Ma Richard Bona, aki amellett, hogy csodálatos hangja van, fantasztikus basszeres (akik vmi folytán mindig közel állnak a szívemhez), nagyon karizmatikus egyéniség.
Ez itt ő:Djombwe
Meg ez is: Laka M'ba
Meg ez is: Dina Lam
Ez itt egy trió: Toto Bona Lokua (Lokua egyébként legalább olyan gyönyörű, mint Bona-zeneileg. Teljes neve Lokua Kanza és félelemetesen kellemes a hangja. Az a típus, amit ha egy nő meghall, akkor azt mondja, hogy "Úristen, nekem ilyen csodálatos férfi kell!" Persze ha meglátja fényképen, akkor elmegy a kedve, dehát a hangjáért szeretjük a zenészt.)
Ez itt Bobby McFerrinnel: Impro
És ilyen basszus szólóval lehettek gazdagabbak, ha sikerül eljutnotok egy koncerte: Szolnok (nem annyira jó a hang, de a valószínűleg illegálban készült felvételektől ne várjunk sokat. Viszont megértem, hogy meg akarta tartani ezt az emléket.)
Hát ennyit egy kameruni fickóról, aki 37 életéve alatt eljutott a saját maga barkácsolt gitártól a jazz-hatalmasokig, merthogy kb. mindenkivel játszott már, aki számít Zawinultól kezdve Pastoriuson keresztül az atyaúristenig, és kb. bármit eljátszik a basszusgitárján. Bááááármit! Meg is értem, hogy Bona királynak tartja magát.
(u.i: Ne merjétek azt kommentelni, hogy a jövőhéten lesz koncertje az A38-on, mert abba belehalok, úgyhogy aki tud ilyesmiről, az bölcsen hallgasson. Köszi

Hát ez gyorsabban elmúlt, mint gondoltam. Délután 5-6 körül még azt gondoltam, hogy édes-fájós szerelmes verseket fogok ma este faragni a laptopom monitorjára a tőkehalmáj konzervről, de sajnos elmúlt. Jó dolog olyan helyre visszajönni, ahol szeretnek. Merthogy szeretnek. Még a múlt heti undi Réka sem tudta feledtetni ezt a dolgot. Knut drága fülig érő mosollyal fogadott, Marius pedig puszikat dobált egész nap nekem. Még azt is elhatároztam, hogy hétfőn biztosan felhívom Kamel-t, aki mostmár minden pénteken ott ebédel nálunk, csak hogy láthasson (ebben tuti biztos vagyok). Francia-arab fickó, min. 5 évvel fiatalabb. Vagy legalábbis most még azt gondolom, bár nem hallgattam végig az élete történetét, de most, hogy bizalmat szavaztam neki, esküszöm rákérdezek. Persze nem mintha akarnék tőle különösebben bármit is, de most úgy érzem, hogy valahol ismét sikerült ottfelejtenem a csigaházamat és ez jó. Élet van. Megélt. Így döntöttem.
A csajok is nagyon örültek. Ennek én is örültem. Pedig a múlt héten tényleg nagyon-nagyon utálatos voltam velük. Persze ma is egy kicsit, de ki kell élnem ezt a dolgot, mert holnap jön vmi új manager és onnantól kezdve már hárman leszünk undik velük, tehát én szükségszerűen kevésbbé leszek undi. Inkább jófej leszek. Így döntöttem. Utáljanak mást, ne engem. Hehe.
Pár korábbi posztot kicsit átírtam.

Ilyenkor szokott az jonni, hogy fajdalmas oldalakkal toltom meg a naplomat, amit nem biztos, hogy megosztok veletek, de ha igen, akkor az azt jelenti, hogy nagyon bator vagyok es olyan dolgokat olvashattok, amit meg soha senki.
Persze valojaban az van, hogy jol esik ez az edes-fajdalmas erzes a gyomorszajamban, mert olyan, de olyan regota vartam mar erre, mert olyan, de olyan regen tortent es kirangat a mindennapi apatiabol es nagyon-nagyon jo dolgok kovetik rendszerint, ugyhogy ha azt olvassatok, hogy faj, ne sajnaljatok, hanem oruljetek, mert vegre felebredtem.

Bazsa feléledt.
Hiába, mindigis tudtam, hogy varázslényem van. Bármire képes vagyok. Csak ez a furcsa édes-fájó érzés múlna el a gyomorszájamból! Vagy akkor legyen erősebb, de kapcsolódjon hozzá valami finom dolog, amitől boldogan vállalom azt.
Jackie Brown-nal vígasztalódom. Voltam ám Jackie Brown hétfőn, tudom milyen az. Határozottan közlekedni a járólapos, furcsán visszhangzó, hosszú folyosókon, ahol mindenki csak veled egyirányba közlekedik. Igazán jó. Pláne, hogy utána átnyújtod a beszállókártyádat, és ha szerencséd van, akkor át kell kelnie a gépnek valami jó kis zivatarfelhőn és akkor van hullámvasút. Egyébként csak nyeldeklés van, mert a nyomáskülönbség miatt folyamatosan bedugul a füled. Szóval Jackie Brownnak lenni jó!

Vadnyugat

Azt hiszem valamikor előző életemben magányos vad-nyugati hős voltam, aki csendben és méltósággal lépett le, amikor azt érezte, hogy már nincs helye a történetben. Minden néző tudta viszont, hogy ő a főszereplő, és hogy a tett, amit véghezvisz mekkora jelentőségű. Ilyenkor az érzelmesebb nők könnyekben törnek ki a nézőtéren, a férfiak pedig bámulják önfeláldozását.
Most csak én, a hős tudom, hogy minek milyen jelentősége van, és én vagyok a nézőtéren sírdogáló nő is. És a legrosszabb, hogy nem értem. Nem tudom, hogy hol kezdődött az a pont, amikor elkezdtem hazudni magamnak és mi az igazság. Csak azt tudom, hogy valami fáj és biztosan el fog múlni.

Budapest-egyenleg

Az elmúlt 3 és fél nap egyenlege:
Minőségi vörös bor: 8 dl
Minőségi fehér bor: 3 dl (ebből 0.5 dl angolosan a ruhámon és a cipőmön landolt)
3 korty után Minőségivé nyilvánítható meggybor: 6 dl
Unicum: 8 cl
6 dl meggybor és 8 cl Unicum után Minőségivé nyilvánított házi (meghatározhatatlanul)vegyes pálinka: 12 cl
Tócs(n)i: 4 db
Sharidon (vagy Saridon?): 1 db
Csók: 3 db
Red Bull: 1 db
Kávé: 7 csésze
Elismerő féfimosolyok: 12 db (a Holló utcai építőmunkásokat nem számolom, akik úgy néztek rám, mint egyetlen női járókelőre, mintha akik még nőt sem láttak soha)
Jóképű férfiak száma az utcán: 12 db
Boldog órák száma: 60
Fájdalmas-szomorú órák száma: 14
Végigaludt órák száma: kevés
Macskaszőrszálak: 124 db

Tócs(n)i-parti

Ezt megígértem, hogy lehet, hogy még ma, úgyhogy:
A hagyományos Tócs(n)i-partinak három alapvető jellemzője van (kedden sikerült hagyományos tócs(n)i-partivá avatni, merthogy három után már hagyományként kezelhetjük, azt hiszem):
1. R. hihetetlen mennyiségű tócs(n)ija. Hagyományosan kizárólag krumpliból, lisztből, tojásból és némi sóból! Nagyon durván fokhagymás tejföllel.
2. Alkohol fogyasztása kellemes beszélgetéssel, amíg a tócs(n)i elkészül és utána még hosszan, amikor már betegre zabáltad magad.
3. Víszintesbe kerülés egy ellenkező nemű egyeddel (a víszintesbe kerülés nem jelenti a szexet, de kibővíthető azzá az érintett felek közös beleegyezésével).
Ezek alapján kijelenthetem, hogy a hagyományos Tócs(n)i-partit ismét sikerült megrendezni és mindenki sikeresen teljesítette a fenti kitételeket.
A fenti feltételeken túl a Tócs(n)i-parti további eseményekkel bővíthető, azonban ha valamelyik pont nem teljesül, a Tócs(n)i-parti sajnos nem tekinthető hagyományos Tócs(n)i-partinak.

Megérkeztem

20 fok, szitáló eső (és a frizura tökéletes marad). Semmi sem változott, bár biztosan volt jó idő is, mert a bazsalikomom elszáradt. No sebaj, holnaptól szárított bazsalikomot eszünk.
Ja, és a blogger magyar nyelvre váltott. Mostmár nem Edit Post van, hanem Bejegyzések szerkesztése. Hm.

Ui, zsö szvi franszéz

Valami oknál fogva egy csomóan franciának néznek. Ma volt egy asztalunk, - jó anyagiakkal rendelkező 50-esek - ahol a Szőr külön fizette a Sampájnját, ami egyenként kerül kb. 30 fontba (eladunk belőle kb. 3-at egy évben-ők megittak kettőt). Amikor visszaadta a kártyaleolvasót úgy köszönte meg, hogy "Merszi boku". Gondoltam nem ábrándítom ki, úgyhogy azt válaszoltam a lehető legelegánsabb módon, hogy "Dö rijen Möszjő", ami annyit tesz: Nincs mit uram. Ez az egyetlen mondat, amit amúgy franciásan képes vagyok előadni ilyen helyzetben. (Hála Siegfried-nek megtanultam raccsolva-hörögve kiejteni az "r" hangot anélkül, hogy leköpném a szemben lévőt, bár gondolom egy franciának feltűnne, hogy közöm sincs a nyelvhez.) Így utólag belegondolva lehet, hogy nem ez volt a legjobb válasz, de sajnos fogalmam sincs, hogy hogy mondják franciául azt, hogy "Szívesen". Persze mindegy is, mert ő sem. (Az angolok 90 %-a nem beszél semmilyen más nyelvet.) Nagyon édesen mosolyogva megismételte, hogy "Dö rijen" és úgy maradt. Én pedig mentem egy másik vendéghez a kártyaleolvasóval.
Vége.

Örömmel látom, hogy otthon 30 fok körül lesz a hőmérséklet, mikor hazaérek. Meg fogok dgleni. Az itteni 20 fokkal szemben.
De jó lesz! Annyira várom már!

Paris Je t'aime

Először azt gondoltam nem jó film, bár nem láttam csak az elejét. Franciául, felirat nélkül. Természetesen nem értettem semmit. Aztán találtam feliratot, de el volt csúszva. Megnéztem az elejét, ismét nem tetszett. Belenéztem a közepébe és hirtelen beleragadtam. Elkapott. Szerelmek, rövid történetek, színész-óriások. David Busceni, mint béna turista, Elijah Wood, Juliette Binoche, mint lerongyolódott 40-es anya, áh, nehéz elmesélni. Zseniális.
Mindenképpen nézzétek meg! Erős 10 pontos!

Mégiscsak Salsa-királynő lettem. És még a harisnyámról is meg tudtam feledkezni. Igaz, hogy néha összekevertem a lábaimat, de srácok, ha megtanultok vezetni, ígérem megtanulok táncolni. Akkora különbség van. És annyira lehet érezni, hogy mennyire határozott az adott férfi, hogy az hihetetlen.
Na mára ennyi, csókolom.

Sz(m)örfös

Véleményem a nylon-harisnyáról

A nylon-harisnya, közismertebb nevén nájlon harisnya a világ egyik legborzalmasabb találmánya. Sosem lehet elég nagy és elég kényelmes. Már tizenévesen gyűlöltem, mert combban általában szorított vagy megcsavarodott, a legalkalmatlanabb pillanatokban szaladt fel vagy éppen lecsúszott vagy meggyűrődött, ami mégrosszabb. Ezentúl, nadrággal lehetetlen hordani, mert olyan a kiképzése, hogy a "bevágást" teljesen eltűnteti és az ember feneke olyanná válik, mint egy fél kosárlabda vagy mint aki pelenkát hord. Ma volt benne részem kb. 5 percig. Nem lett szerelem a vége.
Ennyi.
Salsa-királynő sem lettem.
Van helyette ma estére Bridge to Terabithia. Talán kárpótol. A tegnap esti Preminiton Sandra B-vel nem hatott meg annyira.

Mit kíván a magyar nemzet?

Mindenekelőtt áramot itthonra, mert már megint nincs, bár nem értem miért. Viszont ha nincs áram, nincs reggeli kávé és nincs világ a fürdőszobában. Emiatt elég szomorú is vagyok.
Ismét viszont: elkezdtem a visszaszámlálást erősen és nagyon várom már a 3 nap múlva reggelt, amikoris összepakolom az összes cuccomat és oda megyek, amit némelyek már nagyon unnak és utálnak, én viszont egyre jobban szeretek. És Traubi szódát fogok inni, meg Túró Rudolfot enni sokat, meg Boci-csokit, meg ízetlen trappppppistát és LÁNGOS-t, meg TÓCSNI-t! Ugye eszem majd Tócsnit?
Ma pedig elmegyek Salsa-királynőnek.

