, mert azok természetes, hogy benne maradnak a fejemben, hanem karakterekről, akikkel lehet, hogy életemben soha nem volt komolyabb, vagy közelibb kapcsolatom, mégis valahogy ott vannak. A vonásaik, az alapvető jellemzőik (számomra alapvetők, mert persze egy ember ezer és ezer jellemzővel rendelkezik, és mindenkinek más és más marad meg az adott emberről), és emlékeztetnek valakire, bár nem tudom megmondani, hogy miért, mert látszólag tök különbözők. Ők a karakter-ikrek. Biztosan mindenkinek van ilyen, de az ember csak ritkán figyel fel egyre-egyre. Ma találkoztam egy nagyon kedves emlékem karakter-ikrével. A nevére már nem emlékszem sajnos, de Olaszországban dolgoztunk együtt a Casino-ban (aminek a jelentése egyébként közösségi hely, tehát egyáltalán nincs szerencsejáték. Ez ott egy 3 szintes étterem-disco-étterem volt.). Nagyon édes fiú volt, amolyan tipikus szűz-fiú, akinek a tojáshéj még a fenekén, nyári munkán van a "romlottakkal", akik persze tanítják inni meg csajozni, nagyon jó poénjai vannak, de nagyon szégyenlősen adja elő, és amikor látja, hogy bejött a poén, akkor magában kuncog. Hosszú, barna göndör haj, apró szürkésbarna szemek, szemüveg, kicsit elszállt, vékony alkat, a konzervatóriumba készül. Tényleg nagyon mókás látvány volt. Egyszerűen imádnivaló. Szóval ma felmentem az emeletre, és ott ült. Nem ő, de a karakter-ikre. Középbarna, hosszú, göndör haj, apró, zöld szemek, szemüveg, és csajozott. Látszott, hogy értelmes és jó poénjai vannak. Gondoltam megkérdezem, hogy zenél-e, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem. Inkább csak megőrzöm őt jó emlékezetemben és azt is, akire annyira nagyon hasonlít. Nekem. És persze kicsit hálás vagyok, hogy megtöltötte napsugárral a napomat. Édes emlékeket csalogatott elő.

Marketing-baromságok

Kíváncsi lennék, hogy miről szólt az a brainstorming, aminek eredményeképpen sikerült rányomtatni az orvosi gumikesztyűs doboz tetejére azt, hogy "Gentle touch".
Én asszociálok valamire, de az egy kicsit morbid.

Az új manager

Ma a következő sztori történt:
Kimozdulok otthonról kb. 1 órára, vettem Reservoir dog-ot, meg beestem a Taj nevű organic távol-keleti meseboltba, ahol ezerféle fűszerből és finomságból lehe válogatni, úgyhogy vettem is isteni Chai teát meg kókusztejet, meg kókuszkrémet, mert gondoltam az milyen jó lesz a tejbegrízzel (tejet elfelejtettem venni), meg sááááárgadinnyét! Valójában ezért mentem. Mézédes sárgadinnyéért. Na mindegy, ez csak egy fölös kiétrő volt.
Szóval kijövök a Taj-ból és szembetalálom magam Chris-szel, a román chef-fel.
- Hello Darling (pörrrgetett "r"-rel)! What are you doing here?
- I bought few things.
- Ah. Did you hear that the new manager ran away today?
- What? Ran away?
- Yes, on the back door. In the afternoon.
- What? Why?
- I don't know. He just ran away.
Nem bírta a kiképzést. Ennyi. Pedig már azt hittem, hogy lesz egy meleg főnököm. Hehehehe. Nem lett. Az viszont egy kicsit mulatságos, hogy valaki a harmadik munkanapján úgy lép le, hogy elvileg ő a felelős az egész helyért és nem szól senkinek, csak eltűnik, nem?

Harmónia

Kínai lány Che Guevarás pólóban.

Életem háza

Szóval mostanában arról álmodozom, hogy lesz egy kis házam kis kerttel, egy kis faluban, vagy mellette. Lesz a kertben egy nagy diófa, vagy valamilyen más nagy fa, ami nagy árnyékot vet nyáron, hogy lehessen alatta hűsölni, és alatta lesz egy fonott karosszék, amiben délutánonként olvagatok, télen meg majd jól kint hagyok, hogy lehessen róla szép képeket készíteni fekete-fehérben. És a kis háznak lesz két szintje, meg egy pincéje. Az alsó szinten lesz egy kicsi étkező, meg egy kicsi amerikai konyha-mert az amerikai konyhából lehet beszélgetni főzés közben-, meg egy pici fürdőszoba külön WC-vel. Az emeleten meg lesz két szoba, az egyik a lépcsőtől balra, a másik a lépcsőtől jobbra, és padlásszobák lesznek. És lesznek nagy kerti-partik, meg nagy bográcsozás a szabadban, meg kintalvás a fűben nyáron, meg esti könyv-felolvasás barátoknak a pattogó tűznél, meg lesz egy kis nyárikonyha a kertben egy nagyon kerek, világoskék kerámia teáskannával M. emlékére, meg lesznek málnabokrok, mert azok maguktól termik az édes csemegét, meg lesznek málnaérés idején nagy málnaevő-mackó-partik, meg lesz még barkács-zuhanyzó is a kertben, amolyan fekete műanyaghordós. És a barátaimnak majd jól elárulom,hogy hol van a titkos hely, ahol a kulcsot tartom, hogy aztán ha nem lennék otthon, akkor is be tudjanak menni, és majd jól meglepődöm, amikor megyek haza, és a kis teraszon jeges teát iszogatnak a barátaim és rám várnak! És lehet majd jönni szingliként, kicsit szomorúan, kicsit magányosan, mert elhagyott az Ő, és lehet majd kikapcsolni és teljesen elfelejteni a világot, meg lehet jönni majd szerelmesen az új kedvessel, mert milyen jó, hogy van boldogság a Földön, meg lehet jönni gyerekkel házason vagy nem, és ígérem majd megpróbálok úgy tűnni, hogy nem aggódok, amikor a kedvenc japán teáscsészémmel akarnak majd mindenáron lepkét-bogarat fogni.
Hát ilyen dolgokról álmodozom.

Segítség!

Szükségem van egy bio-emberre, aki ért a megújuló energiaforrásokhoz!
Ez befolyásolhatja ittlétem hosszúságát is, úgyhogy aki tud ilyen embert, vagy tud olyan embert, aki hallott már olyan valakiről, aki hallotta a rádióban, hogy létezik egy olyan ember, aki látta a TV-ben, hogy van valaki, akinek a szomszédjának az unokaöccse vagy valami hasonló, kérem jelentkezzen!
Köszi!

Summertime when the living is easy ...

Ma végre szabadnap, délben kelés, és ezerrel jön a vihar. Hát persze. Hétfőn is ugyanez volt. Mint megtudtam Dezsó azért van itt, mert van alattunk egy konyha, meg még ki tudja mi a házban, és sajna kiirthatatlanok. Kb. 3-4 havonta hívnak egy irtót, aki irtójó, de még ő sem bír valük. Ennyi. Dezsó viszont egynőlre egyedi látványosság. Aztán ha jönnek a haverok is bulizni, akkor jön az irtójó irtó, és pár hónapig megint nincs egy Dezsó sem. Nekem erről annyi a véleményem, hogy végülis szimbiózisban élünk vagy mi a fene..

Ma visszaolvastam és most esett le egy csomó dolog. Basszus, Á. írtam neked egy csomó kommentet, mint nem Á. És most esett le.
L., te viszont egy valag pénzzel lógsz nekem, ha csak úgy letöltögeted a képeimet és felhasználod egy MARKETING anyagba! Vagy legalábbis egy mintapéldánnyal mindenképpen! Ha pedig azt mered mondani, hogy már elfogyott, akkor mégtöbb pénzzel.

Más: A WC-re menet találkoztam a legújabb lakótársunkkal. Úgy döntöttem az lesz a neve, hogy Dezsó. Ó-val. Dezsó egy min. 1,5 cm nagyságú csótány. A visszafelé utat óvatosan tettem meg, nehogy rátapossak. (Azért remélem, hogy Dezsó magányos alkat és nem hozza magával a barátait, mert egy kicsit sokan lennénk ebben a lakásban.)
A másik lakótársam, (aki nagyon rövid ideig volt a lakótársam, mert csak most vettem észre) a seszínű lepke koffeinmérgezésben halt meg. Beleesett a kávémba, amit reggel otthagytam az asztalon. Tanulság? Nincs. A lepkék rövid életűek.

Két film

Most ezzel untatlak benneteket.
Két filmet láttam a közelmúltban.
1. Letters from Iwo Jima: Nem szeretem a háborús filmeket. Ezért sem akartam megnézni, de mégis. Kb. 3-szor futottam neki, és lelkileg is rákészültem, hogy most ez jön, és mégsem. Továbbra sem szeretem a háborús filmeket. Az egyetlen dolog, ami miatt megnéztem, mert szeretem a régi leveleket. Szeretek pl. képeslap kiállításokra járni és olvasgatni, hogy miket írtak egymásnak az emberek a század elején. Imádom pl. az ilyen régi szövegeket, hogy pl. a "Drága Mancikám! ...". Imádom! Persze ez a film nem volt ilyen, ezért nem is annyira imádom.
2. Stranger than Fiction: Imádom, ahogy Emma Thomson narrál, imádom a sztorit, bár van egy kis Kaufman flash-em, de Kaufman-t is imádom, úgyhogy ez egyáltalán nem baj. Azt hiszem az egyik gyöngyszemeim közé fog tartozni, amit örömmel nézek meg többször.

Pad Ma Muang Himmapran

Ma este thai kaja. Már régóta mondja a Sam, hogy az egyik közeli utcában a thai étterem nagyon jó, de mindig szkeptikusan álltam a témához. Azt hittem, hogy a thai meg a kínai egykutya és mindegy. Mekkorát tévedtem!
Úgyhogy most Pad Ma Muang Himmapran-t eszem kókuszos rizzsel. Basszus, hogy ez a kókuszos rizs mekkora találmány! Thai-földjén biztosan nagyon jó vegának is lenni. Miért, miért, miért nem kóstoltam meg ezt korábban?
Átok előítéletek!

Dilemma

Eljutottam az első morális kérdésemhez a bloggal kapcsolatban. Ezért írok fölösleges hülyeségeket. A kérdés a blog őszintesége.
Leírhatom-e teljes őszinteséggel a gondolataimat, ha azok mások életét szervesen érintik és befolyásolhatják, és ha azok olyanokról szólnak, akikről biztosan tudom, hogy olvassák a sorokat? Amíg nem tudtam, hogy kik olvasnak, ez nem volt gond. Most egy kicsit az.