Abszurd 2.

Krisnas ket pitbullal.

Ez itt az új mosodás táskám. Ilyenekkel boldogítom magam.

Ma verőfényes napsütéssel kezdtünk, aztán belekerültünk egy felhőbe. Azóta is benne vagyunk.
Érdekes dolog egy felhőben lenni. Pláne ha belegondolok, hogy a repülőgépen ülve a felhők olyanok, mint egy hatalmas vattacukor. Néha kedvem lenne fejest ugrani beléjük.

Hol árulnak Királyfi feliratos békát? Oda kell mennem. Szereznem kell egyet mielőtt megkattanok.

Problémáim a léttel

Miért nem lehet mindig kicsit őrültnek lenni? Játszani?
Sárkányt eregetni a szélben. Felmenni a Gellért-hegyre csillagokat bámulni éjjel. Elcsenni a szökőkútban fürdőzők cipőjét. Sőt, szökőkútban fürdeni és utána csurom vizesen hazamenni mezítláb a napsütésben. Puszit nyomni az ablaküveg hátuljára, amelyben egy tühtig uriember tökéletesíti a frizuráját. Lepkéket kergetni a réten hálóval, gondosan ügyelve arra, hogy el ne kapj egyet sem, mert a lepke akkor igazán szép, amikor szabad. Megváltani a világot egy korsó sör mellett anélkül ... szabadon. Birkózni a fűben a Margit-szigeten. Felvinni a tetőre a kanapét és ott aludni éjjel. Földig érő esernyőt gyártani, amin van egy cipzár is, így aztán úgy funkcionálhatna, mint egy sátor. Álmodozni, őőőőőőrültnek lenni. Akarok! És akarok hozzá társakat találni!

Ma Before Sunset. Zseniális. Még mindig szerelmes vagyok az Ethan Hawkba.

Beszélgetés

Ülünk a tengerparton a romantikus némettel, a női lelkek nagy ismerőjével, Knuttal (aka Germán). Némi szünet után megszólal és megkérdi:
- Ugye neked már késő gyermeken gondolkodni.
- Hát nem tudom Knut. Szerinted rendeljem meg most a sírhelyemet vagy még van pár év az életemből, amit élvezhetek.

Majd' elfelejtettem

A mai nap mérlege 4 db dupla Twix. A múlt hét végső egyenlege 4 db dupla Twix, 1 dob. Cadbury Fingers (kb.48 db-két óra alatt)és 6 db csokis cereal bar volt, viszont nem dohányzom kevesebbet és nem sportolok. Édességfüggő lettem.

Budapest, nyár, szerelem

Volt egy nyár az életemben, amikor távol voltam Tőle. Amikor messze voltam még nem éreztem, hogy hiányzik. Kárpótolt a kristálytiszta tengervíz, az örök napozás, a hatalmas jukkák, a burjánzó növények látványa, a citrom és narancsfák, a szentjánosbogarak a kertben és a színáradat, amit egy olasz kisváros nyújtani tudott. Utána, amikor hazaértem minden rettenetesen szürkének, sivárnak és hidegnek tűnt. Legszívesebben azonnal visszafordultam volna.
Eltelt egy újabb év és ismét elhagytam Olaszországért, majd Barcelonáért. Nagyon szép volt, de valahogy a végén azt éreztem, hogy hazahúz a szívem. Otthon akartam végre lenni, érteni a mondatokat, amiket az utcán mondanak egymásnak az emberek, kimondani végre azt, amit szeretnék és azokkal a szavakkal, amik jól esnek. Amikor hazaértem, azt hittem ez volt az utolsó utam távolra. Aztán elkedtem dolgozni egy kedves baráti közegben és hallgattam: "Emlékszel, amikor tavalyelőtt kint voltunk a Szigeten és ..." És válaszoltam: "Én akkor Olaszországban voltam."
Aztán mondták még azt is, hogy: "Emlékszel, amikor még kint volt a Kopaszin a West Balkán és ..." Válasz: "Nem, én akkor az egész nyarat Olaszországban töltöttem. Fogalmam sincs, hogy mi volt akkor itthon."
Meg azt is, hogy: "Emlékszel, amikor a Duna annyira kint volt ... és milyen király volt ..." És a válasz ismét ez volt: "Nem, én akkor Olaszországban voltam és az olaszok kérdezgették tőlünk, hogy aggódunk e. Mi meg mondtuk, hogy miért aggódnánk, hisz itt vagyunk." Szóval kimaradt egy csomó közös emlék, történés, ami annak, aki ott maradt, természetes volt. Nekem nem. Talán kicsit fájt néha. Talán rosszul esett, hogy nem vagyok része annak az életnek, aminek mindenki más és azok, akik fontosak számomra nem voltak részei annak, amit én azon a két nyáron átéltem. Olyan ez, mintha egy filmbe hirtelen bevágnának fél órányi oda nem illő anyagot. Kicsit furcsa, talán érthetetlen is. Most ugyanez van. Fél óra Anglia, tengerparttal, tavasszal júniusban, fordítva működő közlekedéssel és villanykapcsolókkal, új ismerősökkel és talán barátokkal is, akiknek fél órára belépek az életébe, hogy némi nyomot hagyjak. Talán jót, talán rosszat. És ismét örök kérdésként ott lebeghet a fejem felett, hogy milyen élményekkel lehettem volna gazdagabb, ha nem lépek ki fél órára Budapest életéből. Corvin terasz? Mi az?

Volt ma Magyar Vándor barátokkal, kicsi honvágy Budapest utcáit látva, cipőkeresés, pénzköltés, elfáradás, most pedig Káma Szutra.
Jó éjt.

Tavasz júniusban

Végre Brightonba is megérkezett a tavasz. A levegő hársfa illatot áraszt, kellemesen langyos, a partról pedig Barbeque illat száll fel. Ez így már tetszik. Szeretem. Egyébként ma már pár percre ki is nyitottam a szemem és rácsodálkoztam a szemben lévő háztömb szépségére. Már megint. Végre. Szerelem.

Marketing-baromságok 3.

Ezt csak hallottam, de le fogom checkolni, hogy tényleg így van e.
Creamy Sparkling Water.
Holnapután leírom a megoldást. Addig jó agyalást!

Hogyan improve my English

Tegnap olyat találtam az egyik torrent kereső oldal Family rovatában, hogy nem hittem a szememnek. A címe: Benji, Zax and the Alien Prince.
Dereng valami? Tizenéves korom kedvenc sorozata volt. Na jó, mondhatjuk simán azt is, hogy gyermekkorom. Az első rész persze elég szar volt, de most, a második után már megvagyok. Bár nem azért, mert olyan izgalmas, hanem mert olyan humoros. Nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára filmen rózsaszín pöttyös szandált hordó (hisztis) kövér amerikai turistát. Hihíííííííí! A minősége persze hagy némi kívánnivalót maga után, de ugye egy Tündér Lalától sem várjuk, hogy Dolbi szörránd hangzású legyen DVD minőséggel.
Mindez persze eredeti hanggal (amivel fejleszthetem angoltudásomat), a zseniális Benjivel, aki megtanulta még azt is, hogy hogyan kell újságpapírral letakarni Zax-ot a szeméttelepen. Igaz, hogy előszörre nem sikerült neki, mert rálépett a sarkára, de egy hirtelen vágás a közeledő üldözőkre, és másodszorra már tökéletesen kivitelezte a dolgot. A készítők viszont gondosan figyeltek arra, hogy Benji a második próbálkozásnál elejéről kezdje az egészet, nem pedig csak a kedves nézőt hülyének nézve bevágták, ahogy kész az egész. Ez igazán jól esett. Azt hiszem Benji utolsó filmei közé tartozott ez a sorozat. RIP.
Az aláfestő zene persze tipikus 80-as évek elektronikus zenéje (egy botrány és nagyon mulatságos), a kosztümök úgyszintén. Ezüst homlokpánt, térdzokni meg rövidnadrág, és a többiek. No meg a rózsaszín szandi a kövér amerika nőn, amivel nem bírok betelni. Igazi gyöngyszem.
Az ilyen mondatokról nem is beszélve: "Oh my dear diode!" Biztosan sok hasznát fogom venni. Hehehe.

Nemakármilyen Critical Mass

Ma, amikor kinéztem az ablakon az alábbi látvány fogadott.

"Nahát ..." gondoltam "Brightonban is van Critical Mass. Nincs új a nap alatt."
Elővettem a fényképezőgépemet, mondván, hogy úgyis régen használtam, legalább készítek pár képet dokumentációs céllal. Megtettem. A 300-as telének köszönhetem, hogy rádöbbenhettem, hogy már megint elhamarkodottan ítéltem.
A második képnél (alább) még semmi sem tűnt fel. Persze, hiszen a középen lévő kifestett félvér fickóra koncentráltam, mint egyetlen látványosság a csapatban. Hehe. Ez a szelektív látás.

Még itt sem fogtam gyanút.

Ennél a képnél jelent meg először a fejemben a vörösen villogó felirat, hogy "Meztelen! Figyelj! Meztelen! Halló! Nem látod? MEZTELEN!"

Ezek után bőszen kattogtattam. Persze az összeset nem tudom ide felrakni, de azért még kettőt:

Ők nagyon édesek voltak:

Tanulság? Sose légy enervált!!!
Ja igen, a negyvenes szicíliai kollégám azt mondta, amikor meglátta őket a városban, hogy "In my city they would be killed." Hehehe. Szigorú katolicizmus.

Latvian Movies

Ismét egy fölösleges poszt, bár én szoktam szeretni az ilyen játkékokat.
Szóval: A két Latvian lakótársamtól kaptam filmeket. Persze fele oroszul, fele angolul (és ez a fele az amit már ezerszer láttam, persze)
Lehet tippelni, hogy milyen filmeket takarnak a címek:
Liedy valdovas
Skorpijony karalius
Angely miestas
Fataliska moteris
Briusas Visagalis
Golopom no Europe
Nos, ha megfejtettétek, akkor már azt is tudjátok, hogy tutira átírom magamnak ezek felét legalább, mert nagyon mulatságos. Legalább annyira, mint anno a Terminátor 3-at nézni szlovák szinkronnal.

Miért nem?

Nos, leírom, hogy miért nem, és abból rögtön lesz egy igen, mert ilyen furi ez az élet.
Azért nem írtam mostanában, mert elolvastam a korábbi posztokat és elkezdtem gondolkozni rajta. Amikor elkezdtem ezt az egészet, akkor volt egy koncepcióm. Valamiért elkezdtem írni. Emlékeket megosztani, érdekes dolgokat leírni a világról, a világomról, ahogy én látom, meg ahogy mások is láthatnák, ha egy kicsit odafigyelnének arra, amit én észreveszek. Kezdődött régi-régi emlékekkel, pársoros versekkel, ritkán. Aztán elindultam megint világgá és gondoltam milyen jó lesz! Nem kell leveleket írogatnom (mert lehet, hogy sok ember számára nem köztudott, de én tisztában vagyok vele, hogy RETTENTŐEN LUSTA EMBER VAGYOK!), plusz (!) benne volt egy "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" típusú indíttatás. Aztán jött egy olyan ötlet is, hogy "Na akkor itt van nektek Anglia!". Csak hogy nehogy azt gondolja bárki is, hogy ez itt a mennyország vagy valami hasonló. Nem az. Volt is miről írnom bőven, mert minden egy kicsit új és szokatlan volt, no meg fordítva működő. Az ország, ahol még a villanykapcsolók is fordítva működnek. Vicces, de kb. 1 hetembe került, míg az étteremben záráskor megtanultam, hogy TÉNYLEG FORDÍTVA MŰKÖDIK. Gondolom kedves kollégáim párszor megmosolyogtak, amikor záráskor 3-szor, 4-szer fel-le kapcsolgattam a kapcsolókat. Hehe. A brand new supervisor! Ezen túl még a mai napig nem tudom, hogy merre van a balra és merre a jobbra. Az utcán automatikusan nézek először balra, majd jobbra, és amikor megnyugodva elindulok, akkor kiderül, hogy rohanhatok a túloldalra, mert már megint elb-tam. Furi, de ez az a reflex ami még mindig nem alakult át a 3 hónap alatt. Hiába, 30 év az 30 év.
Szóval gondoltam ezeket mind leírom MINDENKINEK, barátoknak és ismeretleneknek. Egy része meg is történt.
Azonban.
Végre megvettem ezt a tünde gépet, hogy ismét becsatlakozhassak az információs- és kényelmi társadalomba, és valahogy azt vettem észre, hogy kezdenek hígulni a közölni valóim és már nem is írok semmi olyat, amit szeretnék. Csupán fölösleges közléskényszer dolgozik bennem. Na ez volt, az a pont, ahol úgy döntöttem, hogy egy kicsit pihenek és összeszedem magam. Ismét kilépek a való világba, mert beszűkültem és csak egy monitor, egy billentyűzet és egy Wifi van az életemben (no meg a százalékok), ami mindenhol ugyanolyan. Nem árulom el, hogy hány giga "fölösleges" dolog került ezalatt a pár hét alatt a winyómra. Azt pedig pláne titkolom, hogy hány filmet néztem meg. Addiction.
Ja, még valami, ami miatt egy kicsit visszavettem. Kezdek néha bizonytalan lenni a magyar mondtatokban. Nagyon furi, mert angolul egyáltalán nem tudok jobban (na jó, egy icipicit), de néha úgy érzem, hogy az a magyar mondat, nem magyar mondat. Mindig jókat nevettem azokon a magyarokon, akik kimentek külföldre, és fél év után elfelejtették a nyelvet, úgyhogy most lassan elkezdhetek magamon nevetni. Vagy méginkább sírni. A helyesírásról pedig már nem is beszélek.
(A legújabb rossz hírem pedig, hogy a liliomom tetves. :'( A tetűről van még egy sztorim, de az egy külön post lesz.)
Szóval ezért nem. De ígérem nemsokára megint! Frissen! Lehet, hogy még ma.

Reklámszövegek 2.

Mára ezt találtam nektek:
Everyday pen
Milyen lehet a nem everyday pen? Lehet ötletelni. Várom!

Szabad-kedd

Ma vásároltunk.
Sorry srácok, nem lesz ajándék. (Nektek.) Viszont cserébe megdícsérhetitek az új ruháimat valahogy így:
- Milyen jól áll! (azzal a hangsúllyal, amiben benne van az, hogy: Tényleg emiatt a szr miatt nem hoztál nekem Chocolate Cookie Chip-et?)

Lakótársak 423.

Legújabb információm Samuelről: horkol.

Chavela Vargas

Megszakadt a szívem. Ezer darabra törik minden egyes általa elénekelt szó után. Már akkor kész voltam, amikor egy nagyon-nagyon kedves volt-kollégám elkérte a régi West-Balkán-ban az Almodovár válogatás CD-t és az lett az én édes ajándékom hosszú időre. Sokáig vagy talán soha nem fogom elfelejteni azt az estét és ezt a tettet. Frissen érkeztem haza Barcelonából, ami a másik szerelmem lett, és nagyon hiányzott a latin életérzés. Amikor azon a nyári estén elmentünk a West-be, és leültünk, és kellemesen langyos este volt illatos levegővel, és meghallottam ezt a zenét, és sajogtam édes sajgással és tele voltam édes emlékekkel és ... Aztán az este végén G. odament a bárpulthoz pár percre, és kezében a CD-vel jött vissza, azt hittem rosszul látok. Miután enyém lett, hetekig hallgattam unos-untalan. Csodálatos életteli latinzenék és egy ... egy olyan, amitől a szívem kiszakadt a helyéről. Akkor még nem tudtam, hogy ki az énekes aki képes annyi érzelmet beletenni egy dalba amennyi egy egész életre elég lenne. Megnéztem a Bábel című filmet, ami nekem egy kicsit Crashes (Ütközések) beütésű volt és annyira nem is tetszett, viszont van benne egy mexikói esküvő és ugyanaz az összetéveszthetetlen szétdohányzott, szétivott, kiélt, szívszaggató női énekhang. Alig vártam a film végét, hogy megnézzem a benne szereplő zenék listáját. És végül megtaláltam. Chavela Vargas. 83 éves. Az egész élet mögötte van már, és remélem még előtte is sok-sok év!
Kívánok neki hosszú-hosszú életet! Már csak önzésből is, mert nélküle az én életem is sokkal szegényebb lesz.
Itt lehet még őt megtalálni:
Chavela Vargas duett
Luz de Luna (koncertfelvétel, nem olyan jó minőség, de ez van az Almodovár filmben)

Marketing

Össze fogom gyűjteni az összes átlátsztó, béna, elavult parasztvakító szöveget, amivel megpróbálnak eladni. Ez arról jutott az eszembe, hogy miközben hátul dohányoztam, a kollégám cigarettasodrója ott figyelt egy elviteles dobozban a következő szöveggel: "The smoker's best friend"
Erre annyit szeretnék csak reagálni, hogy: Menjetek ti a ...!
Szóval esküszöm összegyűjtöm!

Életem baklövései 1.

A mobiltelefon "otthagyás" átka

Már harmadszor történt meg. Először nem volt nagy baj, mert nem kellett korán kelnem. Másodszor elég nagy baj volt, amíg rá nem jöttem, hogy a kölcsönkapott TV-ben van időzítős bekapcsolódási lehetőség. Nagyon örültem neki, mert másnap mennem kellett dolgozni és nem akartam elkésni. Harmadszor (tegnap éjjel) annyira szentségeltem, hogy nagyon. Ugyanis hajnali 3-kor jöttem rá, hogy a munkahelyemen felejtettem a mobilomat, ami egyben az ébresztőm is, ráadásul a TV-t jól visszaadtam jogos tulajdonosának, mondván, hogy "Nekem erre már nincs szükségem, köszi!" Mivel hajnali 3 volt, éreztem, hogy elég nagy eséllyel tartok a dél körüli ébredés felé. Vissza persze már nem akartam menni érte, viszont mint utsó mentsvár gondoltam van nekem egy laptopom príma kis programokkal, csak többet tud, mint egy fránya telefon! Hehe.
Következett a Win Calendar. Egy halk prüntyögés, mint emlékeztető nem elég, hogy 6 óra alvás után felébredjek, az tuti. Na jó, sebaj. Internet. Alarm szoftwer. 1 óra, 7 program! Freeware, shareware vegyesen. Ebből 1 volt, ami működött is. Príma! Mp3-ra fogok ébredni. Set, test, bla-bla. Cool, működik. Ekkor 4.12-t mutatott az óra. Beállítottam 10 órára, gondoltam az elég lesz. Megnyugodtam, lefeküdtem, elaludtam. Biztosan valami szépet is álmodtam. Reggel besütött a nap az ablakomon és magamtól felébredtem fél 10-kor. Kinyitottam a szemeimet, feltápászkodtam, megnéztem az időt a laptopon, úgy döntöttem, hogy visszaalszom. Egy órával később ébredtem pánikszerűen. Ránéztem a laptopra, KIKAPCSOLT!!!!
Ennyi.
Mobil-telefon-ébresztő!

U.i. Miközben ezt írom három részeg angol ffi és egy nő a New York-New York-ot énekelve és egymást támogatva-összekapaszkodva búcsúztatja a hétvégét. Hehe.

Életem mulatságos jelenetei 1.

Az otthonfelejtett melltartó esete

Lakótársak vagyunk. Nem tudunk ugyan olyan sokat egymásról, mert ő az egyik, én a másik szobában, de néha összefutunk a konyhában. Tudom, hogy olasz fiú egy ghánai papával, aki valahol útközben kilépett az életéből és a nővéreivel nőtt fel meg az egyszem öccsével, aki egy bastardo; tudom, hogy elektronikát tanul és tudom, hogy sokáig ébren van. No meg, hogy rendszeresen főz magára, de ezt is leginkább onnan tudom, hogy olyankor elindul a tűzjelző és meg lehet tőle süketülni. Ezenkívül tudom a telefonszámát (szerencsémre). Ő Sam a szomszéd szobából.
A múlt héten° szombaton elindultam dolgozni. Jó idő volt, ígyhát felvettem a pántos kis felsőmet, amihez viszont nem passzol a melltartó. Legalább fél órával munkakezdés előtt bent voltam, mert untam az otthonlétet és gondoltam nyugodtan megiszom a "reggeli" kávémat. Nagy hévvel főzöm a kávét, amikor megjelnik Ed, a menedzserek menedzsere (nem dolgozunk együtt nap, mint nap, de elég fontos ember a cégnél tekintve, hogy a tulaj lányának pasija). Mondja, valami dolga van. Rendben. Legyen. Már iszom a kávém, amikor rájön, hogy ha már itt van, akkor lecsekkolja, hogy a drágalátos alkalmazottak pontosan érkeznek e. Rendben, hát tegye. Beáll az ajtóba szétterpasztett lábakkal, keresztbefont karral. Lemegyek átöltözni. Átveszem a nadrágomat, megkeresem a fehér ingecskémet, amikor rádöbbenek, hogy a melltartóm biza otthon maradt. Pánik. Hogy a fenébe megyek haza érte? Min. 10 perc oda, ugyanannyi vissza. Lehetetlen. 15 percem van összesen. Okés, gondolkozzunk. Hol lehet a közelben melltartót venni? George. Okés. Mi van, ha sokan vannak? Az is min. 5 perc oda, meg 5 vissza. Mi van, ha elkések? Kicsit ciki, nem? Ott lenni fél órával előtte és mégis elkésni. Telefon. Sam! Mobil, nevek, Sam, zöld kagyló lenyom. Kicsöng. Felveszi.
- Helló Sam, be tudtál menni a lakásba? (Kb. 20 perccel előtte hívott, hogy otthon vagyok e, mert a lakásban felejtette a kulcsát és most nem tud bemenni.)
- Igen, minden rendben.
- Ráérsz 10 percre? Nagy bajban vagyok.
- Hát, éppen készülök menni az edzőterembe ...
- Figyelj, el tudnád hozni nekem a melltartómat? Otthon felejtettem és már nincs időm hazamenni, ráadásul a főnököm itt áll az ajtóban és 15 percen belül fehér ingben itt kell feszítenem.
- Jó, jó, rendben. Hol van?
- Hát, ha bemész a szobába, akkor a polcon lévő kosarak egyikében van. Biztosan meg fogod találni!
- Oké, mindjárt megnézem.
- Köszi!
Szóval Samnek hívják, kb. 25 éves, két hete vett egy Compact laptopot, aminek vacakol a DVD-olvasója (ezt is csak onnan tudom, hogy egy héten egyszer összefutunk a konyhában és pár mondtatot beszélünk). Ő az a fiú, akivel egy ideje sokkal intimebb viszonyban vagyok, mint gondolnám.

En

Mindig is tudtam, hogy hireseg vagyok. A kozepiskolaban Demi Moore voltam a Ghost-bol, a Sussben meg a Zold Pardonban Julia Roberts, itt pedig Madleine Stowe.
Szep az elet! Csak azt nem ertem, hogy hol vannak a millioim.

Szombatesti egysör

Szlovákokkal mulattam az éjjel. Nagyon mókás volt hallgatni a "Gyere velem baszni a kukoricásba." Illetve a "Cigány, húzzad reggelit", nomeg a "csípűs paprika" szövegeket. Nagyon sokat nevettem. Rájöttem, hogy szeretem a szlovákokat. Hehehe.
Most alvás. Holnap munka és unalom szerintem egész nap, de fel kell kelnem (kellene kelnem) tíz óra körül legalább és már negyed négy is elmúlt.

A csókok földjén

Untitled

T.

Oké, lehet nevetni.
Nem meleg, ...
... házas.
ennyi.

Ezt ma délutánra

Hogy azért annyira ne féljetek.

Amitől még unokáink is félni fognak

Reggeli

(Elérkezett az idő, amikor úgy érzem, hogy csupa fölösleges dolgot kell közölnöm a világgal.)
Mai reggelire három darab fánkot (kispofánk) vásároltam, amiből még mindig nem bírtam megtalálni a barackos lekvárosat! Ez nagyon fáj. Nem azért, mert a red berry-s nem ízlik, hanem azért mert tényleg nem ízlik annyira, mintha barackos lekváros lenne. Lehet, hogy ez csak megszokás kérdése, de az igazi sárgabarack lekváros fánknál már csak a nagyi-féle bundáskenyér jobb reggelire. Bár az igazi fánk az, amin és nem amiben benne van a lekvár, de ilyet már Budapesten is csak elvétve talál az ember.
A fánkok után pedig következett egy doboz krémtúró. Itt úgy nevezik, hogy Madagascaran vanilla Jersey milk yogurt. Először kb. 1 hónapja találtam rá. Nagyon örültem neki. Igaz, hogy nem mazsolás, de legalább otthoni ízű.
Az idő itt még mindig pullóveres. Azt hittem ma, amikor felébredtem és besütött a nap az ablakomon, hogy ma végre meleg lesz, de amikor kiléptem az utcára rá kellett jönnöm, hogy áááááááááááá, nem. Otthon persze kánikula és sort, mi? Gondoltam.

Ezt hallgatom ... és szerelmes vagyok

Come away with me in the night
Come away with me
And I will write you a song

Come away with me on a bus
Come away where they can't tempt us
With their lies

I want to walk with you
On a cloudy day
In fields where the yellow grass grows knee-high
So won't you try to come

Come away with me and we'll kiss
On a mountaintop
Come away with me
And I'll never stop loving you

And I want to wake up with the rain
Falling on a tin roof
While I'm safe there in your arms
So all I ask is for you
To come away with me in the night
Come away with me

Jó éjt!