(u.i. Szétestem. Kinyitottam Pandora-szelencémet és kicsit szétesett a világ. Megyek a partra.)

Utálom az egész világot. Nem tudok feltölteni, a nettel szórakoznom kell, hogy legyen, hívom a Jo-ékat és nem veszik fel, vagy felveszik és egy Kovács Zsolt nevű akárki szól bele, hogy hát biz ez biztosan téves szám. Én meg majd jól elhiszem, hogy az a szám, ami a mobilomban van hirtelen átalakult egy vadidegen magyar csávó számává Angliában. Persze biztosan jó poén, de én kurvára nem vagyok most abban a hangulatban, hogy ezen harsányan kacagjak. Egyszerűen tele van a búrám.
És vettem egy Magnolia-Cherry Blossom szobaillatosítót (bár a szobám méretét tekintve talán egy szekrényillatosító is elég lett volna), aminek következtében csodálatos rágóillat tölti be a szobámat. Grrrrr. Most még ezt is utálom.
u.i.: Kiderült, hogy a régi magyar számát hívtam. ekkora balekot!

Rágógumi-tejút az aszfalton.

Aki bearanyozta pár órámat

Szinte eszevesztetten rohantam fel a felső szintre, és törtem át a WC-ről jövő emberek között, amikor hirtelen szembetaláltam magam vele. Nem tűnt volna fel, ha ugyanúgy, mint a többiek az árral együtt haladt volna, velem szemben, de megállt. Megállt az utolsó asztal mögött és várt, hogy elhaladjak a székek és asztalok között lévő vékony folyosón a bár felé. Közben úgy nézett rám eszelős mosollyal és mohón lángoló tekintettel, mintha valami gyémántot talált volna a földön. Alacsony, áttetsző fehér arcbőrrel, amelyet világosbarna szeplők borítottak néhol és hatalmas szürkészöld szemekkel. Annyira nagy volt a szivárványhártyája, hogy szinte alig lehetett látni a szeme fehérjét. Pár perccel később én vittem ki neki és a barátjának az előételt. Akkor már őrülten türelmetlen fény lobogott szemeiben, melyre visszahúzódó mosollyal válaszoltam, és kívántam jó étvágyat nekik. Megijedtem. Ismét pár perccel később már kerestem az alkalmat, hogy az asztalukhoz kerüljek, de mégis próbáltam elkerülni a konkrét kérdéseket. Minden egyes alkalommal, amikor lehetett egymásra néztünk. Én lopva, ő kihívóan. Aztán lassan megváltozott a tekintete. Azt hiszem megértett. Nyugalom költözött szemeibe, de az élet szeretete ottmaradt. Amikor elment, dobot még egy utolsó csókot és természetesen elfelejtette, hogy el akarta vinni, amit nem bírtak már megenni, én pedig reménykedtem, hogy visszajönnek érte. Izgága 50-es. Ez tetszett.
Fél órával később még mindig azon kaptam magam néha, hogy az asztalt törölgetem, mosolygok, és rá gondolok. Bearanyozta pár órámat és ezt nem felejtem el neki.

Asszem kicsit felszamolom a net-fuggosegemet. Azzal kezdem, hogy amikor hazaerek, nem kapcsolom be a gepet. Mar beteges, hogy hazaerek hajnali 1-kor es ketto, fel haromig ulok a gep elott es szetbombazott, faradt aggyal probalok ertelmes posztokat osszehozni, vagy barmit. Es kozben persze annyira leamortizalom magam, hogy a helyen sem tudok helyt allni.
Majd megirom, hogy hogy sikerult. Lehet, hogy meg ma este. Hehehe.

Ma Richard Bona, aki amellett, hogy csodálatos hangja van, fantasztikus basszeres (akik vmi folytán mindig közel állnak a szívemhez), nagyon karizmatikus egyéniség.
Ez itt ő:Djombwe
Meg ez is: Laka M'ba
Meg ez is: Dina Lam
Ez itt egy trió: Toto Bona Lokua (Lokua egyébként legalább olyan gyönyörű, mint Bona-zeneileg. Teljes neve Lokua Kanza és félelemetesen kellemes a hangja. Az a típus, amit ha egy nő meghall, akkor azt mondja, hogy "Úristen, nekem ilyen csodálatos férfi kell!" Persze ha meglátja fényképen, akkor elmegy a kedve, dehát a hangjáért szeretjük a zenészt.)
Ez itt Bobby McFerrinnel: Impro
És ilyen basszus szólóval lehettek gazdagabbak, ha sikerül eljutnotok egy koncerte: Szolnok (nem annyira jó a hang, de a valószínűleg illegálban készült felvételektől ne várjunk sokat. Viszont megértem, hogy meg akarta tartani ezt az emléket.)
Hát ennyit egy kameruni fickóról, aki 37 életéve alatt eljutott a saját maga barkácsolt gitártól a jazz-hatalmasokig, merthogy kb. mindenkivel játszott már, aki számít Zawinultól kezdve Pastoriuson keresztül az atyaúristenig, és kb. bármit eljátszik a basszusgitárján. Bááááármit! Meg is értem, hogy Bona királynak tartja magát.
(u.i: Ne merjétek azt kommentelni, hogy a jövőhéten lesz koncertje az A38-on, mert abba belehalok, úgyhogy aki tud ilyesmiről, az bölcsen hallgasson. Köszi

Hát ez gyorsabban elmúlt, mint gondoltam. Délután 5-6 körül még azt gondoltam, hogy édes-fájós szerelmes verseket fogok ma este faragni a laptopom monitorjára a tőkehalmáj konzervről, de sajnos elmúlt. Jó dolog olyan helyre visszajönni, ahol szeretnek. Merthogy szeretnek. Még a múlt heti undi Réka sem tudta feledtetni ezt a dolgot. Knut drága fülig érő mosollyal fogadott, Marius pedig puszikat dobált egész nap nekem. Még azt is elhatároztam, hogy hétfőn biztosan felhívom Kamel-t, aki mostmár minden pénteken ott ebédel nálunk, csak hogy láthasson (ebben tuti biztos vagyok). Francia-arab fickó, min. 5 évvel fiatalabb. Vagy legalábbis most még azt gondolom, bár nem hallgattam végig az élete történetét, de most, hogy bizalmat szavaztam neki, esküszöm rákérdezek. Persze nem mintha akarnék tőle különösebben bármit is, de most úgy érzem, hogy valahol ismét sikerült ottfelejtenem a csigaházamat és ez jó. Élet van. Megélt. Így döntöttem.
A csajok is nagyon örültek. Ennek én is örültem. Pedig a múlt héten tényleg nagyon-nagyon utálatos voltam velük. Persze ma is egy kicsit, de ki kell élnem ezt a dolgot, mert holnap jön vmi új manager és onnantól kezdve már hárman leszünk undik velük, tehát én szükségszerűen kevésbbé leszek undi. Inkább jófej leszek. Így döntöttem. Utáljanak mást, ne engem. Hehe.
Pár korábbi posztot kicsit átírtam.

Ilyenkor szokott az jonni, hogy fajdalmas oldalakkal toltom meg a naplomat, amit nem biztos, hogy megosztok veletek, de ha igen, akkor az azt jelenti, hogy nagyon bator vagyok es olyan dolgokat olvashattok, amit meg soha senki.
Persze valojaban az van, hogy jol esik ez az edes-fajdalmas erzes a gyomorszajamban, mert olyan, de olyan regota vartam mar erre, mert olyan, de olyan regen tortent es kirangat a mindennapi apatiabol es nagyon-nagyon jo dolgok kovetik rendszerint, ugyhogy ha azt olvassatok, hogy faj, ne sajnaljatok, hanem oruljetek, mert vegre felebredtem.

Bazsa feléledt.
Hiába, mindigis tudtam, hogy varázslényem van. Bármire képes vagyok. Csak ez a furcsa édes-fájó érzés múlna el a gyomorszájamból! Vagy akkor legyen erősebb, de kapcsolódjon hozzá valami finom dolog, amitől boldogan vállalom azt.
Jackie Brown-nal vígasztalódom. Voltam ám Jackie Brown hétfőn, tudom milyen az. Határozottan közlekedni a járólapos, furcsán visszhangzó, hosszú folyosókon, ahol mindenki csak veled egyirányba közlekedik. Igazán jó. Pláne, hogy utána átnyújtod a beszállókártyádat, és ha szerencséd van, akkor át kell kelnie a gépnek valami jó kis zivatarfelhőn és akkor van hullámvasút. Egyébként csak nyeldeklés van, mert a nyomáskülönbség miatt folyamatosan bedugul a füled. Szóval Jackie Brownnak lenni jó!

Vadnyugat

Azt hiszem valamikor előző életemben magányos vad-nyugati hős voltam, aki csendben és méltósággal lépett le, amikor azt érezte, hogy már nincs helye a történetben. Minden néző tudta viszont, hogy ő a főszereplő, és hogy a tett, amit véghezvisz mekkora jelentőségű. Ilyenkor az érzelmesebb nők könnyekben törnek ki a nézőtéren, a férfiak pedig bámulják önfeláldozását.
Most csak én, a hős tudom, hogy minek milyen jelentősége van, és én vagyok a nézőtéren sírdogáló nő is. És a legrosszabb, hogy nem értem. Nem tudom, hogy hol kezdődött az a pont, amikor elkezdtem hazudni magamnak és mi az igazság. Csak azt tudom, hogy valami fáj és biztosan el fog múlni.

Budapest-egyenleg

Az elmúlt 3 és fél nap egyenlege:
Minőségi vörös bor: 8 dl
Minőségi fehér bor: 3 dl (ebből 0.5 dl angolosan a ruhámon és a cipőmön landolt)
3 korty után Minőségivé nyilvánítható meggybor: 6 dl
Unicum: 8 cl
6 dl meggybor és 8 cl Unicum után Minőségivé nyilvánított házi (meghatározhatatlanul)vegyes pálinka: 12 cl
Tócs(n)i: 4 db
Sharidon (vagy Saridon?): 1 db
Csók: 3 db
Red Bull: 1 db
Kávé: 7 csésze
Elismerő féfimosolyok: 12 db (a Holló utcai építőmunkásokat nem számolom, akik úgy néztek rám, mint egyetlen női járókelőre, mintha akik még nőt sem láttak soha)
Jóképű férfiak száma az utcán: 12 db
Boldog órák száma: 60
Fájdalmas-szomorú órák száma: 14
Végigaludt órák száma: kevés
Macskaszőrszálak: 124 db

Tócs(n)i-parti

Ezt megígértem, hogy lehet, hogy még ma, úgyhogy:
A hagyományos Tócs(n)i-partinak három alapvető jellemzője van (kedden sikerült hagyományos tócs(n)i-partivá avatni, merthogy három után már hagyományként kezelhetjük, azt hiszem):
1. R. hihetetlen mennyiségű tócs(n)ija. Hagyományosan kizárólag krumpliból, lisztből, tojásból és némi sóból! Nagyon durván fokhagymás tejföllel.
2. Alkohol fogyasztása kellemes beszélgetéssel, amíg a tócs(n)i elkészül és utána még hosszan, amikor már betegre zabáltad magad.
3. Víszintesbe kerülés egy ellenkező nemű egyeddel (a víszintesbe kerülés nem jelenti a szexet, de kibővíthető azzá az érintett felek közös beleegyezésével).
Ezek alapján kijelenthetem, hogy a hagyományos Tócs(n)i-partit ismét sikerült megrendezni és mindenki sikeresen teljesítette a fenti kitételeket.
A fenti feltételeken túl a Tócs(n)i-parti további eseményekkel bővíthető, azonban ha valamelyik pont nem teljesül, a Tócs(n)i-parti sajnos nem tekinthető hagyományos Tócs(n)i-partinak.

Megérkeztem

20 fok, szitáló eső (és a frizura tökéletes marad). Semmi sem változott, bár biztosan volt jó idő is, mert a bazsalikomom elszáradt. No sebaj, holnaptól szárított bazsalikomot eszünk.
Ja, és a blogger magyar nyelvre váltott. Mostmár nem Edit Post van, hanem Bejegyzések szerkesztése. Hm.

Ui, zsö szvi franszéz

Valami oknál fogva egy csomóan franciának néznek. Ma volt egy asztalunk, - jó anyagiakkal rendelkező 50-esek - ahol a Szőr külön fizette a Sampájnját, ami egyenként kerül kb. 30 fontba (eladunk belőle kb. 3-at egy évben-ők megittak kettőt). Amikor visszaadta a kártyaleolvasót úgy köszönte meg, hogy "Merszi boku". Gondoltam nem ábrándítom ki, úgyhogy azt válaszoltam a lehető legelegánsabb módon, hogy "Dö rijen Möszjő", ami annyit tesz: Nincs mit uram. Ez az egyetlen mondat, amit amúgy franciásan képes vagyok előadni ilyen helyzetben. (Hála Siegfried-nek megtanultam raccsolva-hörögve kiejteni az "r" hangot anélkül, hogy leköpném a szemben lévőt, bár gondolom egy franciának feltűnne, hogy közöm sincs a nyelvhez.) Így utólag belegondolva lehet, hogy nem ez volt a legjobb válasz, de sajnos fogalmam sincs, hogy hogy mondják franciául azt, hogy "Szívesen". Persze mindegy is, mert ő sem. (Az angolok 90 %-a nem beszél semmilyen más nyelvet.) Nagyon édesen mosolyogva megismételte, hogy "Dö rijen" és úgy maradt. Én pedig mentem egy másik vendéghez a kártyaleolvasóval.
Vége.

Örömmel látom, hogy otthon 30 fok körül lesz a hőmérséklet, mikor hazaérek. Meg fogok dgleni. Az itteni 20 fokkal szemben.
De jó lesz! Annyira várom már!

Paris Je t'aime

Először azt gondoltam nem jó film, bár nem láttam csak az elejét. Franciául, felirat nélkül. Természetesen nem értettem semmit. Aztán találtam feliratot, de el volt csúszva. Megnéztem az elejét, ismét nem tetszett. Belenéztem a közepébe és hirtelen beleragadtam. Elkapott. Szerelmek, rövid történetek, színész-óriások. David Busceni, mint béna turista, Elijah Wood, Juliette Binoche, mint lerongyolódott 40-es anya, áh, nehéz elmesélni. Zseniális.
Mindenképpen nézzétek meg! Erős 10 pontos!

Mégiscsak Salsa-királynő lettem. És még a harisnyámról is meg tudtam feledkezni. Igaz, hogy néha összekevertem a lábaimat, de srácok, ha megtanultok vezetni, ígérem megtanulok táncolni. Akkora különbség van. És annyira lehet érezni, hogy mennyire határozott az adott férfi, hogy az hihetetlen.
Na mára ennyi, csókolom.

Sz(m)örfös

Véleményem a nylon-harisnyáról

A nylon-harisnya, közismertebb nevén nájlon harisnya a világ egyik legborzalmasabb találmánya. Sosem lehet elég nagy és elég kényelmes. Már tizenévesen gyűlöltem, mert combban általában szorított vagy megcsavarodott, a legalkalmatlanabb pillanatokban szaladt fel vagy éppen lecsúszott vagy meggyűrődött, ami mégrosszabb. Ezentúl, nadrággal lehetetlen hordani, mert olyan a kiképzése, hogy a "bevágást" teljesen eltűnteti és az ember feneke olyanná válik, mint egy fél kosárlabda vagy mint aki pelenkát hord. Ma volt benne részem kb. 5 percig. Nem lett szerelem a vége.
Ennyi.
Salsa-királynő sem lettem.
Van helyette ma estére Bridge to Terabithia. Talán kárpótol. A tegnap esti Preminiton Sandra B-vel nem hatott meg annyira.

Mit kíván a magyar nemzet?

Mindenekelőtt áramot itthonra, mert már megint nincs, bár nem értem miért. Viszont ha nincs áram, nincs reggeli kávé és nincs világ a fürdőszobában. Emiatt elég szomorú is vagyok.
Ismét viszont: elkezdtem a visszaszámlálást erősen és nagyon várom már a 3 nap múlva reggelt, amikoris összepakolom az összes cuccomat és oda megyek, amit némelyek már nagyon unnak és utálnak, én viszont egyre jobban szeretek. És Traubi szódát fogok inni, meg Túró Rudolfot enni sokat, meg Boci-csokit, meg ízetlen trappppppistát és LÁNGOS-t, meg TÓCSNI-t! Ugye eszem majd Tócsnit?
Ma pedig elmegyek Salsa-királynőnek.

Abszurd 2.

Krisnas ket pitbullal.

Ez itt az új mosodás táskám. Ilyenekkel boldogítom magam.

Ma verőfényes napsütéssel kezdtünk, aztán belekerültünk egy felhőbe. Azóta is benne vagyunk.
Érdekes dolog egy felhőben lenni. Pláne ha belegondolok, hogy a repülőgépen ülve a felhők olyanok, mint egy hatalmas vattacukor. Néha kedvem lenne fejest ugrani beléjük.

Hol árulnak Királyfi feliratos békát? Oda kell mennem. Szereznem kell egyet mielőtt megkattanok.

Problémáim a léttel

Miért nem lehet mindig kicsit őrültnek lenni? Játszani?
Sárkányt eregetni a szélben. Felmenni a Gellért-hegyre csillagokat bámulni éjjel. Elcsenni a szökőkútban fürdőzők cipőjét. Sőt, szökőkútban fürdeni és utána csurom vizesen hazamenni mezítláb a napsütésben. Puszit nyomni az ablaküveg hátuljára, amelyben egy tühtig uriember tökéletesíti a frizuráját. Lepkéket kergetni a réten hálóval, gondosan ügyelve arra, hogy el ne kapj egyet sem, mert a lepke akkor igazán szép, amikor szabad. Megváltani a világot egy korsó sör mellett anélkül ... szabadon. Birkózni a fűben a Margit-szigeten. Felvinni a tetőre a kanapét és ott aludni éjjel. Földig érő esernyőt gyártani, amin van egy cipzár is, így aztán úgy funkcionálhatna, mint egy sátor. Álmodozni, őőőőőőrültnek lenni. Akarok! És akarok hozzá társakat találni!

Ma Before Sunset. Zseniális. Még mindig szerelmes vagyok az Ethan Hawkba.

Beszélgetés

Ülünk a tengerparton a romantikus némettel, a női lelkek nagy ismerőjével, Knuttal (aka Germán). Némi szünet után megszólal és megkérdi:
- Ugye neked már késő gyermeken gondolkodni.
- Hát nem tudom Knut. Szerinted rendeljem meg most a sírhelyemet vagy még van pár év az életemből, amit élvezhetek.

Majd' elfelejtettem

A mai nap mérlege 4 db dupla Twix. A múlt hét végső egyenlege 4 db dupla Twix, 1 dob. Cadbury Fingers (kb.48 db-két óra alatt)és 6 db csokis cereal bar volt, viszont nem dohányzom kevesebbet és nem sportolok. Édességfüggő lettem.

Budapest, nyár, szerelem

Volt egy nyár az életemben, amikor távol voltam Tőle. Amikor messze voltam még nem éreztem, hogy hiányzik. Kárpótolt a kristálytiszta tengervíz, az örök napozás, a hatalmas jukkák, a burjánzó növények látványa, a citrom és narancsfák, a szentjánosbogarak a kertben és a színáradat, amit egy olasz kisváros nyújtani tudott. Utána, amikor hazaértem minden rettenetesen szürkének, sivárnak és hidegnek tűnt. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna.
Eltelt egy újabb év és ismét elhagytam Olaszországért, majd Barcelonáért. Nagyon szép volt, de valahogy a végén azt éreztem, hogy hazahúz a szívem. Otthon akartam végre lenni, érteni a mondatokat, amiket az utcán mondanak egymásnak az emberek, kimondani végre azt, amit szeretnék és azokkal a szavakkal, amik jól esnek. Amikor hazaértem, azt hittem ez volt az utolsó utam távolra. Aztán elkedtem dolgozni egy kedves baráti közegben és hallgattam: "Emlékszel, amikor tavalyelőtt kint voltunk a Szigeten és ..." És válaszoltam: "Én akkor Olaszországban voltam."
Aztán mondták még azt is, hogy: "Emlékszel, amikor még kint volt a Kopaszin a West Balkán és ..." Válasz: "Nem, én akkor az egész nyarat Olaszországban töltöttem. Fogalmam sincs, hogy mi volt akkor itthon."
Meg azt is, hogy: "Emlékszel, amikor a Duna annyira kint volt ... és milyen király volt ..." És a válasz ismét ez volt: "Nem, én akkor Olaszországban voltam és az olaszok kérdezgették tőlünk, hogy aggódunk e. Mi meg mondtuk, hogy miért aggódnánk, hisz itt vagyunk." Szóval kimaradt egy csomó közös emlék, történés, ami annak, aki ott maradt, természetes volt. Nekem nem. Talán kicsit fájt néha. Talán rosszul esett, hogy nem vagyok része annak az életnek, aminek mindenki más és azok, akik fontosak számomra nem voltak részei annak, amit én azon a két nyáron átéltem. Olyan ez, mintha egy filmbe hirtelen bevágnának fél órányi oda nem illő anyagot. Kicsit furcsa, talán érthetetlen is. Most ugyanez van. Fél óra Anglia, tengerparttal, tavasszal júniusban, fordítva működő közlekedéssel és villanykapcsolókkal, új ismerősökkel és talán barátokkal is, akiknek fél órára belépek az életébe, hogy némi nyomot hagyjak. Talán jót, talán rosszat. És ismét örök kérdésként ott lebeghet a fejem felett, hogy milyen élményekkel lehettem volna gazdagabb, ha nem lépek ki fél órára Budapest életéből. Corvin terasz? Mi az?