Igazi szerelem

Az eNet Management-em folyamatosan ugrál. Egyszer azt írja, hogy Internet Disconnected, aztán meg azt, hogy Internet Connected.
Mikor érti már meg végre, hogy szükségem van egy biztos kapcsolatra? Ezt így nem lehet! Ugrálunk össze-vissza, ahelyett, hogy végre elköteleznénk magunkat.
Hát hiába mondom, hogy úgy szeretem, mint az emberek a sót, és szükségem van rá? Írjak neki nyílt-szerelmes-levelet?
Na jó, legyen. 0100010111010010100100100001111010110101001000101001000010010011001111101110010010100001110010010011100001010001001001111001000010000111110101010011101100010101010

Utazni jó

Ehhez én is csatlakozom, bár nem zaklatnék senkit azzal, hogy tegye ő is, mert UTÁLOM a körméleket és a körfelhívásokat. Ha valakit érdekel, akkor check itt: The Italian Job 1. Az éjszakai benzinkutak és az új arcok. 2. Pécs, bár amióta itt vagyok, rá kellett jönnöm, hogy Mo. dél-nyugati részét szinte alig ismerem. 3. Dél-Amerika. Argentínánál kezdeném a tangó miatt. 4. Elég sok volt. Ebből kettő, nem egy: 4.1. Szicília, a semmi közepén, Avola-ban: Véletlenül leszálltam a vonatról, mert valaki azt mondta, hogy az milyen szép hely. Szépnek szép volt, vagy mondjuk inkább, hogy eredeti. Tipikus szicíliai falu poros utcákkal, talán vasárnap, mert ember egy szál sem volt az utcán. Aki látott is, nagyon furcsán nézett rám, mint egyetlen, eltévedt turistára az évben, viszont volt egy üres órám a következő vonatig, úgyhogy a kb. 15 perces séta után, amivel kimerítettem az összes önszórakoztatási lehetőséget, visszamentem a vasútállomásra. Vasútállomáson resti, előtte a padon tipikus szicíliai férfiarcok, kb. 50 évesek, köztük egy arc, aki úgy nézett ki, mint Al Pacino. Napszemüvegben (keresztapás, de az olcsóbbik változat), mély hanggal (Ördög ügyvédje!). Beszélgettek. Amikor megláttam a szicíliai Al-t, megértettem, hogy miért kellett leszállnom Avola-ban. Ilyet nem lát minden nap az ember. Felmerült bennem, hogy ha anno a huszas éveiben kimegy az USA-ba, akkor mi van? Hogy alakult volna a sorsa? Mindennek a tetejében egy szimpatikus 50-es, aki éppen akkor érkezett az állomásra, leült mellém és elkedett mesélni. Ez volt kb. a 6. napom a szigeten és persze úgy mentem, hogy egy mukkot sem értettem olaszul, viszont valahogy, nem értem a mai napig sem, talán a latin szavak miatt, vagy azért, mert annyira hétköznapi dolgokról mesélt, vagy mert gesztikulált ... nem tudom, értettem. Mesélt az időjárásról, hogy régóta nem esett, hogy a fia kamionsofőr Bologna környékén, stb., stb. Nagy élmény volt. Imádtam. Egyébként egész Szicíliát. Na jó, a déli részét. Tíz évvel ezelőtt. Interrail jeggyel. Egyedül. Hátizsákkal. 2. A másik szintén 50-es férfi, de törökországi zsidó, Barcelonában, kb. két éve. Sétáltam a tengerparton szétcsapva, (mert Barcelonában a dolgok megtalálják az embert) és egy 50-es kerek (nem kövér), jó kedélyű, őszes halántékú fickó odajött hozzám, hogy megkérdezze, hogy hol van a fenetudjamármi. Természetesen fogalmam sem volt, viszont valahogy elkezdtünk beszélgetni. Nem tudom, hogy hogy kezdődött, valószínűleg sablonos hülyeségek voltak. Nem emlékszem rá hogyan, de hirtelen elkezdett beszélni a Bibliáról és Ádámról és Éváról, én pedig nem értettem, hogy hogy is kerültünk ide? És mi van egyáltalán? A következőket adta elő (persze nem fogom tudni úgy visszaadni, ahogy ő tette, mert ez mindig lehetetlenség, egy jó poént pár év múlva vétek, de azért mégis): Azért van Barcelónában, mert keresi az ő párját, aki olyan gyönyörű, mint Éva volt a Bibliában. Mert a Bibliában meg van írva, hogy Ádám párjának Évát választotta, ő volt az oldalbordája, és Éva biztosan legalább olyan gyönyörű volt, mint Naomi Campbell vagy Claudia Schiffer, mert ugye ha nem lett volna olyan szép, akkor Ádám nem őt választotta volna. Végülis volt ott egy csomó más élőlény is, Ádám nem volt egyedül. 5. Jugoszlávia a háború idején. (Már késő)

Flickr

Nem tudom, hogy miért van, de nem bírok a Flickr-re képet feltölteni. Már a tools-t is letöltöttem és telepítettem, de hiába.
Nem értem. És ez nem azért van, mert nő vagyok! Hehe.
Egyébként a Tarantino összes überel. Megérte. Jackie Brown, Pulp Fiction, Kill Bill 1-2, Reservoir Dogs full soundtrack. Mijauuuuu! Imádom ennek a fickónak a zenei ízlését. Ennél már csak a San Fran-szikszó utcáin, vagy a Sztarszki és Haccs eredeti zenéje lehetne jobb. Elmennék mikrofon-parókát vásárolni és pink, napfénytetős űrhajóra gyűjtenék és bömböltetve száguldanék haza az M3-on.
Ja, egyébként ma azt terveztem, hogy elmegyek és meglátogatom T-t a pubjában. Nem mentem. Asszem beszari vagyok. Vagy csak kényelmes. Vagy lusta. Vagy monitor elé ragadt.
Ehelyett megnéztem 2 filmet, a harmadik alatt jót aludtam és kétszer ki is mentem az utcára, de csak a szomszéd trafikig cigarettáért, aztán pedig egy liter tejért. Még a Turkish telefonjaira sem válaszoltam. Asszem gyorsan be is húzom a függönyt, hogy ne is gondolja senki, hogy itt vagyok. Mára tökéletesen szabadságoltam magam az életemből. Mármint az itteniből.

Personal Jesus

Personal Jesus bővebben

A bőség zavara

Brightonban négy azaz 4 free wifi hálózat van.
A piertopier a két pier között, kb. 11Mbps, a Netgear, ami 54 Mbps, a FreePublic Wifi 54 Mbps, illetve egy másik FreePublic Wifi, amire még sohasem sikerült ráakadnom, szintén 54 Mbps. Ez így ebben a formában leírva maga az álom lehet. Free internetet mindenkinek!!!! A probléma csak az, hogy az összes kissé instabil. Ezért van pl, hogy nem bírok képeket feltölteni, csak néha-néha nagy szenvedve. Ha nagy szerencsém van, akkor a Netgear enged csatlakozni és ilyenkor megörendeztethetlek titeket pár képpel. Ha csak a piertopier működik, akkor reménytelen. Jobb ha el sem kezdem. Az MSN-hez a 34 megás filet kb. 4 napon keresztül töltöttem le, mert egyrészt nagyon lassan jött le, másrészt valahol az előrebecsült 45 perc-1 óra alatt min. egyszer megszakadt a kapcsolat és kezdhettem mindent elölről. Ujjongtam a gyönyörtől, amikor végre sikerült. Egyébként nem értem, hogy a software cégek miért nem alkalmazzák a torrent file-okat. Biztosan megoldható lenne, hogy netes vásárlás keretében kapj egy torrent file-t, e-mailben elküldött kóddal és aztán azzal kezdhetnél, amit csak akarsz. Nem? Ha valaki el akarja lopni, úgyis megteszi.

Letöltögetős móka

Elárulom, hogy mi a lényeg a letöltögetős mókában. Nem az, hogy ingyen töltögethetsz le bármit a világhálóról, hanem, hogy órákon keresztül történik valami a képernyőn. Bámulod a százalékokat, a letöltési sebességet, a letöltési időt és türelmetlenül várod, hogy végre nézhesd, hallgathasd 7-8 vagy akár 18-20 óra múlva azt, amit egyébként az üzletbe bemenve megvásárolhatnál max. 5 perc alatt nem sokkal drágábban, mint az előfizetési díjad. Viszont! 7-8 vagy akár 18-20 órán keresztül bámulhatod a képernyőt. Megvan az alibid. INFORMÁCIÓ ÉHSÉG! Még, még, még!!! Ne hagyd abba! Csak sugározd az agyamba a sok baromságot! No TV, no barátok, izgalomteli várakozás. Letölti? Nem tölti? Megszakad? Jó lesz? Vagy nem? Jaj mi lesz?
Aaaaaaaaaaaaaarrrrrrrrrrrrrrgggggggghhhhhh!
Persze egy Tarantino összesért biztosan megéri. Hehe. Ezt mindenki maga döntse el! Ennyi.

Jelentem még mindig élünk.
Mindketten. :D
És a Messengerem is működik! Ügyes vagyok. Most pedig vacsi következik, aztán alvás.
(u.i.: Hál'Istennek (?) nem csináltam Kelet-Német brikettet a vacsorámból.)

Ér belepiszkálni a Viszta operációs rendszerbe 1 sör után kicsit részegen?
Simááááán! Ilyenkor bátor az ember. Ha holnap nem bírom bekapcsolni a gépemet, akkor valamit nagyon rosszul csináltam. Hihi. Ha mégis, akkor lehet, hogy el tudom indítani a Messengeremet.

1 sör

Valaki igazán elmagyarázhatná nekem, hogy hogy lehet berúgni egyetlen sörtől.
Nekem ma is sikerült. Mit csinálok rosszul?
Heehehehehehe.

Ezt mára

Thomas

Szerelmes is lehetnék. Ehelyett inkább asszem, hogy hazudok magamnak is, és csak vonzódom. Azt is csak nagyon finoman és óvatosan. Nem az a szenvedélyes "nem-tudok-élni-nélküle" típusú dolog ez itt bennem, hanem az a "hú-vaz, milyen-régóta-várok-egy-ilyen-férfira!". És minden alkalommal ez van, amikor meglátom. Kék szemű, barna hajú, jóképű, értelmes, határozott és humoros. Azt hiszem ez a három utóbbi tulajdonság viszi a pálmát, de az első három is belejátszik.
Csak a meleg-parámat tudnám legyőzni! Szerelmes is lennék rögtön.

Untitled

Ott szokott ülni. Fent az erkélyen. A legbalodalibb széken. Minden nap, amikor jó idő van és nem esik az eső kiül, és élvezi a napsütést. Mindig látom, amikor megyek dolgozni. Szoktunk egymásnak köszönni. Eleinte csak fejbiccentés volt, aztán köszönés és fejbiccentés, a múltkor pedig már integettem is neki. Örülök, amikor látom. Kb. hatvan éves lehet, de az is lehet, hogy már 65 is elmúlt, csak jól tarja magát. Régi olasz slágereket hallgat néhanap jó hangosan, hogy az erkélyen is hallhassa és közben falatozik. A múltkor arra gondoltam, hogy teszek a kilincsére egy szatyrot tele gyümölcsökkel. Mangó biztosan lenne benne, mert azt imádom. De aztán az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy nem egyedül lakik az egész házban és más találná meg először a gyümölcsöket. Talán egy napon leszek olyan bátor, hogy becsöngetek és odaadom neki a szatyrot tele gyümölcsökkel. Meg mangóval.

Asztala Viszta

Következőt csinálta velem a Viszta.
Letöltöttem pár file-t torrenttel. A torrent klienst telepítés után automatikusan a c:/Program Files-ba tette, ami tök normális. Ezen belül a kliens csinál egy Downloads mappát, amibe automatikusan beteszi a letöltött file-okat. Ez idáig rendben is lenne. A kliens kedvesen jelezte, hogy a file-okat letöltötte. Ezek után megpróbáltam megtalálni az adott mappát, de csodák csodájára nem volt sehol. A helyén biztosan nem. Megnéztem egyszer, megnéztem kétszer, gondoltam rákeresek. A Viszta azt mondta, hogy sorry, but nincs ilyen sem folder, sem file. Megnéztem mégegyszer a klienst. Ő azt mondta, hogy letöltötte az adott folderbe.
Folder sehol. Gondoltam egyet, bementem a kliensbe, kihúztam a mappát a Desktopra. Csinált egy shortcut-ot. All right. Rákattintok kétszer és láss csodát, ott vannak a file-ok. Nem értem vazze. Tényleg nem értem. Ezek valamit nagyon eb...-tak.
Ezen kívül nem bírom elindítani a Messengert sem. Kész vagyok.
Viszta akarom kapni a jól bevált XP-met!