Volt ma Magyar Vándor barátokkal, kicsi honvágy Budapest utcáit látva, cipőkeresés, pénzköltés, elfáradás, most pedig Káma Szutra.
Jó éjt.

Tavasz júniusban

Végre Brightonba is megérkezett a tavasz. A levegő hársfa illatot áraszt, kellemesen langyos, a partról pedig Barbeque illat száll fel. Ez így már tetszik. Szeretem. Egyébként ma már pár percre ki is nyitottam a szemem és rácsodálkoztam a szemben lévő háztömb szépségére. Már megint. Végre. Szerelem.

Marketing-baromságok 3.

Ezt csak hallottam, de le fogom checkolni, hogy tényleg így van e.
Creamy Sparkling Water.
Holnapután leírom a megoldást. Addig jó agyalást!

Hogyan improve my English

Tegnap olyat találtam az egyik torrent kereső oldal Family rovatában, hogy nem hittem a szememnek. A címe: Benji, Zax and the Alien Prince.
Dereng valami? Tizenéves korom kedvenc sorozata volt. Na jó, mondhatjuk simán azt is, hogy gyermekkorom. Az első rész persze elég szar volt, de most, a második után már megvagyok. Bár nem azért, mert olyan izgalmas, hanem mert olyan humoros. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára filmen rózsaszín pöttyös szandált hordó (hisztis) kövér amerikai turistát. Hihíííííííí! A minősége persze hagy némi kívánnivalót maga után, de ugye egy Tündér Lalától sem várjuk, hogy Dolbi szörránd hangzású legyen DVD minőséggel.
Mindez persze eredeti hanggal (amivel fejleszthetem angoltudásomat), a zseniális Benjivel, aki megtanulta még azt is, hogy hogyan kell újságpapírral letakarni Zax-ot a szeméttelepen. Igaz, hogy előszörre nem sikerült neki, mert rálépett a sarkára, de egy hirtelen vágás a közeledő üldözőkre, és másodszorra már tökéletesen kivitelezte a dolgot. A készítők viszont gondosan figyeltek arra, hogy Benji a második próbálkozásnál elejéről kezdje az egészet, nem pedig csak a kedves nézőt hülyének nézve bevágták, ahogy kész az egész. Ez igazán jól esett. Azt hiszem Benji utolsó filmei közé tartozott ez a sorozat. RIP.
Az aláfestő zene persze tipikus 80-as évek elektronikus zenéje (egy botrány és nagyon mulatságos), a kosztümök úgyszintén. Ezüst homlokpánt, térdzokni meg rövidnadrág, és a többiek. No meg a rózsaszín szandi a kövér amerika nőn, amivel nem bírok betelni. Igazi gyöngyszem.
Az ilyen mondatokról nem is beszélve: "Oh my dear diode!" Biztosan sok hasznát fogom venni. Hehehe.

Nemakármilyen Critical Mass

Ma, amikor kinéztem az ablakon az alábbi látvány fogadott.

"Nahát ..." gondoltam "Brightonban is van Critical Mass. Nincs új a nap alatt."
Elővettem a fényképezőgépemet, mondván, hogy úgyis régen használtam, legalább készítek pár képet dokumentációs céllal. Megtettem. A 300-as telének köszönhetem, hogy rádöbbenhettem, hogy már megint elhamarkodottan ítéltem.
A második képnél (alább) még semmi sem tűnt fel. Persze, hiszen a középen lévő kifestett félvér fickóra koncentráltam, mint egyetlen látványosság a csapatban. Hehe. Ez a szelektív látás.

Még itt sem fogtam gyanút.

Ennél a képnél jelent meg először a fejemben a vörösen villogó felirat, hogy "Meztelen! Figyelj! Meztelen! Halló! Nem látod? MEZTELEN!"

Ezek után bőszen kattogtattam. Persze az összeset nem tudom ide felrakni, de azért még kettőt:

Ők nagyon édesek voltak:

Tanulság? Sose légy enervált!!!
Ja igen, a negyvenes szicíliai kollégám azt mondta, amikor meglátta őket a városban, hogy "In my city they would be killed." Hehehe. Szigorú katolicizmus.

Latvian Movies

Ismét egy fölösleges poszt, bár én szoktam szeretni az ilyen játkékokat.
Szóval: A két Latvian lakótársamtól kaptam filmeket. Persze fele oroszul, fele angolul (és ez a fele az amit már ezerszer láttam, persze)
Lehet tippelni, hogy milyen filmeket takarnak a címek:
Liedy valdovas
Skorpijony karalius
Angely miestas
Fataliska moteris
Briusas Visagalis
Golopom no Europe
Nos, ha megfejtettétek, akkor már azt is tudjátok, hogy tutira átírom magamnak ezek felét legalább, mert nagyon mulatságos. Legalább annyira, mint anno a Terminátor 3-at nézni szlovák szinkronnal.

Miért nem?

Nos, leírom, hogy miért nem, és abból rögtön lesz egy igen, mert ilyen furi ez az élet.
Azért nem írtam mostanában, mert elolvastam a korábbi posztokat és elkezdtem gondolkozni rajta. Amikor elkezdtem ezt az egészet, akkor volt egy koncepcióm. Valamiért elkezdtem írni. Emlékeket megosztani, érdekes dolgokat leírni a világról, a világomról, ahogy én látom, meg ahogy mások is láthatnák, ha egy kicsit odafigyelnének arra, amit én észreveszek. Kezdődött régi-régi emlékekkel, pársoros versekkel, ritkán. Aztán elindultam megint világgá és gondoltam milyen jó lesz! Nem kell leveleket írogatnom (mert lehet, hogy sok ember számára nem köztudott, de én tisztában vagyok vele, hogy RETTENTŐEN LUSTA EMBER VAGYOK!), plusz (!) benne volt egy "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusú indíttatás. Aztán jött egy olyan ötlet is, hogy "Na akkor itt van nektek Anglia!". Csak hogy nehogy azt gondolja bárki is, hogy ez itt a mennyország vagy valami hasonló. Nem az. Volt is miről írnom bőven, mert minden egy kicsit új és szokatlan volt, no meg fordítva működő. Az ország, ahol még a villanykapcsolók is fordítva működnek. Vicces, de kb. 1 hetembe került, míg az étteremben záráskor megtanultam, hogy TÉNYLEG FORDÍTVA MŰKÖDIK. Gondolom kedves kollégáim párszor megmosolyogtak, amikor záráskor 3-szor, 4-szer fel-le kapcsolgattam a kapcsolókat. Hehe. A brand new supervisor! Ezen túl még a mai napig nem tudom, hogy merre van a balra és merre a jobbra. Az utcán automatikusan nézek először balra, majd jobbra, és amikor megnyugodva elindulok, akkor kiderül, hogy rohanhatok a túloldalra, mert már megint elb-tam. Furi, de ez az a reflex ami még mindig nem alakult át a 3 hónap alatt. Hiába, 30 év az 30 év.
Szóval gondoltam ezeket mind leírom MINDENKINEK, barátoknak és ismeretleneknek. Egy része meg is történt.
Azonban.
Végre megvettem ezt a tünde gépet, hogy ismét becsatlakozhassak az információs- és kényelmi társadalomba, és valahogy azt vettem észre, hogy kezdenek hígulni a közölni valóim és már nem is írok semmi olyat, amit szeretnék. Csupán fölösleges közléskényszer dolgozik bennem. Na ez volt, az a pont, ahol úgy döntöttem, hogy egy kicsit pihenek és összeszedem magam. Ismét kilépek a való világba, mert beszűkültem és csak egy monitor, egy billentyűzet és egy Wifi van az életemben (no meg a százalékok), ami mindenhol ugyanolyan. Nem árulom el, hogy hány giga "fölösleges" dolog került ezalatt a pár hét alatt a winyómra. Azt pedig pláne titkolom, hogy hány filmet néztem meg. Addiction.
Ja, még valami, ami miatt egy kicsit visszavettem. Kezdek néha bizonytalan lenni a magyar mondtatokban. Nagyon furi, mert angolul egyáltalán nem tudok jobban (na jó, egy icipicit), de néha úgy érzem, hogy az a magyar mondat, nem magyar mondat. Mindig jókat nevettem azokon a magyarokon, akik kimentek külföldre, és fél év után elfelejtették a nyelvet, úgyhogy most lassan elkezdhetek magamon nevetni. Vagy méginkább sírni. A helyesírásról pedig már nem is beszélek.
(A legújabb rossz hírem pedig, hogy a liliomom tetves. :'( A tetűről van még egy sztorim, de az egy külön post lesz.)
Szóval ezért nem. De ígérem nemsokára megint! Frissen! Lehet, hogy még ma.

Reklámszövegek 2.

Mára ezt találtam nektek:
Everyday pen
Milyen lehet a nem everyday pen? Lehet ötletelni. Várom!

Szabad-kedd

Ma vásároltunk.
Sorry srácok, nem lesz ajándék. (Nektek.) Viszont cserébe megdícsérhetitek az új ruháimat valahogy így:
- Milyen jól áll! (azzal a hangsúllyal, amiben benne van az, hogy: Tényleg emiatt a szr miatt nem hoztál nekem Chocolate Cookie Chip-et?)

Lakótársak 423.

Legújabb információm Samuelről: horkol.

Chavela Vargas

Megszakadt a szívem. Ezer darabra törik minden egyes általa elénekelt szó után. Már akkor kész voltam, amikor egy nagyon-nagyon kedves volt-kollégám elkérte a régi West-Balkán-ban az Almodovár válogatás CD-t és az lett az én édes ajándékom hosszú időre. Sokáig vagy talán soha nem fogom elfelejteni azt az estét és ezt a tettet. Frissen érkeztem haza Barcelonából, ami a másik szerelmem lett, és nagyon hiányzott a latin életérzés. Amikor azon a nyári estén elmentünk a West-be, és leültünk, és kellemesen langyos este volt illatos levegővel, és meghallottam ezt a zenét, és sajogtam édes sajgással és tele voltam édes emlékekkel és ... Aztán az este végén G. odament a bárpulthoz pár percre, és kezében a CD-vel jött vissza, azt hittem rosszul látok. Miután enyém lett, hetekig hallgattam unos-untalan. Csodálatos életteli latinzenék és egy ... egy olyan, amitől a szívem kiszakadt a helyéről. Akkor még nem tudtam, hogy ki az énekes aki képes annyi érzelmet beletenni egy dalba amennyi egy egész életre elég lenne. Megnéztem a Bábel című filmet, ami nekem egy kicsit Crashes (Ütközések) beütésű volt és annyira nem is tetszett, viszont van benne egy mexikói esküvő és ugyanaz az összetéveszthetetlen szétdohányzott, szétivott, kiélt, szívszaggató női énekhang. Alig vártam a film végét, hogy megnézzem a benne szereplő zenék listáját. És végül megtaláltam. Chavela Vargas. 83 éves. Az egész élet mögötte van már, és remélem még előtte is sok-sok év!
Kívánok neki hosszú-hosszú életet! Már csak önzésből is, mert nélküle az én életem is sokkal szegényebb lesz.
Itt lehet még őt megtalálni:
Chavela Vargas duett
Luz de Luna (koncertfelvétel, nem olyan jó minőség, de ez van az Almodovár filmben)

Marketing

Össze fogom gyűjteni az összes átlátsztó, béna, elavult parasztvakító szöveget, amivel megpróbálnak eladni. Ez arról jutott az eszembe, hogy miközben hátul dohányoztam, a kollégám cigarettasodrója ott figyelt egy elviteles dobozban a következő szöveggel: "The smoker's best friend"
Erre annyit szeretnék csak reagálni, hogy: Menjetek ti a ...!
Szóval esküszöm összegyűjtöm!

Életem baklövései 1.

A mobiltelefon "otthagyás" átka

Már harmadszor történt meg. Először nem volt nagy baj, mert nem kellett korán kelnem. Másodszor elég nagy baj volt, amíg rá nem jöttem, hogy a kölcsönkapott TV-ben van időzítős bekapcsolódási lehetőség. Nagyon örültem neki, mert másnap mennem kellett dolgozni és nem akartam elkésni. Harmadszor (tegnap éjjel) annyira szentségeltem, hogy nagyon. Ugyanis hajnali 3-kor jöttem rá, hogy a munkahelyemen felejtettem a mobilomat, ami egyben az ébresztőm is, ráadásul a TV-t jól visszaadtam jogos tulajdonosának, mondván, hogy "Nekem erre már nincs szükségem, köszi!" Mivel hajnali 3 volt, éreztem, hogy elég nagy eséllyel tartok a dél körüli ébredés felé. Vissza persze már nem akartam menni érte, viszont mint utsó mentsvár gondoltam van nekem egy laptopom príma kis programokkal, csak többet tud, mint egy fránya telefon! Hehe.
Következett a Win Calendar. Egy halk prüntyögés, mint emlékeztető nem elég, hogy 6 óra alvás után felébredjek, az tuti. Na jó, sebaj. Internet. Alarm szoftwer. 1 óra, 7 program! Freeware, shareware vegyesen. Ebből 1 volt, ami működött is. Príma! Mp3-ra fogok ébredni. Set, test, bla-bla. Cool, működik. Ekkor 4.12-t mutatott az óra. Beállítottam 10 órára, gondoltam az elég lesz. Megnyugodtam, lefeküdtem, elaludtam. Biztosan valami szépet is álmodtam. Reggel besütött a nap az ablakomon és magamtól felébredtem fél 10-kor. Kinyitottam a szemeimet, feltápászkodtam, megnéztem az időt a laptopon, úgy döntöttem, hogy visszaalszom. Egy órával később ébredtem pánikszerűen. Ránéztem a laptopra, KIKAPCSOLT!!!!
Ennyi.
Mobil-telefon-ébresztő!

U.i. Miközben ezt írom három részeg angol ffi és egy nő a New York-New York-ot énekelve és egymást támogatva-összekapaszkodva búcsúztatja a hétvégét. Hehe.

Életem mulatságos jelenetei 1.

Az otthonfelejtett melltartó esete

Lakótársak vagyunk. Nem tudunk ugyan olyan sokat egymásról, mert ő az egyik, én a másik szobában, de néha összefutunk a konyhában. Tudom, hogy olasz fiú egy ghánai papával, aki valahol útközben kilépett az életéből és a nővéreivel nőtt fel meg az egyszem öccsével, aki egy bastardo; tudom, hogy elektronikát tanul és tudom, hogy sokáig ébren van. No meg, hogy rendszeresen főz magára, de ezt is leginkább onnan tudom, hogy olyankor elindul a tűzjelző és meg lehet tőle süketülni. Ezenkívül tudom a telefonszámát (szerencsémre). Ő Sam a szomszéd szobából.
A múlt héten° szombaton elindultam dolgozni. Jó idő volt, ígyhát felvettem a pántos kis felsőmet, amihez viszont nem passzol a melltartó. Legalább fél órával munkakezdés előtt bent voltam, mert untam az otthonlétet és gondoltam nyugodtan megiszom a "reggeli" kávémat. Nagy hévvel főzöm a kávét, amikor megjelnik Ed, a menedzserek menedzsere (nem dolgozunk együtt nap, mint nap, de elég fontos ember a cégnél tekintve, hogy a tulaj lányának pasija). Mondja, valami dolga van. Rendben. Legyen. Már iszom a kávém, amikor rájön, hogy ha már itt van, akkor lecsekkolja, hogy a drágalátos alkalmazottak pontosan érkeznek e. Rendben, hát tegye. Beáll az ajtóba szétterpasztett lábakkal, keresztbefont karral. Lemegyek átöltözni. Átveszem a nadrágomat, megkeresem a fehér ingecskémet, amikor rádöbbenek, hogy a melltartóm biza otthon maradt. Pánik. Hogy a fenébe megyek haza érte? Min. 10 perc oda, ugyanannyi vissza. Lehetetlen. 15 percem van összesen. Okés, gondolkozzunk. Hol lehet a közelben melltartót venni? George. Okés. Mi van, ha sokan vannak? Az is min. 5 perc oda, meg 5 vissza. Mi van, ha elkések? Kicsit ciki, nem? Ott lenni fél órával előtte és mégis elkésni. Telefon. Sam! Mobil, nevek, Sam, zöld kagyló lenyom. Kicsöng. Felveszi.
- Helló Sam, be tudtál menni a lakásba? (Kb. 20 perccel előtte hívott, hogy otthon vagyok e, mert a lakásban felejtette a kulcsát és most nem tud bemenni.)
- Igen, minden rendben.
- Ráérsz 10 percre? Nagy bajban vagyok.
- Hát, éppen készülök menni az edzőterembe ...
- Figyelj, el tudnád hozni nekem a melltartómat? Otthon felejtettem és már nincs időm hazamenni, ráadásul a főnököm itt áll az ajtóban és 15 percen belül fehér ingben itt kell feszítenem.
- Jó, jó, rendben. Hol van?
- Hát, ha bemész a szobába, akkor a polcon lévő kosarak egyikében van. Biztosan meg fogod találni!
- Oké, mindjárt megnézem.
- Köszi!
Szóval Samnek hívják, kb. 25 éves, két hete vett egy Compact laptopot, aminek vacakol a DVD-olvasója (ezt is csak onnan tudom, hogy egy héten egyszer összefutunk a konyhában és pár mondtatot beszélünk). Ő az a fiú, akivel egy ideje sokkal intimebb viszonyban vagyok, mint gondolnám.

En

Mindig is tudtam, hogy hireseg vagyok. A kozepiskolaban Demi Moore voltam a Ghost-bol, a Sussben meg a Zold Pardonban Julia Roberts, itt pedig Madleine Stowe.
Szep az elet! Csak azt nem ertem, hogy hol vannak a millioim.

Szombatesti egysör

Szlovákokkal mulattam az éjjel. Nagyon mókás volt hallgatni a "Gyere velem baszni a kukoricásba." Illetve a "Cigány, húzzad reggelit", nomeg a "csípűs paprika" szövegeket. Nagyon sokat nevettem. Rájöttem, hogy szeretem a szlovákokat. Hehehe.
Most alvás. Holnap munka és unalom szerintem egész nap, de fel kell kelnem (kellene kelnem) tíz óra körül legalább és már negyed négy is elmúlt.

A csókok földjén

Untitled

T.

Oké, lehet nevetni.
Nem meleg, ...
... házas.
ennyi.

Ezt ma délutánra

Hogy azért annyira ne féljetek.

Amitől még unokáink is félni fognak

Reggeli

(Elérkezett az idő, amikor úgy érzem, hogy csupa fölösleges dolgot kell közölnöm a világgal.)
Mai reggelire három darab fánkot (kispofánk) vásároltam, amiből még mindig nem bírtam megtalálni a barackos lekvárosat! Ez nagyon fáj. Nem azért, mert a red berry-s nem ízlik, hanem azért mert tényleg nem ízlik annyira, mintha barackos lekváros lenne. Lehet, hogy ez csak megszokás kérdése, de az igazi sárgabarack lekváros fánknál már csak a nagyi-féle bundáskenyér jobb reggelire. Bár az igazi fánk az, amin és nem amiben benne van a lekvár, de ilyet már Budapesten is csak elvétve talál az ember.
A fánkok után pedig következett egy doboz krémtúró. Itt úgy nevezik, hogy Madagascaran vanilla Jersey milk yogurt. Először kb. 1 hónapja találtam rá. Nagyon örültem neki. Igaz, hogy nem mazsolás, de legalább otthoni ízű.
Az idő itt még mindig pullóveres. Azt hittem ma, amikor felébredtem és besütött a nap az ablakomon, hogy ma végre meleg lesz, de amikor kiléptem az utcára rá kellett jönnöm, hogy áááááááááááá, nem. Otthon persze kánikula és sort, mi? Gondoltam.

Ezt hallgatom ... és szerelmes vagyok

Come away with me in the night
Come away with me
And I will write you a song

Come away with me on a bus
Come away where they can't tempt us
With their lies

I want to walk with you
On a cloudy day
In fields where the yellow grass grows knee-high
So won't you try to come

Come away with me and we'll kiss
On a mountaintop
Come away with me
And I'll never stop loving you

And I want to wake up with the rain
Falling on a tin roof
While I'm safe there in your arms
So all I ask is for you
To come away with me in the night
Come away with me

Jó éjt!