Magány

Kitaláltam az évszázad bizniszét. Szobatárs bérlés magányosoknak. Asszem először magamat közvetítem ki valami jó fejnek. Kíváncsi lennék, hogy mennyit fizetnének, hogy ne legyek többé magányos. Hehe.

The top

Rendben. Valószínűleg egyszerűen csak szar napom van. Kb. két perce bejött a szomszéd szobában lakó csajszi és lebaszott, hogy hogy képzelem, hogy nem mosogatok el magam után. Na ő a másik akitől a falnak megyek.
Úgy tűnik ma begyűjtöm ezeket.

London trip

Szóval a mai London-trip fantastic volt. Minden jól sikerülhetett volna, ha nem viszem magammal Knut-ot, a germánt.
Minden érdekli, ami engem nem és mindent utál, amit én szeretek.
Egyébkéntis utál mindent, de amit én szeretek, azt biztosan utálja. És mindezt száz százalékos beleéléssel. Utálja a galambokat; utálja, ha a honfitársai németül beszélnek az utcán és nem angolul (hiába magyaráztam neki, hogy én sem beszélgetek a magyar barátaimmal angolul); utálja a hippiket és a szabadlelkűeket, utálja a fából készült bútorokat leginkább a távol-keletieket (amikért leginkább odavagyok)-ezen persze nem csodálkozom, mert szögletes német. Érdeklődése középpontjába leginkább a drága autók, a foci, a drága ruhák-amire otthon biztosan krvára irigykedni fognak-, illetve az ötven leggazdagabb ember vagyona fér-előszeretettel emlegeti a Virgin tulajdonosát, cégeit, blah-blah, viszont elítéli Lara-t, aki Anglia híreségeit figyeli hasonlóképpen. Szerinte azért jó Londonban lakni, mert bárhová mész a világon, ha azt mondod, hogy a Big Ben mellett laksz, akkor mindenki tudni fogja, hogy az hol van. Kedvenc mondatai így kezdődnek: "Fucking a'..."(meglepődés), "Fuck off, ..."(elégedetlenség kifejezése), "I hate ..." (szimpla közlés némi indulattal) vagy "Nooooo, I don't like ..."(minden más). Kicsit most kivagyok rá, mert egy percig nem voltam képes élvezni a londoni kirándulásunkat, de ez természetesen nem pusztán az ő hibája, merthát mi a fsznak hívok el egy "zéró-tolerancia germán"-t kirándulni! Hát ezt megtanultam.
Amit nem sikerült megtanulnom az az, hogy elengedjem a fülem mellett az "I hate ..." kezdetű mondatokat és élvezzem az életet. Nagy hiba!

Új szerzemények

Sok új barátot szereztem a héten.
Az egyik egy elgázolt Lego benzinkutas, aki lábait majdnem elhagyva feküdt a járdán. Gyors elsősegélyben részesítve összetapasztottam a felsőtestét és a lábait, úgyhogy mostmár jól van, bár a töltőállomás hiányzik kicsit neki. Legközelebb bemutatom "élőben" is, de mostmár elég késő van és holnap korán kell kelnem, mert megyünk Londonba.
A másik egy metálkék gumigyík, amit valószínűleg egy hanyag iskolás hagyott el hazafelé menet. Egészen puha és Samsung kék.
A harmadik barátom egy Acer Dual Core. Ezen írok most. A mai napom egy részét azzal töltöttem, hogy a Win Vista Premium változatával ismerkedtem, WIFI-t cserkésztem, MSN-t telepítettem (ami nem működik), no meg Skype-ot és közben folyamatosan nyugtatgattam magam, mert bár nem nagyon, de a Vista más, mint az XP, amin persze már reflexből tudom, hogy mi hol, miért és a többi. Hát ezen még nem. Morcos is vagyok miatta.
Most pedig elvonulok aludni.
Jó éjszakát!

Röpke kérdések a fejemből 1.

Ma a következő kérdés jutott az eszembe:
Mi lett azokkal az üveggolyókkal, amit Audrey Hepburn véletlenül lenyelt a My Fair Lady-ben?
Végiggondoltátok ezt valaha? Az odáig rendben, hogy lemegy, de amikor kijön? ...

Hazafele

Szóval érkezem június 18-án, hétfőn este 7-kor Feri-hegy 1-re, amit apukám után neveztek el. Hehehe.
Várjatok sok virággal, csokoládéval és tócsnival. Hihiiiiiiiiiiiiiiii! (Ígérem meg leszek lepve, ha tényleg ott lesztek. Hehehe.)

Na akkor most postolok.
A világ legszarabb reptársaság honlapja a Malév, a világ legnagyobb átb...sa a fapados járat, én pedig jól felhúztam magam már megint.
A lényeg, hogy megyek haza jún. 18-án és vissza 21-én.
Csókolok mindenkit! Még jelentkezem.

A Konyv

Megvettem. Baromi draga volt, de megtettem. 7 font egy zseni 264 A6-os oldalnyi ragyogasaert. Ma bementem a konyvesboltba es megalltam a General Fiction "A" betujenel, (Ez a ficko mellettem olyan gyorsan gepel, hogy az mar egyenesen idegesit) es meglattam. Douglas Adams: The Salmon of Doubt. "Douglas Adams jo iro" gondoltam. Beleolvastam. Mosolyogtam. Beleolvastam mashol. Mosolyogtam. "Ez a konyv tokeletes ilyen esos napokra" gondoltam. Megneztem az arat. Majdnem sirvafakadtam. 7 font. Pontosabban 6.99 font. Gondolkodtam. Megajandekozhatom magam? El akartam menni Internetezni, es vegre irni a blogomra. Leirni, hogy mi tortent velem az elmult ket hetben. Visszatettem. Letelt a 38 perc. Visszamentem a mosodaba. Otthon leultem, elszivtam egy szal cigit es gondolkodtam. Meger par nap kacagas 7 fontot? Simaaaaan. Ez nem is kerdes. Majd ugy fogyasztom, mint egy isteni Blueberry Muffint. Lassan, minden pillanatat elvezve. Douglas Adams. Ennyi. Visszamentem es megvettem. Egy Charity shopban biztosan meg tudtam volna venni 2 fontert is, de az ido penz. Az azonnali gyonyor 5 font. Hehehe. Ugyhogy most itt van velem, simogatom a fedelet es alig varom, hogy belesuppedjek egy kenylemes fotelba egy isteni kave mellett es vegre kinyissam. Most pedig megyek es veszek a konyv melle egy isteni Blueberry Muffint is. Hehehe. Ma nagyon szeretem magam.

Eszak-Jemen jo hely, mindenki kat-levelen el! :)
Hogy vagytok? En vegre kicsit kozelebb az Internethez. A Supervisor kinevezeshez Internet-kapcsolat is jar. Hehehehehe.
Na megyek vissza dolgozni.
Cheeeeeeeeeeeeeeese!

Kikapcsolódás

Már több, mint egy hete elmúlt a születésnapom, mégis alig sikerült azóta két napot átvészelnem alkohol nélkül. Kész vagyok. A májam úgyszint. Itt a szocializáció első számú színtere a Pub és ott kötelező sört inni. Legalább egyet, de inkább többet. A legmenőbb az, aki mocsokrészegre issza magát és utána beleköt mindenkibe, hogy megmutassa, hogy igenis ő az állatok királya! Yeah! Az sem baj, ha nőből van az illető és platinaszőkesége a járdán landol. Arra kell csak vigyáznia, hogy pontos jeleket hagyjon a hollétéről, mint pl. elhagyott hajgumi, fél pár cipő, karkötő, fél pár fülbevaló, kistáska (ennek külön örülnek a józanabbak, főleg ha benne maradt a pénztárca is), stb. Ezek után senki sem csodálkozik azon, hogy a sor elhagyott tárgy végén egy kortárs táncost is sárga irígységbe taszító pózban fekvő "hölgy" található. Ez persze leginkább a hétvégére jellemző, amikor a britek (rövid "t"-vel ejtendő!!!! Ezt a Távol Afrikától című filmből tanultam) kikapcsolódnak. És tényleg kikapcsolódnak. Mármint agyilag. Elhagyják azt. Már az is felmerült bennem, hogy a bárpult alatt söröskriglikben tárolják az agyakat, amiket otthagynak megőrzésre. Talán névvel ellátva. Persze az is lehet, hogy mindegy, hogy kihez melyik agy kerül vissza. Hehehe. Bár kicsit vicces lehet, amikor egy szőke cicababa megkapja John, a tehenész agyát, de lehet, hogy még jól is jár vele.
Na jó, megpróbálom elővenni a kedvesebbik arcomat és nem szétgyalázni ezt a nagyszerű nemzetet. Hehehehe.
Jah, egyébként nagyon köszönöm a "szépirodalmi" és a "kifinomultan szarkasztikus" jelzőket. Kellemesen végigcsiklandozták a légcsövemet. Hehehe.

Párbeszéd

Résztvevők: két kiránduló magyar fiú és két magyar kiránduló lány.
- Az ott egy medence?
- Igen.
- És van benne delfin?
- Hát, hacsak azt a szőke negyvenest nem nevezed delfinnek, akkor nincs.
- Az inkább egy bálna.
- Ááááá, nem, az egy tönkrement sellő.

Latest news

Előléptettek.
Jövő héttől büszke Supervisor leszek. Hehehehehe.

Pársoros

Virtuális világ híjján papírra írok emlékeztetőket. Ilyeneket:

Ápr. 10.
Reggel lementem a partra. A nap nem süt, de legalább nyugalom van. Egy beérkezett 60-as Tai Chi-zott az egyik hullámtörőn, egy hasonló korú hölgy pedig a kutyájával fürdőzött volna a kb. 10 fokos vízben, ha a kutyát nem izgatta volna jobban a húsvétról ottmaradt szemétkupac. Szegény hölgy! A végére elég ideges lett. Hiába a gumilabda és a bokát-csiklandozó 10 fokos víz!

Ápr. 11.
Tegnap Sherlock Holmes bejött az étterembe. Tipikus fekete kalapban, klasszikus szürke-fekete csíkos öltönyben, - odakint 28 fok - magasszárú cipőben, elegánsan, tipikus angol fapofával. A kalapot odabent sem vette le. Piros Marlboro-t szívot. Lehet, hogy a pipa kiment a divatból.
Talán egy álláskereső színész volt.

Ápr. 15.
Tegnap elmentünk bulizni a lakótársaimmal. Jól betequiláztunk.
Leírom, hogy mi vár egy tipikus Saturday-Night-Fever-túrán:
1. Securi...bulldogok az ajtóban. Nem sokkal rokonszenvesebbek, mint otthon, viszont itt sokkal durvábbra isszák magukat az arcok, mint otthon és egy estére jut legalább utcánként és óránkánt minimum 1, de csúcsidőben 4-5 verekedés, mert a britek erős, harcos nemzet.
2. Belépés után közvetlenül láberősítő program, ami tart addig, amíg bent vagy, mert a földre olyan mennyiségű szeszes és üdítőital folyik az éjszaka folyamán, hogy szerintem már nyitás után egy órával sem lehet normálisan közlekedni, de zárás előtt egy órával megkockáztatom, hogy otthagyod a cipőtalpadat valahol a parkett közepén.
3. Ezek után teljesen normális, hogy minden rendelt ital kb. fele a nadrágodon, szoknyádon és cipődön landol, kivéve a jófajta Tequilát, amit gyorsan, még a pultnál letolsz. Hehehe.
4. A társaság nagy része: Tizenévesek és tucc-tucc trance a legkommerszebb fajtából.
Mókás világ, ha nem vársz többet. Ja, és ajánlott az acélbetétes Martens, mert tuti, hogy szétzúzzák a lábadat. Min. fél óra para volt, mire elértem azt az alkoholszintet, hogy már nem éreztem a nyári cipellőmön és a lábamon tapodó tömeget.
Jah, még valami, ami nagyon fontos kényelmi dolog a hölgyek számára: A WC-ben kötelező egy külön 5-6 négyzetméteres, kényelmes ülőalkalmatossággal ellátott rész, lehetőleg minél közelebb a tükrökhöz, ahol meg lehet beszélni az este részleteit, stb, stb, stb.
Az este egyébként nagyon jól sikerült.

Ápr. 19.
Ma gazdagabb lettem egy Cure Greatest Hits-cel és egy Depeche Mode összessel. Hihetetlen. Tizenéves vagyok ismét pár órára és HOLNAPUTÁN LESZ A SZÜLETÉSNAPOM!
Boldog születésnapot Nekem és Mindenkinek minden napra!
Élvezzétek az életet!