Igazi szerelem

Az eNet Management-em folyamatosan ugrál. Egyszer azt írja, hogy Internet Disconnected, aztán meg azt, hogy Internet Connected.
Mikor érti már meg végre, hogy szükségem van egy biztos kapcsolatra? Ezt így nem lehet! Ugrálunk össze-vissza, ahelyett, hogy végre elköteleznénk magunkat.
Hát hiába mondom, hogy úgy szeretem, mint az emberek a sót, és szükségem van rá? Írjak neki nyílt-szerelmes-levelet?
Na jó, legyen. 0100010111010010100100100001111010110101001000101001000010010011001111101110010010100001110010010011100001010001001001111001000010000111110101010011101100010101010

Utazni jó

Ehhez én is csatlakozom, bár nem zaklatnék senkit azzal, hogy tegye ő is, mert UTÁLOM a körméleket és a körfelhívásokat. Ha valakit érdekel, akkor check itt: The Italian Job 1. Az éjszakai benzinkutak és az új arcok. 2. Pécs, bár amióta itt vagyok, rá kellett jönnöm, hogy Mo. dél-nyugati részét szinte alig ismerem. 3. Dél-Amerika. Argentínánál kezdeném a tangó miatt. 4. Elég sok volt. Ebből kettő, nem egy: 4.1. Szicília, a semmi közepén, Avola-ban: Véletlenül leszálltam a vonatról, mert valaki azt mondta, hogy az milyen szép hely. Szépnek szép volt, vagy mondjuk inkább, hogy eredeti. Tipikus szicíliai falu poros utcákkal, talán vasárnap, mert ember egy szál sem volt az utcán. Aki látott is, nagyon furcsán nézett rám, mint egyetlen, eltévedt turistára az évben, viszont volt egy üres órám a következő vonatig, úgyhogy a kb. 15 perces séta után, amivel kimerítettem az összes önszórakoztatási lehetőséget, visszamentem a vasútállomásra. Vasútállomáson resti, előtte a padon tipikus szicíliai férfiarcok, kb. 50 évesek, köztük egy arc, aki úgy nézett ki, mint Al Pacino. Napszemüvegben (keresztapás, de az olcsóbbik változat), mély hanggal (Ördög ügyvédje!). Beszélgettek. Amikor megláttam a szicíliai Al-t, megértettem, hogy miért kellett leszállnom Avola-ban. Ilyet nem lát minden nap az ember. Felmerült bennem, hogy ha anno a huszas éveiben kimegy az USA-ba, akkor mi van? Hogy alakult volna a sorsa? Mindennek a tetejében egy szimpatikus 50-es, aki éppen akkor érkezett az állomásra, leült mellém és elkedett mesélni. Ez volt kb. a 6. napom a szigeten és persze úgy mentem, hogy egy mukkot sem értettem olaszul, viszont valahogy, nem értem a mai napig sem, talán a latin szavak miatt, vagy azért, mert annyira hétköznapi dolgokról mesélt, vagy mert gesztikulált ... nem tudom, értettem. Mesélt az időjárásról, hogy régóta nem esett, hogy a fia kamionsofőr Bologna környékén, stb., stb. Nagy élmény volt. Imádtam. Egyébként egész Szicíliát. Na jó, a déli részét. Tíz évvel ezelőtt. Interrail jeggyel. Egyedül. Hátizsákkal. 2. A másik szintén 50-es férfi, de törökországi zsidó, Barcelonában, kb. két éve. Sétáltam a tengerparton szétcsapva, (mert Barcelonában a dolgok megtalálják az embert) és egy 50-es kerek (nem kövér), jó kedélyű, őszes halántékú fickó odajött hozzám, hogy megkérdezze, hogy hol van a fenetudjamármi. Természetesen fogalmam sem volt, viszont valahogy elkezdtünk beszélgetni. Nem tudom, hogy hogy kezdődött, valószínűleg sablonos hülyeségek voltak. Nem emlékszem rá hogyan, de hirtelen elkezdett beszélni a Bibliáról és Ádámról és Éváról, én pedig nem értettem, hogy hogy is kerültünk ide? És mi van egyáltalán? A következőket adta elő (persze nem fogom tudni úgy visszaadni, ahogy ő tette, mert ez mindig lehetetlenség, egy jó poént pár év múlva vétek, de azért mégis): Azért van Barcelónában, mert keresi az ő párját, aki olyan gyönyörű, mint Éva volt a Bibliában. Mert a Bibliában meg van írva, hogy Ádám párjának Évát választotta, ő volt az oldalbordája, és Éva biztosan legalább olyan gyönyörű volt, mint Naomi Campbell vagy Claudia Schiffer, mert ugye ha nem lett volna olyan szép, akkor Ádám nem őt választotta volna. Végülis volt ott egy csomó más élőlény is, Ádám nem volt egyedül. 5. Jugoszlávia a háború idején. (Már késő)

Flickr

Nem tudom, hogy miért van, de nem bírok a Flickr-re képet feltölteni. Már a tools-t is letöltöttem és telepítettem, de hiába.
Nem értem. És ez nem azért van, mert nő vagyok! Hehe.
Egyébként a Tarantino összes überel. Megérte. Jackie Brown, Pulp Fiction, Kill Bill 1-2, Reservoir Dogs full soundtrack. Mijauuuuu! Imádom ennek a fickónak a zenei ízlését. Ennél már csak a San Fran-szikszó utcáin, vagy a Sztarszki és Haccs eredeti zenéje lehetne jobb. Elmennék mikrofon-parókát vásárolni és pink, napfénytetős űrhajóra gyűjtenék és bömböltetve száguldanék haza az M3-on.
Ja, egyébként ma azt terveztem, hogy elmegyek és meglátogatom T-t a pubjában. Nem mentem. Asszem beszari vagyok. Vagy csak kényelmes. Vagy lusta. Vagy monitor elé ragadt.
Ehelyett megnéztem 2 filmet, a harmadik alatt jót aludtam és kétszer ki is mentem az utcára, de csak a szomszéd trafikig cigarettáért, aztán pedig egy liter tejért. Még a Turkish telefonjaira sem válaszoltam. Asszem gyorsan be is húzom a függönyt, hogy ne is gondolja senki, hogy itt vagyok. Mára tökéletesen szabadságoltam magam az életemből. Mármint az itteniből.

Personal Jesus

Personal Jesus bővebben

A bőség zavara

Brightonban négy azaz 4 free wifi hálózat van.
A piertopier a két pier között, kb. 11Mbps, a Netgear, ami 54 Mbps, a FreePublic Wifi 54 Mbps, illetve egy másik FreePublic Wifi, amire még sohasem sikerült ráakadnom, szintén 54 Mbps. Ez így ebben a formában leírva maga az álom lehet. Free internetet mindenkinek!!!! A probléma csak az, hogy az összes kissé instabil. Ezért van pl, hogy nem bírok képeket feltölteni, csak néha-néha nagy szenvedve. Ha nagy szerencsém van, akkor a Netgear enged csatlakozni és ilyenkor megörendeztethetlek titeket pár képpel. Ha csak a piertopier működik, akkor reménytelen. Jobb ha el sem kezdem. Az MSN-hez a 34 megás filet kb. 4 napon keresztül töltöttem le, mert egyrészt nagyon lassan jött le, másrészt valahol az előrebecsült 45 perc-1 óra alatt min. egyszer megszakadt a kapcsolat és kezdhettem mindent elölről. Ujjongtam a gyönyörtől, amikor végre sikerült. Egyébként nem értem, hogy a software cégek miért nem alkalmazzák a torrent file-okat. Biztosan megoldható lenne, hogy netes vásárlás keretében kapj egy torrent file-t, e-mailben elküldött kóddal és aztán azzal kezdhetnél, amit csak akarsz. Nem? Ha valaki el akarja lopni, úgyis megteszi.

Letöltögetős móka

Elárulom, hogy mi a lényeg a letöltögetős mókában. Nem az, hogy ingyen töltögethetsz le bármit a világhálóról, hanem, hogy órákon keresztül történik valami a képernyőn. Bámulod a százalékokat, a letöltési sebességet, a letöltési időt és türelmetlenül várod, hogy végre nézhesd, hallgathasd 7-8 vagy akár 18-20 óra múlva azt, amit egyébként az üzletbe bemenve megvásárolhatnál max. 5 perc alatt nem sokkal drágábban, mint az előfizetési díjad. Viszont! 7-8 vagy akár 18-20 órán keresztül bámulhatod a képernyőt. Megvan az alibid. INFORMÁCIÓ ÉHSÉG! Még, még, még!!! Ne hagyd abba! Csak sugározd az agyamba a sok baromságot! No TV, no barátok, izgalomteli várakozás. Letölti? Nem tölti? Megszakad? Jó lesz? Vagy nem? Jaj mi lesz?
Aaaaaaaaaaaaaarrrrrrrrrrrrrrgggggggghhhhhh!
Persze egy Tarantino összesért biztosan megéri. Hehe. Ezt mindenki maga döntse el! Ennyi.

Jelentem még mindig élünk.
Mindketten. :D
És a Messengerem is működik! Ügyes vagyok. Most pedig vacsi következik, aztán alvás.
(u.i.: Hál'Istennek (?) nem csináltam Kelet-Német brikettet a vacsorámból.)

Ér belepiszkálni a Viszta operációs rendszerbe 1 sör után kicsit részegen?
Simááááán! Ilyenkor bátor az ember. Ha holnap nem bírom bekapcsolni a gépemet, akkor valamit nagyon rosszul csináltam. Hihi. Ha mégis, akkor lehet, hogy el tudom indítani a Messengeremet.

1 sör

Valaki igazán elmagyarázhatná nekem, hogy hogy lehet berúgni egyetlen sörtől.
Nekem ma is sikerült. Mit csinálok rosszul?
Heehehehehehe.

Ezt mára

Thomas

Szerelmes is lehetnék. Ehelyett inkább asszem, hogy hazudok magamnak is, és csak vonzódom. Azt is csak nagyon finoman és óvatosan. Nem az a szenvedélyes "nem-tudok-élni-nélküle" típusú dolog ez itt bennem, hanem az a "hú-vaz, milyen-régóta-várok-egy-ilyen-férfira!". És minden alkalommal ez van, amikor meglátom. Kék szemű, barna hajú, jóképű, értelmes, határozott és humoros. Azt hiszem ez a három utóbbi tulajdonság viszi a pálmát, de az első három is belejátszik.
Csak a meleg-parámat tudnám legyőzni! Szerelmes is lennék rögtön.

Untitled

Ott szokott ülni. Fent az erkélyen. A legbalodalibb széken. Minden nap, amikor jó idő van és nem esik az eső kiül, és élvezi a napsütést. Mindig látom, amikor megyek dolgozni. Szoktunk egymásnak köszönni. Eleinte csak fejbiccentés volt, aztán köszönés és fejbiccentés, a múltkor pedig már integettem is neki. Örülök, amikor látom. Kb. hatvan éves lehet, de az is lehet, hogy már 65 is elmúlt, csak jól tarja magát. Régi olasz slágereket hallgat néhanap jó hangosan, hogy az erkélyen is hallhassa és közben falatozik. A múltkor arra gondoltam, hogy teszek a kilincsére egy szatyrot tele gyümölcsökkel. Mangó biztosan lenne benne, mert azt imádom. De aztán az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy nem egyedül lakik az egész házban és más találná meg először a gyümölcsöket. Talán egy napon leszek olyan bátor, hogy becsöngetek és odaadom neki a szatyrot tele gyümölcsökkel. Meg mangóval.

Asztala Viszta

Következőt csinálta velem a Viszta.
Letöltöttem pár file-t torrenttel. A torrent klienst telepítés után automatikusan a c:/Program Files-ba tette, ami tök normális. Ezen belül a kliens csinál egy Downloads mappát, amibe automatikusan beteszi a letöltött file-okat. Ez idáig rendben is lenne. A kliens kedvesen jelezte, hogy a file-okat letöltötte. Ezek után megpróbáltam megtalálni az adott mappát, de csodák csodájára nem volt sehol. A helyén biztosan nem. Megnéztem egyszer, megnéztem kétszer, gondoltam rákeresek. A Viszta azt mondta, hogy sorry, but nincs ilyen sem folder, sem file. Megnéztem mégegyszer a klienst. Ő azt mondta, hogy letöltötte az adott folderbe.
Folder sehol. Gondoltam egyet, bementem a kliensbe, kihúztam a mappát a Desktopra. Csinált egy shortcut-ot. All right. Rákattintok kétszer és láss csodát, ott vannak a file-ok. Nem értem vazze. Tényleg nem értem. Ezek valamit nagyon eb...-tak.
Ezen kívül nem bírom elindítani a Messengert sem. Kész vagyok.
Viszta akarom kapni a jól bevált XP-met!

Magány

Kitaláltam az évszázad bizniszét. Szobatárs bérlés magányosoknak. Asszem először magamat közvetítem ki valami jó fejnek. Kíváncsi lennék, hogy mennyit fizetnének, hogy ne legyek többé magányos. Hehe.

The top

Rendben. Valószínűleg egyszerűen csak szar napom van. Kb. két perce bejött a szomszéd szobában lakó csajszi és lebaszott, hogy hogy képzelem, hogy nem mosogatok el magam után. Na ő a másik akitől a falnak megyek.
Úgy tűnik ma begyűjtöm ezeket.

London trip

Szóval a mai London-trip fantastic volt. Minden jól sikerülhetett volna, ha nem viszem magammal Knut-ot, a germánt.
Minden érdekli, ami engem nem és mindent utál, amit én szeretek.
Egyébkéntis utál mindent, de amit én szeretek, azt biztosan utálja. És mindezt száz százalékos beleéléssel. Utálja a galambokat; utálja, ha a honfitársai németül beszélnek az utcán és nem angolul (hiába magyaráztam neki, hogy én sem beszélgetek a magyar barátaimmal angolul); utálja a hippiket és a szabadlelkűeket, utálja a fából készült bútorokat leginkább a távol-keletieket (amikért leginkább odavagyok)-ezen persze nem csodálkozom, mert szögletes német. Érdeklődése középpontjába leginkább a drága autók, a foci, a drága ruhák-amire otthon biztosan krvára irigykedni fognak-, illetve az ötven leggazdagabb ember vagyona fér-előszeretettel emlegeti a Virgin tulajdonosát, cégeit, blah-blah, viszont elítéli Lara-t, aki Anglia híreségeit figyeli hasonlóképpen. Szerinte azért jó Londonban lakni, mert bárhová mész a világon, ha azt mondod, hogy a Big Ben mellett laksz, akkor mindenki tudni fogja, hogy az hol van. Kedvenc mondatai így kezdődnek: "Fucking a'..."(meglepődés), "Fuck off, ..."(elégedetlenség kifejezése), "I hate ..." (szimpla közlés némi indulattal) vagy "Nooooo, I don't like ..."(minden más). Kicsit most kivagyok rá, mert egy percig nem voltam képes élvezni a londoni kirándulásunkat, de ez természetesen nem pusztán az ő hibája, merthát mi a fsznak hívok el egy "zéró-tolerancia germán"-t kirándulni! Hát ezt megtanultam.
Amit nem sikerült megtanulnom az az, hogy elengedjem a fülem mellett az "I hate ..." kezdetű mondatokat és élvezzem az életet. Nagy hiba!

Új szerzemények

Sok új barátot szereztem a héten.
Az egyik egy elgázolt Lego benzinkutas, aki lábait majdnem elhagyva feküdt a járdán. Gyors elsősegélyben részesítve összetapasztottam a felsőtestét és a lábait, úgyhogy mostmár jól van, bár a töltőállomás hiányzik kicsit neki. Legközelebb bemutatom "élőben" is, de mostmár elég késő van és holnap korán kell kelnem, mert megyünk Londonba.
A másik egy metálkék gumigyík, amit valószínűleg egy hanyag iskolás hagyott el hazafelé menet. Egészen puha és Samsung kék.
A harmadik barátom egy Acer Dual Core. Ezen írok most. A mai napom egy részét azzal töltöttem, hogy a Win Vista Premium változatával ismerkedtem, WIFI-t cserkésztem, MSN-t telepítettem (ami nem működik), no meg Skype-ot és közben folyamatosan nyugtatgattam magam, mert bár nem nagyon, de a Vista más, mint az XP, amin persze már reflexből tudom, hogy mi hol, miért és a többi. Hát ezen még nem. Morcos is vagyok miatta.
Most pedig elvonulok aludni.
Jó éjszakát!

Röpke kérdések a fejemből 1.

Ma a következő kérdés jutott az eszembe:
Mi lett azokkal az üveggolyókkal, amit Audrey Hepburn véletlenül lenyelt a My Fair Lady-ben?
Végiggondoltátok ezt valaha? Az odáig rendben, hogy lemegy, de amikor kijön? ...

Hazafele

Szóval érkezem június 18-án, hétfőn este 7-kor Feri-hegy 1-re, amit apukám után neveztek el. Hehehe.
Várjatok sok virággal, csokoládéval és tócsnival. Hihiiiiiiiiiiiiiiii! (Ígérem meg leszek lepve, ha tényleg ott lesztek. Hehehe.)

Na akkor most postolok.
A világ legszarabb reptársaság honlapja a Malév, a világ legnagyobb átb...sa a fapados járat, én pedig jól felhúztam magam már megint.
A lényeg, hogy megyek haza jún. 18-án és vissza 21-én.
Csókolok mindenkit! Még jelentkezem.

A Konyv

Megvettem. Baromi draga volt, de megtettem. 7 font egy zseni 264 A6-os oldalnyi ragyogasaert. Ma bementem a konyvesboltba es megalltam a General Fiction "A" betujenel, (Ez a ficko mellettem olyan gyorsan gepel, hogy az mar egyenesen idegesit) es meglattam. Douglas Adams: The Salmon of Doubt. "Douglas Adams jo iro" gondoltam. Beleolvastam. Mosolyogtam. Beleolvastam mashol. Mosolyogtam. "Ez a konyv tokeletes ilyen esos napokra" gondoltam. Megneztem az arat. Majdnem sirvafakadtam. 7 font. Pontosabban 6.99 font. Gondolkodtam. Megajandekozhatom magam? El akartam menni Internetezni, es vegre irni a blogomra. Leirni, hogy mi tortent velem az elmult ket hetben. Visszatettem. Letelt a 38 perc. Visszamentem a mosodaba. Otthon leultem, elszivtam egy szal cigit es gondolkodtam. Meger par nap kacagas 7 fontot? Simaaaaan. Ez nem is kerdes. Majd ugy fogyasztom, mint egy isteni Blueberry Muffint. Lassan, minden pillanatat elvezve. Douglas Adams. Ennyi. Visszamentem es megvettem. Egy Charity shopban biztosan meg tudtam volna venni 2 fontert is, de az ido penz. Az azonnali gyonyor 5 font. Hehehe. Ugyhogy most itt van velem, simogatom a fedelet es alig varom, hogy belesuppedjek egy kenylemes fotelba egy isteni kave mellett es vegre kinyissam. Most pedig megyek es veszek a konyv melle egy isteni Blueberry Muffint is. Hehehe. Ma nagyon szeretem magam.

Eszak-Jemen jo hely, mindenki kat-levelen el! :)
Hogy vagytok? En vegre kicsit kozelebb az Internethez. A Supervisor kinevezeshez Internet-kapcsolat is jar. Hehehehehe.
Na megyek vissza dolgozni.
Cheeeeeeeeeeeeeeese!

Kikapcsolódás

Már több, mint egy hete elmúlt a születésnapom, mégis alig sikerült azóta két napot átvészelnem alkohol nélkül. Kész vagyok. A májam úgyszint. Itt a szocializáció első számú színtere a Pub és ott kötelező sört inni. Legalább egyet, de inkább többet. A legmenőbb az, aki mocsokrészegre issza magát és utána beleköt mindenkibe, hogy megmutassa, hogy igenis ő az állatok királya! Yeah! Az sem baj, ha nőből van az illető és platinaszőkesége a járdán landol. Arra kell csak vigyáznia, hogy pontos jeleket hagyjon a hollétéről, mint pl. elhagyott hajgumi, fél pár cipő, karkötő, fél pár fülbevaló, kistáska (ennek külön örülnek a józanabbak, főleg ha benne maradt a pénztárca is), stb. Ezek után senki sem csodálkozik azon, hogy a sor elhagyott tárgy végén egy kortárs táncost is sárga irígységbe taszító pózban fekvő "hölgy" található. Ez persze leginkább a hétvégére jellemző, amikor a britek (rövid "t"-vel ejtendő!!!! Ezt a Távol Afrikától című filmből tanultam) kikapcsolódnak. És tényleg kikapcsolódnak. Mármint agyilag. Elhagyják azt. Már az is felmerült bennem, hogy a bárpult alatt söröskriglikben tárolják az agyakat, amiket otthagynak megőrzésre. Talán névvel ellátva. Persze az is lehet, hogy mindegy, hogy kihez melyik agy kerül vissza. Hehehe. Bár kicsit vicces lehet, amikor egy szőke cicababa megkapja John, a tehenész agyát, de lehet, hogy még jól is jár vele.
Na jó, megpróbálom elővenni a kedvesebbik arcomat és nem szétgyalázni ezt a nagyszerű nemzetet. Hehehehe.
Jah, egyébként nagyon köszönöm a "szépirodalmi" és a "kifinomultan szarkasztikus" jelzőket. Kellemesen végigcsiklandozták a légcsövemet. Hehehe.