Utolsó mára

Lassan elvégzem itt a dolgom, megírom az összes képemet a DVD-re, meg az összes zenémet, majd beteszem a tokba és jól félrerakom, mert úgysem fogom tudni megnézni/meghallgatni mivel. Ennyit az értelem tornyosulásáról.
Na jó, mégis van egy kis értelme, mert így el tudom vinni kinyomtatni, vagy ha legközelebb egy internetpoint-ba tévedek, és nem felejtem el vinni az mp3 lejátszómat, akkor kicserélhetem a zenéket rajta és nem fogok uncsi parlamenti híreket hallgatni a BBC4 rádión, mert már annyira hányok Stevie Wondertől.
Próbálom összeszedni magam, hogy valami értelmeset is írjak, de bavallom 4 óra ülés, másolás, átalakítás, bla-bla-bla után kicsit kiégettnek érzem magam. Cserébe felrakok pár kedves képet.

U.i.: Időközben lementem a helyi Tesco-ba és ettem egy jó Brownie-t, meg egy Double Chocolate Muffin-t, úgyhogy máris jobban érzem magam. Ez a jó ebben az országban. Ami Itáliában a Pasta Calda Capuccinoval, az itt a Filter Coffee Double vagy Triple Chocolate Muffinnal. Uááááááááááá! Imáááááádom!

Húsvét a very special Brightonban

Húsvét. Kb. egy hete volt, de emléke még mindig él. Akkor értettem meg, hogy miért is olyan fcking special Brighton.
A történet persze nem itt kezdődik, hanem a gyorsétkezde-pizzériában, ahol dolgozom. Felvettek egy litván-orosz-cseh-fogalmamsincsmilyenmég lányt, aki beszél csehül meg oroszul, de korántsem egy barátságos darab.
Van benne egy adag felsőbbrendűség, ami annyira nem szokott szimpatikus lenni az emberek 85 %-ának, ahogy nekem sem. Mégis úgy gondoltam, hogy ha már együtt dolgozunk, meg izé ... meg bigyó, akkor mégis. Kérdeztem, hogy honnan tud csehül, ha orosz, stb., de egysorosnál is rövidebb odavetett válaszokat kaptam, úgyhogy gondoltam nem forszírozom a beszélegést.

Végülis nem olyan fontos. Dolgozni jöttünk, ugye, nem beszélgetni. Hehe.
A szünetben viszont összefutottunk a hátsólépcsőnél és mit ad Isten sikerült kb. 6-7 mondatot összehoznunk nagy kínunkban. Ezek a beszéletgések kb. a következő kérdés-válaszokból állnak: honnan jöttél, mikor érkeztél, hol még Angliában Brightonon kívül, miért éppen Brighton és meddig maradsz. Ennyi. Ennek keretében megtudtam, hogy először Londonban volt, utána érkezett Brightonba. A kérdésre, hogy miért épp Brighton azt válaszolta, hogy "Because, ... - némi szünet, semmibe révedő álmodozó tekintettel társítva - ... Brighton is something special." Na ekkor esett le a tantusz, hogy én egy királylánnyal ülök szemben. Nem annyira szép Hamupipőke a nagy Oroszországból.
(Persze Brighton valószínűleg túlságosan is special lehet, ha képes egyszerre két helyen dolgozni, hogy végre annyi pénzt szedhessen össze, hogy végre elmenjen innen. - Bár ezt az infót akkor még nem tudtam. - Hehehehe. Na, Brighton ennyire special, királylány.)
A lényeg a lényeg, hogy nem értettem és rettentően kíváncsi lettm, hogy mi lehet az, ami olyan special Brightonban.
Ekkor jött a húsvéti szabadságok időszaka és rögtön fény derült mindenre! Brighton azért special, mert valószínűleg sehol nem tud annyi ember összezsúfolódni a tengerparton, mint itt.
Mellékeltem képeket fent. Jah, meg a relax-ról lent. Hehe. Ez a család nagyon tetszett. Kicsit bedőltek.

Költözés

Itt vagyok ismét. Április 1.-jén költöztem és azóta meglehetősen ritkán jutok médiaközelbe, viszont annál mókásabb dolgok történnek velem.
Megmutatom a kilátást az ablakból, hogy irígykedhessetek és eltitkolom, hogy összesen kb. tíz négyzetméter és rettentő drága, ja, és bár a tengerparthoz közel van, a - szerintem - legforgalmasabb úthoz is, úgyhogy nem is olyan könnyű ilyen képeket készíteni.

Igényesebbeknek üzenem, hogy képszerkesztést nem ér nézni, mert ezek pusztán dokumentációs fotók és így is erőlködnöm kellett, hogy egy autó se legyen a képen. Hehe.
Egyébként tök jó, hogy közel van a tengerhez, mert így megvan a lehetőségem, hogy minden reggel sétáljak egy nagyot a parton (nem is értem, hogy miért nem élek vele. Pedig gyalogos átkelőhely is van a közelben.)
A lakótársam - bár ezt lehet, hogy már írtam - egy brazil kinézetű félvér fickó és két litván lány. Jó fejek, viszont valami oknál fogva egyik sem bírja bezárni az ajtót. Helyesebben ... na jó, az ajtók a lakásban önzáródók, mmmmm ... önbecsapódók. Kivéve a fürdőszoba ajtaját. Viszont ennek köszönhetően gyorsan megtanultam, hogy ki, mikor van otthon és hogy mozog a lakásban. A bejárati ajtó becsapódásába pl. beleremeg a fal, viszont a Sam ajtaját csak hallom, de nem érzem, a litván lányok pedig amikor elmennek otthonról, akkor néha nem zárják be az ajtót, úgyhogy a huzat szórakozik vele és néha két kisebb zörej között nyikorog egy kicsit. Ennyi.
Sam majdnem minden nap főz, bátran használva a litván lányok olaját. Hehe. Mi még nem vagyunk olyan jóban, hogy az én cuccaimat használja, bár tegnap kért mézet a kávéjába és miután mondtam neki, hogy "Persze, nyugodtan", benyúlt a szekrénybe és vett egy kis mézet a lányokéból. Ennyi.
Szép az élet.

Nikotinos rágó 2.

A nikotinos rágónál ezerszer jobb a Csehországból "importált" cigaretta!
És sokkal olcsóbb is!

p.s.: Ma költözöm.

Munka hőse

Valaki azt írta nekem indulás előtt, hogy olyan ember vagyok, aki arra törekszik, hogy nélkülözhetetlen legyen, és ha ez nem otthon valósul meg, akkor a munkában. Nos, jelentem kezdek hinni neki.
Egyrészt, mert egész héten azt halogattam, hogy felmondjak a részmunkaidős helyen, másrészt a szombati napra még beírattam magam a pizzériában, mert azt láttam, hogy folyamatosan a beosztást bámulják gondterhelt arccal. Persze rögtön tudtam, hogy ez azért van, mert mondtam, hogy nem tudok jönni a hétvégén, mert megyek a szaunába 12-től 6-ig, úgyhogy gondoltam megkönnyítem az életüket, ha már voltak olyan bfszok, hogy nem gondolkodtak előre, és bemegyek 7-re.
Ennyi. Egyébként az egyik (volt) kelet-német kollégám mondta, hogy lehet, hogy nekik is van egy kiadó szobájuk, úgyhogy remélem mostmár tényleg költözhetek valamikor a nagyon-közeljövőben.
A Turkish eltűnt. Azt mondta tegnap, hogy lebetegedett, de ... ha egy férfi egyszer hazudik ... ... ... (és nem érti meg, hogy nem is kellene!). Ilyenek ezek a déliek. Hehehehe.
Az idő nagyon szr. Nem tudtok valakit, aki ejárná az indián esőtáncot a francia partoknál? Az lehet, hogy segítene itt rajtunk egy kicsit.
Egyébként itt megint béke. Jo lassan kigyógyul a betegségéből és végre megint mosolyog. Hála Istennek! Nehezen bírom a feszült hangulatot.

A nemzetközi helyzet fokozódik

A héten végig dolgoztam. Rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan vészes vendéglátásban dolgozni, ha mindenki mosolyog körülötted. Furcsa is. Senki nem pampog, nem elégedetlenkedik, kivéve LAURA. Hehe. Igen, jól látjátok, LAURA. Aki vészesen hasonlít az otthoni LAURÁ-ra. Zöld szeme van ugyan, de az első két foga ugyanúgy kiáll és hasonló pofákat tud vágni néha, bár valamivel alacsonyabb. Mikor megláttam majdnem dobtam egy hátast. Mármint az első pillanatban. Aztán rájöttem, hogy erősen dolgoznom kell az ügyön; nem győzhetnek az előítéleteim! Végülis sikerült. Laurával megbarátkoztam.
Egypébként elég nemzetközi társaság gyűlt össze Brighton - szerintem - legolcsóbb pizzériájában. Rengeteg szlovák van, egy litván lány, két román szakács, egy spanyol mosifiú ... jah, és egy orosz lány, aki a manager. Az egyik szlovák fiú beszél egy kicsit magyarul, a román chef pedig azzal nyitott, hogy "És szerinted Transilvania magyar vagy román?". Persze mindezt mosolyogva tette.
Úgy néz ki, hogy végre találtam egy szobát. Nagyon kicsi és nagyon drága. Hehe. Ez itt így normális. A fickó, aki kiadja egy félvér (Ghana-Italy) olasz brotha'. Villany-specialista. Hehehe. Április 4-én költözik ki a portugál fickó, és a helyére mehetnék. Így hát már csak a maradék két hétre kellene találom valamit mielőtt Jo-ék kinyírják egymást. Mostmár abszolút érzem, hogy sok vagyok, bár Turkish azt mondta tegnap, hogy keres nekem valamit, ne aggódjak. Hiába, jó a férfi a háznál! Csííííííz!
Ma állítólag Susan Baca van az A38-on. Mindenkinek kötelezőőőőőő! Menjetek és élvezzétek a gyönyörű Argentínát!
Én pedig elindulok dolgozni.

p.s.: Andika, megérkezett a mail-ed, de nincs most időm válaszolni a rengeteg munka miatt, de a jövőhéten biztosan!!!!

Overloaded

Az egyes számú projekt overloaded. Annyi munkalehetőséget ajánlottak az elmúlt pár napban, hogy mostmár csak a próbanapok és munkanapok között kellene megtalálnom a lyukakat. A jövőhéten pl. folyamatosan dolgozom. Kicsit ki lesz a búrám asszem. Mindegy, csak egy hét. Utána megyek próbanapra egy jobb helyre, mint az olcsó pizzéria, és remélem, hogy szobát is sikerül találnom, mert már nagyon terhesnek érzem ezt itt hárman. Nem is annyira magam miatt, hanem Jo-ék miatt.
Szóval az egyes számú projekt a munka, a kettes a lakhely, a hármas a nyelvvizsga (egy Cambridge, ennek még utána kell járnom), a négyes pedig a diploma. Wuhhhhh. Jó lesz!
Turkish projekt törölve, merthát a turkish is turkish everywhere. :D Mindegy is.
Megyek intézem a dolgokat. Ma megyek még egy szobát megnézni, bár a tegnapi is tetszett. :D A hobbicsöves vérem megmozdult. Hehe.
Jah, tanultam egy új magyar kifejezést: bitkolbász! Jó, nem? Ha valakit érdekel, hogy mi ez, jelentkezzen a megfejtésért! Egyébként is örülök minden visszajelzésnek.
Még valami! Tegnap felhívták a figyelmemet egy hanyagságomra.
Tehát: A Nikotinos-rágó projekt nem működik, bár kipróbálni ki lehet. Egy élménynek mindenképpen jó, már csak azért is, hogy tudd, hogy mit jelent a nikotin a szervezetednek.
Ugyanez a tapasz!!! Kevésbbé kellemetlen, bár amikor az elsőt felraktam, kb. egy órán keresztül enyhe kábulatban voltam és nem nagyon bírtam koncentrálni semmire, ami nem olyan nagy baj, viszont a másik, amit tapasztaltam, hogy enyhe izomstimuláló. Megfeszülnek az izmok a tapasz környékén. Nem olyan kellemes, de nem vészes. Az embernek folyamatosan nyújtás-ingere van. Viszont az orális fixációra semmiképpen nem nyújt megoldást, úgyhogy ... marad a cigi. Minél erősebb. Hehe.