Párbeszéd

Résztvevők: két kiránduló magyar fiú és két magyar kiránduló lány.
- Az ott egy medence?
- Igen.
- És van benne delfin?
- Hát, hacsak azt a szőke negyvenest nem nevezed delfinnek, akkor nincs.
- Az inkább egy bálna.
- Ááááá, nem, az egy tönkrement sellő.

Latest news

Előléptettek.
Jövő héttől büszke Supervisor leszek. Hehehehehe.

Pársoros

Virtuális világ híjján papírra írok emlékeztetőket. Ilyeneket:

Ápr. 10.
Reggel lementem a partra. A nap nem süt, de legalább nyugalom van. Egy beérkezett 60-as Tai Chi-zott az egyik hullámtörőn, egy hasonló korú hölgy pedig a kutyájával fürdőzött volna a kb. 10 fokos vízben, ha a kutyát nem izgatta volna jobban a húsvétról ottmaradt szemétkupac. Szegény hölgy! A végére elég ideges lett. Hiába a gumilabda és a bokát-csiklandozó 10 fokos víz!

Ápr. 11.
Tegnap Sherlock Holmes bejött az étterembe. Tipikus fekete kalapban, klasszikus szürke-fekete csíkos öltönyben, - odakint 28 fok - magasszárú cipőben, elegánsan, tipikus angol fapofával. A kalapot odabent sem vette le. Piros Marlboro-t szívot. Lehet, hogy a pipa kiment a divatból.
Talán egy álláskereső színész volt.

Ápr. 15.
Tegnap elmentünk bulizni a lakótársaimmal. Jól betequiláztunk.
Leírom, hogy mi vár egy tipikus Saturday-Night-Fever-túrán:
1. Securi...bulldogok az ajtóban. Nem sokkal rokonszenvesebbek, mint otthon, viszont itt sokkal durvábbra isszák magukat az arcok, mint otthon és egy estére jut legalább utcánként és óránkánt minimum 1, de csúcsidőben 4-5 verekedés, mert a britek erős, harcos nemzet.
2. Belépés után közvetlenül láberősítő program, ami tart addig, amíg bent vagy, mert a földre olyan mennyiségű szeszes és üdítőital folyik az éjszaka folyamán, hogy szerintem már nyitás után egy órával sem lehet normálisan közlekedni, de zárás előtt egy órával megkockáztatom, hogy otthagyod a cipőtalpadat valahol a parkett közepén.
3. Ezek után teljesen normális, hogy minden rendelt ital kb. fele a nadrágodon, szoknyádon és cipődön landol, kivéve a jófajta Tequilát, amit gyorsan, még a pultnál letolsz. Hehehe.
4. A társaság nagy része: Tizenévesek és tucc-tucc trance a legkommerszebb fajtából.
Mókás világ, ha nem vársz többet. Ja, és ajánlott az acélbetétes Martens, mert tuti, hogy szétzúzzák a lábadat. Min. fél óra para volt, mire elértem azt az alkoholszintet, hogy már nem éreztem a nyári cipellőmön és a lábamon tapodó tömeget.
Jah, még valami, ami nagyon fontos kényelmi dolog a hölgyek számára: A WC-ben kötelező egy külön 5-6 négyzetméteres, kényelmes ülőalkalmatossággal ellátott rész, lehetőleg minél közelebb a tükrökhöz, ahol meg lehet beszélni az este részleteit, stb, stb, stb.
Az este egyébként nagyon jól sikerült.

Ápr. 19.
Ma gazdagabb lettem egy Cure Greatest Hits-cel és egy Depeche Mode összessel. Hihetetlen. Tizenéves vagyok ismét pár órára és HOLNAPUTÁN LESZ A SZÜLETÉSNAPOM!
Boldog születésnapot Nekem és Mindenkinek minden napra!
Élvezzétek az életet!

Utolsó mára

Lassan elvégzem itt a dolgom, megírom az összes képemet a DVD-re, meg az összes zenémet, majd beteszem a tokba és jól félrerakom, mert úgysem fogom tudni megnézni/meghallgatni mivel. Ennyit az értelem tornyosulásáról.
Na jó, mégis van egy kis értelme, mert így el tudom vinni kinyomtatni, vagy ha legközelebb egy internetpoint-ba tévedek, és nem felejtem el vinni az mp3 lejátszómat, akkor kicserélhetem a zenéket rajta és nem fogok uncsi parlamenti híreket hallgatni a BBC4 rádión, mert már annyira hányok Stevie Wondertől.
Próbálom összeszedni magam, hogy valami értelmeset is írjak, de bavallom 4 óra ülés, másolás, átalakítás, bla-bla-bla után kicsit kiégettnek érzem magam. Cserébe felrakok pár kedves képet.

U.i.: Időközben lementem a helyi Tesco-ba és ettem egy jó Brownie-t, meg egy Double Chocolate Muffin-t, úgyhogy máris jobban érzem magam. Ez a jó ebben az országban. Ami Itáliában a Pasta Calda Capuccinoval, az itt a Filter Coffee Double vagy Triple Chocolate Muffinnal. Uááááááááááá! Imáááááádom!

Húsvét a very special Brightonban

Húsvét. Kb. egy hete volt, de emléke még mindig él. Akkor értettem meg, hogy miért is olyan fcking special Brighton.
A történet persze nem itt kezdődik, hanem a gyorsétkezde-pizzériában, ahol dolgozom. Felvettek egy litván-orosz-cseh-fogalmamsincsmilyenmég lányt, aki beszél csehül meg oroszul, de korántsem egy barátságos darab.
Van benne egy adag felsőbbrendűség, ami annyira nem szokott szimpatikus lenni az emberek 85 %-ának, ahogy nekem sem. Mégis úgy gondoltam, hogy ha már együtt dolgozunk, meg izé ... meg bigyó, akkor mégis. Kérdeztem, hogy honnan tud csehül, ha orosz, stb., de egysorosnál is rövidebb odavetett válaszokat kaptam, úgyhogy gondoltam nem forszírozom a beszélegést.

Végülis nem olyan fontos. Dolgozni jöttünk, ugye, nem beszélgetni. Hehe.
A szünetben viszont összefutottunk a hátsólépcsőnél és mit ad Isten sikerült kb. 6-7 mondatot összehoznunk nagy kínunkban. Ezek a beszéletgések kb. a következő kérdés-válaszokból állnak: honnan jöttél, mikor érkeztél, hol még Angliában Brightonon kívül, miért éppen Brighton és meddig maradsz. Ennyi. Ennek keretében megtudtam, hogy először Londonban volt, utána érkezett Brightonba. A kérdésre, hogy miért épp Brighton azt válaszolta, hogy "Because, ... - némi szünet, semmibe révedő álmodozó tekintettel társítva - ... Brighton is something special." Na ekkor esett le a tantusz, hogy én egy királylánnyal ülök szemben. Nem annyira szép Hamupipőke a nagy Oroszországból.
(Persze Brighton valószínűleg túlságosan is special lehet, ha képes egyszerre két helyen dolgozni, hogy végre annyi pénzt szedhessen össze, hogy végre elmenjen innen. - Bár ezt az infót akkor még nem tudtam. - Hehehehe. Na, Brighton ennyire special, királylány.)
A lényeg a lényeg, hogy nem értettem és rettentően kíváncsi lettm, hogy mi lehet az, ami olyan special Brightonban.
Ekkor jött a húsvéti szabadságok időszaka és rögtön fény derült mindenre! Brighton azért special, mert valószínűleg sehol nem tud annyi ember összezsúfolódni a tengerparton, mint itt.
Mellékeltem képeket fent. Jah, meg a relax-ról lent. Hehe. Ez a család nagyon tetszett. Kicsit bedőltek.

Költözés

Itt vagyok ismét. Április 1.-jén költöztem és azóta meglehetősen ritkán jutok médiaközelbe, viszont annál mókásabb dolgok történnek velem.
Megmutatom a kilátást az ablakból, hogy irígykedhessetek és eltitkolom, hogy összesen kb. tíz négyzetméter és rettentő drága, ja, és bár a tengerparthoz közel van, a - szerintem - legforgalmasabb úthoz is, úgyhogy nem is olyan könnyű ilyen képeket készíteni.

Igényesebbeknek üzenem, hogy képszerkesztést nem ér nézni, mert ezek pusztán dokumentációs fotók és így is erőlködnöm kellett, hogy egy autó se legyen a képen. Hehe.
Egyébként tök jó, hogy közel van a tengerhez, mert így megvan a lehetőségem, hogy minden reggel sétáljak egy nagyot a parton (nem is értem, hogy miért nem élek vele. Pedig gyalogos átkelőhely is van a közelben.)
A lakótársam - bár ezt lehet, hogy már írtam - egy brazil kinézetű félvér fickó és két litván lány. Jó fejek, viszont valami oknál fogva egyik sem bírja bezárni az ajtót. Helyesebben ... na jó, az ajtók a lakásban önzáródók, mmmmm ... önbecsapódók. Kivéve a fürdőszoba ajtaját. Viszont ennek köszönhetően gyorsan megtanultam, hogy ki, mikor van otthon és hogy mozog a lakásban. A bejárati ajtó becsapódásába pl. beleremeg a fal, viszont a Sam ajtaját csak hallom, de nem érzem, a litván lányok pedig amikor elmennek otthonról, akkor néha nem zárják be az ajtót, úgyhogy a huzat szórakozik vele és néha két kisebb zörej között nyikorog egy kicsit. Ennyi.
Sam majdnem minden nap főz, bátran használva a litván lányok olaját. Hehe. Mi még nem vagyunk olyan jóban, hogy az én cuccaimat használja, bár tegnap kért mézet a kávéjába és miután mondtam neki, hogy "Persze, nyugodtan", benyúlt a szekrénybe és vett egy kis mézet a lányokéból. Ennyi.
Szép az élet.

Nikotinos rágó 2.

A nikotinos rágónál ezerszer jobb a Csehországból "importált" cigaretta!
És sokkal olcsóbb is!

p.s.: Ma költözöm.