Kistehén Tánczenekar

Ma felmentem kedvenc blogomra (nem hivatkozok), majd onnan egy másik kedvenc blogomra (szintén nem hivatkozok), majd onnan a YouTube-ra, a Kistehén Tánczenekar klipppppjére (még mindig nem hivatkozok, mert a blogspot nem engedi meg, vagy a Mac-nek van vmi baja, nemtom. Lehet, hogy át kellene raknom az mindent a freeblogra).
Tehát Kistehén. Az első dolog, ami megfogott, hogy van benne egy kis nyári, tipikusan magyar, talán kicsit pálutcais életérzés. Nekem. Merthogy számomra a PUF és a nyár szervesen kapcsolódik egymáshoz, és a nyári estékhez, vagy a koszos-poros-sátorozós fesztiválokhoz, ahol ketten szorongtunk egy hálózsákban éjszakánként, vagy éppen egy rozoga Skodában, mert még sátrunk sem volt, esetleg a padokon - földszínűre válva - néhány műanyagpohár kíséretében.
A legszorosabban persze Csókakőhöz tartozik, ahová egy egész nyáron keresztül jártunk pihenni és elmenkülni a sűrű budapesti éjszakák elől. Fűben feküdtünk egész nap, néha lementünk az Olaszhoz egy jó grappára vagy kettőre, mert az 40 fokos melegben a legjobb, vagy felmentünk a várba csillagokat bámulni és élvezni az édes semmittevést. Esténként tüzet gyújtottunk, ... táncoltunk a fényénél PUF-ra vagy valami hasonlóra, ... lassan vagy gyorsan, körbeforogva, ... a boldogságtól túlcsordulva, vagy éppen lementünk a tópartra, hogy a tóparti "kocsma" teraszán táncoljunk és élvezzük, hogy szabadok vagyunk, vagy hogy a telihold fényében is megfürödve élvezzük a létet. Wuhhh. Nagyon hiányzik ez!
Hiányzik az örömünnep, amit az emberek csak együtt képesek megélni, ha végre legyőzik minden sértettségüket, félelmüket és fájdalmukat az élettel kapcsolatban. Az együtt-tánc, a korlátlan élet-öröm, a tökéletes elfogadás és a megbecsülés, és az anti-business partik.
Ez jutott az eszembe, miközben néztem a réten táncoló embereket, gyerekeket, cigányokat és magyarokat. Örömünnep. Gyönyörű érzés, amikor nem a rosszat és a hibát keresed a másikban, hanem örülni tudsz pusztán annak is, hogy létezik!
A másik, amit hirtelen észrevettem egy ismerős arc még az Eklektikából. Egy vendég, aki már akkor nagyon szimpatikus volt, mert szine sugárzott minden alkalommal. Békét és boldogságot sugárzott (nem tudom, hogy ő tud-e róla). Mostmár értem, hogy miért!

Meg egy jó hír

Ma megyek próbanapra egy pizzériába. Két óra tömény boldogság pizzák és tészták között.
Kívánjatok nekem kéz és lábtörést!

Alakulunk

Ma volt az első munkanapom, helyesebben részmunkanapom a szaunában. Mit mondhatnék? Csupa(sz) férfi(ak) fsztakarókban, kivörösödve a szauna után, no meg kelet-európai lányok. Hehe. "No touch" intézmény, ami méginkább tetszik, bár vannak restroom-ok az emeleten.
Egyébként Health Spa és nem is olyan rossz. Lehet, hogy nem bánnám, ha lenne egy ilyen otthon a sarkon. Sőt, végülis van a New York aljában egy hasonló, bár egy kicsit mégis más.
A főnök csajszi is szimpi és ráadásul a manager lány magyar, úgyhogy jót pletyuztunk ma.
Ezenkívül viszonylag nagy telefon forgalmat bonyolítottam le. Felhívott a turkish, akinek itt van a csaja éppen, úgyhogy mellőzve vagyok; visszahívott Richard, hogy még mindig aktuális a kiadó szoba, úgyhogy holnap megyek megnézni. Richardot egyébként nem ismerem személyesen, csak a hirdetéséből, de az már kiderült, hogy a lánya Budapest-London között ingázik, úgyhogy jó lehet. Ezentúl azt mondta, hogy "vi á' veri felxib'l aba't di kondisonz", úgyhogy tudéj Áj em veri pozitiv!
Ezenkívül felhívtam Budapestet és meghallgattam mi történt a volt munkahelyemen, de ehhez inkább nem fűznék több kommentet, mert nincs sok értelme. Mindenesetre kicsit szomorú lettem a hír hallatán, hogy milyen sokan döntöttek úgy, hogy elmennek. Lehet, hogy mire hazaérek vadidegen arcok fognak köszönteni a pult mögött és előtt. Hát ez van. Változik a világ.

Kelet-Europa para

Maradok. Ma elment a gepem, es nem voltam rajta.
Utolso pillanatos dontes volt. Este meg javaban pakoltam ossze, amikor eszunkbe jutott a megoldas: Jo-ek egyik ismerose egy szaunaban dolgozik - ami allitolag annyira szar hely, hogy eleg gyakran mondanak fel az emberek, ezert - mindig keresnek helyetuk ujakat. Felhivtuk, es lass csodat, volt hely.
Ma bementem, hogy megmutassam magam, esetleg beszelgessunk is egy kicsit a kepessegeimrol, de egyaltalan nem kellett. Marmint, nem voltak kivancsiak ra. Nem erdekelte oket, hogy ki vagyok, mit tudok, csak az erdekelte oket, hogy honnan jottem, es ez Kelet-Europa. Ennyi.
Kelet-Europa valoszinuleg azt jelenti szamukra, hogy ezek az emberek nem esznek, nem isznak, nem laknak sehol es szamlakat sem fizetnek. Ergo: kvara olcso munkaero! Hurra! Oruljunk!
(Sokan persze biztosan nem igy vannak ezzel. Jo-nak eleg eroteljes Kelet-Europa paraja alakult ki itt. Szerinte normalis munkara nem alkalmaznak kelet-europait. Nem tudom mennyire van igaza ebben.)
Van Angliaban egy heti 100 fontos hatar, ami alatt nem kell bejelenteni a munkavallalot, sem adot bevallani, sem illetekeket fizetni. Na ok ennyiert dolgoztatnak heti kb. ket napot. Ez havi szinten lehet, hogy nem is lenne olyan rossz, ha nem Brightonrol lenne szo, ahol a legolcsobb szoba heti 60 font. Brumm. Itt tartok most. Persze a dolog nem annyira gaz, mert igy legalabb van idom mellette masik munkat talalni, no meg egy szobat.
A munkakeresos projekt egyebkent mar a mult heten beindult, bar igy is eleg keson kaptam eszbe. Azt hittem, hogy gyorsabban dontenek, de tevedtem. Eddig kb. 10 helyre vittem oneletrajzot, de meg nem hivtak. Igazsag szerint meg a szezon sincs itt, csak hetvegente, ha jo az ido.
Tehat gep el, en meg maradtam itt a foldon. Ezen a foldon. Fogalmam sincs, hogy miert. A fene se tudja. Ugy jottem ki, hogy annyira nem is erdekel Anglia, es valoszinuleg ez az orszag lenne az utolso elotti, az USA elott, ahol szivesen elnek, de ez valahogy megvaltozott.
Tetszik, hogy az emberek nem egyen-emberek, hogy fel lehet venni ket tokeletesen ossze nem illo ruhadarabot es nem neznek meg az utcan, hogy van valasztek, hogy baromira konzervativok, es gyonyoru regi kacatokat lehet venni felpenzert, imadom ahogy azt mondjak "rajt bihaj'd di coo'ne'", hogy furi az arcszerkezetuk, hogy szabadsag illat leng a levegoben es hogy ismet periferian vagyok... Hehe. Ezen gondolkoztam idefele jovet a tengerparton. Kelet-Europainak lenni itt annyit jelent, mint otthon pl. toroknek vagy romannak. Automatikusan egy kicsit periferiara kerulsz. Nem tudom, hogy ez jo vagy rossz, bar az en hobbi-csoves lelkemnek egy kicsit jol tud esni, hogy olyan dolgokkal talakozom, amivel otthon nem, mert nem akarok. Pl. soha az eletben nem baratkoznek torokokkel, kinaiakkal vagy mas vendegmunkasokkal. Biztosan egy kicsit az angolok is igy vannak ezzel. :D
Ezert megertem a Kelet-Europa parat mindket oldalrol. A Jo-erol is. O kitorni szeretne, az angolok pedig inkabb beskatulyazni.
Az is tetszik, hogy a hatam mogott egy torok ficko magyarazza enyhe akcentussal egy tizeneves kiscsavonak, hogy hogy kell a gepen halozatban jatszani, mikozben halkan Queen-t hallgat (I want to break free :D), mellettem kettovel pedig egy szlovak ficko nyomja a fulhallgato mikrofonjaba, mikozben a masik oldalon egy francia srac integet a webcam-be a kedvesenek. Ez itt a korkep.

Leszokás

Cigaretta helyett nikotinos rágót rágok. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Csíp, mint a nyavalyatörés, szétmarja a torkot, a nyelvet és valószínűleg szétmarja a beleket. Ezen túl tényleg enyhíti a nikotinéhséget, bár semmivel sem kellemesebb, mint elszívni egy cigarettát. Előnye pusztán annyi, hogy nem lesz tőle büdös az ember, és mivel annyira szar, nem fogsz rászokni.
Ennyi.

Nosztalgia

Lehet, hogy Levanto miatt jött, lehet, hogy nem, de ma az jutott eszembe, hogy szívesen hallgatnék olasz kult-zenéket.
A következő gyöngyszemeket sikerült letöltenem:

1. Adriano Celentano: Azurro
2. Toto Cotugno-Adriano Celentano: L'italiano (ezt ket címen is sikerült megtalálnom, a másik a Tarantella Napoletana)
3. Al Bona-Romina Power: Felicita
4. Paul Anka-Adriano Celentano: Oh Diana
5. Toto Cotugno: Una domenica Italiana
6. Gianni Morandi: Buona Notte
7. Nicola di Bari: La Prima Cosa

Nem tudom, hogy ki mennyire emlekszik, vagy egyaltalan latott-e '70-es, '80-as evekben keszult olasz beatfilmet, de Adriano Celetano es Gianni Morandi fontos szereploi voltak. Asszem meg szerelmes is voltam valamelyikbe egy rovid ideig.
Abban viszont 100%-ig biztos vagyok, hogy az elso 3 szamot mindenki ismeri. Talan meg tombolt is ra a helyi tinidiszkoban. Hehe.
Egyebkent erdekes, hogy az olaszoknal ugyanugy tombolt az angolnyelvu slagerek szovegeinek leforditasa, mint Magyarorszagon. Mr Celentano sok ilyet enekelt. Pl. az Oh Diana is ilyen. Eleg humoros vegighallgatni, mert eroteljes olasz akcentussal teszi mindezt. Meg humorosabb a Stand by me-t vegighallgatni. Majdnem leestem a szekrol, mikozben hallgattam. Persze kerdes, hogy a magyar forditasok hogy sikerultek, bar a fenti szam utan azt gondolom, hogy ha valaki lefordit egy szoveget, tegye azt teljes egeszeben vagy legalabb az akcentusan dolgozzon. Hehe.

Álom

Szürreális álmom volt.
barna kutyák, barna kutyaruhába öltözött emberek és egy fejbelőtt, lovon ülö, díszbe öltözött Sakura.Filmforgatás, kukoricás bambuszossá változott. :D

Noéminek

Találkoztam tegnap valakivel, aki veszélyesen hasonlít a Conrad-ra.
Furcsa érzés, hogy pár éve halálosan beleszerettem valakibe egy olaszországi tengerparti kisvárosban, és egy nap hirtelen meglátok egy hasonló fiút egy angliai, szintén tengerparti "kisvárosban".
Az élet furi.

Elmulas

Par hete megígértem valakinek, hogy szavakba szedem a gondolataimat vele kapcsolatban. Azota sem tettem meg, viszont ma felmerült a hiánya, mert kezembe akadt az a képeslap, amit ígéretem szerint már régen el kellett volna kuldenem neki, de meg mindig itt bujkal a taskam zsebeben. Talan holnap el is viszem a postara ... vagy holnaputan ... vagy soha. Ilyen ez az elet. A dolgok lassan feledesbe merulnek, elkenodnek a kodben, lecsapodnak az autok szelvedojere, az aszfaltra, a levelekre, hogy aztan vegleg eltunjenek a semmibe. Ma ezt erzem. (Miert van, hogy az elmulasnak mindig elebe megyek? Hamarabb mulnak el a dolgok a tudatomban, mint a valosagban. Mire a bucsuhoz erek, a dolgok mar nincsenek is ott. Sokszor azt sem tudom mar, hogy mit bucsuztatok, mert mar reg megtettem.) Egyebkent ma voltunk nyelvsuliban. Egesznapos agymosas reggel 9-tol delutan 5-ig fel ora ebedszunettel. Lehet, hogy az farasztott le ennyire. 1000 csokok mindenkinek!

Vallomás

Kukkoló vagyok. Imádok benézni a függönytelen ablakokon, nézni a dekorációt a falakon, a dolgokat, amikkel az emberek körülveszik magukat és ahogy élik a mindennapjaikat otthon. Olyan ez, mint egy háromdimenziós "valóság-só".(Mert "úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a "show-t.)
Emlékszem a Közraktár utcában laktam, a legfelső emeleten, ahol az ablakom egy udvarra nézett. A szemben lévő ház pont olyan közel volt, hogy még élvezhető volt a kilátás, de nem zavarta senki intimszféráját. Imádtam kint ülni a balkonon a reggeli-délutáni kávémmal és kukkolni mások életét.
A másik, aminek nem tudok ellenállni a félig nyitott kapu. Nem tudom, hogy miért, honnan jön az ellenállhatatlan vágy, hogy bemenjek, de ritkán tudok nemet mondani. Imádom a máladozó vakolatot, a régi, lepattogzó festéket, a semmibe lógó villanykörtét, a plafonon lévő gyönyörű stukkókat, amelyek sok-sok réteg festék alatt rejtegetik valódi szépségüket. Itt sok ilyen van. Kovácsoltvas ablakdíszek sok-sok réteg festék alá rejtve. Néha olyan szívesen nekiesnék egy nagy doboz festékmaróval ezeknek a festékrétegeknek, hogy kiszabadítsam alóluk a rég elfeledett részleteket!
Szeretem még a tekergő lépcsőket, a lépcsők közötti részt, ahova be lehet állni és fel lehet látni többemelet magasba a plafonra. Szeretek így fölfelé bámulni. Ilyenkor én vagyok a pici és a világ/a ház hatalmas.

Okay, the newest is a nice Turkish.
Nem egyszeru szituacio, de boldog es vidam. :D

Szoval mire meg akartam irni, hogy ki a newest, addigra el is tunt. Hiaba, ilyenek ezek a deliek.
Anglia szep hely. Mar megint esik az eso. Ma voltunk telefonkartyat venni es atirattam a repjegyemet marc. 13-ra. Ismet nemi penzkiadas, viszont kedden megyunk egy ketnapos nyelvtanfolyamra, amiert fizetnek, ha a vizsgat eredmenyesen leteszed, ugyhogy meg penzt is keresek. Munkat nem sikerult meg olyan intenziven keresnem, viszont ha minden igaz, akkor hetfon elkoltozom J-ektol es akkor majd kicsit jobban nekifekszem a dolognak.
Ma voltunk egy parkban fotozni. Hihetetlen sok mokus van errefele es nagyon aranyosak. Viragokat is esznek. Nagyon vicces. Az elso pillanatban ugy neznek ki, mintha csak szagolgatnak, aztan letepik a viragot, de csak a viragot, a zoldet nem, es falatoznak.
A masik dolog, ami teljesen el tud buvolni, az az eg. Sehol nincsenek olyan felhok, mint egy tengerparton. Szinte raulnek a hazak tetejere.

Kepek

Tettem fel a Flickr-re kepeket!
Sajnos valami miatt nem akarja elfogadni a hivatkozast, ugyhogy felrakom a Linkek koze.

Napok

Mivel toltjuk a napjainkat?

Reggel, kb. 10 korul ebredes, mokus-vizslatas az ablakban, melle egy kis siraly-bamulas, cinke-varas. Kozben reggeli, utana kave.

Ezek utan seta a varosban, - mint tipikus noi elfoglaltsag - kirakat-nezegetes, uzletekben bameszkodas, "Ez kell nekem!" mondat ismetelgetese keves szaj-tatogatassal fuszerezve. Emellett suru konnyhullatas, hogy nincs a vilagon annyi penz, amit ne tudnek elkolteni. :D Mellekesen: A ruhak naggggyon jok, nem egyformak minden uzletben, sem a cipok, van valasztek, es az ocskas uzletek bamulatosak! Tegnapelott vegigcsorgattam a nyalamat az uzletben. Talaltam egy olyan gyonyoru rez vizforralot, hogy majd' meghaltam, hogy nem lehet ott rogton az enyem! Na jo, lehetett volna, de egyenlore nem akarom felpakoni magamat kacatokkal. Leginkabb a ruhak tetszenek. Nem ertem, hogy Budapesten miert nem lehet ezt kicsit valtozatosabban csinalni, bar Z. azt mondta, hogy itt minden masodik ember divattervezo vagy designer, ugyhogy a szinesseg ertheto es ertekelheto.

Ha minden igaz, akkor par nap mulva lesz Z-eknek is internetuk otthon es akkor vegre tudok felrakni kepeket. (Olyanokat, amilyeneket. Az elso napom vegen ra kellett jonnom, hogy elfelejtettem fotozni. :( Azota gyakorlok! ;))

Elso nap

Az elso napot a tengerparton toltottem es jol be is kategorizaltam a helyet, ahova erkeztem. Ez itt az angol riviera, nyaron pedig allitolag meg a Katalan Sitges is. :D

(Aki tudja, hogy mirol van szo, annak nem kell elmagyaraznom mit is jelent ez. Hehehe, ezt jol megcsavartam nektek. Aki nem tudja, hogy mirol van szo, annak megirom privatba, ha erdekel.)

Szoval, angol riviera, szelfuvas, keves napsutes, konzervativ hazak, a padloboritas szonyeg a furdoszobaban, ket csap - egy hideg egy meleg - a mosdonal es a kadban, baloldali kozlekedes, kis bodek a tengerparton, ami egyebkent kavicsos, kagylos, angolos. Roviden ennyi.

Roviden. A nikotinszint a szervezetemben egyre csokken. :D Egy doboz Marlboro Light 5.50 GBP=kb. 2100 Ft, ugyhogy azt hiszem hagyom, had csokkenjen.

A csapok nagyon mokasak. A zuhanyzast ugy oldjak meg, hogy a csapokat gumicsovekkel kotik ossze, aminek a vegen van a zuhanyrozsa. Vicces. A mosdonal a csapon nincs ilyen ugyhogy a langyos vizzel torteno arcmosas kicsit problemas. Majd toltok fel kepeket is, de most itt az ido, mennem kell.

Utolso percek

Sziasztok, innentol kezdve egyelore ekezetek nelkul. :D Igy neztek ki az utolso perceim a gepindulas elott. A check-in 14.15-kor kezdodott Ferihegy 1-en.

13.28

Kesz az asztal. Kicsit elcsuszott, de mar mindegy, nem erdekel. Rohannom kell. Sehol sem tartok. Ami meg var: posta, penzvaltas, villamos, metro, busz. Keszitek egy utolso kepet az asztalrol.

13.35 Sikeresen osszekevertem a feltoltott aksikat a fel nem toltottekkel. Kiraly! 7 aksi, 4 hely. Mennyi variaciot kell kiprobalnom, mire vegre kiderul, hogy melyik 4 volt feltoltve? Variaszakkor, kapkodas, idegeskedes. 13.40 Kicsomagolom a toltot. Csakazertis megcsinalom azt a kepet! 4 elem bele, kozben szemet le, ... 13.45 Katt! Vegre, mukodik. Fenykepezogep el, tolto betuszkol a taskaba. Idot nez, lecsusztam a postarol. ELMU sem lesz. A fr....ba. Penzt kell valtanom. Csomagok fel - ket szatyor szemet meg ittmaradt. Hogy nem vettem eszre? - szatyrok fel. Ajto bezar. Ki az utcara. Persze ilyenkor tud sutni a nap hetagra, amikor fel vagyok pakolva! A gatya is le fog olvadni rolam, amig kierek. Na nem baj. 13.55 Penzvalto. Kivansag elmond, penz odaad, no tokol. Nem ertem mit mond az uvegfalon keresztul. Mindegy. Ido telik. Megertettem. Azt mondja, hogy nem talalja a fontot. Pedig az elobb meg megvolt. Nehez egyutterzonek lennem. Min. 45 perc, mig kierek a repterre. Keres. Tologat, pakol, kutat. En kozben rajovok, hogy nincs mas megoldas, hivnom kell egy taxit. Telefon elo, taxi. ... Vegre megtalalta! Megszamolja, ideadja, elteszem. Szemben ujsagarus, veszek meg egy telefonkartyat, majd kesobb feltoltom. 13.59 Taxi megerkezik. Taxis kb. 50 eves, kicsit szocreal hatas, de szimpi. Megkonnyebbulok. Mostmar nem lehet baj. Taxis mesel. Mesel a buntetopontokrol es az eltiltasokrol, arrol, hogy 83 ota taxizik es eredetileg szakacs. Mestervizsgaja is van. Mesel a regi idokrol, amikor a Lujza utcaban bereltek ketten a testverevel helyet, majd Velencen, ahol jol atb...-ta a nagydarab cigany, bla, bla, bla. Jo sztorik a 80-as evekrol. A vegen mar mosolygok is. :) 14.18 Ferihegy 1. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan kierunk. A check in persze annal lassabb. :( Ennyi.

17.45

Köszönöm Édesapámnak, aki már kora gyermekkoromban megismertetett a makett készítés gyönyöreivel. (Lehet, hogy ő már akkor tudta, hogy a tökölés családi vonás lesz. =D)

Jövőkép

Akkor mára mégvalamit, csakhogy a mai nap csodáit fokozzam. Pár hete szereztem egy amerikai filmet, ami biztosan nem fog még az országhatár közelébe sem kerülni hivatalos úton, mert láthatólag nem túl nagy költségvetésből készült, nem sztárparádéval, nem túl jól kivitelezve egy közepszerű sztorit. Mégis, szerintem a maga nemében zseniális.
A címe: Idiocracy.
Mint a címéből is adódik idióta vígjáték egy 500 évre hibernált katonáról és egy kurváról (akiből a film végére First Lady lesz - Ej-ej Billom Clintonom). A különbség az a többi futur-utópisztikus filmhez képest, hogy nem pozitív a jövőt illetően. Nemhogy fejlődés, de visszafejlődés megy végbe az 500 év alatt. A népesség IQ-ja kb. 20-ra csökken, mert az "értelmes/karrierista" emberek jó alaposan megfontolják a gyermeknemzés kérdését, és persze sohasem érkezhet el az ideális időpont. Ezzel szemben az "idióták" nem gondolkoznak annyit, hanem bőszen gyártják a gyerekeket. Az átlag IQ zuhan, a jövő pedig csodálatosan és rémisztően banálissá változik. A csapokból üdítő folyik, sőt, még az öntözőrendszerből is, a legnagyobb koponyák pedig két témára koncentrálják kutatásaikat, az egyik: olyan szer kifejlesztése, amely minél hosszabbá és dúsabbá teszi a hajat, a másik: a minél hosszabb erekciót eredményező szer. Tehát kaland kaladot követ, idiótaság még nagyobb idiótaságot, bla, bla, bla. Nem szeretném lelőni a poénokat.

Mindez arról jutott az eszembe, hogy az egyik blogon megtaláltam ezt, és furcsa deja vu érzésem támadt. Ebben az idióta amerikai filmben az egyik idióta krapek egy baszomnagy fotelben ül a 120-as LCD-je előtt és egy JackAss szintű műsort néz. A fotel azonban egy hatalmas, puha huzatú budi, és ez már a filmben sem tűnt olyan viccesnek.

Készülök

Igazán örülök, hogy a Blogger átkerült a Google alá. Így most két jelszóval kellett átverekednem magam a rendszeren. Mókás.

A mai nap sztorija, hogy elmentem megvenni a barátnőmnek a kedvenc filofaxába a pótlapokat plussssz gondoltam magamnak is megveszem az adóbevalláshoz a nyomtatványokat. Gondoltam ... elindultam.
Bementem az első nyomtatvány és papír-írószerbe, megkérdeztem.
Mondták: "Nincsen. Az APEH-tól kell kérni. Ingyenes nyomtatvány. Be kell menni és adószámra adnak. Egyébként pedig kiküldik postán. Nekem pont ma érkezett meg." "Aha. Pompás." Gondoltam. Szemem előtt végigfutott a legutóbbi ilyen sztorim. Dél-Pesti APEH, Haller utca: két villamos, tömegnyomor, várakozás, megérkezés. APEH-ba be. Sor ... hosszú ... várakozás, várakozás, várakozás ... rémálom. Toporgás ... várakozás. - "... Aha, ez igazán szomorú. Nem akartam kimenni oda az 'sten háta mögé ezért a pár papírért és várni órákat." "Azt hiszem telefonon is lehet kérni és akkor kiküldik az új címre."

"Ümmmmmmmm. Igen, de én holnapután elutazom és nem tudom, hogy mikor jövök vissza. Addig nem érkezik meg."

"Hát, ... várjon, én oda tudom adni magának az enyémet, mert nekem úgysem kell. (=D Csíííííííííííííííííz) Ha nem nyomtatták rá a nevem, lehet az Öné." (=D Csíííííííííííííííííííz)

És megkaptam! Yipíííííííííííííííííí! Nincs Haller utca, nincs két villamos, átszállás, tömegnyomor, ácsorgás és várakozás! Van Isten! És még a pótlapokat is meg tudtam venni náluk. Sőt, még a pótlapok nyomorult kódrendszerét is elmagyarázta. Végre értem!

Egyszóval: SzépazéletÖrüljünk! ;)